2009. január 31.

A hóember!

Végre hozzánk is elért a hó! Csenge egész télen emlegette és kereste. Csütörtökön szieszta után jól beöltöztünk, és nekivágtunk.
Egyszerűen imádta a havat. Több hóembert építettek a nagyobb gyerekek, aminek nagyon örült. Mindegyikhez oda kellett menni, és meg kellett nézni közelebbről. Az egyiknek gombok helyett faágak voltak a pocakján, amiről a mi kis tip-top lánykánk úgy vélekedett, hogy "Kosz!" és két ujjal finoman lecsipkedte. :D Nagyon mély hatással volt Rá, mert azóta is folyamatosan emlegeti: "Na mejünk Hóeperhez, Gagyihoz!" (Tegnap Nagyihoz menet is találkoztunk eggyel! Az ráadásul odafelé menet fel volt döntve, de hazafelé már valaki felállította. Persze őt is leporolta a kis tisztaságfelelős!)

Csütörtök délelőtt a fodrászunk kiigazította a frizuráját, amivel kapcsolatban nekem (és úgy tűnik ezzel egyedül voltam) semmi fenntartásom nem volt. Biztos voltam benne, hogy nem fog műsorozni, ellenkezni, sőt élvezi majd. Igazam lett! Amikor Timi arra kérte, fordítsa a fejét, készségesen megtette, végig nagyon komolyan, és annyira édes fontoskodó arckifejezéssel ült az ölemben, hogy majd megpukkadtam a visszatartott vinnyogástól nevetéstől!... (Timi még színben is ugyanolyan védővel terítette le, mint engem. ;) Persze utána a festés részt is ki szerette volna próbálni, de erről lebeszéltük. ) A fodrászkodás eredményeképpen tegnap délután "cicafa" (a cicfarokból és pálmafából hozhatta össze :S) frizurát kért.

2009. január 28.

Pápá pelus/1.

A szobatisztaság kialakulását a szülő, a család és a gyermekorvos is a fejlődés meghatározó mérföldkövének tekinti. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, így egészséges kisdedeknél még akár több hónapnyi különbség is előfordulhat.

Meghatározók lehetnek a gyermek születésének körülményei (elhúzódó szülés, koraszülöttség, a magzati vagy az újszülöttkor betegségei); és a környezet hatásai is. A legjobb, ha a szülő az apróság első jelzéseit figyelve bátorítja őt a tisztaság iránti természetes vonzalmában; de semmiképpen sem kényszeríti a bilire ülést. A kényszerítés, vagy a túlzottan korai elvárás mindezt egy egész életre kiható kudarcélménnyé is teheti! A székletürítés feletti tudatosság kiépülésében igen sokat segíthet a gyakoroltatás, de a húgyhólyag működése külső beavatkozásoktól függetlenül, magától érik, amit bizony türelemmel kell megvárni. Orvosi, pszichológiai tanácsadás, tisztázó vizsgálatok akkor válnak szükségessé, amikor az átlagostól jelentős lemaradás, illetve feltűnő magatartászavar mutatkozik a szobatisztasághoz vezető fejlődési folyamat során.

Mit jelent?
Teljes szobatisztaságról akkor beszélünk, amikor a gyermek mind a székletének, mind a vizeletének ürítését tudatosan képes szabályozni; előbb a nappali, majd az éjszakai időszakban is. Ez a folyamat tehát „többlépcsős”, és forradalminak mondható változást hoz a csemete életében azzal, hogy immár két testnyílása felett is akarata szerint rendelkezhet. Az eddigi automatikus ürítés tudati ellenőrzés alá kerül, mely óriási sikerélmény a kisgyermek számára. A baba boldogan tanulgatja, és egyre jobban élvezi a tisztaság, a komfortosság újdonsült élményét, illetve szabadságát, a szülő pedig mindebben büszkén és örömmel osztozik, hiszen mind a ketten megszabadulnak a pelenkázás nyűgeitől, kényelmetlenségeitől, nem utolsósorban anyagi terheitől!

