Bars Sári: Hímes tojás
Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.
Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.
Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.
Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.
Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.
Ennél hozzánk/hozzám passzolóbb verset nem is találhattam volna, amivel Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket, és gondolat olvasó Nyulat kívánhatnék minden kis Barátunknak.
Aki ismeri a múltunkat tudja, én és a tojás festés -hiába is szeretném,- egyszerűen nem jutunk közös nevezőre... :S a Világ legfakóbb, legfoltosabb, legkevésbé mutogatni való "hímeseit" vagyok képes összekontárkodni. :( De idén ismét nekifutok, és hogy feldobom e? Az majd kiderül! ;) Vettem festéket, illetve a hagyma héjba csomagolásnak is nekifutok. Anyukámnak régen sikerült. :P
Idén az elsők között voltunk Nyúl listáján, mert délelőtt meghozta az oly régóta vágyott vasalót és még deszkát is csomagolt hozzá. (rengeteg kép van, majd válogatok, és töltöm :D) Meg nyári pörgős szoknyát, spagetti pántos felsővel, csipke zoknival... :P
Már 1 hónapja, ha megkérdezte Tőle valaki, hogy mit hoz a Nyuszi, mindig ugyanaz volt a válasz: "kasakó" (vasaló). Az az öröm, amikor kibontotta, és ott volt... leírhatatlan. Annyira örült, csak úgy csillogott a szeme, izgatottan bontogatott, közben kicsit kapkodott... imádtam nézni azt boldog kis buksiját, ahogy örvendezett, és vasalt! :O)
Április 6.-án múlt 2 éve, hogy a blogírók táborát bővítem... bizony több, mint 2 éve majdnem rendszeresen írom le napjainkat, örömeinket, bánatainkat... dejó dejó, dejó!!! :) (Azt hiszem kitartó vagyok :))
Sajnos az interjúk nem sikerültek. :( Majd egyszer! :)
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.
Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.
Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.
Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.
Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.
Ennél hozzánk/hozzám passzolóbb verset nem is találhattam volna, amivel Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket, és gondolat olvasó Nyulat kívánhatnék minden kis Barátunknak.Aki ismeri a múltunkat tudja, én és a tojás festés -hiába is szeretném,- egyszerűen nem jutunk közös nevezőre... :S a Világ legfakóbb, legfoltosabb, legkevésbé mutogatni való "hímeseit" vagyok képes összekontárkodni. :( De idén ismét nekifutok, és hogy feldobom e? Az majd kiderül! ;) Vettem festéket, illetve a hagyma héjba csomagolásnak is nekifutok. Anyukámnak régen sikerült. :P
Idén az elsők között voltunk Nyúl listáján, mert délelőtt meghozta az oly régóta vágyott vasalót és még deszkát is csomagolt hozzá. (rengeteg kép van, majd válogatok, és töltöm :D) Meg nyári pörgős szoknyát, spagetti pántos felsővel, csipke zoknival... :P
Már 1 hónapja, ha megkérdezte Tőle valaki, hogy mit hoz a Nyuszi, mindig ugyanaz volt a válasz: "kasakó" (vasaló). Az az öröm, amikor kibontotta, és ott volt... leírhatatlan. Annyira örült, csak úgy csillogott a szeme, izgatottan bontogatott, közben kicsit kapkodott... imádtam nézni azt boldog kis buksiját, ahogy örvendezett, és vasalt! :O)
Április 6.-án múlt 2 éve, hogy a blogírók táborát bővítem... bizony több, mint 2 éve majdnem rendszeresen írom le napjainkat, örömeinket, bánatainkat... dejó dejó, dejó!!! :) (Azt hiszem kitartó vagyok :)) Sajnos az interjúk nem sikerültek. :( Majd egyszer! :)
