...

... lázaska, betegecske.

remélem csak több különböző szarság egyszerre cseszik ki velünk, és nem valami más.... :(

agyhártyához késő, lyme-kór produkálhat influenza szerű tüneteket.... :(

Ki fogja ezt nekünk most megállapítani??????????????

2010. augusztus 19. este....

illusztráció

Egész délutános játszóterezés után, hazaérve, Csenge bal combján a feneke alatt egy szúnyogcsípésnek hitt csípés furcsamód kezdett kinézni..... aznap reggel jelent meg, Nagyi már felhívta rá a figyelmem.... figyeltük, de

nem tudtuk hova tenni. 

Amíg lementem a kocsihoz a vizekért, Apa utána nézett a neten.... kullancs csípés, Lyme kór.... A kullancs már nem volt benne.

Ügyelet, ott megerősítették....

Antibiotikum szedését megkezdte, 21 nap.... ma vasárnap van, szerdán megyünk vérvételre.... 

Ha valaki volt már ilyen helyzetben írjon, legyen szíves. 

A foltja 1,5 nap alatt elmúlt, szakasztott ugyanilyen volt, mint a képen. Ugye nem lesz semmi baj?????

Ugye nem lehet tényleg!!!!!! 

"Ütős a téma"

Drága Kittyék szavaival élve... 

Hát igen, sajnos megint ütős....

Sajnos Csenge is elkapta a Rota vírust. 

Az elejéről már írtam lentebb.... folytatás:

Szerdán vittem vissza Olgi nénihez, a gyógyszert szedi okosan, iszogat, bár este kihányja, és a ráismerhetetlenségig bágyadt, aluszékony..... 

Olgi néni diagnózisa: Szedje be a maradék torokfájás elleni gyógyszert, és hétfőtől mehet bölcsibe.... az igazolást is kiadta. Ha rosszabbul lenne, természetesen vigyem vissza! 

Ekkor már 3. napja nem evett egy falatot sem, amit megivott, este, vagy éjjel kihányta, és grátisz megérkezett a hasmenés..... és a lány csak alszik, alszik, lázmentessége ellenére bűzlik az acetontól.... be voltam tojva rendesen. 

Sógornőm segítségével felvettem a kapcsolatot egy gyerekorvossal, aki a tünetek alapján javasolta, hogy vigyem be az ambulanciára..... és lőn 3 vagy 4 keresztes acetonos vizelettel felvették az osztályra, branül be, és indul az infúzió. Az ismerős doki a bágyadtságra kapta fel leginkább a fejét.... elmondása szerint ilyen kisgyerekeknél ez már a kiszáradás előtti tünet.... :S 

3 napig élveztük kórházunk vendégszeretetét, bezárva egy kis szobába, hisz fertőzőek vagyunk.... Az utolsó nap már maga volt a pokol... bármit odaígért volna egy sétáért a folyosón, és egy adag sült krumpliért a Mc-ből! :D Ez komoly! Pénteken hazajöttünk, most Apa a soros... sajnos Ő visszaesős, mert már azt hittük rendben van, de sajnos tegnap este belázasodott. A hétvégét Csengével nem töltöttem itthon, nehogy visszakapja... de azt hiszem, ez kivédhetetlen, hisz Apa visszaesett. :S Bízzunk!

A bölcsiből eltiltották 7 napra, így a héten csavargós együtt lógós napok következnek....

Az Anyák napja reggele Nagyinál ért minket. Előző nap bezsereztem két cserepes virágot, egy kicsit és  egy nagyobbat, azt adtuk oda, Csenge elénekelte az Orgona ága című dalocskát, amit jól megkönnyeztünk.... majd Nagyival elmentek boltba.... egy hatalmas szépséges király liliommal a kezecskéjében tért haza. A virágboltos megkérdezte Tőle, mit fog hozzá mondani, (gondolom versre, dalra gondolt)? "Hát azt mondom majd Neki, hogy: Szejetlek Anyukám!"  

Brühühühühü! :D :') 

"Gondolkodjunk csak, hogy is kéne...." rendszeresen kezd így mondatot. :)
A napokban addig feszegetett egy nyakláncot, míg el nem szakította... többször figyelmeztettük, mi lesz a vége! Miután elszakadt, sírt, mondtam Neki "Ezt csak magadnak köszönheted, mi szóltunk!" azóta, gyakran emlegeti: "Jajj ezt most csak magamnak köszönhetem!" vagy "Óóóó ez az én hibám!" gyakran olyankor is, amikor egyáltalán nem illik a környezetbe... :D Tetszik Neki! :D

Takarítás közben véletlenül levertem a ceruzákat:
Csenge: "Semmi baj, nem haragszom! Véjetlen volt, nem haragszom. Nem vagyok dühös!" :O)

   

eltűnve....

... de nagyon! :P

Amit nem írtam le, de mindenképpen szeretném:

-duma

-egészség, betegség

-kapcsolatok

-konyha felújítás

-+ ami most sem jut az eszembe....

A dumája csajszinak olyan fergeteges, hogy gyakran kapom azon, hogy vadidegenek faggatják boltban sorban állás közben, orvosi rendelőben, bárhol, csak hogy beszéltessék, hallgassák.

