A következő címkéjű bejegyzések mutatása: büszkeség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: büszkeség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 27.

Megtanult biciklizni!

 

2011. március 26.-án délután, minimális alvás után lementünk, a pincében Apa leszerelte a bicikliről a pótkerekeket, és kb fél óra kísérgetés után, egyszer csak egy lejtős részen, azt mondta: 
"Figyelj, Anya!" és a lejtőn lefelé először lábbal hajtotta, majd feltette a pedálra, és tekert..... Az elsőt nem nagyon tudtam megörökíteni, de ahogy Apa odaért, mondtam Neki: videózz: 
 
 
Itt kb. ötödször gurul át a zebrán.... (még szerencse, hogy a kutya sem kanyarodik be erre... :P
Jaj szanaszét puszilgattam, olyan büszke vagyok! :D Híztam vagy 5 kilót, tuti!!! :D

2010. március 16.

Gazdag a csaj lelke! :)

Tegnapi napot javarészt kettesben töltöttük Csengével, mert Apa dolgozott. Délelőtt elmentünk, és megcsináltattuk a körmeimet, amihez nagy élvezettel válogatta a színeket, formákat.....

Délutáni pihenést követően egyszer csak a semmiből jött a kérés:
"Anya rendeljünk pizzát!"
Igen ám, de nálam nincs itthon annyi kp, a kártyát Apa véletlenül elvitte magával, meg különben is csak kérnie kell, és megkapja? (naná :P) Ezeket meg is beszéltem Vele....
"Nem baj, majd én adok Neked pénzt. Hozok 5 forintot jó?"
...és tényleg hozott 5 forintot.....
"Sajnos ez nagyon kevés a pizzára szívem! Ahhoz sok sok 5 forintra van szükség..."
"Jó!" és lepakolt még vagy 50 forint aprót az asztalra.....
"Kicsim nagyon aranyos vagy, és tényleg sok pénzed van, de hidd el, nincs annyid, amennyi a pizza....."
"Anya! VAN ANNYI PÉNZEM!" mondá nagyon nyomatékosan...
Térül fordul, itt pakol, ott csörög, tologat,.... két kis tenyerében egy valag pénz.... leteszi az asztalra, és
"Anya ez van annyi, hogy rendelhetsz belőle magadnak is!"
Számolok, és nem hiszek a szememnek..... igaz, egy picire, de tényleg elég  a pénze a pizzára..... és ha már ennyire önzetlen, akkor megoldjuk ezt a kérdést.... kajajeggyel kipótolva, egy kicsit az övéből elvéve, jöhet a pizza.
A futárnak nagy boldogan adta oda a Rá eső részt.....  :) Nagyon büszke vagyok Rá!
Úgyhogy fizette a pizzáját tegnap Csengénk! Büszke is volt, és pizza is fimomabb volt természetesen.....

2009. október 18.

Vérbeli profi??? :D

...Minden várt ellenkezést, tiltakozást, hisztit mellőzve ráadtam a lábára a korcsolyát, és már mentünk is a jégre. (Mert ugye tudjuk Róla, hogy minden újat első körben tagad, és ellenez. ;) De nem ezt) Tapasztalatom az, hogy Csengus a jégre született. :D ....

Ahogy kiszálltunk a kocsiból,  már hallatszott a sátorból a zene. Ezzel már nyert ügyem volt, hisz ahol zene van, ott Csenge nagyon szeret. ;)

Első utunk a pályához vezetett, hogy hihetetlen kíváncsíságát egy kicsit oltsuk. Látta a lábakon a koikat, és tudta, hogy Rá is vár egy.... Péntek délután már félre tettem az irodába egy 25-ös korit. (ami kicsinek bizonyult később :P) Gyakorlatilag, mint Zrínyi berontott a melegedőbe, majd az irodába a "pici koriért"!  :D Ráadtam, első pillanattól megtalálta az egyensúlyát, és a műpadlón a legkisebb gond nélkül szépen, egyenesen sétálgatott.