Első jelek
Az első év folyamán, amikor a végbél megtelik széklettel: a végbélnyílás kissé kinyílik, és egy reflex révén az összehúzódó hasi izomzat hatására a gyermek önkéntelenül ürít. Ha egyéves kor körül a szülő a székelés várható idejében bilire ülteti a kicsit, és annak sikerül az edénybe produkálnia, akkor ez pár hét után „kondicionálódhat”, tehát a külső körülmények megteremtésével már elérhetjük a sikert. Azonban ez még nem valódi szobatisztaság, mert a baba vagy kisgyermek még nincs tudatában a bélműködésének, közreműködése nem az ő akaratából történik.

Büszkének látszik
A legtöbb csemete általában a második év első felében lesz képes arra, hogy figyelni kezdi a saját székelése folyamatát. Játéka közben megáll, vagy többször „büszkének látjuk”, hogy sikerrel járt. Jeleit találjuk annak, hogy a székletét saját tulajdonának, teste részének tartja. Lassan-lassan sajátos birtoklási tudat alakul ki benne, s ez már része a fejlődés következő lépcsőfokának, amikor is a szüleitől való függetlenedési vágyát és akaratát a székletürítés folyamatára is megpróbálja kiterjeszteni. Erre a szakaszra az a jellemző, hogy a széklet „elvesztése” (bilibe, vécébe kerülése) veszteségélményt, aggodalmat jelenthet, vagyis igencsak ragaszkodhatnak ahhoz. Ezért a pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne a kicsi szeme láttára ürítsük ki a bilit vagy húzzuk le a vécét, hanem csak akkor, amikor már nem figyel oda.

Odaajándékozás
A másik nagy lelki motívum, mely hangsúlyos szerepet kap a szobatisztaság kialakulásában: a kicsik kibontakozó ajándékozási vágya. Ez a készség szintén kell ahhoz, hogy saját tárgyaikhoz hasonlóan a székletüket is „odaajándékozzák” szüleiknek, gondozóiknak. Mindezekkel együtt fejlődik a tisztaság iránti igényük, és annak a büszkeségnek a jó érzése, hogy már egyedül is meg tudnak tenni dolgokat. A második év közepén, végén felerősödik az utánzási hajlam is, a csöppségek egyre több cselekvésben másolják szüleiket, idősebb testvéreiket; ez pedig jól kihasználható a helyes szokások – többek között a tisztaságra, a rendre nevelés –, valamint a szobatisztaság kialakításában.

Jó elkerülni
A túl korai bilire szoktatás ellen szól, hogy azoknál a gyermekeknél, akiket már a második év elején elkezdtek a szobatisztaságra nevelni: a dackorszak beköszöntével a még nem eléggé megerősödött szokás „visszafordul”. Egyszer csak hiába ültetik őket a bilire, nem produkálnak semmit, de amint felkelnek róla, rögtön ott a nadrágban az eredmény. Ebben a korszakban sok csemete „nem tűri el”, hogy mások mondják meg, mit és mikor tegyen… Inkább visszatartja székletét (ezt ugyanis már sikerült jól begyakoroltatni!), még ha könnyen ki is üríthetné azt. A visszatartási idő egyre nőhet, s ez előre vetítheti a tartós székrekedés kialakulását. A dackorszak legjellemzőbb ideje a második év első fele, ezért tanácsolják sokan, hogy a szobatisztaságra neveléssel várjuk meg a második év második felét. Forrás: Baba Magazin


Ha ezt a legkevésbé sem könnyű folyamatot 3 lépcsőfoknak tekintem, akkor Csenge a 2. fokon áll!

1.) lépcsőfok az ebéd utáni bugyiban alvás, és cseppmentesen visszatartás álmában. 2008. szeptember 09-től. Ez minden szülői, vagy külső behatás nélkül alakult ki.
2.) lépcsőfok napközben szobatisztának maradni, és időben szólni, legyen az bármilyen szükséglet 2009. január 26. Itt csak minimális manipulálás történt, a csajságát meglovagolva, és szebbnél szebb bugyikat felsorakoztatva. :P
3.) lépcsőfok lesz, az éjszakai ágytisztaság. (Mivel ez délután nem okoz gondot, bízom benne, hogy ez is menni fog, de egyelőre nem erőltetem.) Viszont, hogy ez hogy lesz kivitelezve....

