Testi fejlődés
Ha elnézi a kétévest játék közben – ahogy felmászik a mászókára, izgatottan ugrál vagy magáról megfeledkezve fut –, nehéz elhinni, hogy egy éve még menni is alig tudott. Döbbenetes a finom mozgások terén végbement fejlődése is. (így van :)) A kétéves gyerek már több kockából is képes tornyot építeni, majd boldogan lerombolja; egyszerű geometriai kirakós játékokkal játszik, (már ha kedve úgy tartja :P) kanállal, sőt, villával eszik, (ühüm) egyedül iszik a csőrös itatóból (pohárból, már egy éve :)), és megpróbál egyedül öltözni, néha ehhez makacsul ragaszkodik. (hát ezt nem nagyon erőlteti, csak ritkán próbálkozik) Nagyon élvezi azokat a foglalatosságokat, amelyekhez a kezei és ujjai kellenek – ujjfestés, rajzolás vagy pancsolás a fürdőkádban. (ez sem érdekli :S, de a gyöngyfűzést imádja) Ez a valaha oly aprócska és védtelen baba mára már vagány kisgyerek. (:D) Minden egyes készséggel, amit elsajátít, egyre nő az önbizalma és az önállósága. (aha aha)
Szociális fejlődés
Vajon a kétéves készen áll-e már arra, hogy megnézzen egy családi filmet, elmenjen egy gyerekelőadásra vagy más kulturális és sporteseményre? (Csecsemőszínház a megoldás. Szájtátva bambulja végig! :)) Hát, az attól függ. Képes lesz-e pár percnél tovább nyugton megülni? Milyen hosszú – és milyen hangos – az előadás? (A hangos beszédű szereplők gyakran megijesztik a kicsiket.) És Ön mennyire képes majd megfelelni az elvárásoknak? Ha a kicsi úgy dönt, a meccsből elég az első félidő, hajlandó lesz-e Ön összepakolni és elmenni, vagy talál valami más módot, hogy elszórakoztassa? (Mi az összepakolós fajták vagyunk! Ha valami nem megy, nem kell erőltetni... nekünk bevált ;)) És mi van, ha a gyerek hangosan bejelenti, hogy nem teszik neki a színdarab vagy az előadás valamelyik szereplője? Ön képes-e megőrizni a humorát – remélve, hogy a közönség többi része is így lesz ezzel? Nehéz előre megmondani, hogyan fog a kétéves viselkedni, a katasztrófát legalábbis csökkenteni lehet, ha előre tudja, az esemény rövid, kellemes, a gyerek korának megfelelő lesz. Ne feledkezzen meg arról, hogy a kicsi kipihent és jóllakott legyen, és jókedvű, mielőtt elindulnak. De készüljön fel a váratlanra is. Lehet, hogy a gyerek az első felvonás után haza akar majd menni, de az is lehet, hogy sírni kezd, mert már vége az előadásnak.
Szellemi fejlődés
Kétéves korban a kisgyerek intellektuális téren mérföldekre van attól, ahol egy évvel korábban tartott. (Hajjaj) Képeket tud alkotni, osztályozni tud dolgokat (tisztában van azzal, hogy a kutya és a macska állat, és hogy a kocka meg a baba a játékokhoz tartozik, és sorba tudja rakni nagyság szerint a csészéket. Emlékezőtehetsége élénkebb, és kezdi már felfogni az olyan elvont fogalmakat, mint a „több és kevesebb”, „előbb és később”, „más és ugyanolyan”. Képzelőereje termékeny, játéka kreatív, és két-három mondatot össze tud fűzni. (Ha ennyit nem is, de igyekszik ;)) Röviden, az Ön játékos, interaktív, és gyakran lázadó kisbabája óriási fejlődésen megy át. (Csak győzzem felfogni, feldolgozni)
És ami konkrétan Őt illeti: (a teljesség igénye nélkül)
Igazi NŐ!!! Ha zenét hall, rohan, hogy "Uha!!" Az új ruhát azonnal fel kell venni, ha teheti, már Ő választja ki, hogy mit vegyen fel... ez mellett igazi háziasszony: port töröl, söpör, felmos, tereget, mosogat(na)...:P
Végletekig kedves, aki szereti, azt viszont szereti..., nem fukarkodik ölelésekkel, puszikkal, megszámlálhatatlan módon képes kifejezni a szeretetét! Minden reggel átjön közénk, még ébredés előtt egy másfél órás lustálkodásra. Ilyenkor természetesem hogy megsimogatja az arcunkat, amelyikünk még alszik, azt puszival ébreszti. (Nincs a világon ennél jobb, finomabb érzés!!!)
Gyakorlatilag minden szót leutánoz, és általában jól is használja... bár a halandzsa még mindig erősen befolyásolja az érthetőségét. A mondókákat egytől egyik felismeri, és a dallamát megjegyezve le is fordítja a saját nyelvére. Vagy behelyettesíti az általa már használt szavakra... Ebből lesznek a közröhej tárgya dalocskák. Megjelent a -ka, -ke kicsinyítő képző... de hogy honnan... (Gagyika, Eccseéke :S husika...)
Segít rendet rakni, és figyeli, hogy minden a helyére kerüljön... a kockák közé nem tehetünk pónit, rögtön észreveszi, és korrigálja. A formabedobós játékokat már kivégezte, nem hoznak kihívást a számára. A karácsonyra kapott macipáros ölteztése viszont annál nagyobb móka. Megkülönbözteti a lánymacit (virág vagy szalag van a fején) a fiútól, és alkalomhoz öltözeti őket.. Ha hideg van, téli ruhába, ha álmosak, pizsamába, és az alkalmi ruhákat is szépen eltalálja... Nem érdekli a rajz, a színezés. :S
Evés után, ha végzett, szépen odanyújtja nekem a tányérját, és leveszi az előkét.
Már egyedül lépcsőzik fel-le, nem engedi, hogy fogjuk a kezét! A biciklit erősen próbálgatja, ha toljuk, erősen rásegít a pedállal, a holtponton való áttekerés még okoz némi problémát.
Egyszer alszik ebéd után kb 1,5-2 órát, este 20.00-kor kerül ágyba, egy rövid mese, és egyedül alszik el kb 15 perc alatt! Éjjel max. inni kel fel. Augusztus óta a délutáni alvásnál szobatiszta, bugyiban alszik. Azóta kb 5 baleset ha volt... A napokban megint elkezdett érdeklődni a szűkítő iránt... de most már nem akarom elkiabálni. Soha nem kell altatni, mindig önállóan alszik el... a legtöbb, amire szüksége volt pár hónapig a betegsége miatt, hogy meg kellett várni a szobájában, amíg elaludt... de már ez is múlté, ahogy jött vége is lett!
