Lavina....

... indult meg mifelénk szeptember 21.-én, nem is kicsi.

Komoly változások történnek a napokban Velünk, de legfőképp Csengével természetesen....

Kicsi szívemet rettenetesen sajnálom, mert háborút vív, belső háborút.... sajnálom nagyon, de ez az Ő harca... csak támogatni, erősíteni tudom, remélem hamar túl lesz rajt, és akkor majd én, a világ legbüszkébb anyukája szépen mindent kiálalok mindenkinek!!!!

Szégyellhetem magam....

... ugyanis, ha hisztizik, haragszom Rá, vagy türelmetlen vagyok... persze ezzel biztos nem vagyok egyedül..

Ismét eljött egy tavasz, ismét nem lehet a lányt meggyőzni, hogy a bakancs túl meleg lesz már, és a vastag kötött téli sapkát sem kell annyira szorosan megkötni... bár sapka terén hajlandó vagyok kompromisszumra, mert indoka van, és elfogadható... -nagyon utálja, hogy  a "nem kötős sapka" csúszkál  fején-.... ezért amíg nem kapok vékonyabb kötőst, ez van... de a bakancs.... folyik a lábáról a víz, nem engedhetem, így fázik meg

Elővettem az őszi cipójét, hisz nem oly rég lemértem, és szerencsére még tavasszal jó lesz... de azt a hihető és eszevesztett HISZTIT, amit a cipő felvétele után lejátszott..... hogy az mennyire szoros, mennyire nyomja, itt lazítsak, ott bök, amott lazítsak....

... és, benyeltem! Irány a cipőbolt, veszünk valamit....

... a boltban még tetszett Neki, bolton kívül:

"Itt nyom, ott feszít, amott bök, NEEEEEM KELL!!!!"

most mit mondjak, csak guggoltam Vele szemben, néztem, és nem tudtam mit csinálhatnék.... igazából akkor már nem voltam mérges, tehetetlen voltam.... nagyon!

áll a gyerekem mezítláb a Pláza közepén, karjaiban öleli a friss cipőket, és belevörösödve üvölt, hogy Neki az mennyire kényelmetlen.... (és ha előtte nem illeg-billeg a boltban a tükör előtt, és nem futkározik vigyorogva, el is hiszem Neki, mint ahogy körülöttünk mindenki.... a "hülye anyján" :( kívül. Úgyhogy kb 2 hónapig nem megyek a pláza közelébe sem.... :S)

Csattanó:

Haza érve szembesültem a ténnyel, hogy vettem egy kicsit kisebb cipőt a már meglévőnél.... Ugye mennyire hülye vagyok? De tényleg hittem Neki!

Mára mind két cipő kényelmes, és teljesen jó!

Úgyhogy mi nem vagyunk azok a kivetkőzős fajták, és minden lekerülő ruhadarabot jól megszenvedünk, de nem baj, mert akkor is itt a tavsz, és Mi azt szeretjük, mert lehet sokat biciklizni, sétálni, és idővel majd játszóterezni is....  

Ezt nem is akartam megörökíteni, mert nem kell minden rossznak itt lennie, de ma úgy döntöttem, ez egy kedves történet, hiszen mindenki jól van, és a tragédiák nem itt kezdődnek.... 

Miért írom ezt?  Mert ma találkoztam egy kislánnyal, (találkoznunk kellett, hogy elfogadjak, megismerjek dolgokat, és megint minden  a helyére kerüljön.) talán 8 éves körül lehet.... Nem megy ki a fejemből.... sikongatott, vagdalózott, üvöltöt, ajtót csapkodott.... gyakorlatilag habzott az egész gyerek. Egyáltalán nem fogadott el segítséget, és nem is lehetett hogyan a közelébe férkőzni.... nem tudta felvenni a korcsolyát, de segítséget nem fogadott el, persze kérte folyamatosan.... és közben ijesztően vagdalózott.... 

nem tudom szavakba foglalni, emnnyire rémisztő volt szegény.... a tanárnővel beszélgetve kiderült, hogy erős frontokra sajnos így reagálhat, és azon kívül, hogy még jobban felidegesítik, hogy gyorsabban megforduljon Benne, nem tudnak mit tenni. 