Az elmúlt napokban nagyságrendileg mindenképpen ez volt a legfontosabb, ami történt. Szombaton (24.-én) voltunk ismét Csecsemőszínházban, ami most is ugyanúgy elvarázsolta, mint eddig bármikor! Ettől függetlenül úgy éreztük Apával, hogy már megérett egy egész kerek történet befogadására is. A csecsemőszínház lényege a mondókákon alapszik, és ez az előadás (Icurka-picurka) nem egy egybefüggő kerek történet volt. Ez nem kritika, mert nagyon tetszett a Kisasszonynak, inkább csak nyugtáztuk, hogy szerintünk több információ befogadására is képes! :)

2009. január 22.

Éljen a Világbéke!

Mi/Ki kell a Világbékéhez????
Csenge!
Nem vicc, egyszerűen úgy kódolódott, (anyját, apját nézve nem volt nehéz) hogy képtelen tartós haragra, duzzogásra.
A napokban élesedett ki ez a kép, amikor Apa egy kicsit megfegyelmezte, és pityergés lett a vége. Úgy 2-3 percig tartott, majd elindult az apja felé, "Na! Vége! Eccse nem sí, incs baj! Puszi!" Eközben két kis karjával szorosan átölelte Apa nyakát, aki gyakorlatilag remegett... Ekkor mondta Apa, hogy "Éljen a Világbéke!"

Ez a kis közjáték már előtte is zajlott, de nem ennyire érzelemdúsan, és nem ennyire egyértelműen! Úgy 1 hete viszont rendszeres: "Na Eccse nem sí, incs baj! Puszi!"
Úgyhogy kieresszük ezt a fantasztikusan jólelkű, kedves teremtést a Világba, (majd eccer, naggyon soká... :$) és egyből rendet rak.... egy gazdag ölelés, egy békítő puszi....
Azt hiszem nagyon sokan vagyunk, akiknek van mit tanulnunk Tőle! :)

Nem tudom mennyire sikerült visszaadnom ennek a pár percnek a hangulatát, de nagyon remélem, hogy igen! :)



Majd elfelejtettem!
Tegnap délelőtt nagyon segítőkészen megmutatta, hogy bizony jobb oldalon alul jön a nagyőrlő! Lehet hogy Neki is lesz 20 tejfoga majd egyszer??? :D Bár ezzel még mindig csak 17! :P

2009. január 19.

Mert olyan jó...

... és szófogadó!

Rájár a rúd, hiába! :(

1. Szombat óta ragtapaszozzuk az orrát. (3-4 félével felváltva :P) Ennek következménye a jobb szeme alatti vörös folt, amit a ragtapaszok szívtak az arcára. Lehet az bármilyen baba barát, mintás, szellőző... a mi lányunk bőrével nincs barátságban! (Fel kéne ajánlani a gyereket minőség ellenőrző helyekre? :O Ha nála átmegy a rostán, Tuti nagyon jó a cucc! :P)

2. Az orrán lévő seb ugye adott volt. :(

3. A tökéletességre törekedve pedig délelőtt sikeresen elharapta a száját. 4 FOGGAL!!! Szó szerint arcra bukott! Kezei a kabátzsebben, veszedelmesen magas patka a zebra végén, segítséget nem fogad el, sőt, még ránt is magán egyet. Az eredmény a képeken nagyon jól látszik. :( Nagy nevelésre ez után már nem volt szükség... Azóta többször elhangzik: "Soha soha seb (zseb) nem! Eccse seb nem! Soha soha!!!" Majd meglátjuk! ;)
Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fogai megmaradtak. :P A vér ömlött, az ijedtség nagy volt, és bár azt mondhatnám, hogy mostanra felejtős... nagyon csúnya, iszonyatosan fel van dagadva...
Tudom, ebcsont beforr! :S Remélem nem marad heges!

Az incidens után:


Pár órával később: :S


Szerencsére a humorát, jó hangulatát most sem veszítette el, és nagyon készségesen tartotta a "bibis" száját, :O hogy megörökítsem eme jó tettét is. Sőt, hónapok óta először, még pózolt is egy keveset a fényképezőgépnek:) :



Végezetül egy pár napos ragtapaszos fénykép! Álmában volt a legnagyobb biztonságban a ragacs! ;)
Pihü!
Átlósan lent: Fifi, Kankalin és Füles alszik! ;)

2009. január 16.

Nem vagyunk gonoszok!

