egy kicsi ebből, egy kicsi abból....

Sajnos reggelre megint leesett a hó! :( Pedig i már nagyon várjuk  tavaszt! :P

Moatnában hanyagAnya vagyok ami a naplót illeti... Igazából nme véletlen. Most is vannak észvesztő dolgai, amiken nagyokat derül a család, de már annyara összetett egy napja, hogy nehéz kiragadni pillanatot.

pl: tegnap este Apát Kisapámnak, engem Kisanyámnak szólított. Persze az Ő szemszögéből nagyon kedveskedett.... (a tovább ébren maradást szerette volna kibulizni.)

Ez a másik nagyon fájó pontunk: Az Alvás!

Az ezt körülvevő fesztiválok jönnek mennek otthonunkban. Az elmúlt hetekben volt már gyomoridegem, hajhullásom, az alvásidő közeledtével....

A megszokott rendszeréből az állandó betegeskedés kiszakította, és nem igazán találjuk a mindenki számára megfelelő középutat. A jelenlegi sajnos nem megoldás, mert tapasztalatból tudom, előbb utóbb ne lesz elég! (Most nem enged engem mesélni, Apától kéri, mert Apa ott ül az ágya szélén, amíg el ne alszik. Sajnos ez eleinte 10 perc volt, mostanra 1-1,5 óra! De Apának jó, Csengének jó, én meg addig is pihenek! Így is lehet nem?) Bár a mesementességet nagyon nehezen viselem! Szeretem a meséket, és szeretek mesélni is! Még inkább, ha azt látom megmozgatja a fantáziáját  a mese! :) Talán...  majd...  

Sajnos a feszültségeknek köszönhetően, -amik adódtak felnöttek egymás közötti, illetve Csenge által gerjesztett- minden kicsit megváltozott. Nagy most a káosz körülöttünk, és nagyon igyekszünk visszatalálni a megszokott békés, vidám hétköznapokhoz. De igyekszünk, és jó úton haladunk! :) Tényleg. Csak ez a szaros munkahely/munkaidő ne okozna ennyi bajt!

Belépett a képbe egy új BarátNő: Abigél!

Együtt babáznak, játszanak, mondókáznak. Legalábbis Csenge állítása szerint. :) Abigél Nagymamája szerint pedig nagyon jó hatással van lánykánk az unokájára, mert Ő mindíg csak sírt, de most állandóan a Csengével játszik, és sokat emlegeti. Közben Balázs igazi kisfiúvá érett, és már  a Danival játszik, és rossz.... az ikrek meg mindig kiabálnak, a Vili meg fejbevágta, és sírt, de utána odament, és elmondta neki, hogy ilyet nem szabad, mjad jól bokán rúgta......és különben is Ő sajtos kenyeret evett uzsonnára, és szereti, és miért mondtuk, hogy Ő nem szereti... (nem mondtuk, Ő mondta, de Abigél szereti :P) 

Ilyen és ehhez hasonló hosszú lég vételű, egy szuszra elmondott kerek történetekkel szórakoztat, amiket úgy de úgy imádok, és szívem azerint mindet megörökíteném, de ugye az lehetetlen....   és én aggódtam, hogy nem fog soha beszélni a gyerekem.... :S

 

Beíratás!

No, hát ezen is túl vagyunk. Maradtunk az eredeti, első megérzésnél a Sün Balázs Óvoda mellett döntöttünk. Bár ne körzetünk, nqagyon reméllem, hogy felveszik Csengét. Jó pár ismerőst, és a bölcsőde vezetőjét is megkértük arra, hogy protezsálja be lánykánkat a Fehér süni csoportba.

Március 15.-ig kiértesítenek mindenkit, hogy felvették vagy sem a gyermeket.

Mivel én jó munkásként dolgoztam, így Apa ment a beíratásra. Szegény.... férfiként túlélni, hiába egy hős :D Kb az első 2 percben meggyőzték arról,hogy vennie kell Sün Balázs pólót potom 1 500,-ért. Mert azok a gyerekek, akinek van ilyen pólójuk, könnyebben megszokják az oviba menés gondolatát. Höööö? Ekkora dumát, de mindenesetre a póló helyes, és amikor Csenge meglátta, rögtön kiáltotta: "Süni óvodába megyek!" Szerintem örült a pólónak.   

Hosszű ideje ma  ment először bölcsibe, mert múlt héten csütörtökön elrontotta  a gyomrát, és visszaköszönt  a Kubu.... majd ha már lúd.... belázasodott, gyógyult, visszalázasodott, és ezzel jojóztunk 1 héten keresztül. Mára gyógyultnak nyilvánította Olgi néni, persze ennek örömére elkezdett "szárazköhögni", de úgy, hogy hallgatni is fáj :(

Velem a főnököm és a többi okos elkezdett marionettezni, így a hét elejétől bevezették, hogy nem 7-15-ig, hane 8-16-ig tart a munkaidőm. Ebben csak az a szép, hogy korcsolyapálya lévén, had ne mondjam, hogy pont a héttől gyakorlatilag a kutya sem nyitja ránk az ajtót. És én csak itt figyelek, és figyelek, (és nézem, hogy nő a szőlő a facebook-on.) 

