A szobatisztaság kialakulását a szülő, a család és a gyermekorvos is a fejlődés meghatározó mérföldkövének tekinti. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, így egészséges kisdedeknél még akár több hónapnyi különbség is előfordulhat.
Meghatározók lehetnek a gyermek születésének körülményei (elhúzódó szülés, koraszülöttség, a magzati vagy az újszülöttkor betegségei); és a környezet hatásai is. A legjobb, ha a szülő az apróság első jelzéseit figyelve bátorítja őt a tisztaság iránti természetes vonzalmában; de semmiképpen sem kényszeríti a bilire ülést. A kényszerítés, vagy a túlzottan korai elvárás mindezt egy egész életre kiható kudarcélménnyé is teheti! A székletürítés feletti tudatosság kiépülésében igen sokat segíthet a gyakoroltatás, de a húgyhólyag működése külső beavatkozásoktól függetlenül, magától érik, amit bizony türelemmel kell megvárni. Orvosi, pszichológiai tanácsadás, tisztázó vizsgálatok akkor válnak szükségessé, amikor az átlagostól jelentős lemaradás, illetve feltűnő magatartászavar mutatkozik a szobatisztasághoz vezető fejlődési folyamat során.
Mit jelent?
Teljes szobatisztaságról akkor beszélünk, amikor a gyermek mind a székletének, mind a vizeletének ürítését tudatosan képes szabályozni; előbb a nappali, majd az éjszakai időszakban is. Ez a folyamat tehát „többlépcsős”, és forradalminak mondható változást hoz a csemete életében azzal, hogy immár két testnyílása felett is akarata szerint rendelkezhet. Az eddigi automatikus ürítés tudati ellenőrzés alá kerül, mely óriási sikerélmény a kisgyermek számára. A baba boldogan tanulgatja, és egyre jobban élvezi a tisztaság, a komfortosság újdonsült élményét, illetve szabadságát, a szülő pedig mindebben büszkén és örömmel osztozik, hiszen mind a ketten megszabadulnak a pelenkázás nyűgeitől, kényelmetlenségeitől, nem utolsósorban anyagi terheitől!
Első jelek
Az első év folyamán, amikor a végbél megtelik széklettel: a végbélnyílás kissé kinyílik, és egy reflex révén az összehúzódó hasi izomzat hatására a gyermek önkéntelenül ürít. Ha egyéves kor körül a szülő a székelés várható idejében bilire ülteti a kicsit, és annak sikerül az edénybe produkálnia, akkor ez pár hét után „kondicionálódhat”, tehát a külső körülmények megteremtésével már elérhetjük a sikert. Azonban ez még nem valódi szobatisztaság, mert a baba vagy kisgyermek még nincs tudatában a bélműködésének, közreműködése nem az ő akaratából történik.
Büszkének látszik
A legtöbb csemete általában a második év első felében lesz képes arra, hogy figyelni kezdi a saját székelése folyamatát. Játéka közben megáll, vagy többször „büszkének látjuk”, hogy sikerrel járt. Jeleit találjuk annak, hogy a székletét saját tulajdonának, teste részének tartja. Lassan-lassan sajátos birtoklási tudat alakul ki benne, s ez már része a fejlődés következő lépcsőfokának, amikor is a szüleitől való függetlenedési vágyát és akaratát a székletürítés folyamatára is megpróbálja kiterjeszteni. Erre a szakaszra az a jellemző, hogy a széklet „elvesztése” (bilibe, vécébe kerülése) veszteségélményt, aggodalmat jelenthet, vagyis igencsak ragaszkodhatnak ahhoz. Ezért a pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne a kicsi szeme láttára ürítsük ki a bilit vagy húzzuk le a vécét, hanem csak akkor, amikor már nem figyel oda.
Odaajándékozás
A másik nagy lelki motívum, mely hangsúlyos szerepet kap a szobatisztaság kialakulásában: a kicsik kibontakozó ajándékozási vágya. Ez a készség szintén kell ahhoz, hogy saját tárgyaikhoz hasonlóan a székletüket is „odaajándékozzák” szüleiknek, gondozóiknak. Mindezekkel együtt fejlődik a tisztaság iránti igényük, és annak a büszkeségnek a jó érzése, hogy már egyedül is meg tudnak tenni dolgokat. A második év közepén, végén felerősödik az utánzási hajlam is, a csöppségek egyre több cselekvésben másolják szüleiket, idősebb testvéreiket; ez pedig jól kihasználható a helyes szokások – többek között a tisztaságra, a rendre nevelés –, valamint a szobatisztaság kialakításában.
Jó elkerülni
A túl korai bilire szoktatás ellen szól, hogy azoknál a gyermekeknél, akiket már a második év elején elkezdtek a szobatisztaságra nevelni: a dackorszak beköszöntével a még nem eléggé megerősödött szokás „visszafordul”. Egyszer csak hiába ültetik őket a bilire, nem produkálnak semmit, de amint felkelnek róla, rögtön ott a nadrágban az eredmény. Ebben a korszakban sok csemete „nem tűri el”, hogy mások mondják meg, mit és mikor tegyen… Inkább visszatartja székletét (ezt ugyanis már sikerült jól begyakoroltatni!), még ha könnyen ki is üríthetné azt. A visszatartási idő egyre nőhet, s ez előre vetítheti a tartós székrekedés kialakulását. A dackorszak legjellemzőbb ideje a második év első fele, ezért tanácsolják sokan, hogy a szobatisztaságra neveléssel várjuk meg a második év második felét. Forrás: Baba Magazin
Ha ezt a legkevésbé sem könnyű folyamatot 3 lépcsőfoknak tekintem, akkor Csenge a 2. fokon áll!
1.) lépcsőfok az ebéd utáni bugyiban alvás, és cseppmentesen visszatartás álmában. 2008. szeptember 09-től. Ez minden szülői, vagy külső behatás nélkül alakult ki.
2.) lépcsőfok napközben szobatisztának maradni, és időben szólni, legyen az bármilyen szükséglet 2009. január 26. Itt csak minimális manipulálás történt, a csajságát meglovagolva, és szebbnél szebb bugyikat felsorakoztatva. :P
3.) lépcsőfok lesz, az éjszakai ágytisztaság. (Mivel ez délután nem okoz gondot, bízom benne, hogy ez is menni fog, de egyelőre nem erőltetem.) Viszont, hogy ez hogy lesz kivitelezve....
Az elmúlt napokban nagyságrendileg mindenképpen ez volt a legfontosabb, ami történt. Szombaton (24.-én) voltunk ismét Csecsemőszínházban, ami most is ugyanúgy elvarázsolta, mint eddig bármikor! Ettől függetlenül úgy éreztük Apával, hogy már megérett egy egész kerek történet befogadására is. A csecsemőszínház lényege a mondókákon alapszik, és ez az előadás (Icurka-picurka) nem egy egybefüggő kerek történet volt. Ez nem kritika, mert nagyon tetszett a Kisasszonynak, inkább csak nyugtáztuk, hogy szerintünk több információ befogadására is képes! :)