Tényleg nem! De van amit muszáj megtenni! :'(

Már hetek óta tart egy nagyon rossz szokása Kisasszonynak, miszerint amikor szívja a hüvelykujját, a mutatóujjával birizgálja az orra hegyét! Ez odáig fajult, hogy sebes lett. Ez a seb egyre nagyobb és csúnyább lesz. Mostanra már a fél orra vörös, és gennyes!
Rendszeresen kenem neki Betadine-nel, sebkezelővel, de hiába, ha mindig visszatalál az ujja! :( 2 hete megpróbáltuk leragasztani, de mivel a tér látásába belelóg, egyszerűen nem tudta elfogadni, és olyan síró görcs jött rá, hogy nagyon megijedtünk. Aztán próbáltuk a z ujját is leragasztani, de nem okozott túl nagy meglepetést, amikor kb. 5 perc után a kezembe nyomta ragacsot, és azt mondta: Eccse nem bibis! Esz Anyáé! Eccséé nem! :S (Magyarra fordítva: kenjem a hajamra, vigyem ahova akarom, neki nem kell! :S) Hát persze! :O
Ma délben ismét leragasztottuk az orrát! Ismét nagyon kemény sírás követte, de mivel fáradt volt, 45 perc után belenyugodott... cserébe elolvastam Neki az összes meglévő Bogyó és Babócát! ;) Most alszik, ragacs a helyén, de erősen rettegek, hogy ébredés után, frissen és kipihenten nem lesz könnyű dolgom!
Amikor sírt, és az orrát felénk tartva kérte, hogy szedjük le, a szívem szakadt meg. De csak az lebeg előttem, hogy nagyon közel vagyunk, hogy orvosnak kelljen megmutatni!
Nem túlzok, sajnos tényleg ennyire gáz a helyzet! Nem hiszem el, hogy nem fáj Neki, mégis birizgálja!
S.O.S!!!! Ha valakinek van jó ötlete, hogy mitévők legyünk, kérem, írja meg! Az ujj szívás elleni lakkot már beszereztem, próbáltuk, nem az a megoldás :P!

úgyhogy:

Imádott Kislányom!

Amikor ezt a levelet olvasod, és nincs heg az orrodon, kérlek légy hálás Szüleidnek, hogy ott és akkor eléggé kitartóak (kitartóbbak, mint Te) voltak! :)
Amennyiben heges az orrod, te nyertél! :( Mert egy lelki törést nem vállalunk be, az tuti! :S!

Már 1 hete le akarom írni, de mindig elfelejtem:
Ismét megyünk Csecsemőszínházba, január 24.-én. :) Novemberben kezdtek egy új előadást (Icurka-picurka), amit még nem volt szerencsénk megnézni! Már nagyon várom... remélem most is nagyon fogod élvezni!
És még ezt is találtam! Klikk a Bababeach-re!!! (Híresek a lurkóink!) Ugye Kriszta?! :)

2009. január 12.

A "Díj"!

Krisztina! Köszönöm szépen! :)

Ez egy fantasztikus "díj"! Megtisztelő, és megható is! Kriszta gondolatait olvasva, én is csak azt tudom mondani, soha nem gondoltam volna magamról, hogy naplót fogok vezetni... egyet sem, nemhogy hármat! :O Azt pedig pláne nem feltételeztem, hogy kíváncsi lesz ránk valaki! Ide gyorsan be is illeszteném azt a két barátkozós ölelést, akik a kezdetektől velünk vannak, kíváncsiak ránk, megannyi költözés sem vette kedvüket! Hölgyeké az elsőbbség: Bogár és Anája, Csupella és Anita! Ölelünk Benneteket tiszta szívünkből őszintén, és Köszönöm!
Luca és Pihü, akik szintén az elsők között fogadtak egy másik helyen, Köszönöm, és ölelünk benneteket! :)
Luca és Tündi, akiket mi követünk nyomon a kezdetektől, Bianka és Judit, ... nem is tudom. Egyszer rákattintottam, és ott ragadtam! Máig! Fantasztikus család!
Új blogokra (barátokra ;)) is leltem: Pelikán, akinek a bejegyzéseit egyszerűen szívom magamba... szeretem ahogy ír! Nagy nagy ölelés, és köszönöm!
Vannak akik pedig ránk találtak:
Kiara és Kevin anyukája! Köszönöm, és nagy nagy ölelés!
Dancibaba és anyukája, külön köszönet a megelőlegezett bizalomért! Nekem ez nagyon fontos! :)

Sajnos elfogyott (???) az ölelés!
Rendhagyó módon azért szeretnék küldeni barátkozós ölelést ide is! (Ennél jobb lehetőségem úgysem lehet! :))Mert azért a blog publikus, és bizony azért be bekukkantok, mert sokat köszönhetek, és mert kíváncsi vagyok, és mert a név kötelez?!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"





2009. január 11.