Ennek következmenyée viszont az is, hogy reggel inkább én viszem csajszit, hogy azért kicsit együtt is legyünk. Délutánonként pedig általában Nagyi el tud menni érte, így nem Ő az utolsó, akit hazavisznek, kivéve, amikor Nagyi délutános.... azt még nem tudjuk, hogy csináljuk, de lehet, hogy olyankor kicsit várnia kell majd. 

Nem baj, majd nyáron ...

Ma reggel:

-Kicsi sietni kell, ha én vigyelek, mert kicsit elaludtál!

-Te vigyél Anya, sietek majd4

... és így is tett: 5-7 perc alatt felöltözött, fogat, arcot mosott (segítséggel :P) lépcsőn lefelé menet pedig:

-Anya ugye milyen oks voltam, ügyes kislány vagyok ugye? 

-Bizony!

- Akkor már az oviba menjünk jó, mert én már nagy vagyok.! 

... sajnos elég gyakori, hogy azt mondják Rá, hogy nagy már a bölcsihez! Biztos van benne valami igazság, de úgy hittük, jót teszünk, ha hagyjuk még kicsit "babának", amíg lehet. (Szerencsére a fejlettsége, és a tudása miatt mehetett volna. :))  

Beteg a teste, fél a lelke... őszintén-én

... :(

Sajnos az előző pár napos betegségből sem sikerült kigyógyulnia rendesen, megmaradt a köhögés. Egyre csúnyább, erőszakosabb...

Már egy ideje kapja a köptetőt, tegnap ismét meglátogattuk a doki nénit, aki írt fel gyógyszert. Talán majd most meggyógyul... :P ...és még mindig gyűlölöm, hogy nem lehetek Vele.... és még mindig nagyon szerencsés vagyok, hogy az Anyukám van Nekünk! :)

A hét elején a bölcsiből a következő sztorival jött haza:

"A Juli lenyelte a babot, és Kati néni bevitte a kórházba. A babakórházba, mert nagyon köhögött!" Akkor csak mint érdekességet mesélte el. Bár gyanakodtam, hogy lesz ennek böjtje, nem nagyon tudtam mit mondjak, mert nem ismertem a tényeket... mivel napok óta nem emlegette, gondoltam felejtős.... nem az! Tegnap délben hatalmas krokodil könnyekkel tagadta meg a krumplifőzeléket. Nagyi volt Vele, és egyáltalán nem értettük, hogy miért van ez... (Nagyival mindig jókat szokott ebédelni.) Esti fürdésnél a szokásos nagylányos beszélgetés közben ismét előjött a Juli, és a kórház. Hatalmas ijedt szemekkel mesélte, hogy nem szabad megenni a főzeléket, mert akkor Ő is babakórházba kerül.... akkor ezt most oldjuk meg valahogy ugye? 

Először megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a igazság. 

A végére pedig egy kis saját sebek nyalogatása: 

Idei első bejegyzésben írtam, hogy az új év hozott valami jót és valami rosszat:

Jó: 

Egy több éves, haszontalan "haragszomrád" végére értünk, és rendeződtek soraink férjem testvéréékkel, Csenge unokatestvéreivel = sógornőmékkel (ezt így még soha nem írtam le :D)! Ez nagyon klassz, és sokkal jobbnak érzem magam ezáltal. Az évek mindent begyógyítanak egy kicsit! 

Imádom, tiszta szívemből, hogy lett a lányomnak két olyan unokanővére, akik imádják, kényeztetik, és talán tiszta szívből szeretik is!

Szeretem, hogy a férjem kisimultabb, békésebb, hiszen a testvére.....

Önző dögként pedig egyszerűen odáig vagyok, hogy Ők mennyire igénylik a Mi társaságunkat. :o)

Tényleg szuper!

Rossz:

Csenge műtétjét megelőző héten kaptam egy nagyon durva, 5 perces, ocsmány kiosztást A Keresztanyukájától! Még mindíg a fülemben vannak a szavai, rossz anyaságomról, idegbetegségemről, Csenge hányatott gyerekkoráról... talán majd egyszer már nem hallom... :( nagyon fájt, hogy pont Tőle, akinek az őszinte érzéseiben percig nem kételkedtem! ...

persze az utolsó utáni pillanatban azért én is megszólaltam, (bár ne tettem volna, hisz akkor most csak Ő lenne a rossz, de így nem :P) az én témalezárásom pedig a keresztszülőség megkérdőjelezése volt. Hülye voltam, nem kicsit! Kussban kellett volna maradnom. 