A minap Olgi néninél a váróban, egy nagypapának mesélte nagyon szépen leírva, hogy Ő előző este kiköpte  a cicikakit, és ezért vagyunk itt.... de az ilyen szó forulatok hallatán, ember nincs, aki ne dőlne ki :"Hát ez van sajnos! el kell fogadni. Beteg vagyok, és kész!" 

Vagy a Nagyinál  a konyhában elmesélte, hogy a sült krumpli úgy készül, hogy felszedik, megtisztítják, megsütik, visszahűtik, és a Nagyi megmelegíti.... "Ez erről szól Nagyi!" 

Nagyi megkéri, hogy fogadjon szót! "Áááá, az kizárt!"

Még mindig csak mosolygok, ha eszembe jut,  csörgő dobálás, illetve a pánik, hogy nem fog beszélni a lányom..... Hogy én mennyire haragudtam mindenkire, aki azt mondta, "Fogsz Te még csöndért könyörögni!" :P Hazudnék, néha tényleg előfordul, de az az igazság, hogy imádom hallgatni, és imádok Vele beszélgetni. Olyan fantasztikus szókincse van, és választékosan beszél, hogy az emberek többsége imád Vele beszélgetni...

Valahol mindig is tudtam, hogy Nekem ilyen lányom kell, hogy legyen!

Sajnos rengeteget betegeskedik. Sima megfázást követően 2 nap bölcsi után, most megint itthon van, de most úgy igazán nagyon beteg. Láza 39,3, egész éjszaka hányt, nagyon gyenge, és tényleg nagyon nagyon beteg..... utálom, hogy nem tudok többet tenni érte. Nagyon okos, és segítőkész, és remélem gyorsan meggyógyul, hogy tudjunk még sokat csavarogni, mielőtt én is elkezdek dolgozni....

A munkahelyemről költségcsökkentés címén elbocsátottak, mától passzív táppénz keretein belül vagyok itthon "nagyon erős derékfájással"... és ha minden jól megy, a táppénz végétől ismét dolgozhatok egy könyvelőirodában, úgyhogy tudunk kicsit együtt lenni, bújni egymást, ami jó..... :)

A felújítás alatt zömmel a Nagyinál aludtunk, mert ebben a porban, felfordulásban nem nagyon tudtunk megmaradni..... Szerencsére a nagy részén túl vagyunk, már csak apróságok vannak hátra, amik nem járnak kosszal, hanggal, úgyhogy elmondhatom, szép új álomkonyhám elkészült....!!!!! Meseszép, meg minden....

de még egyszer nem vágnék bele.... komolyan mondom, ha én úgy végezném a munkám, ahogy egyesek, már rég börtönben ülnék... :(

Óóó és volt egy húsvét is, persze... Rengeteg csokival, ajándékkal, igazi kis fehér nyuszival, amiben az volt  a legszebb, hogy az anyukája visszavárta. :D

"Anyunál csövezés" egyik legnagyobb hozománya, hogy ha lehetséges, még anyásabb lett Lujzi, és én még inkább nem akarok dolgozniíííí!!! Annyira jó Vele lenni. A régi kisszobámban aludtunk egy ágyban, ami számára azt jelentette, hogy "Anya ugye szorosan átölelsz, ha lefekszünk?"

Furcsa, hogy a munkahely elvesztése ellenére is egy nagyon jó időszakot tudhatunk magunk mögött családilag, kapcsolatilag, felnőtt, és vegyes egyaránt... örülök ennek, nagyon! 

Sajnos a második éjszaka sem telt jobban, még mindig nagyon beteg, egész éjjel hányt és nagyon magas volt  a láza. Ma már nem lázas, de nagyon kimerült és gyenge.... . napja nem eszik egy falatot sem, a vizet, amit nappal megiszik, éjjel kihányja, és az orvosok szerint nincs ok az aggodalomra.... hát nem tudom.... a gyógyszer, amit felírt Olgi néni, hiánycikk, nem beszerezhető, (Dedalonetta gyerekeknek) Találtunk egy gyógyszertárat, ahol felajánlották, hogy elkészítik a felnőtt adagból. Remélem segít! :( 

Mindenkinek köszönöm szépen a díjakat és a hozzászólásokat. Sajnos nagyon kiestem az itteni keringésből.... nem mondom, hogy nincs benne lustaság is, de az az igazság, hogy amíg dolgoztam, nagyon ritkán ültem itthon a géphez.... szinte minden időnket együtt töltöttük. 

Tudom, bánni fogom, mert azt hiszem erre mindig emlékezni fogok, pedig nem igaz. Le kéne írni...... :$ Ezért is igyekszem ha másképp nem is, legalább nagy vonalakban összefoglalni pár hét eseményét.


18:11 Eszembe jutott!!!!
Többes szám első személy by Csenge: Engünk! (Imádom!!!!!!)

Rám szakadt...

...egy kis szabadidő (főnök tárgyal ;)), így megörökítem az elmúlt pár napot:

A hét első három napját kis csaj otthon töltötte, mert belázasodott a bölcsiben.... szerencsések vagyunk, hisz Apa át tudja csoportosítani ilyen esetben a teendőit, és otthon tud maradni beteglánykával. Aki hétfőn bizony oda volt. Rosszul érezte magát, rosszul is nézett ki, láza sem akart lemenni... aztán másnapra kutya baja sem volt, de a szobafogság még szerdáig tartott Olgi néni (doki) utasítására.