A jégre barátnőm segítségével vonultunk fel, két oldalról fogtuk a kis kezét, és megkezdtük a körözést. Lábait szépen rakta egymás után. Ő már elemelte a lábát a jégről, amikor Mi még nem... :D Sajnos csak a szárazon tudtam felvételt készíteni, és utólag az sem lett túl jó, de ma ismét megyünk Apával, és elcsaltuk magunkkal Mira barátnőjét is a szüleivel, úgyhogy talán majd ma sikerül érdemleges képet, videót készíteni. :)



Sajnos rossz is történt az elmúlt időben. Kiújult az ekcémája. Gyakorlatilag nyúzza saját magát. Az időjárás sem kedvez, illetve nutellás kenyeret kapott, ami szintén nem előnyös... gyanús az is, hogy a hétfőn bevitt szójatej és kakaó csütörtökig érintetlen maradt... remélem nem adtak neki tejet, kakaót... eddig nem volt ilyen gondom, de a nutelás kenyeret Gyöngyi néni említette... pedig már szóltam többször is, és a füzetébe is beírtam, a "tiltólistát", az orvostól is vitettek be velem igazolást ezekre az ételekre... :(

Újra adom neki napi 2x a Radium Bromatum CH9-et , és Atropa Belladonna CH9-et.
Naponta 1x pedig a Sulfur CH15-öt.





2009. július 3.

Élmény"fürdő"!

Múlt hétvégén. szombaton merészet gondoltunk és elvittük csajszit egy kis fürdőzésre.... pincéből előkerestük leporoltuk a karúszókat amikre Cseng pontosan és élénken emlékezett. Boldog, mosollyal nyugtázta, hogy pancsolni megyünk. Egészen addig szerintem csak sejtette, hogy miről dumál neki 2 nagy gyerek Őse! :P
Szerencsére a fürdőzés minden szempontból pozitív eredményt hozott: egyrészt nagyon élvezte, (mi is nagyon élveztük,) és a bőre sem lepett meg minket semmi csúnyasággal... azóta sem! :P (Kopp-kopp-kopp!!!)
Kapott kölcsönbe egy végtelenül egyszerű és keskeny úszógumit, aminek a segítségével Neki adtuk a Világot! Hiszen ettől kezdve sem a gumihoz sem Őhozzá nem érhettünk, csak a távolból kísérgettük. Ismerkedett a közeggel, amivel ekkora terjedelmében 1 éve, a nyaraláson találkozott utoljára.
Számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire vízicsibe, hisz én is az vagyok, és dagadó büszkeséggel fogadtam minden elismerő tekintetet, megjegyzést, amikből volt rendesen, hiszen tényleg nagyon bátor, és ügyes volt! :)