Plussz:

Páran már találkoztatok Vele: a húgom, Adrienn! Aki az én bátorításomra elkezdett naplót írni, majd belém állni! Féltestvérem, külön háztartásban, külön Anyával nevelkedtünk. Egyszer egy játékban azt nyilatkoztam, hogy egyke vagyok. Sajnos ezt Ő nagyon magára vette. Megértem, bántja ... 

DE...egyedül nőttem fel édesanyámmal, soha nem vitáztam a tesómmal, nem szervezkedtünk a szülők kijátszásán, nem osztozkodtunk, akkor voltunk "testvérek", amikor a nagyszülőknél egyszerre nyaraltunk. Sokkal inkább érzem unokatestvéremnek, mint testvéremnek. Egyáltalán milye, ha valakinek van testvére? Haragszik Rám, biztos nem is jogtalanul. Amikor gyerekek voltunk, kerestem a társaságát, de akkor az anyukája ezt nem akarta.... aztán felnőttem így is... és most itt van, és nem tudom mit kezdjek Vele, hisz megbántottam ... asszem... nem tudom.... 

E három "újdonság" az életünkben épp elég löketet adott, hogy most már ideje háttérbe vonulni, hátha a sors lesz oly' kegyes és egy kicsit hanyagol minket! :S

Közben talán már elmondhatom azt is, hogy nincs veszélyben a házasságunk, talán már megoldjuk, talán sikerül.... mert a 2009. erről is szólt sajnos. (a 7. év!)

Amikor év végén mondogatták, hogy ennél rosszabb ne legyen, elfordultam, és megkönnyeztem... (most is) ha számunkra a 2010 "csak" ennyire lesz rossz, nem tudom mi lesz! Még egy ilyen évet nem biztos hogy végig tudok/tudunk csinálni. A válság teljesen lenullázott bennünket a szó összes értelmezhető módján. De lelkileg a legjobban. 

Azért írom le, mert...

1. ...talán már nem olvassák rá érdemtelen szemek, 

2. ...tényleg úgy érzem, hogy ott a fény az alagút végén,

3. ...ha kiírom, könnyebben emésztem. 

Izgi....

Reggel sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a frizurára, Apa sokkal nagyobb pakkal vitte a csajszit a bölcsibe... volt egy nagy táska, egy doboz, (amit Csenge nem nagyon értett miért kell magukkal vinni), a fényképezőgép ...
 Ráadásul ma lesz a Fenyőfa ünnepségük is! :)

... engedélyt kértek, és természetesen kaptak a fényképezőgép ottani használatára.... :D

Jajj olyan különleges, izgalmas érzés, élete (életünk) első külön buliját éli ebben a pillanatban.... (hát nem nagyon tudok munkára koncentrálni :S)

Már úgy várom a fényképeket, remélem sokat csinálnak, remélem jók lesznek, jaj úúúúúgy izgulok.... remélem nagyon jól érzi ma magát! Remélem sokat mesél majd, úgy szeretem hallgatni, amikor valamit elmesél! 

Mikor lesz már délután?????????

Találkozott a Mikulással!

A bölcsibe ma délelőtt meglátogatta Őket a Mikulás. Csenge és a gondozónők elmondása szerint nagyon kedvesen, de nem túl bátran fogadta a fehér szakállast! :) A dalok eléneklésében viszont nagyon intenzíven részt vett.

Ajándékot is kaptak, egy csomagot tele finom csokival, mandarinnal és egy kedves kis hóemberes bögrével. Örülök neki, mert szeretem a maradandó emlékeket, és ez a bögre az első bölcsis Mikulás ajándéka. (Több nem is lesz, majd csak ovis ;))

Tőle egyáltalán nem megszokott módon, szinte folyt ki belőle az információ.... Mikulásról, ebédről, rengeteg mindenről! :)

Délutáni tervünket sajnos az idő, és fáradt Lujzi keresztbe húzta, de nem bántuk, belevágtunk a nagytakarításba! :) A város és fényei ott lesznek később is, és ha nem esik az eső, még érdekesebb is! :)

Napjaink!

A betegségből szépen kigyógyult lánykánk. Bár azóta megérkezett a türtyögés, és úgy tűnik marad is egy darabig. :( Szerencsére Ricsaj hangulatát ez cseppet sem befolyásolja. :)

Mindennapjaink általában szépen és békében telnek, dolgozunk, bölcsibe jár, dumál, dumál, dumál.... Sikeresen bemutatta a dadusoknak "szakképzett gondozónők, felsőfokú végzettséggel" *, hogy milyen az, amikor Sz. Csenge, kiskorú hisztizik.... elmondásuk szerint, meglepődtek, nagyon. Na nem azért, mert még nem láttak ilyet, hanem, mert Csengétől meglepő. :D (Nekik)

Amúgy gyorsan felejtős is lett, mert csajszi szíve akkora, hogy az egész bölcsődei gárdát viszi cirkuszba, usziba, és korcsolyázni is. :) A kis édes!

A héten megkaptam az időpontot a homeopátiás felkészítésre is (november 4.). Nagyon gyorsan rohan az idő, mindjárt itt a műtét, és egyre gyakrabban vannak ott a gondolataim. 