Bár gyanítom ennél azért többet lehetne tenni, (nem a tanárnőnek) nem tudom elfelejteni a kislányt, ahogy világos szemeivel Rám nézett, és közben üvöltött, hogy segítsen már neki Valaki!

És egyszer csak meghallotta a szavakat,átmenet nélkül elkezdett okosan, értelmesen beszélgetni, felment  a jégre, és egy szó nélkül korizott, nevetgélt... Vége!

Még soha nem láttam ilyet, de tanultam belőle....

Beteg a teste, fél a lelke... őszintén-én

... :(

Sajnos az előző pár napos betegségből sem sikerült kigyógyulnia rendesen, megmaradt a köhögés. Egyre csúnyább, erőszakosabb...

Már egy ideje kapja a köptetőt, tegnap ismét meglátogattuk a doki nénit, aki írt fel gyógyszert. Talán majd most meggyógyul... :P ...és még mindig gyűlölöm, hogy nem lehetek Vele.... és még mindig nagyon szerencsés vagyok, hogy az Anyukám van Nekünk! :)

A hét elején a bölcsiből a következő sztorival jött haza:

"A Juli lenyelte a babot, és Kati néni bevitte a kórházba. A babakórházba, mert nagyon köhögött!" Akkor csak mint érdekességet mesélte el. Bár gyanakodtam, hogy lesz ennek böjtje, nem nagyon tudtam mit mondjak, mert nem ismertem a tényeket... mivel napok óta nem emlegette, gondoltam felejtős.... nem az! Tegnap délben hatalmas krokodil könnyekkel tagadta meg a krumplifőzeléket. Nagyi volt Vele, és egyáltalán nem értettük, hogy miért van ez... (Nagyival mindig jókat szokott ebédelni.) Esti fürdésnél a szokásos nagylányos beszélgetés közben ismét előjött a Juli, és a kórház. Hatalmas ijedt szemekkel mesélte, hogy nem szabad megenni a főzeléket, mert akkor Ő is babakórházba kerül.... akkor ezt most oldjuk meg valahogy ugye? 

Először megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a igazság. 

A végére pedig egy kis saját sebek nyalogatása: 

Idei első bejegyzésben írtam, hogy az új év hozott valami jót és valami rosszat:

Jó: 

Egy több éves, haszontalan "haragszomrád" végére értünk, és rendeződtek soraink férjem testvéréékkel, Csenge unokatestvéreivel = sógornőmékkel (ezt így még soha nem írtam le :D)! Ez nagyon klassz, és sokkal jobbnak érzem magam ezáltal. Az évek mindent begyógyítanak egy kicsit! 

Imádom, tiszta szívemből, hogy lett a lányomnak két olyan unokanővére, akik imádják, kényeztetik, és talán tiszta szívből szeretik is!

Szeretem, hogy a férjem kisimultabb, békésebb, hiszen a testvére.....

Önző dögként pedig egyszerűen odáig vagyok, hogy Ők mennyire igénylik a Mi társaságunkat. :o)

Tényleg szuper!

Rossz:

Csenge műtétjét megelőző héten kaptam egy nagyon durva, 5 perces, ocsmány kiosztást A Keresztanyukájától! Még mindíg a fülemben vannak a szavai, rossz anyaságomról, idegbetegségemről, Csenge hányatott gyerekkoráról... talán majd egyszer már nem hallom... :( nagyon fájt, hogy pont Tőle, akinek az őszinte érzéseiben percig nem kételkedtem! ...

persze az utolsó utáni pillanatban azért én is megszólaltam, (bár ne tettem volna, hisz akkor most csak Ő lenne a rossz, de így nem :P) az én témalezárásom pedig a keresztszülőség megkérdőjelezése volt. Hülye voltam, nem kicsit! Kussban kellett volna maradnom. 