Azt már írtam, hogy pár hónapja leszokott az önálló elalvásról. és ismét meg kell várni valamelyikünknek a szobájában, hogy elaludjon. Ez van, hogy 10 perc, van, hogy másfél óra.... tegnap sehogy sem akaródzott Álomországba vonulnia, miközben én kb. 2x vissza jöttem onnan. :S
Ami miatt írom, mégsem a bosszankodós. hanem egy hihetetlen élmény, amiben volt már részem de ennyire intenzíven, és katartikusan még sosem éltük meg!
Ez pedig a kettőnk között lévő viharos kapcsolat pozitív oldala.
Számtalan sok puszi, simogatás, Ő részéről történő puszi, és arcomat, karomat simogatás, nyugtató mosoly után láttam, hogy esély nincs arra, hogy elalszik a kisasszony, megbeszéltem Vele, hogy bemegyek fürdeni, és utána visszaülök a székre Hozzá. és álomba simogatom csak had menjek ki fürdeni.... (lécci-lécci-lécci) Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mennyi kedvesség, és érzelem szorult ebbe a tündérbe, és milyen finom érzés, amikor a kislányod kedves mosollyal simogatja a karod arcod, miközben minden olyan kerek, és különben is nem hiszem, hogy leírható, de mindenképpen meg kellett próbálnom.... :) Persze nem végeztem amikor kiabált, hogy ennyi és nem több időm volt, Apa Ki akkor riadt kómásan, átrontott, mint dúvad, elfeküdt a szőnyegen.... persze, hogy ezek után, mikor mentem volna, ígéretet betartani, már nem kellettem, hisz Apa már megint többet ad, és bár tisztelem becsülöm a párom, ezzel nagyon tele e hócipőm, hogy ha fejre állok, is beállít kevesebbnek, önmagam előtt is... persze nem szándékosan... állítólag, de tegnap végre sikerült !!! Átvettem a jó zsaru szerepét!!!! Ezt senki, (még véletlenül sem) úgy képzelje, el, hogy erős hatalmi harcok folynak a gyerekért... :D
Egyszerűen csak arról van szó, hogy Apa a béke kedvéért engedékenyebb alap esetben, én viszont következetesebb vagyok! :) Ez minden családban így van. De az már nem biztos hogy aki a következetesebb az az érzékenyebb is, és ezt nem élvezi.... helyesebben egyre terhesebbnek érzi....
A végeredmény az lett, hogy mellettem aludt el, mert Apa után nem akart beengedni a szobájába... persze rákérdeztem, hogy akkor szeretne e mellettem aludni a nagy ágyban? Naná! És így tettünk. Sok sok puszit kaptam, adtam, és elaludtunk. De mivel nem a saját helyén volt, nem is úgy aludt, és amikor éjjel Apa egy rémálom miatt felkiabált minket, megkérdeztem, szeretne e visszamenni a helyére. Meglepő módon igent mondott, így visszavittem az ágyába. E rövid út alatt kaptam az arcomra hajamra még vagy száz puszit, ami azért is volt nagyon egyedi, hogy félálomban volt....
Kifolytak a könnyeim!!!


Tegnap este, éjjel olyan töltetet kaptam, amire már szükségem volt!!!


FANTASZTIKUS LÁNYOM VAN, ÉS ÉN NAGYON NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!



2009. június 17.

Mi...

... mi ketten immáron 7 éve együtt (06.14.) ... ma pont 3 éve hivatalosan is! :)
2002. június 14. Budapest Kisstadion.... fergeteges buli :D
2006. június 17. Győr, Szent Kamillus templom, Pozsonyi étterem.... fergeteges buli :)
2009. június 18. Csajszink 2 és fél éves! Jézusom!!!


Ma véletlenül rábukkantam valamire ebéd közben.... idegen gépről nyitottam meg a naplónkat, és mit találtam: VALAKI hasznos blogként linkelt ki!!!!! Váó! Ez ám a plecsni, persze virtuálisan! :) Köszönöm ezúton is!


Felhívtak, hogy a tegnapi állásinterjú pozitív eredményt hozott... most 2 hely között egyensúlyozok... csak nehogy essek... plusz az előző helyen is bekerültem az első 4-be, de szerintem az almás lesz.


Összességében szép a mai nap. :)


Még szerencse, hogy nem egy pöttyös napozós copfos fényképet találtam az előző ezredből! ;)

2009. május 29.

Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.
Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

2009. május 2.

Patent!