Miért? Hihetetlen, hogy egymás után 25x simán képes megkérdezni. És ha nem válaszolok, akkor: "Deeeee tudsz válaszolni!!!!"

Sajnos programok tekintetében nagyon elszegényedtek a napok. De azért a múlt hétvégén kimentünk Miráékkal az Aranypartra egy nagyot játszóterezni, és kacsákat etetni. :) Az nagyon jó volt.

Szerdán pedig a bölcsiből kijövet egyenesen mentünk egy cukrászdába sütizni. Még elég kellemes idő volt, így ki tudtunk ülni teraszra. Nagyon élvezte Csenge. Szereti az ilyen "nagyos" programokat, és arra is rá tudtam venni, hogy egy egész puding kockát ülve egyen meg. ;)

Hatalmas igénye van a társaságunkra. Most sokkal nagyobb, mint amikor februárban kezdtünk. Igaz lehet, hogy minél nagyobb, annál nagyobb beszoktatni Őket a közösségbe. Legalábbis Csenge nagyon ezt formálja. :P  Az elmúlt hét kivételével eddig állandó volt a reggeli kis műsor: "Nem szejetnék bölcsibe menni.Itthon szejetnék majadni! Anya ne menjünk!" Volt pár nap, amikor a munkabeosztásom miatt én vittem reggel, és én is mentem érte. Hát azt nem kívánom senkinek. Az a hétfő.... üvöltés végig a lépcsőházon, az autóban , majd keserves sírás az átadóban..... Brrrr! Utáltam azt a napot, alig vártam, hogy mehessek érte (ez mondjuk mindig így van :$)....

Apa szerint túl problémázom az ott eltöltött idő hosszát, szerinte nem lesz semmi baja, ha negyed órát tovább marad, és nyilván igaza is van, de akkor is utálom, hogy mire odaérek érte, már csak hárman vannak.... :( Pedig 15:30-ig dolgozok, nem is 16:00-ig. :S

   

Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.

Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

"Teher alatt nő ...

... az én állóképességem is! :D

A múlt hét kaotikus állapotán talán szépen lassan úrrá leszünk. :) Kezd letisztulni, kialakulni az új rend! Még vannak hátra simítások....

Esténként kikészítem kisasszony másnapi ruháját (ez külön Apa kérése), reggeli homeo bogyókat, összerakom a "Zsizsi Zsozsó" táskát... Apa átszereli a gyerekülést a teherautóba.

Reggel csak egy halk cupp a (szerencsés esetben még alvó) imádottjaimnak, majd irány a munkahely. 07:30 után erős koncentrálás a telefonra, mikor csörget Apa, hogy jönnek. Függöny mögül titokban meglesem, Apa átszereli a gyerekülést, :P majd folytatódik a nap.

Délelőtt néha átpillantok, de még számomra is meglepő, hogy milyen ritkán... (rengeteg a munkám, és bár hiába ülök az ablaknál, van egy bazi nagy fa, ami nagyon zavar a kukkolásban. :P)

Délután 14:30-kor lemegyek érte, kocsiba ülünk hazajövünk, főzök, vagy pihenünk, boltba megyünk, majd estefelé játszótérre egy kicsit. :)

Este 18:30 fürdés, vacsora, alvás..... senkit nem kell altatni.... :D

Az első Apás reggelen többször el kellett mondani Neki, hogy én dolgozok, pedig látta, amikor elköszöntem... :) majd jött a nagy dolog, a teherautóban utazott, amit mosolyogva fogadott ugyan, de csak mert Apa ott volt mellette. Mostanra természetessé vált számára ez is.

Nekem fel kellett dolgoznom, hogy Apa soha nem talál 2 egyforma csatot a hajába a kisasszonynak, és ha nem készítem ki, nem ad Rá trikót.... Mindent az utolsó részletig meg kell említeni.... váltócipő=benti cipő..... stb, stb... :D 1 hét alatt Apa is beszokott a bölcsibe... Csak párosával veszek csatokat... majd egyszer talán.... :D (Persze nyilván ez legyen a legnagyobb problémám! :D)

Kemény volt az első munkával töltött hét! Nagyon kemény! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de ezt nem gondoltam volna. Csütörtökre gyakorlatilag bármikor, bárhogyan el tudtam volna aludni..
Szépen lassan kezdem megismerni a kollégákat, az ügyfeleket, és bizony a köd mögött ott a múlt, amikor 8 óra pörgés után még volt energiám. Talán nem reménytelen. Élvezem!!! Pedig a mostni időszak a pokol a szakmámban.... (Teher alatt nő a pálma! ;) )

