...

Ha azt ígérem írok, ne higgyétek el....

2010. sok mindent adott azzal, hogy sokat elvett.

Apa autóját 2x is feltörték. Először elraboltak minden létező cégiratot, bélyegzőt számlatömböt.... hogy egy könyvelő férje miért az autójában tárolja ezeket???? Csak! :P  - Azóta semmit, de tényleg semmit nem hagy az autóban! Szerencsére!

mert

Másodszor megpróbálták elrabolni, de nem volt szerencséjük, aznap este vette ki az akkumulátort tölteni.... Még azon a héten gondoskodott az autó további biztonságáról....

ezzel párhuzamosan a lakás biztonságáról is! :P

Én sikeresen belecsúsztam egy másik autóba.... neki semmi baja nem lett, azért egy 20-as bánta, nekem elrepedt a kocsi hűtővíz tartálya, plusz leesett a rendszámtáblám :S

Csenge:

Annyira nem tudtunk rajta kiigazodni, hogy bejelentkeztem egy gyermekpszichológushoz.... aztán lemondtam.... Az óvó nénikkel azért leültem beszélgetni... kicsit megnyugtattak, kicsit felzaklattak....

Szerintük (is) másabb Csenge! Sokkal érettebb, komolyabb, felnőttesebb a társainál. A kérdései őket is nagyon elgondolkodtatja...

Mostanra már azért lazul vissza a társaihoz, játszik Velük, de szerintük 1,5-2 évvel jár a társai előtt! :O

Olyan komoly, mély gondolatai vannak, hogy nem győzök figyelni Rá.

Persze az is esélyes, hogy én látom ferde szemmel, mert miért ne tehetném, hiszen az enyém.....:D

DE

Komolyan beleástam magam az új generációs gyermekek témájába....

Persze biztos túl mélyre ástam....

egyelőre ilyen gondolatok fészkelték be magukat ... az óvónénik szerint túl sokat foglalkoztam Vele! Bár hízelgő rám nézve, és jól esik, ha a szívemre teszem a kezem, nem igaz. Mindig úgy éreztem, nem foglalkozok Vele eleget. Többet kellene fejlesztenem.... van a városban lehetőség, ha rászánom magam, utánajárhatok.... kéne egy kis bátorság... :D

 

Tündérkénk időközben betöltötte a 4-et, a szülinapi buli szuperül sikerült, a karácsony pedig maga volt az ajándék. Csillogó szempár, boldogság, öröm, ... imádtam a szentestét, imádtam a férjem, a kislányom, minden varázslatos volt. :)

 Egy ideje komolyan foglalkoztat a Vonzás törvénye, miszerint "...azt vonzzuk az életünkbe, amire összpontosítunk." 

(Negatív irányba tökéletesen működik, ezért úgy döntöttem, hogy a pozitív oldalt is megtanulom kezelni...végül is van aki visszanövesztette az ujját, más megváltoztatta a saját szemszínét.... Megtanulok pozitívan élni!!!)  

  

Nem fogadtam meg, hogy írom a blogot.... ha jön valami ihlet, leírom... 

A változás:

Szeptember 21.-én fogászati vizsgálaton vettek részt az óvodában.

Csenge rettegett tőle, és igyekeztem megnyugtatni, hogy mivel Ő szépen mossa  a fogait, nincs mitől félnie, hisz szépek.

Ebben a tudatban búcsúztunk el. és hittem, nem lehet baj, hisz többen is vannak, akik most találkoznak először fogorvossal, csak nem lesz elrettentő!!! :O

Az óvó néniktől megtudtam, hogy a vizsgálat tényleg nem volt veszélyes, és a gyerekek nagyon segítőkészek voltak. A vizsgálat végén jött  a nagy kérdés:

"Ki cumizik még cumit, vagy az ujját?" 

Persze Ők még kicsik ahhoz, hogy bármit is letagadjank, nem is tették. Pechünkre Csenge mellett állt  a doki, így hozzá hajolt le, jelképesen, és ígértette meg a kislánnyal, hogy mire tavasszal jön már ugye nem fogja szívni az ujját? mert annak komoly következményei lesznek, csúnyák lesznek a fogai, fogyszabályzóra lesz szüksége, meg előreálló kapafogai lesznek. 

Csenge megígérte!!! 

Senki nem tudta, hogy Ő milyen következetes kislány. Senki nem ismerte eléggé egy ilyen helyzethez. 

Ebédig kb. 20x (per óvó néni) mondta el, hogy Ő már soha többé nem fogja szívni az ujját! 