Plussz:

Páran már találkoztatok Vele: a húgom, Adrienn! Aki az én bátorításomra elkezdett naplót írni, majd belém állni! Féltestvérem, külön háztartásban, külön Anyával nevelkedtünk. Egyszer egy játékban azt nyilatkoztam, hogy egyke vagyok. Sajnos ezt Ő nagyon magára vette. Megértem, bántja ... 

DE...egyedül nőttem fel édesanyámmal, soha nem vitáztam a tesómmal, nem szervezkedtünk a szülők kijátszásán, nem osztozkodtunk, akkor voltunk "testvérek", amikor a nagyszülőknél egyszerre nyaraltunk. Sokkal inkább érzem unokatestvéremnek, mint testvéremnek. Egyáltalán milye, ha valakinek van testvére? Haragszik Rám, biztos nem is jogtalanul. Amikor gyerekek voltunk, kerestem a társaságát, de akkor az anyukája ezt nem akarta.... aztán felnőttem így is... és most itt van, és nem tudom mit kezdjek Vele, hisz megbántottam ... asszem... nem tudom.... 

E három "újdonság" az életünkben épp elég löketet adott, hogy most már ideje háttérbe vonulni, hátha a sors lesz oly' kegyes és egy kicsit hanyagol minket! :S

Közben talán már elmondhatom azt is, hogy nincs veszélyben a házasságunk, talán már megoldjuk, talán sikerül.... mert a 2009. erről is szólt sajnos. (a 7. év!)

Amikor év végén mondogatták, hogy ennél rosszabb ne legyen, elfordultam, és megkönnyeztem... (most is) ha számunkra a 2010 "csak" ennyire lesz rossz, nem tudom mi lesz! Még egy ilyen évet nem biztos hogy végig tudok/tudunk csinálni. A válság teljesen lenullázott bennünket a szó összes értelmezhető módján. De lelkileg a legjobban. 

Azért írom le, mert...

1. ...talán már nem olvassák rá érdemtelen szemek, 

2. ...tényleg úgy érzem, hogy ott a fény az alagút végén,

3. ...ha kiírom, könnyebben emésztem. 

A "nagynapok" élményei!

A csütörtöki beszámolóval gyorsan végzek:

"Milyen volt? Hogy sikerült?" 
Bea néni: "Nagyon jól érezték magukat!"
Csenge: "Jó volt Anya! Zene is volt! Dani is fújta a tortámon a gyertyát!" 
Élménybeszámoló vége! :S
De nem vagyok csalódott, meséljenek a képek! :D

A nagy nap reggelére a szoba ismét harci díszben állt, ismét nagy sikert arattak a lufik, díszek, az asztalon lévő csomagok...

Gyors kicsomagolás után gazdagabb lett egy távirányítással működő motoros pónival, (a  hangsúly a távirányítón van :P) egy szép könyvvel, (ami inkább ismeretterjesztő, mint mesekönyv) és egy új fülbevalóval.

Rövid technikai szünet (mosakodás, öltözés, szemek kinyílása.... stb.) után pedig egy katica torta is előkerült. A tűzijáték és a gyertyák idén még nagyobb szerepet kaptak. Nagyon örült a tortának!