Pénteken gyakorlatilag kómásan még elmentem egy állásinterjúra... mondanom sem kell, nem sikerült túl rózsásan... :S Hazafelé menet kiszúrtam a Kuopio parkban lévő bulit. Ugrálóvár, körhinta, lufik, színpad... Hazaérve összekaptuk magunkat, és irány vissza! Összefutottunk Krisztáékkal is, Sajnos Kriszta sem nyugtatott meg, hogy lesz ez jobb is... nehéz, hiába!
Kriszta! Elnézést kérek, hogy el sem köszöntünk! :S Nem szándékos volt!
A körhintán repetázott, az ugrálóvárból szerencsére magától kimászott, amikor kezdtek a nagyok eldurvulni, és kitartásból színötösre vizsgázott, mert az arcfestő lánynál képes volt több, mint fél órát sorban állni, hogy Neki is legyen szép pillangó festve. Lett. (Majd teszek fel képeket is, de ennyire azért még nem vagyok toppon. :P) Lufit is szerzett magának, sokat.... durr, sír, kézbe nyom, durr, sír kézbe nyom, durr, sír...... :P

Csütörtökön délelőtt (május 28.-án) Gyerek-nap lesz a bölcsiben. "Eszem-iszom, dínom-dánom! Programokkal, chipsekkel, üdítővel.... " Délután 15:30-kor pedig évzáró! :) És a nagyok búcsúztatója! :) Állítólag programmal is készülnek a picik! :) Már várom nagyon!

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!

Szia Tavasz!

A napsütés meghozta a kedvem, és vele a pozitív dolgokat is. :)
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)

Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)

Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D

Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!

Légy üdvözölve TAVASZ!!!!!!!!!

Már hiányoztál nagyon! ;)

Összefoglaló!

Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...

Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"

Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...

Ragaszkodik!

Hjja kérem, vajon honnan eredhet? :S

Pénteken bizonyosodtam meg afelől, hogy Csengének a bölcsi egyetlen dolgot jelent! Túlélni, és ezt csakis Bea segítségével! :(
Múlt hét utolsó napja meglehetősen nyüzsire sikeredett. Bea ugyanis nem volt. Egész nap! Lányomat sem Kati néni, (akit egyébként emleget, mint szeretett személyt) sem Gyöngyi néni (akin látszik, hogy pedig igenis szimpatizálna Csengével) nem volt képes megnyugtatni. Ez engem cseppet sem lep meg, hisz ha ez a lány pörög, akkor fusson ki merre lát... Persze vak nem vagyok, és gyanús volt már egy ideje, hogy "csakaBea", meg Ő is nagyon büszkén mesélte mindig, hogy ha felébredt, és nem látta, akkor sírt a kisasszony, és "csakaBea", nyugtathatja meg, nem mehet ki a szobából, nem tűnhet el szem elől. Sajnos azon túl, hogy próbálom elültetni lányomban a többi néni felé való bizalmat is, én kintről mást nem tehetek!
Ma pedig ennek köszönhetően túl voltunk az első nyakba csimpaszkodós, sírós elbúcsúzáson, amit a szekrényeknél állva hallgattam, könnyeztem végig. 08:30-ra jött Bea, és utána megnyugodott Csenge is, de addig végig sírt, és engem hiányolt. (Azt hittem berohanok, és kifutok Vele! :()
Gyöngyi néni látta, hogy még ott vagyok, kijött és nagyon szomorúan elmondta, hogy bizony senki nem tudja megnyugtatni Beán kívül, olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy ez már meglepő. A ragaszkodása cseppet sem meglepő, hisz én is csüngök a páromon, Anyukámon, Apukája is nagyon érzékeny ember... adott volt egy érzékeny ragaszkodó kislány... :)

Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!

Mit tehetnék? Én rontottam el vagy Ők? Hogyan értessem meg Vele, hogy 3 néni van, mindháromra számíthat? Jól érzem, hogy ez csak részben függ tőlem?
Váááááááááááááááááá Szeretnék segíteni Neki!




Ó, és pont a mai napot örökítik meg számunkra egy benti fotózás keretein belül! Szuper!

Feladat teljesítve!

Ami a nagy dolog, hogy egész héten nem mértek Csengének 38 fokos lázat.... persze lebuktak, mert csütörtökön lánykám minden ok nélkül elkérte a lázmérőt és beügyeskedte a hóna alá, majd megállapította, nem beteg! :) Szerencsére! :P
Lehet ugyan, hogy nem mond semmit, ha figyelek, mindig tudom, mit csináltak, mit játszottak:
1. Tanulnak valami kánkán szerű koreográfiát, mert kiscsaj két-két ujja közé csippenti a szoknyáját, és kirúg a lábával tánc közben! (Konkrétan emlékszem, hogy nem tanítottam ilyet ;))
2. Tornáznak orrvérzésig. (Lábemelés, biciklizés... törzshajlítás, karkörzés) Mindezt precízen, egy törölközőt téve a fejük alá....(itthon így csinálta :P) de akár polifoam is lehet!
3. Két név merül fel Csengével kapcsolatban a csoporttársai közül. Balázs, aki legyeskedik Csajom körül... elveszi Tőle a Kukacot, és a hangos sírás előtti pillanatban gyorsan visszaadja. (Ezt Bea súgta meg. :P) Bence, aki közvetlenül kisasszony előtt szokott be a csoportba, egy eléggé halk szavú, kedves arcú kisfiú, akivel mindig egy asztalnál esznek, és valahogy egymás körül vannak, persze nem együtt, de itthon már megemlítésre került a neve: "Csenge szeeti Beeece! Fiú, Beece eszik!" Mindezt tudatta velem reggel, cipőfelhúzás közben, a bölcsibe menet, persze Apja hallótávolságán kívül! ;)

