Biztos sokan vagyunk, akik feltették ezt a kérdést egy-egy látszólag megakadályozható balesetről hallván!A válasz:
Halvány lila dunsztom sincs róla, megtörtént! Ez van!
2 felnőtt karnyújtásnyira sincs a kislánytól... Ő játszik, mondókázik, vidáman körbe körbe, nevetgél, és egyik pillanatról a másikra 2 tenyerét ráteszi a villany tűzhely lapjára. Arra, amelyikről kb. 5 perce lett levéve a kávé! :'(
Kislány ránéz az anyjára, szemében a mély döbbenet, az ijedtség, és az értetlenség.... fájdalom még nem.... Az Anyja a tőle telhető leggyorsabban a fürdőbe lendíti, és a jéghideg víz alá tartva reménykedik: "Még nem sír, talán nem is égette meg, nem sír, biztos nem fáj Neki, azért nem sír!!! Ugye nem fáj Neki?????
"Anya esz jó, esz nem fáj" (Huhhh!)
x perc hideg vizes locsolás után.... "Hazamegyünk, és bekenjük!" "Jó! Anya fáj, Egíts!" Ima ide, fohász oda..... megégett.... piros, de nem hólyagos....
Hazafelé egy vizes papírzsepit szorongattattam Vele, nem sírt! Itthon, amíg a kenőcsöket kerestem, már vastagon potyogtak a könnyei. Szerencsére csak felületi, és "csak" egy hólyag lett rajta, de az "élmény" biztos hogy nem kicsit volt megrázó Neki!
Mostanra rengeteg síráson és sok sok jégakku kiolvasztáson vagyunk túl, már nem fáj, nem is emlegeti, de volt amikor Ő maga mondta menjünk az orvoshoz, hogy meggyógyítsa!
Amikor könnyes szemekkel a két tenyerét az arcom elé tartva néz rám kérőn, és mondja hozzá "Egíts!!!!" Bármit BÁRMIT megtettem volna, csak elmúljon!!!!
Pedig tudta.... mindig mondja, mi pedig helyeselünk: "Nem szaad! Meeg, fojjó! soha soha nem szaad!" És mégis.... :(
Halvány lila dunsztom sincs róla, megtörtént! Ez van!
2 felnőtt karnyújtásnyira sincs a kislánytól... Ő játszik, mondókázik, vidáman körbe körbe, nevetgél, és egyik pillanatról a másikra 2 tenyerét ráteszi a villany tűzhely lapjára. Arra, amelyikről kb. 5 perce lett levéve a kávé! :'(
Kislány ránéz az anyjára, szemében a mély döbbenet, az ijedtség, és az értetlenség.... fájdalom még nem.... Az Anyja a tőle telhető leggyorsabban a fürdőbe lendíti, és a jéghideg víz alá tartva reménykedik: "Még nem sír, talán nem is égette meg, nem sír, biztos nem fáj Neki, azért nem sír!!! Ugye nem fáj Neki?????
"Anya esz jó, esz nem fáj" (Huhhh!)
x perc hideg vizes locsolás után.... "Hazamegyünk, és bekenjük!" "Jó! Anya fáj, Egíts!" Ima ide, fohász oda..... megégett.... piros, de nem hólyagos....
Hazafelé egy vizes papírzsepit szorongattattam Vele, nem sírt! Itthon, amíg a kenőcsöket kerestem, már vastagon potyogtak a könnyei. Szerencsére csak felületi, és "csak" egy hólyag lett rajta, de az "élmény" biztos hogy nem kicsit volt megrázó Neki!
Mostanra rengeteg síráson és sok sok jégakku kiolvasztáson vagyunk túl, már nem fáj, nem is emlegeti, de volt amikor Ő maga mondta menjünk az orvoshoz, hogy meggyógyítsa!
Amikor könnyes szemekkel a két tenyerét az arcom elé tartva néz rám kérőn, és mondja hozzá "Egíts!!!!" Bármit BÁRMIT megtettem volna, csak elmúljon!!!!
Pedig tudta.... mindig mondja, mi pedig helyeselünk: "Nem szaad! Meeg, fojjó! soha soha nem szaad!" És mégis.... :(