Majd átírtuk a forgatókönyvet, felöltöztünk, és bementünk a városba ebédelni. Ebédet követően pedig elsétáltunk a karácsonyi vásárba, ahol lefényképezkedtünk a Mikulással, szarvasokkal. :)

Délutáni alvás után jöttek a vendégek. Először a Nagyi és a Dédimama érkeztek meg, Nagyitól is kapott egy tortát, aminek ugyanakkora sikere volt, mint a délelőttinek. Szerencsére nincs az a torta mennyiség amit megunna! :) Ezt ki is használjuk rendesen! ;) Ismét csomagbontás következett, egy Hercegnős laptop, egy kedvenc könyv, két aranyos plüss, és egy nagyon vagány barbis pizsama került elő a papírokból! :)

Éppen csak megismerkedett az ajándékokkal, már meg is érkeztek a Mamáék, az újabb adag meglepetéssekkel + 1 ilyen is! :D
Végül megérkezett Arany is, akitől egy bélelt bársonynadrágot kapott! 

Hát nem tudom, azt hiszem el tudnék viselni egy ilyen napot! :D Csengénk is kiélvezte minden pillanatát a napnak. A finom torták, a szép ajándékok, és az ünnepi hangulat.... egész nap véletlenszerűen felcsendülő dal, hol Ő énekelgette, hol mi dúdoltuk, Nagyon szuper nap volt!

A rengeteg újdonság, a vendégsereg, és úgy általában az élmények ellenére sem pörgött túl, és nem ment át kis sedrébe.... ;) (pedig ez nálunk nagy szó!)

Nagyon nagyon büszkék vagyunk a Mi kis 3 éves tündérkénkre, aki folyamatosan ontotta magából a puszikat, kedveskedéseket! Mindenkinek odasúgta minimum 1x, hogy: "Nagyon szejetlek!" (Gondolom nem kell mondanom, hogy szem nem maradt szárazon!)

Képek itt!

Napjaink!

A betegségből szépen kigyógyult lánykánk. Bár azóta megérkezett a türtyögés, és úgy tűnik marad is egy darabig. :( Szerencsére Ricsaj hangulatát ez cseppet sem befolyásolja. :)

Mindennapjaink általában szépen és békében telnek, dolgozunk, bölcsibe jár, dumál, dumál, dumál.... Sikeresen bemutatta a dadusoknak "szakképzett gondozónők, felsőfokú végzettséggel" *, hogy milyen az, amikor Sz. Csenge, kiskorú hisztizik.... elmondásuk szerint, meglepődtek, nagyon. Na nem azért, mert még nem láttak ilyet, hanem, mert Csengétől meglepő. :D (Nekik)

Amúgy gyorsan felejtős is lett, mert csajszi szíve akkora, hogy az egész bölcsődei gárdát viszi cirkuszba, usziba, és korcsolyázni is. :) A kis édes!

A héten megkaptam az időpontot a homeopátiás felkészítésre is (november 4.). Nagyon gyorsan rohan az idő, mindjárt itt a műtét, és egyre gyakrabban vannak ott a gondolataim. 

Miért? Hihetetlen, hogy egymás után 25x simán képes megkérdezni. És ha nem válaszolok, akkor: "Deeeee tudsz válaszolni!!!!"

Sajnos programok tekintetében nagyon elszegényedtek a napok. De azért a múlt hétvégén kimentünk Miráékkal az Aranypartra egy nagyot játszóterezni, és kacsákat etetni. :) Az nagyon jó volt.

Szerdán pedig a bölcsiből kijövet egyenesen mentünk egy cukrászdába sütizni. Még elég kellemes idő volt, így ki tudtunk ülni teraszra. Nagyon élvezte Csenge. Szereti az ilyen "nagyos" programokat, és arra is rá tudtam venni, hogy egy egész puding kockát ülve egyen meg. ;)

Hatalmas igénye van a társaságunkra. Most sokkal nagyobb, mint amikor februárban kezdtünk. Igaz lehet, hogy minél nagyobb, annál nagyobb beszoktatni Őket a közösségbe. Legalábbis Csenge nagyon ezt formálja. :P  Az elmúlt hét kivételével eddig állandó volt a reggeli kis műsor: "Nem szejetnék bölcsibe menni.Itthon szejetnék majadni! Anya ne menjünk!" Volt pár nap, amikor a munkabeosztásom miatt én vittem reggel, és én is mentem érte. Hát azt nem kívánom senkinek. Az a hétfő.... üvöltés végig a lépcsőházon, az autóban , majd keserves sírás az átadóban..... Brrrr! Utáltam azt a napot, alig vártam, hogy mehessek érte (ez mondjuk mindig így van :$)....