... és jött a kedd, amikortól már én sem a huszonévesek táborát bővítem... :S

Apa, Csenge személyében cinkostársra talált. Hazaérve kitárt ajtó fogadott,csinibe öltözött lánykám, aki az izgalomtól egy kicsit megszeppent, de mindenképpen sietteteni szerette volna a dolgokat. A csizmám levételénél már a szobaajtóból mesélte a látványt... közben Apa pisszegett, csitította, majd pedig a torta körül segédkezett hatalmas lendülettel. Imádni való volt.

Üröm az örömben, hogy a Nagyit már egyedül mentem át megköszönteni, mert csajszi bepörgött, és nem láttuk értelmét erőszakoskodni. Délelőtt pedig most először vigyázott Rá a Nagypapája. Na ennek nagyon nem örültem. :s

Szerda, ha nem Velem történik, azt mondom vicces! Utólag már nekem is az;)

Az elejéről: telefon: hétfőn nem ébresztett! Kedden éberebb alvás 02:30-tól, hátha.... ébresztett! Ezért szerda békés alvás... elalvás.... nem ébresztett. Kocsi kereke leeresztett, így sprint a munkahelyig. Ahhoz, hogy Apa meg tudja csinálni/csináltatni, megint csak Apósomra bízta a kislányt, akit mintha kicseréltek volna. De ezt majd egy külön bejegyzésben...

Délután pedig megrendeltük az ÚJ konyhámba ezt, ezt, meg ezt és ezt! :D Március közpére kértük a szállítást!

Asztalos sajnos beteg, de remélem gyorsan gyógyul! :D

   

Beteg a teste, fél a lelke... őszintén-én

... :(

Sajnos az előző pár napos betegségből sem sikerült kigyógyulnia rendesen, megmaradt a köhögés. Egyre csúnyább, erőszakosabb...

Már egy ideje kapja a köptetőt, tegnap ismét meglátogattuk a doki nénit, aki írt fel gyógyszert. Talán majd most meggyógyul... :P ...és még mindig gyűlölöm, hogy nem lehetek Vele.... és még mindig nagyon szerencsés vagyok, hogy az Anyukám van Nekünk! :)

A hét elején a bölcsiből a következő sztorival jött haza:

"A Juli lenyelte a babot, és Kati néni bevitte a kórházba. A babakórházba, mert nagyon köhögött!" Akkor csak mint érdekességet mesélte el. Bár gyanakodtam, hogy lesz ennek böjtje, nem nagyon tudtam mit mondjak, mert nem ismertem a tényeket... mivel napok óta nem emlegette, gondoltam felejtős.... nem az! Tegnap délben hatalmas krokodil könnyekkel tagadta meg a krumplifőzeléket. Nagyi volt Vele, és egyáltalán nem értettük, hogy miért van ez... (Nagyival mindig jókat szokott ebédelni.) Esti fürdésnél a szokásos nagylányos beszélgetés közben ismét előjött a Juli, és a kórház. Hatalmas ijedt szemekkel mesélte, hogy nem szabad megenni a főzeléket, mert akkor Ő is babakórházba kerül.... akkor ezt most oldjuk meg valahogy ugye? 

Először megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a igazság. 

A végére pedig egy kis saját sebek nyalogatása: 

Idei első bejegyzésben írtam, hogy az új év hozott valami jót és valami rosszat:

Jó: 

Egy több éves, haszontalan "haragszomrád" végére értünk, és rendeződtek soraink férjem testvéréékkel, Csenge unokatestvéreivel = sógornőmékkel (ezt így még soha nem írtam le :D)! Ez nagyon klassz, és sokkal jobbnak érzem magam ezáltal. Az évek mindent begyógyítanak egy kicsit! 

Imádom, tiszta szívemből, hogy lett a lányomnak két olyan unokanővére, akik imádják, kényeztetik, és talán tiszta szívből szeretik is!

Szeretem, hogy a férjem kisimultabb, békésebb, hiszen a testvére.....

Önző dögként pedig egyszerűen odáig vagyok, hogy Ők mennyire igénylik a Mi társaságunkat. :o)

Tényleg szuper!

Rossz:

Csenge műtétjét megelőző héten kaptam egy nagyon durva, 5 perces, ocsmány kiosztást A Keresztanyukájától! Még mindíg a fülemben vannak a szavai, rossz anyaságomról, idegbetegségemről, Csenge hányatott gyerekkoráról... talán majd egyszer már nem hallom... :( nagyon fájt, hogy pont Tőle, akinek az őszinte érzéseiben percig nem kételkedtem! ...

persze az utolsó utáni pillanatban azért én is megszólaltam, (bár ne tettem volna, hisz akkor most csak Ő lenne a rossz, de így nem :P) az én témalezárásom pedig a keresztszülőség megkérdőjelezése volt. Hülye voltam, nem kicsit! Kussban kellett volna maradnom. 

Plussz:

Páran már találkoztatok Vele: a húgom, Adrienn! Aki az én bátorításomra elkezdett naplót írni, majd belém állni! Féltestvérem, külön háztartásban, külön Anyával nevelkedtünk. Egyszer egy játékban azt nyilatkoztam, hogy egyke vagyok. Sajnos ezt Ő nagyon magára vette. Megértem, bántja ... 