Leginkább így tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát! Az utóbbi időben nagyon bújik, hízeleg, egyre anyásabb! :P Eddig ez nem volt jellemző. Most előfordul, hogy csak úgy hajlandó Apával bemenni fürdeni, ha én is odaülök melléjük! (Ez egy panel lakás fürdőjében nem kis tervezést, helyezkedést és stratégiát igényel ám! ;)) Esténként pedig már szinte rendszeres, hogy 20-30 percre bekutyorog az ölembe, és nem mozdul onnan sehova. "Anya öjedbe csüccs Csenge!" Nem mondom, hogy nem esik jól! :D Imádom ezt. Ha szomorúbb vagyok, vagy látja rajtam, hogy valami nem passzol, odaáll elém, kézháttal simogatja az arcomat, és közben rendíthetetlenül ismételget: "Seji baj!"
Ma reggel teljesen leakasztott: Ébredését követő 2,5 mp elteltével: "Na Csenge nem aszik, Eccse kéj Kakaót!" Ilyenkor kimegyünk a konyhába, kiöntöm a kakaóját, előkészítem a kávét, melegítés közben pedig irány a WC! Ma reggel Csenge a konyhában maradt, és elkezdte a műsort, mivel nem látott... mire visszaértem a konyhába, (panel, lásd fent :P) már ordított Apáért, és nem volt hajlandó elfogadni Tőlem a kakaóját! Végül fogta magát, és visszafeküdt az Apja mellé! Én meg leforrázottan vettem tudomásul, hogy csak én kezdem a napot megint 07:00-kor! Ők nem! Kakaót vissza a hűtőbe, gép bekapcs, és tombolva kávéztam!

15 perc sem telt el:
"Anya! Csenge máj nem hiszti! Csenge odafeküdt Apához, máj nem fekü ott, Csenge felkelt, nem aszik! Csenge öjedbe csüccs!" Egyedül! Apa aludt, nem segített Neki. Átgondolta, összerakta, elmondta! Én megértettem! Bocsánatot kért, tudatosan! Nem reflexből!

A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,
ma délután pedig Kerianyuhoz kísértük el a kiskorút, hogy átadja az ajándékát!
Holnap még három képeslap várja, hogy örömet szerezzen.

Május 1.-én semmi extra programunk nem volt, a belvárosba mentünk be, bohóc előadást, és bábszínházat nézni, fagyizni teraszon, menet közben, "beülős" helyen enni. Mind olyan dolgot műveltünk amit Ricsaj nagyon szeret. A legjobban a teraszon ücsörgést és nézelődést. A Művészetek utcája adott helyet egy kis bazár sornak, és az előadásoknak is.
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)

Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@

2009. április 23.

Van új a Nap alatt:

A héten megkapta élete első vászoncipőjét! Gondoltam, a homokozóba teljesen jó lesz, és mivel nagyon puha a talpa, + betétes is, talán még hasznára is válik a gágogó talpának! (erősödik talán :S) Már az idevezető út is gyanús lehetett volna, de nem, én vakon mentem a hülyeség után!
Az egész ott kezdődött, hogy letértünk a járt útról 1x! Lecseréltük a szeretett Asso-t egy Superfitre! Ebből még jól jöttünk ki! ... Superfitből nem kaptam sem szandálcipőt, sem nyitottabb félcipőt. Elkezdtem kutakodni! ... Rátaláltam a Salus által gyártott supinált cipőkre, lett egy kék szandálcipője, ami tök jó! ... és itt jött el a pont, amikor le kellett volna ütni a Kedves Anyukát, hogy leálljon! Ez nem történt meg! Miért ne lehetne vászon cipője Csengusomnak is! (Mert lássuk be, egy kislány lábán azért nagyon szuperül néz ki egy helyes kis vászoncipő! :P) De akkor már nézzünk körül, mik a lehetőségek... Igen, megvan: megelőző betétes vászoncipők. Szépek, nem drágák, ... ám legyen!
Eredmény:
"Kislányom tetszik?"
"Igen!"
"Jó lesz?"
"Igen!"
"Kényelmes?"
"Nem!" :O
...
...
...
"Anya fáj!"
"Hol?"
"Itt! (a lábfejére mutat!) És itt!"(sarkára mutat)