Apa szerint túl problémázom az ott eltöltött idő hosszát, szerinte nem lesz semmi baja, ha negyed órát tovább marad, és nyilván igaza is van, de akkor is utálom, hogy mire odaérek érte, már csak hárman vannak.... :( Pedig 15:30-ig dolgozok, nem is 16:00-ig. :S

   

Élmény"fürdő"!

Múlt hétvégén. szombaton merészet gondoltunk és elvittük csajszit egy kis fürdőzésre.... pincéből előkerestük leporoltuk a karúszókat amikre Cseng pontosan és élénken emlékezett. Boldog, mosollyal nyugtázta, hogy pancsolni megyünk. Egészen addig szerintem csak sejtette, hogy miről dumál neki 2 nagy gyerek Őse! :P

Szerencsére a fürdőzés minden szempontból pozitív eredményt hozott: egyrészt nagyon élvezte, (mi is nagyon élveztük,) és a bőre sem lepett meg minket semmi csúnyasággal... azóta sem! :P (Kopp-kopp-kopp!!!)

Kapott kölcsönbe egy végtelenül egyszerű és keskeny úszógumit, aminek a segítségével Neki adtuk a Világot! Hiszen ettől kezdve sem a gumihoz sem Őhozzá nem érhettünk, csak a távolból kísérgettük. Ismerkedett a közeggel, amivel ekkora terjedelmében 1 éve, a nyaraláson találkozott utoljára.

Számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire vízicsibe, hisz én is az vagyok, és dagadó büszkeséggel fogadtam minden elismerő tekintetet, megjegyzést, amikből volt rendesen, hiszen tényleg nagyon bátor, és ügyes volt! :)

Azt már írtam, hogy pár hónapja leszokott az önálló elalvásról. és ismét meg kell várni valamelyikünknek a szobájában, hogy elaludjon. Ez van, hogy 10 perc, van, hogy másfél óra.... tegnap sehogy sem akaródzott Álomországba vonulnia, miközben én kb. 2x vissza jöttem onnan. :S

Ami miatt írom, mégsem a bosszankodós. hanem egy hihetetlen élmény, amiben volt már részem de ennyire intenzíven, és katartikusan még sosem éltük meg!

Ez pedig a kettőnk között lévő viharos kapcsolat pozitív oldala.

Számtalan sok puszi, simogatás, Ő részéről történő puszi, és arcomat, karomat simogatás, nyugtató mosoly után láttam, hogy esély nincs arra, hogy elalszik a kisasszony, megbeszéltem Vele, hogy bemegyek fürdeni, és utána visszaülök a székre Hozzá. és álomba simogatom csak had menjek ki fürdeni.... (lécci-lécci-lécci) Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mennyi kedvesség, és érzelem szorult ebbe a tündérbe, és milyen finom érzés, amikor a kislányod kedves mosollyal simogatja a karod arcod, miközben minden olyan kerek, és különben is nem hiszem, hogy leírható, de mindenképpen meg kellett próbálnom.... :) Persze nem végeztem amikor kiabált, hogy ennyi és nem több időm volt, Apa Ki akkor riadt kómásan, átrontott, mint dúvad, elfeküdt a szőnyegen.... persze, hogy ezek után, mikor mentem volna, ígéretet betartani, már nem kellettem, hisz Apa már megint többet ad, és bár tisztelem becsülöm a párom, ezzel nagyon tele e hócipőm, hogy ha fejre állok, is beállít kevesebbnek, önmagam előtt is... persze nem szándékosan... állítólag, de tegnap végre sikerült !!! Átvettem a jó zsaru szerepét!!!! Ezt senki, (még véletlenül sem) úgy képzelje, el, hogy erős hatalmi harcok folynak a gyerekért... :D

Egyszerűen csak arról van szó, hogy Apa a béke kedvéért engedékenyebb alap esetben, én viszont következetesebb vagyok! :) Ez minden családban így van. De az már nem biztos hogy aki a következetesebb az az érzékenyebb is, és ezt nem élvezi.... helyesebben egyre terhesebbnek érzi....