DE...egyedül nőttem fel édesanyámmal, soha nem vitáztam a tesómmal, nem szervezkedtünk a szülők kijátszásán, nem osztozkodtunk, akkor voltunk "testvérek", amikor a nagyszülőknél egyszerre nyaraltunk. Sokkal inkább érzem unokatestvéremnek, mint testvéremnek. Egyáltalán milye, ha valakinek van testvére? Haragszik Rám, biztos nem is jogtalanul. Amikor gyerekek voltunk, kerestem a társaságát, de akkor az anyukája ezt nem akarta.... aztán felnőttem így is... és most itt van, és nem tudom mit kezdjek Vele, hisz megbántottam ... asszem... nem tudom.... 

E három "újdonság" az életünkben épp elég löketet adott, hogy most már ideje háttérbe vonulni, hátha a sors lesz oly' kegyes és egy kicsit hanyagol minket! :S

Közben talán már elmondhatom azt is, hogy nincs veszélyben a házasságunk, talán már megoldjuk, talán sikerül.... mert a 2009. erről is szólt sajnos. (a 7. év!)

Amikor év végén mondogatták, hogy ennél rosszabb ne legyen, elfordultam, és megkönnyeztem... (most is) ha számunkra a 2010 "csak" ennyire lesz rossz, nem tudom mi lesz! Még egy ilyen évet nem biztos hogy végig tudok/tudunk csinálni. A válság teljesen lenullázott bennünket a szó összes értelmezhető módján. De lelkileg a legjobban. 

Azért írom le, mert...

1. ...talán már nem olvassák rá érdemtelen szemek, 

2. ...tényleg úgy érzem, hogy ott a fény az alagút végén,

3. ...ha kiírom, könnyebben emésztem. 

Örült...

mert szombaton délután mire felébredt, illetve ma reggelre is vendégünk volt! Itt járt  aJézuska, és elvitte a karácsonyi dolgokat, fát.

Csenge boldog mosollyal nyugtázta a tényt, hogy a Jézuska Őt sem hagyt ki. :) Nem is zavarta, hogyeltűntek a dolgok, hiszen itt volt a Jézuska! :)

Úgy szeretem ezt az őszinte, gyermeki gondolkodását.... Ő ezt is ajándékként élte meg... :)Régebben az egyik üzletben mutattam Neki egy hosszú ujjú  ruhát, aminek a szoknyarésze hagymás volt. Ahogy meglátta: "Azt kéjem, azt a jégruhát!"  Szeretem!

(Oktatáson látta a jégtáncosokat is gyakorolni! Nagyon mély benyomást tett rá a nagylányok tánca! :)

Sajnos beteg, csütörtökön lázasan adta ki a bölcsi, péntek reggel irány a Doki néni, de szerencsére mára máj sokkal jobban van, hála a gyógyszereknek, és rengeteg alvásnak! :)

Van itt cirkusz háznál is... :S

Hétfőn délelőtt helyettes orvos nézte meg Csengét.

Mondtam Neki, hogy a kislány fájdítja a torkát, plusz lázas volt, és semmit nem eszik, iszik. Azt válaszolta, ne akarjak antibiotikumot íratni Vele, mert így is annyi anticuccot kapnak a mai gyerekek! :O ÉN ANTIBIOTIKUMOT??????? Gondoltam is, hogy meg van ez a nő tévedve picit, de mindegy, általános lerázós dumával megállapította, ne adjak semmit, max. a lázát csillapítsam, és kész is, ránk csukta  az ajtót.

:( Délutánra oda jutottunk, hogy SEMMIT nem vett a szájába! A nagyon imádott, és nem túlságosan kedvelt narancsos Tik-tak sem kellett.

Feltűnt az is, hogy mindig a szájához kap, és nem jut el a torkáig, már üvölt (szó szerint), hogy nagyon fáj!

Este visszavonultunk Apástól az ügyeletre.

Ott elmondtam, hogy bár azt elfogadom, hogy nem a torka, de a szájában van valami gubanc, az tuti. Mondtam, hogy voltunk mi rendelésen is, de nem jutottunk semmire.

A Doktornő belenézett a szájába, és 2 mp alatt (!!!) kiszúrta, a

"Kislány szája vastagon tele van aftával!" (Ennyi időre lett volna szüksége  a helyettesítő "doktornőnek" is :()

Megtudtam, hogy ez egy rettenetesen fájdalmas, fekélyes, vírus okozta fertőzés! Igazából mindentől fáj, és nem csoda, hogy Csengénk semmit nem evett, ivott, nassolt,.....

Írt fel Cataflam cseppeket, 3x naponta, ecsetelőt, szintén 3x, és ezen felül elkezdtem Neki adni újra az Echinacea angustifolia CH5 kiszerelésű golyókat. :P

Az éjszakánk olya hosszú volt, hogy a végtelen szó mostantól új értelmet nyert a szótáramban.

Tudom, nem szép tőlem, de nagyon haragszom a helyettesre, és gondolkodom, hogy meg fogom látogatni. :@

Bánt, hogy ki vagyunk szolgáltatva. Mi van, ha betegen elhiszem a hülyeségét, és nem hallgatok Csengére? ...

Nagyon szomorú vagyok,  de egyúttal büszke is, hogy igenis meghallom, ha a gyerekem mond valamit. Ezt az ügyeletes Doktornő is megjegyezte, dícsérettel egybekötve!  

Hungária Cirkusz!