Ma egy kicsit aggódtam, ugyanis, reggel a szomszéd csoport dadusa volt csak Velük, és a saját dadusok közül senki. Láttam, hogy elbizonytalanodott, és megtorpant... féltem, nehogy sírdogáljon. Szerencsére semmi gond nem volt. :)

Bátran, és egyértelműen kijelenthetem, hogy Csenge beszokott a Bölcsőde Katica csoportjába! A betegségek ellenére is!
Sírdogálások előfordulnak, van hogy azért, mert kicsit rosszkedvű, vagy szeretgetésre vágyik, van, hogy felriad álmából, de ennél kirívóbb eset nem történt!
A dadusokat is levette a lábukról. Senki nem képes ellenállni Neki, odamegy, átölel, és szorosan fogja a nyakát... jó érzésű ember ez mellett nem tud, nem képes elmenni. Minden nap, elmodják: "Anyuka! Csenge nagyon jó volt! Ügyesen eljátszott, szépen evett, nem volt baleset!" És változóan: "..hát nem aludt valami sokat, ..sajnos nagyon keveset aludt, ..többször felsírt, ..hamar ébredt!" (erre mondjuk 2 csípőből jövő válaszom is van: 1. a világos, 2. a 20. fog, aminek még mindig csak 1 csücske van kint)

Rendszeresen meglesem! :$ Nem várom meg, míg kihozzák az átadóba, hanem az egyik sarokból kukucskálok. Jó látni, ahogy eljátszik, jön megy, láthatóan nem feszeng, és magáénak érzi a terepet. Ez megnyugtat! :)
Amikor pedig kiszúr, és hangos ujjongásokkal szeli át a szobát, közben kiabálja felém mutogatva: ANYA! ANYA! és már csüng is a nyakamban, mint egy kismajom.... eláraszt a puszijaival, amit nem győzök viszonozni.... leírhatatlan! :)

Bölcsis egyveleg!

Mert azért ez is érdemel egy bejegyzést. :P

Szerencsére ma délutánra maximum az jelentette a gondot, hogy "Eetűűűnt a bibi!!!!" :S A bal mutatóujján azért van egy hólyag, amit reggel kicsit megböktünk, hogy szivárogjon. Egész nap mindenkinek elmesélte, hogy mi történt Vele. Mostanra már csak mosolyogva jegyzi meg, "csikiz". :) Már vastagon bekrémezte az én ujjaimat, Apa ujjait, be is kötözött minket.... :D

Hétfőn a bölcsiben minden rendben volt, nem volt sírás, az 1 hét kihagyás egyáltalán nem viselte meg szerencsére, ügyesen eszik, szót fogad, játszik...egyedül! Nem foglalkozik a többi kisgyerekkel. Úgy viselkedik, mint egy kiszáradt szivacs... szó szerint szívja magába a rengeteg információt, mondókát játékot.... bátrabban próbálkozik a beszéddel, az eddig nem, vagy csak ritkán használt szavakat is szépen tagoltan próbálja kimondani, Bea megjegyezte, hogy nagyon szépen, illedelmesen megköszöni, ha kap valamit, és kéri, ha szeretne valamit, erre használja a "kéem"-et, illetve a "Égycíves"-t is! :)
Ma volt ugyan alvás előtt egy kis pityergés, de inkább csak féltékenységből, mert van egy új kisfiú, aki ma aludt ott először... (Amúgy Bea néni Csengus mellett ül a csendes pihenő alatt. :P)

A bölcsi falain belül történtekről SEMMI SEM SZIVÁROGHAT KI!!!! Csak azt tudom, amit Bea elmesél... mert lánykám... áhhh mintha kútba dobnánk! :S Egyáltalán nem mesél... SEMMIT!!! :D

Április 1.-én fotózás lesz a bölcsiben... ha jól értelmeztem a kiírást lehet, hogy Anyák napi?! :O De klassz lenne! De ha nem ünnepi, akkor is klassz!!! :D (Persze bent van a pakliban, hogy nem sikerül elővarázsolni a "pillanatot", mert hát azért még picik, de úúúgy várom!!!!!
Gyakorló anyukák! Ilyenkor ugye kell "ünneplő" ruha???? Ugye, ugye, ugye?

És felfedeztem egy másik kiírást is: az eddigi 360,- Ft-os napi díjat 385,- Ft-ra emelik április 1.-től!