A végeredmény az lett, hogy mellettem aludt el, mert Apa után nem akart beengedni a szobájába... persze rákérdeztem, hogy akkor szeretne e mellettem aludni a nagy ágyban? Naná! És így tettünk. Sok sok puszit kaptam, adtam, és elaludtunk. De mivel nem a saját helyén volt, nem is úgy aludt, és amikor éjjel Apa egy rémálom miatt felkiabált minket, megkérdeztem, szeretne e visszamenni a helyére. Meglepő módon igent mondott, így visszavittem az ágyába. E rövid út alatt kaptam az arcomra hajamra még vagy száz puszit, ami azért is volt nagyon egyedi, hogy félálomban volt....

Kifolytak a könnyeim!!!

Tegnap este, éjjel olyan töltetet kaptam, amire már szükségem volt!!!

FANTASZTIKUS LÁNYOM VAN, ÉS ÉN NAGYON NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!

Mi...

... mi ketten immáron 7 éve együtt (06.14.) ... ma pont 3 éve hivatalosan is! :)

2002. június 14. Budapest Kisstadion.... fergeteges buli :D

2006. június 17. Győr, Szent Kamillus templom, Pozsonyi étterem.... fergeteges buli :)

2009. június 18. Csajszink 2 és fél éves! Jézusom!!!

Ma véletlenül rábukkantam valamire ebéd közben.... idegen gépről nyitottam meg a naplónkat, és mit találtam: VALAKI hasznos blogként linkelt ki!!!!! Váó! Ez ám a plecsni, persze virtuálisan! :) Köszönöm ezúton is!

Felhívtak, hogy a tegnapi állásinterjú pozitív eredményt hozott... most 2 hely között egyensúlyozok... csak nehogy essek... plusz az előző helyen is bekerültem az első 4-be, de szerintem az almás lesz.

Összességében szép a mai nap. :)

Még szerencse, hogy nem egy pöttyös napozós copfos fényképet találtam az előző ezredből! ;)

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!

Patent!

Leginkább így tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát! Az utóbbi időben nagyon bújik, hízeleg, egyre anyásabb! :P Eddig ez nem volt jellemző. Most előfordul, hogy csak úgy hajlandó Apával bemenni fürdeni, ha én is odaülök melléjük! (Ez egy panel lakás fürdőjében nem kis tervezést, helyezkedést és stratégiát igényel ám! ;)) Esténként pedig már szinte rendszeres, hogy 20-30 percre bekutyorog az ölembe, és nem mozdul onnan sehova. "Anya öjedbe csüccs Csenge!" Nem mondom, hogy nem esik jól! :D Imádom ezt. Ha szomorúbb vagyok, vagy látja rajtam, hogy valami nem passzol, odaáll elém, kézháttal simogatja az arcomat, és közben rendíthetetlenül ismételget: "Seji baj!"

Ma reggel teljesen leakasztott: Ébredését követő 2,5 mp elteltével: "Na Csenge nem aszik, Eccse kéj Kakaót!" Ilyenkor kimegyünk a konyhába, kiöntöm a kakaóját, előkészítem a kávét, melegítés közben pedig irány a WC! Ma reggel Csenge a konyhában maradt, és elkezdte a műsort, mivel nem látott... mire visszaértem a konyhába, (panel, lásd fent :P) már ordított Apáért, és nem volt hajlandó elfogadni Tőlem a kakaóját! Végül fogta magát, és visszafeküdt az Apja mellé! Én meg leforrázottan vettem tudomásul, hogy csak én kezdem a napot megint 07:00-kor! Ők nem! Kakaót vissza a hűtőbe, gép bekapcs, és tombolva kávéztam!