Hógolyózunk!

Ha már tél, maradjunk stílusosak, és hógolyózzunk! A golyóbisokat kérdések helyettesítik. (Ha a kérdések nem tetszenek, lehet módosítani.)

Horoszkópod: vízöntő

Egyéb események azon a napon, amikor születtél: Nem tudom! :(

Ha nyernél a lottón: A szokásos: vennék egy házat, egy kis udvarral, egy vagány családi autót, és fejleszteném a vállalkozást!

Rossz szokás,de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Kávéfüggő vagyok! :S

Ha süti...: gyümölcsös

Színeid ruhában: barna, rózsaszín

Most mi van rajtad: pizsama (már megyek is átöltözni)

A legutóbbi könyv, amit olvastál:
Tracy Hogg és Melinda Blau: A suttogó titkai II.
Vavyan Fable: Apád, Anyád idelőjön!

Amit soha nem választanál háziállatnak: Kutyán kívül semmi mást!

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad? A férjem mellett, a lányomat terelgetve.

Legutóbbi nagyon jó élményed: Egy nagyon jó hangulatú délután a napokban konyhatervezgetéssel telt, amibe KicsiLány is nagyon mélyen belefolyt! (Sokat nevettünk!)

Bianka és Judit, illetve Luca és Tündi!!! Megdobtalak Benneteket :D!!!




2009. január 9.

A kukac, és még pár összefüggés!

Kicsit itt, kicsit a dumáldában... (nehéz eldönteni, hogy mit hova írjak :S)

Kukac:
Tegnap sikerült meggyőzni a Kisasszonyt, hogy végre kimossuk szegény kedvencet! (Már egy második beszerzésén gondolkodtunk, ami így tolódik :)) Egy gyors, 30 fokos, 30 perces turbó mosásra tettem be, és bíztam, hogy ennyi időre azért tudja mellőzni... közben erősen drukkoltam, hogy ne legyen csuromvizes amikor kiveszem! Pihü! Eszembe jutottál! :) Csak az első 10 percben ültünk a fürdő kövén, szembe a mosógéppel, és minden egyes alkalommal, amikor felbukkant Kukacunk feje, Csengus egy jelképes golyócskát (homeopátiás, már Ő is ettől vár minden megoldást :)) adott neki az üvegajtón keresztül! ... Miután lejárt a gép, és újra magához ölelhette imádott kedvencét, megállapította, hogy: ->

Szőnyeg, paplan:
A minap ágyruhát húztam, és természetesen ott szeleburdiskodott körülöttem. Az érzékeny bőre miatt nem szeretem, ha a gyapjú paplannal közvetlenül érintkezik, ezért szóltam neki, hogy oda ne üljön, mert az bök, és viszketni fog tőle a bőre! Akkor meg is fogadta, és átment a másik paplanhoz! :) ... Ma reggel sétál mezítláb a nappali (gyapjú)szőnyegén, és mondogatja,: ->

A mese:
Tegnap este ülünk összebújva a kanapén (ritka pillanatok egyike), és a mesét magyarázza nekem. ->

Viszont egy ideje kezd kialakulni benne a félelem, és már meg is nevezi... mindig is félt a z árnyékoktól, ezekhez társul most a sötét is egy ideje! Szerencsére éjjel még nem okoz ez semmi problémát... de napközben nem megy be oda, ahol sötét van.






2009. január 8.

2 éves státuszvizsgálat!