Szeptember 11.-én pénteken elvittük élete első cirkuszi előadására. A több, mint 2 órás előadást, egy 20 perces szünettel tátott szájjal nézte végig. Az előadásokon csak úgy csüngött, az állatokat imádta... a pónik meg.... mindennél édesebbek voltak. :)

Mivel ezen a héten otthon volt betegség miatt, meglátogattak Apával a munkahelyemen. A cirkusz az udvaron telepedett le, ami annyit jelentett, hogy ha kinéztem az ablakon, jó eséllyel röhögött be rám egy láma, vagy póni. :) Ez Csengének annyira tetszett, hogy azóta is imád a munkahelyemről beszélni. Persze mondtuk Neki, hogy a cirkusz nem marad ott, el fognak menni. De nem nagyon bánja. Megígértük Neki, ha jön még cirkusz a városba, elvisszük rá! :)

És a változatosság kedvéért megint beteg. Ma itthon maradtam Vele, de holnap már Apa vigyáz rá ismét. :P Szerencsére semmi komoly csak valami kipihenendő vírusos cucc... És ha minden oké lesz, szerdán már megy bölcsibe is! :)

Belerázódtunk! :)

A hét ugyan rendhagyó volt, mert csajszi a betegsége miatt itthon maradt, így a következő megoldást találtuk ki:

Reggel, én már korán elmentem dolgozni, hogy minél előbb szabaduljak délután, mire Apának mennie kellett átjött Nagyi, vagy Kerianyu, vagy mindkettő ;), délben Apa hazajött, hogy átvegye a stafétát Nagyitól, aki ment dolgozni, és 14:30 körül már itthon is voltam, így Apa visszament a dolgára, és folytattuk a délutánt! .... Szóval meg lehet oldani, ha beteg a gyerek, és bevallási időszak van!!! :P

A hét már jelentősebb hisztik, és rohamok nélkül zajlott le szerencsére. Azt már látom, hogy ha Csengus ebédel a bölcsiben, a mi ebédünk elkészítésén spórolok a szabadidővel, mert valahogy nem tudunk átállni, hogy este együnk főtt ételt. Egyikünk sem kívánja! Így a hétvégi ebéd egy részét lefagyasztom, és csak 1x főzök a héten, általában főzeléket valami feltéttel, vagy pörkölttel... :P Ezzel a felállással mindenre van időnk, még sétáltunk is a héten, meg bevásároltunk, csavarogtunk.... jó volt. :) Remélem, ha bölcsibe megy, akkor is így marad minden.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy be kéne iktatni az edzést.... De nem tudom, hogy hova!!!! Talán ha itt mellettünk átadják a sportcentrumot, oda lejárhatnék futni.... aki ismer, az most nagyokat röhög, mert én tudományosan meg tudtam magyarázni miért nem futok.... persze arról szó sincs, hogy nem akarok ám! :$ :D De más nem nagyon fér bele, mert a délutánból amit Csengével és Istivel tölthetek, nem szeretnék elvenni. Így reggel marad, de a konditermek 07:00 előtt nem nyitnak... Már azt is kipróbáltam, hogy délután Csengussal közösen tornázunk DVD-re. Ezzel meg az a baj, hogy sokkal hamarabb megunja, mint ahogy nálam kezdeni égni a .... :S
Ha valakinek van jó ötlete, szívesen veszem... köszönöm! :)

Visszakanyarodva lánykámhoz:
Amióta utoljára feszegettem a kommunikáció témáját, gyakorlatilag megoldotta ezt a problémát.
Ha nem tud egy szót, szépen körülírja, és rákérdez.
A szobatisztaság terén viszont egy lépést hátrált. Valami oknál fogva direkt nem szól, ha kakil... ha észrevesszük nem tagadja le, de nem szól. Félrevonul, és utána is sunnyog.
A könyvek és a labdázás tudják egyedül 10 percnél tovább lekötni. Egyetlen játék, baba, semmi nem érdekli. :P Imádja a mondókákat, verseket....
... és imád divatozni. Ha úgy ítéli meg, bármit megtesz, csak hogy kopogós cipőt vehessen fel. A napszemüveg azóta sem került be egy fiókba (legnagyobb sajnálatomra). Egyértelműen a rózsaszín korszakát éli! Papucs, sapka, ruha, bármi, minden csak rózsaszínben jó! :D


Ma kapott ajándékba egy Furby-t ....
Lehet együtt élni egy ilyen kis izével? Szerintem határeset. :S

Pocsék gyereknap, reményteli tervek...

Jó eséllyel elhúzódik a kisasszony táppénze. Jövő héten még biztos itthon marad Apával, mert még mindig fájdítja a torkát, és a láz is fel felbukkanó tény a mindennapokban. Kedden délután visszamegyünk a doktornőhöz. :|
Többek között ez, meg a fantasztikus időjárás segített döntetni a gyereknapot illetően. Terveztük, hogy a szomszéd kislány és szülei társaságában elmegyünk a Monostori erődhöz. Ezt elnapoltuk kicsit szebb, melegebb időkre. Terveztük, hogy akkor bemegyünk a Radó szigetre... nem mentünk, mert hol esett, hol nem.
Amit viszont biztosra vettünk, hogy a 18:00-kor kezdődő Alma koncerten ott leszünk, ha esik, ha fúj. Ott is voltunk, de sajnos az alul szervezés, és az önző felnőttek miatt, csak Ti gyerekek nem tudtátok élvezni az előadást, így kb. 15 perc kínlódás után megadtuk magunkat, és hazajöttünk. Ezzel véget is ért a Gyereknap! :(
Sebaj, jövő hétvégén Sopronba készülünk egy kis kirándulásra... csak az idő is kedvezzen! :) A veszprémi állatkert is szerepel a terveink között! (Köszi Patrícia! :))

Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.

Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

Mozgalmas hétvégén

vagyunk túl. Sok jó és új dolog történt.

De mindenekelőtt végre legyen ide is leírva:

20 fog boldog tulajdonosa a lányunk!

Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni. Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!
Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.






Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P


Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S

Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(

Gyógyulgat!

A kisasszony a héten még mindenképpen az itthoni légkör előnyeit élvezheti. A doktor nő megkért, ha van rá lehetőségem a héten még tartsam itthon. Továbbra is melegítsük a fülét, és adjam az orrcseppet. Ezzel csak az a bibi, hogy továbbra is elkezdtem melegíteni a fülét, mert hétfőn ezt elfelejtette mondani, az orrcseppről meg azt mondta hétfőn szükség esetén.... most meg azt, hogy továbbra is... :S Jó, akkor továbbra is cseppentek ha szükséges lesz! :D Kicsit szétszórtnak tűnt, lehet hogy Őt is megkeveri ez az állandó szél? Vagy az volt a fura, hogy időben kezdett? :) Ki tudja! A lényeg, hogy a héten még itthon maradhat velem a csajom!

Annyira nagyon megnőtt pár nap alatt, kész kis minifelnőtt!
1. Már mindent kér, és megköszön.
2. A neki feltett kérdésekre 90%-ban érdemleges és érthető választ ad! Értem ez alatt, hogy a kérdésre nem feltétlenül csak igennel vagy nemmel felel!
3. A bűnrossz 3 napos antibiotikum kúrát szó nélkül, okosan végigcsinálta. Nem műsorozott, szépen elfogadta, hogy márpedig az kell, és meg is itta! (Persze a rengeteg dicséret mellé azért mindig került valami, ami elvette a rossz szájízt! :$)
4. Megpróbál szinte mindent ugyanúgy csinálni, mint mi. Mosogat a konyhájában, mosni próbál a mosógépében, (sajnos az nagyon kicsi, de a nyúllal már egyezkedünk egy külön kis mosógépen ;)!) Igazi kis házi tündér! Tegnap a főzésben is nagyon ügyesen segített! :)
5. Folyó ügyeit teljesen önállóan intézi, (csak a villany fel,lekapcsolásában szorul némi segítségre, lévén nincs 1 méter...).
6. Egyezkedik, zsarol... "Ha Csenge kap kakaót, akkó pisííí" vagy "Csenge nem aszik, baba ámos, baba aszík" A múltkor épp Eperke ment DVD-n, és Apukája ki szerette volna szívatni az orrát! Erre a kis dugó felemelte a mutatóujját, és nagyon lassan, tagoltan: "A-pa! Csen-ge vévé, E-p-e-k-e, ne-e-e-m pó-szi oj-ja!"

Azt hiszem nem kiabálom már el, hogy szó szerint matrica függő lett. Imádja ezeket a ragacsos hátú színes kis képeket, állatokat, mintákat. Rendezgeti, sorakoztatja, "számolgatja"... csak úgy csillog a szeme egy egy ív láttán! Kriszti már meg is írta, hogy hol tudok beszerezni neki matrica gyűjtő füzetet, remélem nem túl korai... :)

Kicsit csapongó...

1. Lánykám szerintem az elmúlt 2 napot nézve aláírhat 1 hét szabit a bölcsiben, de 3 napot biztos! :S

Őszintén szólva nem lep meg, számoltunk vele, hogy az első hetek, hónapok így fognak eltelni. Ha számba vesszük még Kisasszony "hihetetlen erős" immunrendszerét is... :S
Tegnap szó szerint csatlakoztathattuk volna 1-2 órácskákra az orr szívóra, mert amit termelt, az már elképzelhetetlen. Volt amikor már Ő maga szívatta ki és közben akkorákat kacagott, hogy csak lestünk! :D Persze volt, olyan is, amikor egyáltalán nem nevetett! :S Többször be is lázasodott sajnos!
Ma már egész tűrhető a helyzet, az orra sem piros az állandó törölgetéstől, és a láz sem jelentkezett még! :) Mire látja a "Dodó" néni, meggyógyítom! :P Nyilván nem, és biztos ismét antibiotikummal nyúzzák majd a s szervezetét, de nem kellett ügyeletre rohanni (kopp-kopp-kopp)!