Ebéd utáni alvás: hatalmas lelki fájdalom, nem alvás, de ujj be nem kapás! Délutánra végkimerült, karikás szemű gyerek, aki várja a megnyugtató ígéretet TŐLEM! Nem tudtam Neki megadni, mert  a fogdoki állkapocs deformitásról is beszélt, meg komoly következményekről,. de persze nem nekem! 

Az óvó nénik saját bevallásuk szerint nem  tudtak mit kezdeni a helyzettel. Heni néni annyit mondott, hogy most a legfontosabb, hogy a lelkét megnyugtassuk valahogy, hiszen nagyon zaklatott, Olyan dolgokat is hallot, amiket nem kellett volna, mert nem az ő fülének való!

Tudom, hogy ennek előbb utóbb el kellett jönnie, és örülök, ha túl leszünk rajta, de hibáztatom magam, mert nem készítettem fel erre! Haragszom, mert ha gond van, akkor a szülővel kellett volna felvenni a kapcsolatot! Nem a majdnem 4 évesnek elmondani! Úristen!!!!

Értem, hogy Rá akartak ilyeszteni, de ez több élű fegyver! 

Az este maga volt  a pokol. Sírdogált, szenvedett, elfáradt. Éjjel is nagyon zaklatottan aludt, nem túl pihentetően. Másnap az oviból egyenesen a játékboltba mentünk.

Mivel az ujját a kukaccal szívta, és Kukac volt az alvóka, nyilvánvalónak tűnt, hogy Kukacnak mennie kell! Ezt meg is beszéltem Vele. Választhat magának egy új, nagylányoknak való alvókát, amelyik végigkíséri az óvodai éveken.

Egy pihe puha kis elefántra esett a választása, aki a Fáni nevet kapta!

Ez az éjszaka, már kevésbé volt zaklatott! :)

Úgy döntöttünk, hogy elvisszük mi is egy fogorvoshoz! Pénteken délután voltunk a fogászaton. A Fogorvos először is megdícsérte, hogy milyen szépséges fehér fogai vannak, majd szépen elmondta, hogy az "deformitás" egyáltalán nem feltétlenül az, és ha az is, és most már nbem szívja majd, akkor minden rendben lesz, meg különben sem olyan nagy a baj! (Persze én teljesen jól felfogtam,. hogy amit nekem mond is más, meg amit a gyerek felé követít is más!)

Azóta, szeptember 21.-e óta nem kapta be az ujját! Kb akkor aludt egy jót utoljára! Folyamatosan fáradt, nem kapcsol ki úgy ahogy erre még szüksége lenne!  ....  

Hihetetlenül, felnőtteket megszégyenítően kitartó! én meg nem vagyok biztos benne, hogy ennek ez az egy megoldása volt! FÁRADT!!!!

Lavina....

... indult meg mifelénk szeptember 21.-én, nem is kicsi.

Komoly változások történnek a napokban Velünk, de legfőképp Csengével természetesen....

Kicsi szívemet rettenetesen sajnálom, mert háborút vív, belső háborút.... sajnálom nagyon, de ez az Ő harca... csak támogatni, erősíteni tudom, remélem hamar túl lesz rajt, és akkor majd én, a világ legbüszkébb anyukája szépen mindent kiálalok mindenkinek!!!!

Az első nap!

Ezen is túl vagyunk. 

Az első napon az oviban. Reggel büszkén cipelte a nem éppen könnyű hátizsákot, és boldogan mosolyogva lépett be az óvoda aulájába. Egyik oldalán Anya, másik oldalán Apa szipogott titokba,n és mosolygott büszkén a kislányra.:) 

Ebéd után mentem érte első nap. De már ma ott aludt volna... :D

Az óvó nénik aranyosak, mindig mosolyognak, a csoport társak közül több ismerős, barát is van. 

A csoportja Fehér süni kiscsoport, jele pedig Gomba lett, amit Ő maga választott magának, a helyével együtt, ahova később a jele került. :) 

Az első szülői értekezleten volt egy kis félreértés és majdnem másik csoportba (vegyes) tették, de tökéletes csiszolt modoromat elővéve érvekkel alátámasztva, és egy másik elégedetlen apukának (:S) köszönhetően mindenki a helyére került, így Csenge is a kis csoportba. :P 

Kérdésemre, hgy milyen volt az első nap, a válasz: "Jó! Miért csak ilyen keveset maradok itt?"  Azt hiszem ez elég beszédes! :D Szerencsére!