De rég írtam ilyeneket: :)

Súly: 13 120 gramm (Kicsit a hosszhoz viszonyítva karcsúsodott, de teljesen benne van az elfogadható határban, sőt inkább az alsó határt célozza, mint a felsőt! :P)
Hossz: 94 cm (Állítólag a 2 éves kori hosszt duplázzuk meg felnőtt korunkra :O)
Fejkörfogat: 47 cm
Mellkas körfogat: 50 cm (bár az üvöltve ziláló testét nem nevezném nyugalmi állapotnak :P)
Fogak száma: 8/8
És túl vagyunk a Pneumococcus elleni oltáson is. Az sem ment zökkenőmentesen, de vége, és ez a lényeg. Ha nem jön közbe semmi, akkor legközelebb a 2,5 éves státuszon találkozunk a Doktornővel! (Kopp-kopp-kopp!!!)

A védőnő kérdezte, hogy megy e bölcsibe a Kisasszony! Mondtuk, hogy egyelőre nem tudjuk, hiszen az a munkahelytől függ! Erre Ő mondta! Nagyon határozottan: MENJEN!!! Néztünk nagy, boci szemekkel, amikor is megmagyarázta:
"Az óvoda már más, ott farkastörvények uralkodnak, 20-25 gyerek jut egy óvónőre, a bölcsivel ellentétben, ahol 5-6 gyereket felügyel egy gondozónő....és az ilyen érzékeny lelkű kisgyerekeknek, mint Csenge is, KELL a bölcsi!"

Váááááááá!!!! K.O!!!




2009. január 6.

Képek!

Az ezerarcú Lá(é)ny! :P
Egy kis show 2008. végére:



Majd egy kis ízelítő 2009-re
Persze, nem gondolom, hogy az idei év unalmasabb lesz: :P


Mint a fenti képek is mutatják, babázunk.... öltöztetjük naponta sokszor (többször, mint azt bárki is elképzeli... :S)
Rengeteg szerepjátékban partner, legyen az főzés, bevásárlás, babázás (megeteti, betakarja, olvas neki, majd puszit ad és kimegy a szobából. Persze a redőnyt le kell engedni, mert a kislámpa fényénél kell olvasni.)...

Fifi Virágoskertje annyi pluszt hozott, amit még álmaimban sem gondoltam volna. Kakaózni hívja Kankalint, Napoznak a tetőn. :) Azok az apró kis játékok, amiktől úgy féltem, hogy majd jól felidegesítik, és hogy a suta kis kezeivel (már látom mekkorát tévedtem!!! :O) majd nem fog tudni játszani velük, életre kelnek Általa.


Pár napja összeraktuk a karácsonyra kapott favonat szettet, amiből az alagút a nagy kedvenc, Beleteszi a kocsiba Fifit, és utaztatja! :) De imádja azt is, ha egy emelkedő után lendületet vesz a kiskocsi, és sikerül bevenni a kanyart, nem repül ki!


Sok kis apróság, ami folyamatosan jelzi, hogy bizony nagyon gyorsan nő!




2009. január 3.

Társasági élet!

Mert azért olyanunk is van ám ;) Ha nem is túl látványos! :D

Hét elején, még 2008-ban (:D) Apa gyermekkori barátja jött el hozzánk a családjával. Nagyon jól éreztük magunkat, bízom benne, hogy Ők is. A srácok fantasztikusak voltak. Erik, aki már nagyfiú, örömmel, és nagyon okosan "felügyelte" a kicsik játékát! Liza 2 évvel idősebb Csengusnál, akit Lányunk pislogás nélkül, tágra nyílt szemekkel vizslatott végig, és szívta magába, hogy mit csinál a "nagy"lány egyik másik játékkal. Nem irigységből, egyszerűen csak kíváncsiságból! Azóta már Ő is "úgy" játszik a pónikkal! :)



Szilveszterkor is mulattunk! Keriék jöttek át egy jó kis bulira, aminek a középpontjában természetesen Kisasszony állt! :)



Tegnap délután meglepetésként ért minket egy telefon Doroti szüleitől, hogy szeretnének minket meghívni hozzájuk egy kis beszélgetésre, játékra. Örömmel igent mondtunk, hiszen ott vannak a lányok, akikkel egész nyáron játszott. Kisasszonyon egyértelmű izgatottság lett úrrá, amikor mondtuk Neki, hogy hova megyünk. Nagyon örült, és húzkodta a pulóvert a fejébe! :D (Pedig nyáron KicsiLány volt Doroti box-zsákja. De a barátság ugye önzetlen! :P) Nagyot játszottak együtt a csajok, és még verekedés (verés) sem volt! :P Mi pedig remekül elbeszélgettünk!