15 perc sem telt el:

"Anya! Csenge máj nem hiszti! Csenge odafeküdt Apához, máj nem fekü ott, Csenge felkelt, nem aszik! Csenge öjedbe csüccs!" Egyedül! Apa aludt, nem segített Neki. Átgondolta, összerakta, elmondta! Én megértettem! Bocsánatot kért, tudatosan! Nem reflexből!

A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,

ma délután pedig Kerianyuhoz kísértük el a kiskorút, hogy átadja az ajándékát!
Holnap még három képeslap várja, hogy örömet szerezzen.

Május 1.-én semmi extra programunk nem volt, a belvárosba mentünk be, bohóc előadást, és bábszínházat nézni, fagyizni teraszon, menet közben, "beülős" helyen enni. Mind olyan dolgot műveltünk amit Ricsaj nagyon szeret. A legjobban a teraszon ücsörgést és nézelődést. A Művészetek utcája adott helyet egy kis bazár sornak, és az előadásoknak is.
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)

Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@

Mozgalmas hétvégén

vagyunk túl. Sok jó és új dolog történt.

De mindenekelőtt végre legyen ide is leírva:

20 fog boldog tulajdonosa a lányunk!

Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni. Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!
Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.






Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P


Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S

Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(

Ahogy játszik:

Apa biztatására csütörtökön, a bölcsi után egy másik játszira mentünk, ami útba esik hazafelé, és a bölcsihez is közel van. (Apa minden nap látja a kocsiból, és gondolta nézzük meg mi is. :))

A játszótérnél letettem a kocsit, magamhoz vettem a játék babakocsiját és a ciklámen hajú babát... és iránya bölcsi, Őhölgyéért! A visszaút a vártnál is sokkal jobban sikerült. Útba esett az aluljáró, ami akkora csoda volt, az összes falfirkát kommentálta.. és mi sem mutatja szépséges kis világát, mint amikor egy koponyafejű, körben lángoló akármire mosolyogva megjegyzi: "Béges Papocska!" (mérges napocska) :D Persze voltak nagyon szép képek is, azokat is észrevette: "Néni picibaba aszik!"

A játszótéren végre készültek képek is, igaz telefonnal:

A homokozó főlé épített házikó, már önmagában is csudaklassz volt...

A kedvenc mégis ez a kb 160 cm magasan végigfutó "hidacska" volt. :)

Persze csúszdából sem volt hiány... 3 is volt, és mind másféleképpen megközelíthető :):

Több, mint 2 óra játék után még visszavágyott a "másik káccótérre". :D Tényleg soha nem fáradnak el??? :O :D

Pénteken lógott a bölcsiből, mert reggelre olyan erős orrfolyása volt, hogy jobbnak láttam szorosra fűzni a kapcsolatát az orrszívóval. Délelőtt egyre zavarosabb lett a tekintete, így biztos ami biztos látogatást tettünk a Doki néninél. Ő megnyugtatott, hogy igen, tényleg csak nátha, de ha lázasodna Csengus, menjünk vissza! :P Szerencsére semmi komoly azóta sem, ügyesen fújja za orrát, és amikor már nem elég, csatlakozik a porszívóra is. :)



Ma először felsikoltott ijedtében. :( Nem tudjuk, mitől ijedt meg ennyire, a TV-ben látott valamit, de nem tudta elmondani mit. Mélyen belevésődött, és még biztos visszaköszön valahol, mert sehogy nem tudtuk kiverni a fejéből... egyfolytában azt mondogatta: "csúja, gonosz, Csenge fél!" :'(

Ragaszkodik!