Kidörzsölte a sarkát. Lett egy pici vízhólyag rajt, de szerencsére nem élte meg végzetesnek...
Nem is gondoltam volna, hogy az önállóságáért még a fájdalmat is képes elviselni! Ugyanis tegnap a játszótéren az én lánykám annyira élvezte, hogy minden segítség nélkül ki tudja önteni a homokot a cipőjéből, le tudja porolni a harisnyáját, és visszahúzni bekapcsolni a cipőt, hogy ezt kb. 15-20 percenként meg is ismételte. Ha nem volt mit kiönteni belőle, az sem gáz, gyorsan megmerítette a homokban, és már lehetett is a padhoz ütögetve porolni! :D

Most van 2 pár eladó vászoncipőnk! :D (Hogy miért 2??? TITOK!!!) :D Mi pedig visszatérünk a bevált Asso és Superfit párosításhoz. :P

Ma ismét felfedeztünk egy új játszóteret, ez közvetlenül a bölcsi mellett van. :) Bár a szél fújt, és a Nap sem sütött hét ágra, azért nagyon jól szórakoztunk, és rengeteg elismerő tekintetet, és bókot kapott a Kisasszony, hogy milyen bátor és ügyes. :)

A hisztikre pedig egy állítólag jól működő megoldást teszteltem, eddig sikerrel: Félreterelem, vagy felkapom, és félrevonulok vele (hiszti erősségétől függően), leguggolok hozzá, és ismertetem a lehetőségeket: Ez általában, a hazamegyünk, és az ott maradunk között mozog. :P
A megszokott duma, szerintem már Ő is tudja kívülről: "Ha így viselkedsz, kénytelen leszek hazavinni!" (Mivel 1x már megtettem, elhiszi!) Ezután elmondom neki, hogy mit csinált helytelenül, vagy hogyan kellett volna, és pár percet hagyom feldolgozni, megnyugodni! Közhelynek tűnhet, de működik, és max 10 percet vesz igénybe! Hogy a sutyorgásnak mekkora ereje van!? :O) Ha belegondolok, senki nem szereti, amikor nyilvánosan leégetik. Persze, hogy hosszútávon működik e azt még nem tudom! :P (és nem is szeretném... :D)

2009. március 13.

1 sima 1 fordított!

A kép, ami délután fogadott:
Kislányom Bea ölében gubbaszt, (tegnap éppen kezet és arcot mosott amikor megérkeztem, és futott elém...) és amikor odaérek melléjük, akkor látom, lázat mérnek! :( Nem ok nélkül, 38,1 hónaljban!

Már tegnap délben is sírdogált kicsit, de a dadusok szerint csak a fáradtságtól. Így lehetett tényleg, hiszen mikor mentem érte, nagyon jól érezte magát!

Ma reggel szintén sírt miután elmentem. Gyöngyi néni kérdezte is: "Anyuka! Csenge bújós?" (Hajaj!) Amikor lehajoltam hozzá, úgy ölelte át a nyakamat és fúrta a fejét a vállamba, hogy meglepődtem!" (Igen, Ő ilyen!)
Ma már többször pityergett, egyszer az egyik kisfiú csípte arcon, és a délutáni alvás alatt is felsírt egyszer!
De nem értem, miért nem hívnak fel?

Mindezek ellenére a kisasszony még mindig töretlenül szeret bölcsibe járni! :) Fantasztikus lányunk van, de tényleg!
Mondtam/írtam már hogy mennyire büszke vagyok? :O

Remélem hétvégén nem kell ügyeletre vinnünk, mert akkor megint nem jutnak el a valós betegség kezeléséig. :P Mindig elakadunk a bőrénél! (Ami a betegség ellenére is nagggyyyyon szép!) Kriszta! Minden újévi kívánságod így teljesüljön!!! :) kopp-kopp-kopp
Szóval hétfőn a dokinál kezdünk! :S

2009. március 11.

"Anyuka! Ilyen gyerek nincs is!"

