Szeptember 21.-én fogászati vizsgálaton vettek részt az óvodában.
Csenge rettegett tőle, és igyekeztem megnyugtatni, hogy mivel Ő szépen mossa a fogait, nincs mitől félnie, hisz szépek.
Ebben a tudatban búcsúztunk el. és hittem, nem lehet baj, hisz többen is vannak, akik most találkoznak először fogorvossal, csak nem lesz elrettentő!!! :O
Az óvó néniktől megtudtam, hogy a vizsgálat tényleg nem volt veszélyes, és a gyerekek nagyon segítőkészek voltak. A vizsgálat végén jött a nagy kérdés:
"Ki cumizik még cumit, vagy az ujját?"
Persze Ők még kicsik ahhoz, hogy bármit is letagadjank, nem is tették. Pechünkre Csenge mellett állt a doki, így hozzá hajolt le, jelképesen, és ígértette meg a kislánnyal, hogy mire tavasszal jön már ugye nem fogja szívni az ujját? mert annak komoly következményei lesznek, csúnyák lesznek a fogai, fogyszabályzóra lesz szüksége, meg előreálló kapafogai lesznek.
Csenge megígérte!!!
Senki nem tudta, hogy Ő milyen következetes kislány. Senki nem ismerte eléggé egy ilyen helyzethez.
Ebédig kb. 20x (per óvó néni) mondta el, hogy Ő már soha többé nem fogja szívni az ujját!
Ebéd utáni alvás: hatalmas lelki fájdalom, nem alvás, de ujj be nem kapás! Délutánra végkimerült, karikás szemű gyerek, aki várja a megnyugtató ígéretet TŐLEM! Nem tudtam Neki megadni, mert a fogdoki állkapocs deformitásról is beszélt, meg komoly következményekről,. de persze nem nekem!
Az óvó nénik saját bevallásuk szerint nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Heni néni annyit mondott, hogy most a legfontosabb, hogy a lelkét megnyugtassuk valahogy, hiszen nagyon zaklatott, Olyan dolgokat is hallot, amiket nem kellett volna, mert nem az ő fülének való!
Tudom, hogy ennek előbb utóbb el kellett jönnie, és örülök, ha túl leszünk rajta, de hibáztatom magam, mert nem készítettem fel erre! Haragszom, mert ha gond van, akkor a szülővel kellett volna felvenni a kapcsolatot! Nem a majdnem 4 évesnek elmondani! Úristen!!!!
Értem, hogy Rá akartak ilyeszteni, de ez több élű fegyver!
Az este maga volt a pokol. Sírdogált, szenvedett, elfáradt. Éjjel is nagyon zaklatottan aludt, nem túl pihentetően. Másnap az oviból egyenesen a játékboltba mentünk.
Mivel az ujját a kukaccal szívta, és Kukac volt az alvóka, nyilvánvalónak tűnt, hogy Kukacnak mennie kell! Ezt meg is beszéltem Vele. Választhat magának egy új, nagylányoknak való alvókát, amelyik végigkíséri az óvodai éveken.
Egy pihe puha kis elefántra esett a választása, aki a Fáni nevet kapta!
Ez az éjszaka, már kevésbé volt zaklatott! :)
Úgy döntöttünk, hogy elvisszük mi is egy fogorvoshoz! Pénteken délután voltunk a fogászaton. A Fogorvos először is megdícsérte, hogy milyen szépséges fehér fogai vannak, majd szépen elmondta, hogy az "deformitás" egyáltalán nem feltétlenül az, és ha az is, és most már nbem szívja majd, akkor minden rendben lesz, meg különben sem olyan nagy a baj! (Persze én teljesen jól felfogtam,. hogy amit nekem mond is más, meg amit a gyerek felé követít is más!)
Azóta, szeptember 21.-e óta nem kapta be az ujját! Kb akkor aludt egy jót utoljára! Folyamatosan fáradt, nem kapcsol ki úgy ahogy erre még szüksége lenne! ....
Hihetetlenül, felnőtteket megszégyenítően kitartó! én meg nem vagyok biztos benne, hogy ennek ez az egy megoldása volt! FÁRADT!!!!
