De mindenekelőtt végre legyen ide is leírva:
20 fog boldog tulajdonosa a lányunk!
Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni.
Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), 
és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!
Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.
Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P
Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S
Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(
Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni.
Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), 
és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.
Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P
Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S
Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(
Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!