Ezzel a mondattal fogadott ma délután a gondozó néni! :)
Reggelire már odamentünk, (igaz 5 percet csúsztunk, amiért kaptam is dorgálást,) és 14:00 után mentem érte.
Délelőtt játszott, Balázsnak segített egy kirakóban, ügyesen megebédelt (Répafőzeléket), és 12:15-13:45-ig aludt!
Amikor Bea néni hozta ki, úgy megörültünk egymásnak, mintha 1 hete nem találkoztunk volna. Annyira okos és kiegyensúlyozott. Nagyon büszke vagyok rá!!! Mesélt, hízelgett, bújt, nem volt szemrehányó.
És amiért ezt mondta róla Bea néni, az az, hogy egyszer sem sírt. Sem reggel, sem alvás előtt, sem alvás után.... soha, soha nem sírt!

Hazafelé a kocsiban pedig letisztázta:
Anya nem dószik. Máj nem dószik, nem bóóba! Apa dószik!

Annyi mindent szerettem volna leírni, amolyan lelkizős szentimentális zagyvaságokat, bölcsiről, kettőnkről, meg úgy általában erről az egészen másfajta életről,... de mivel egész napom ráment az önsajnálatra, és a pityergésre, mostanra ég a szemem, és egy ép gondolatom sem maradt! De ami késik, nem múlik! :)

Update: Képtelen vagyok megfogalmazni! Próbáltam, töröltem! Majd egyszer talán...

2008. december 14.

Shoppingolós szombat!

Mivel Drága "Uram" már hónapok óta szombatonként is dolgozik sajnos, így kettesben vágtunk neki délelőtt a Plazanak.
Nagyon jól éreztük magunkat, nem siettünk sehova, így ücsöröghettünk a padon, almát ropogtatva, megnézhette az összes "Fát" ami csak fel volt díszítve. Még mindig a kicsiket részesíti előnyben. :) Az Alexandrában megvettük a Bogyó és Babóca egy újabb kötetét. Amikor a kezébe adtam, és mondtam, hogy ki kell fizetni a néninek... ügyesen odament a kasszához, kivárta, hogy rá kerüljön a sor, és odaadta a hölgynek. (Ez komoly haladás, mert eddig az előttünk állókról nem nagyon vett tudomást. ;)) És szerencsére a pénztáros partner volt, mert miután lehúzta, és táskába tette, KicsiLánynak adta vissza a kezébe. Nagyon büszke volt! Innentől kezdve, ahova bementünk, mindenhol megmutatta. Persze csak köszönés után!
Lépten nyomon a következő mondatot hallhattuk:
"Nézd meg a kislányt!! Látod Ő milyen ügyes/milyen okos!! Milyen szépen viselkedik! Milyen ügyesen sétál anyukájával!" stb. Persze mind azoknak a gyerekeknek mondták, akik épp nem azt akarták, csinálni, nézni, tenni, amit kellett volna. (Persze ezt az oldalt is nagyon jól ismerem, és persze nem jó!)
Én úgy utálom ezt a mondatot!!! Soha, de soha nem mondok ilyet Csengének!!!! Még ha a túloldalon lévő lelkét simogatja is, hogy "lám, más is látja milyen okos/ügyes a kislányom!" Akkor is! Ez szerintem a lehető legrosszabb, amit tehetünk a pici lelkükkel! Arról nem is beszélve, hogy igazából mi a célja a mondandónak? Legyél jó, mert az a vadidegen kislány is jó??? :O Nevetséges! Vagy netán lelki zsarolás? A másik gyerek a nekem kedvesebb, jobb??? Vááááá!
Ami a legfurcsább, hogy nem is gondolná az ember, milyen könnyen ki tud csúszni ez a butaság a szánkon! Oda kell figyelni "kéremszépen"!

Este a Nagyi felügyelete alatt hagytuk Őhölgyét, és Apával kettesben mentünk körülnézni, pár apróságot beszerezni.