2. Március 15.
Megnéztük a Nemzeti Múzeumnál és a Petőfi szobornál tartott emlék műsort! Eltaposott copfos kislány... eltakart szemű Petőfi...
Szörnyű, hogy mit adunk tovább. Az én szívem fog megszakadni, de ha nem megy el önszántából én lökdösöm át a határon (persze persze nincs olyan)! Persze szeressen magyarnak lenni, meg minden, meg ismerje március 15.-t is, meg a Honfoglalást, meg erős Pistát, Balatont, és ne keverje össze Bukarestet Budapesttel... de egyelőre szerintem nem a magyarkodást kellene mellkast veregetve hangsúlyozni, mert a tény, hogy magyarok vagyunk, nem változik, de a világ Rólunk alkotott képe nagyon képlékeny, és semmit nem teszünk azért, hogy büszkék lehessünk.
Ami 1848-ban történt, az példaértékű, és ünnepelni való, pláne, hogy mi kis népünk nem egy összefogós típus sajnos. Ha másért nem, ezért érdemes benn tartani az történelem könyvekben. Petőfi versei nagyon szépek, és szegényebb lenne nélkülük irodalmunk.
Szerintem sokkal szebb lett volna az ünnep, ha arról szól, amiről tényleg, a 161 évvel ezelőtti eseményekről. Mert a ma csak keserű száj ízt tud hozzáadni az ünnephez.
Nem idevaló, azazhogy igen, de mégsem... na mindegy...

3. Cipő!
A héten megérkezett végre a tavaszi cipője, ami egy kicsit másabb, mint az eddigi cipellői. Ideje volt egy váltásnak, mert nem lehet nem észrevenni lányunk befelé billenő bokáját, és teljesen egyenes, boltozat nélküli talpát! :S A most tesztelésre kerülő cipőről hallottam már, és nem is számít újdonságnak. Tudni kell róla, hogy pille könnyű, és nagyon rugalmas a talpa. Nem utolsó sorban nagyon nagylányos! :) Persze azt tudni kell, hogy eddig a "nagy" márkák topánjait viselte, de látszólag ez nem hatotta meg azokat a bizonyos izmokat, hátha majd így...
Mondtam, hogy csapongó....

1 sima 1 fordított!

A kép, ami délután fogadott:
Kislányom Bea ölében gubbaszt, (tegnap éppen kezet és arcot mosott amikor megérkeztem, és futott elém...) és amikor odaérek melléjük, akkor látom, lázat mérnek! :( Nem ok nélkül, 38,1 hónaljban!

Már tegnap délben is sírdogált kicsit, de a dadusok szerint csak a fáradtságtól. Így lehetett tényleg, hiszen mikor mentem érte, nagyon jól érezte magát!

Ma reggel szintén sírt miután elmentem. Gyöngyi néni kérdezte is: "Anyuka! Csenge bújós?" (Hajaj!) Amikor lehajoltam hozzá, úgy ölelte át a nyakamat és fúrta a fejét a vállamba, hogy meglepődtem!" (Igen, Ő ilyen!)
Ma már többször pityergett, egyszer az egyik kisfiú csípte arcon, és a délutáni alvás alatt is felsírt egyszer!
De nem értem, miért nem hívnak fel?

Mindezek ellenére a kisasszony még mindig töretlenül szeret bölcsibe járni! :) Fantasztikus lányunk van, de tényleg!
Mondtam/írtam már hogy mennyire büszke vagyok? :O

Remélem hétvégén nem kell ügyeletre vinnünk, mert akkor megint nem jutnak el a valós betegség kezeléséig. :P Mindig elakadunk a bőrénél! (Ami a betegség ellenére is nagggyyyyon szép!) Kriszta! Minden újévi kívánságod így teljesüljön!!! :) kopp-kopp-kopp
Szóval hétfőn a dokinál kezdünk! :S

Betegszabadság! :(

Sajnos a mai nappal megkezdtük a kötelező beszoktatás alatti betegszabadságunkat! :) Erre a hétre garantált a szabi.
Azt hiszem, ez valamiféle általános forgatókönyv szerint mehet...

Ma 09:30-ra vittem Ricsajt, kint elköszöntünk, és bement a csoportba. Épp zenét hallgattak, és táncoltak. Ez igazán jó móka.

11:00-re kellett visszamennem, hogy az ebéd alatt legyek kéznél, ha mégsem akarnál enni.
Sajnos Bea néni azzal fogadott, hogy belázasodott a Kiscicám! :( Mivel a kedélye jó volt, és cseppet sem tűnt betegnek, így nem telefonáltak, meg különben is 10 percen belül tudták, hogy meg érkezek én is! Mivel rosszul nem érezte magát, és a doki nénink 12:30-ig rendelt, úgy döntöttem, egye meg ott az ebédet, és így biztos nem lesz gond a dokinál a váróban!
Azt, hogy ez mennyire jó ötlet volt, semmi sem igazolja, jobban, hogy 14:00-kor kerültünk sorra (igen, eredetileg 12:30-ig rendelt :S) Jó le is lettem szúrva, hogy miért nem szóltam, hogy lázas a kislányom! (Bezzeg a múltkor, amikor nagyon magas lázzal vittem, tudta, mégsem tett semmit. Az ajtóban kókadozott aranyom, és 1 órán keresztül vártuk, hogy behívjon!) Mert ha tudta volna, behívja idő előtt! :O Mikor lettünk kivételesek??? ;) Kapott Cefzil szirupot a torkára, és a már ismerős, erősebb láz csillapító kúpot!
A délutáni alvás ismét ugrott, de legalább ebédelt! :S

Hét végére vagyunk visszarendelve.

Még mindig beteg!