1 sima 1 fordított!

A kép, ami délután fogadott:
Kislányom Bea ölében gubbaszt, (tegnap éppen kezet és arcot mosott amikor megérkeztem, és futott elém...) és amikor odaérek melléjük, akkor látom, lázat mérnek! :( Nem ok nélkül, 38,1 hónaljban!

Már tegnap délben is sírdogált kicsit, de a dadusok szerint csak a fáradtságtól. Így lehetett tényleg, hiszen mikor mentem érte, nagyon jól érezte magát!

Ma reggel szintén sírt miután elmentem. Gyöngyi néni kérdezte is: "Anyuka! Csenge bújós?" (Hajaj!) Amikor lehajoltam hozzá, úgy ölelte át a nyakamat és fúrta a fejét a vállamba, hogy meglepődtem!" (Igen, Ő ilyen!)
Ma már többször pityergett, egyszer az egyik kisfiú csípte arcon, és a délutáni alvás alatt is felsírt egyszer!
De nem értem, miért nem hívnak fel?

Mindezek ellenére a kisasszony még mindig töretlenül szeret bölcsibe járni! :) Fantasztikus lányunk van, de tényleg!
Mondtam/írtam már hogy mennyire büszke vagyok? :O

Remélem hétvégén nem kell ügyeletre vinnünk, mert akkor megint nem jutnak el a valós betegség kezeléséig. :P Mindig elakadunk a bőrénél! (Ami a betegség ellenére is nagggyyyyon szép!) Kriszta! Minden újévi kívánságod így teljesüljön!!! :) kopp-kopp-kopp
Szóval hétfőn a dokinál kezdünk! :S

"Anyuka! Ilyen gyerek nincs is!"

Ezzel a mondattal fogadott ma délután a gondozó néni! :)
Reggelire már odamentünk, (igaz 5 percet csúsztunk, amiért kaptam is dorgálást,) és 14:00 után mentem érte.
Délelőtt játszott, Balázsnak segített egy kirakóban, ügyesen megebédelt (Répafőzeléket), és 12:15-13:45-ig aludt!
Amikor Bea néni hozta ki, úgy megörültünk egymásnak, mintha 1 hete nem találkoztunk volna. Annyira okos és kiegyensúlyozott. Nagyon büszke vagyok rá!!! Mesélt, hízelgett, bújt, nem volt szemrehányó.
És amiért ezt mondta róla Bea néni, az az, hogy egyszer sem sírt. Sem reggel, sem alvás előtt, sem alvás után.... soha, soha nem sírt!

Hazafelé a kocsiban pedig letisztázta:
Anya nem dószik. Máj nem dószik, nem bóóba! Apa dószik!

Annyi mindent szerettem volna leírni, amolyan lelkizős szentimentális zagyvaságokat, bölcsiről, kettőnkről, meg úgy általában erről az egészen másfajta életről,... de mivel egész napom ráment az önsajnálatra, és a pityergésre, mostanra ég a szemem, és egy ép gondolatom sem maradt! De ami késik, nem múlik! :)

Update: Képtelen vagyok megfogalmazni! Próbáltam, töröltem! Majd egyszer talán...

Kedd / Baleset!

Reggel már Kukaccal kéz a kézben sétált be a szobába, és az autóban a kérdésemre, miszerint ebéd után, vagy alvás után menjek érte? Nagyképű "Nem ebéd, Csenge aunni bőcsibe!" volt a válasz. 12:30-kor kellett odatelefonálnom, hogy megérdeklődjem sikerült e elaltatni!
És jött a meglepő válasz: "Anyuka tessék érte jönni, mert nem alszik!" :O

Amikor odaértem, kijött a Bea néni, és elmondta, hogy nagyon jól érezte magát egész délelőtt, ügyesen ebédelt, de az altatásnál konfliktusba keveredtek... Bea néni szerint szőlős ágy Csenge szerint nem szőlős! :S (Na én ebbe nem is folynék bele mélyebben.;) Ez Rájuk tartozik. :P) Bekukucskáltam, hogy mégis hogyan miképp alszanak/ nem alszanak! Csengusom az ablak alatt volt és nagyon könnyű volt észrevenni, mert az egyetlen buksi volt, amelyik magasra emelve forgott. Észrevett, és már jött is ki... ahogy mászott ki az ágyból már láttam, baleset történt! Bepisilt! (Ezt nem nagyon értem, mert itthon a délutáni alvásnál soha nincs balesete... pláne úgy, ha ébren van!!! :O
Kérdésemre, hogy szól e ha ki kell mennie, a válasz igen volt. Egyszer szól délelőtt, és egyszer kiviszik ebéd előtt, de akkor nem sikerült Neki! (Én itthon ebéd után szoktam. :P Ezt mondtam is, és Bea néni azt mondta, kikíséri majd ebéd után is.)
Holnap újra megpróbáljuk! :P