Hjja kérem, vajon honnan eredhet? :S

Pénteken bizonyosodtam meg afelől, hogy Csengének a bölcsi egyetlen dolgot jelent! Túlélni, és ezt csakis Bea segítségével! :(
Múlt hét utolsó napja meglehetősen nyüzsire sikeredett. Bea ugyanis nem volt. Egész nap! Lányomat sem Kati néni, (akit egyébként emleget, mint szeretett személyt) sem Gyöngyi néni (akin látszik, hogy pedig igenis szimpatizálna Csengével) nem volt képes megnyugtatni. Ez engem cseppet sem lep meg, hisz ha ez a lány pörög, akkor fusson ki merre lát... Persze vak nem vagyok, és gyanús volt már egy ideje, hogy "csakaBea", meg Ő is nagyon büszkén mesélte mindig, hogy ha felébredt, és nem látta, akkor sírt a kisasszony, és "csakaBea", nyugtathatja meg, nem mehet ki a szobából, nem tűnhet el szem elől. Sajnos azon túl, hogy próbálom elültetni lányomban a többi néni felé való bizalmat is, én kintről mást nem tehetek!
Ma pedig ennek köszönhetően túl voltunk az első nyakba csimpaszkodós, sírós elbúcsúzáson, amit a szekrényeknél állva hallgattam, könnyeztem végig. 08:30-ra jött Bea, és utána megnyugodott Csenge is, de addig végig sírt, és engem hiányolt. (Azt hittem berohanok, és kifutok Vele! :()
Gyöngyi néni látta, hogy még ott vagyok, kijött és nagyon szomorúan elmondta, hogy bizony senki nem tudja megnyugtatni Beán kívül, olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy ez már meglepő. A ragaszkodása cseppet sem meglepő, hisz én is csüngök a páromon, Anyukámon, Apukája is nagyon érzékeny ember... adott volt egy érzékeny ragaszkodó kislány... :)

Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!

Mit tehetnék? Én rontottam el vagy Ők? Hogyan értessem meg Vele, hogy 3 néni van, mindháromra számíthat? Jól érzem, hogy ez csak részben függ tőlem?
Váááááááááááááááááá Szeretnék segíteni Neki!




Ó, és pont a mai napot örökítik meg számunkra egy benti fotózás keretein belül! Szuper!

Éljen a Világbéke!

Mi/Ki kell a Világbékéhez????
Csenge!
Nem vicc, egyszerűen úgy kódolódott, (anyját, apját nézve nem volt nehéz) hogy képtelen tartós haragra, duzzogásra.
A napokban élesedett ki ez a kép, amikor Apa egy kicsit megfegyelmezte, és pityergés lett a vége. Úgy 2-3 percig tartott, majd elindult az apja felé, "Na! Vége! Eccse nem sí, incs baj! Puszi!" Eközben két kis karjával szorosan átölelte Apa nyakát, aki gyakorlatilag remegett... Ekkor mondta Apa, hogy "Éljen a Világbéke!"

Ez a kis közjáték már előtte is zajlott, de nem ennyire érzelemdúsan, és nem ennyire egyértelműen! Úgy 1 hete viszont rendszeres: "Na Eccse nem sí, incs baj! Puszi!"
Úgyhogy kieresszük ezt a fantasztikusan jólelkű, kedves teremtést a Világba, (majd eccer, naggyon soká... :$) és egyből rendet rak.... egy gazdag ölelés, egy békítő puszi....
Azt hiszem nagyon sokan vagyunk, akiknek van mit tanulnunk Tőle! :)

Nem tudom mennyire sikerült visszaadnom ennek a pár percnek a hangulatát, de nagyon remélem, hogy igen! :)



Majd elfelejtettem!
Tegnap délelőtt nagyon segítőkészen megmutatta, hogy bizony jobb oldalon alul jön a nagyőrlő! Lehet hogy Neki is lesz 20 tejfoga majd egyszer??? :D Bár ezzel még mindig csak 17! :P