Most már 2 hete, hogy folyamatosan beteg arany szívem. Mostanra igaz, "már csak" az orra folyik, de az olyan szinten, hogy el sem tudom képzelni, hol fér el ennyi cucc ebben pici orrban. :S Emiatt sajnos köhécsel is rendesen, hiszen a torkára is folyik neki, ami nagyon zavaró és kellemetlen lehet. De a láza már elmúlt, és a hangulata is jelentősen jobb. Viszont visszaszoktunk a babakocsiban való sétához, de ezt nem igazán a betegségének, mint inkább a hidegnek és a sok ruhának tudom be, hiszen tavaly is ugyanígy jártunk, ahogy hűlt az idő, a Hölgyünk úgy lett egyre makrancosabb, lustább, és kényelmesebb! (Megjegyzem, megértem, én is el tudnám viselni, ha kényelmesen ülve, betakarva kéne intéznem az ügyeimet ha hideg van)

Apropó ügyek:
Tegnap megejtettük a nagy feladatot így 2 éves kora előtt: Megigényeltem a Gyest, ahová Őhölgysége is elkísért, és tündér módjára feltalálta magát, rajzolt, rendezkedett, és az ügyintéző hölgynek is bemutatta színészi képességeit, amikor a kabátot szerettem volna ráadni: Nagyokat pislogva enyhén oldalra fordított fejjel, az egyik kézfejét a homlokára tette, a másikkal felém legyintve közölte: Neeeem! Mindezt olyan gyönyörű előadásban, hogy a hölgy megszólalni sem tudott (a röhögéstől)! :D

Ma délelőtt pedig csavarogtunk, még egy kis játszóterezés is belefért, hintázással, mászókázással, bár azt írhatnám, hogy élvezte, de valami hiányzott Neki nagyon: a TÁRSASÁG! :(

És akkor a hangulatcsinálás Szabólakban:

Először a már jól ismert füzér, ami helyett minden évben veszek egy másikat, pont, mint idén :S:

A már már hagyománnyá vált üvegfesték dekorációk:



Kisasszony szobája:






Ajtódíszek:




És most jöjjön az "adventi koszorúnk": (csak erős idegzetűeknek) :D

Ha bárkit érdekelne, van ám rá egész elfogadható magyarázatom. ;) (Nem, nem a lustaság.)
Az alatta lévő terítő Dédike keze munkája, és én szebbnek érzem bármilyen karácsonyi terítőnél, tehát ez az ünnepi terítő!

Lázas hét!

Az elmúlt hét első felét a lázzal való küzdelem tette ki! :S Gyakorlatilag csütörtökig 39 fokos láz volt jellemző a Kisasszonyra, és sajnos a gyógyszerek is csak itt ott segítettek. Felváltva kapta a Germicid, Nurofen, és Panadol hármast, majd bejött egy újabb sokkal erősebb kúp, a Suppositorium Antipyreticum (nem, nem káromkodok :P) plusz egy antibiotikum, amit 3 napig kellett szednie a torkára. Ez már segített, de csak 2-3 órára! Nincs mit szépíteni, szerda délutánra már nem kicsit voltam becarva... Szerencsére mára nyoma sincs a láznak. :) (Kopp-kopp-kopp!!!) Még van ugyan egy kis gyengeség, több alvás, de ki lenne másképp 1 hét koplalás és magas láz után :P! Már kész van az erőt adó Húsleves, sok sok husival, zöldséggel, ... Remélem segít, és kicsit rendbe teszi a gyomrát!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Ma van Advent első vasárnapja! Már elkezdtem ünnepivé varázsolni a lakást, az üvegfesték díszek az ablakon, Kicsi Lány szobáját is kicsit megváltoztattuk, beszereztünk egy polcos szekrényt annak a kevés játéknak, ami van, hogy ne henteregjenek... és a komódját/valaha pelenkázóját ;), (ami ezáltal felszabadult, karácsonyi hangulatúvá varázsoltuk!
Tavaly ilyenkor már minden kipucerálva, kidíszítve, ünnepi volt... (persze, tudom, hogy még van időm, de akkor is :P)

Az aktuális hiper szuper kedvenc, A "Falszas":

KicsiLány szülinapi manójával szerencsére már minden (a "Toóoóta " kivételével) le van vajazva, hiszen a Karácsonyi nagy csinnadratta előtt Ránk még vár egy nagyobb, szülinapi csinnadratta!!! :D Húúúú már nagyon várom ám!

Klassz programok...

A rossz idő ihletet adott, hogy hogyan is kéne elütni az időt! Íme, itt jártunk vasárnap:

Az emeleten lévő, arcot ábrázoló mászóka/kapu az elején elvette minden bátorságát, és máig emlegeti a "nagy szájú bácsit"...

nem is nagyon merészkedett fel, csak egyszer...

de szerencsére volt sok más, ami akkor, ott feledtette vele...

Megdöntötte az 1 percen belüli pislogás számának rekordját! :)

Itt a Csenge! Hol a Csenge? :)

Hinta, ugráló vár, csúszda... mi kell még?








Hétfőn délelőtt pedig kedves vendégeink voltak Dani és anyukája, Anita személyében! :)

Volt gyurmázás, könyv nézegetés, táncikálás, majd levezetésképpen egy kis tévézés! :)

Csenge ma emlegette Danit, és azt, hogy jól érezte magát! :) Remélem ez így volt az Ő részükről is! :)

Sajnos estére Kicsilány belázasodott, amivel még mindig küzdünk, éjjel 2x hányt, és bizony elég sápadtka, gyengécske. Remélem nem fertőztük meg kisbarátunkat! :S