Hétfő /Zellerfőzelék... pfúj

Reggel 08:30-kor már ott voltunk, megbeszéltük,hogy ebéd után megyek érte, addig Ő jó kislány lesz...
Bea néni elmondása szerint a délelőtt nagy részét az asztalnál ücsörögve töltötte, és csak ha Ő hívta valamilyen játékra, akkor ment. (Odafelé folyamatosan mondogatta, hogy "Csenge ebédel!" Remélem nem azért ült egész délelőtt az asztalnál! :P) Nem sírt, nem akart mindenáron haza menni, nem keresett engem, de látszott, hogy nem is az igazi valami... (Mondjuk ez nagyon jellemző rá. Ő amolyan elfogadó típus? :P)
Persze 1 hét kihagyás után, ezen nem csodálkozok, és nem is nagyon aggódok, mert amikor kihozta Bea néni az átadóba, Rám mosolygott, majd elindult, hogy Ő is alszik a többiekkel. :) (Akkor Ő nem szeret itthon? Vagy nem jó Neki itthon? Azért nem hiszem, hogy erről van szó, inkább csak az új most nem olyan ijesztő, és ezáltal érdekes. Egyelőre!!! :O)
De a délelőtti viselkedése, és az 1 hét szünet miatt majd holnap alszik ott, már ha sikerül! :P Bea néni tett egy halvány ígéretet egy szőlős ágyra... remélem sikerül neki megtartani a szavát, mert lánykám hazafelé bizony emlegetett valami ilyesmit: "Csenge aszik szőlő ágyba! Csenge szőlő aszik..."

Zellerfőzelék volt az ebéd fasírozottal.... pfúúúúúúúúúúúúj! Még soha nem adtam Neki. Valahogy a zellert ebben a formájában (minden benne lévő vitamin ellenére,) sem szeretem. Édes kislányom, aki ebédelni ment a bölcsibe, nem hogy nem ette meg, kóstolgatás nélkül, és szinte egyedüliként megette mindet! ha jól vettem ki nem túl szószátyár kisasszony szavaiból, volt alma is. :S

A bőre sajnos most kicsit visszaesett, de szerintem a testápoló miatt, ami a hétvégén elfogyott. Plusz az 1 hétig tartó antibiotikum kúra valószínűleg legyengítette a golyók hatását. Bea néni is megjegyezte, hogy látták a lábát, amikor kint voltak pisilni... :( Mondtam, hogy viszek be a szekrényébe golyókat, viszketés ellen, és ha úgy látja adjon Neki legyen szíves! Nagyon segítőkész volt, talán megteszi majd! :)

Ahol abbahagytuk...

... ott folytathatjuk hétfőn a beszoktatást! :) Doktornő megadta az engedélyt, "közösségbe mehet"! Tegnap reggel elmentem befizetni az ebédet, és beszéltem Bea nénivel is, aki amint észrevett, már jött is érdeklődni, hogy hogy van Csenge! :) Megbeszéltük, hogy hétfőn 09:00 körül viszem Csengét! Az biztos, hogy ott eszik, de azt nem tudom, hogy megpróbálják e elaltatni is! A biztonság kedvéért elteszem a Kukacot, hátha....

Betegszabadság! :(

Sajnos a mai nappal megkezdtük a kötelező beszoktatás alatti betegszabadságunkat! :) Erre a hétre garantált a szabi.
Azt hiszem, ez valamiféle általános forgatókönyv szerint mehet...

Ma 09:30-ra vittem Ricsajt, kint elköszöntünk, és bement a csoportba. Épp zenét hallgattak, és táncoltak. Ez igazán jó móka.

11:00-re kellett visszamennem, hogy az ebéd alatt legyek kéznél, ha mégsem akarnál enni.
Sajnos Bea néni azzal fogadott, hogy belázasodott a Kiscicám! :( Mivel a kedélye jó volt, és cseppet sem tűnt betegnek, így nem telefonáltak, meg különben is 10 percen belül tudták, hogy meg érkezek én is! Mivel rosszul nem érezte magát, és a doki nénink 12:30-ig rendelt, úgy döntöttem, egye meg ott az ebédet, és így biztos nem lesz gond a dokinál a váróban!
Azt, hogy ez mennyire jó ötlet volt, semmi sem igazolja, jobban, hogy 14:00-kor kerültünk sorra (igen, eredetileg 12:30-ig rendelt :S) Jó le is lettem szúrva, hogy miért nem szóltam, hogy lázas a kislányom! (Bezzeg a múltkor, amikor nagyon magas lázzal vittem, tudta, mégsem tett semmit. Az ajtóban kókadozott aranyom, és 1 órán keresztül vártuk, hogy behívjon!) Mert ha tudta volna, behívja idő előtt! :O Mikor lettünk kivételesek??? ;) Kapott Cefzil szirupot a torkára, és a már ismerős, erősebb láz csillapító kúpot!
A délutáni alvás ismét ugrott, de legalább ebédelt! :S

Hét végére vagyunk visszarendelve.