A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszéd. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: beszéd. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. április 27.

eltűnve....

... de nagyon! :P

Amit nem írtam le, de mindenképpen szeretném:
-duma
-egészség, betegség
-kapcsolatok
-konyha felújítás
-+ ami most sem jut az eszembe....

A dumája csajszinak olyan fergeteges, hogy gyakran kapom azon, hogy vadidegenek faggatják boltban sorban állás közben, orvosi rendelőben, bárhol, csak hogy beszéltessék, hallgassák.
A minap Olgi néninél a váróban, egy nagypapának mesélte nagyon szépen leírva, hogy Ő előző este kiköpte  a cicikakit, és ezért vagyunk itt.... de az ilyen szó forulatok hallatán, ember nincs, aki ne dőlne ki :"Hát ez van sajnos! el kell fogadni. Beteg vagyok, és kész!" 
Vagy a Nagyinál  a konyhában elmesélte, hogy a sült krumpli úgy készül, hogy felszedik, megtisztítják, megsütik, visszahűtik, és a Nagyi megmelegíti.... "Ez erről szól Nagyi!" 
Nagyi megkéri, hogy fogadjon szót! "Áááá, az kizárt!"
Még mindig csak mosolygok, ha eszembe jut,  csörgő dobálás, illetve a pánik, hogy nem fog beszélni a lányom..... Hogy én mennyire haragudtam mindenkire, aki azt mondta, "Fogsz Te még csöndért könyörögni!" :P Hazudnék, néha tényleg előfordul, de az az igazság, hogy imádom hallgatni, és imádok Vele beszélgetni. Olyan fantasztikus szókincse van, és választékosan beszél, hogy az emberek többsége imád Vele beszélgetni...
Valahol mindig is tudtam, hogy Nekem ilyen lányom kell, hogy legyen!

Sajnos rengeteget betegeskedik. Sima megfázást követően 2 nap bölcsi után, most megint itthon van, de most úgy igazán nagyon beteg. Láza 39,3, egész éjszaka hányt, nagyon gyenge, és tényleg nagyon nagyon beteg..... utálom, hogy nem tudok többet tenni érte. Nagyon okos, és segítőkész, és remélem gyorsan meggyógyul, hogy tudjunk még sokat csavarogni, mielőtt én is elkezdek dolgozni....
A munkahelyemről költségcsökkentés címén elbocsátottak, mától passzív táppénz keretein belül vagyok itthon "nagyon erős derékfájással"... és ha minden jól megy, a táppénz végétől ismét dolgozhatok egy könyvelőirodában, úgyhogy tudunk kicsit együtt lenni, bújni egymást, ami jó..... :)

A felújítás alatt zömmel a Nagyinál aludtunk, mert ebben a porban, felfordulásban nem nagyon tudtunk megmaradni..... Szerencsére a nagy részén túl vagyunk, már csak apróságok vannak hátra, amik nem járnak kosszal, hanggal, úgyhogy elmondhatom, szép új álomkonyhám elkészült....!!!!! Meseszép, meg minden....
de még egyszer nem vágnék bele.... komolyan mondom, ha én úgy végezném a munkám, ahogy egyesek, már rég börtönben ülnék... :(

Óóó és volt egy húsvét is, persze... Rengeteg csokival, ajándékkal, igazi kis fehér nyuszival, amiben az volt  a legszebb, hogy az anyukája visszavárta. :D

"Anyunál csövezés" egyik legnagyobb hozománya, hogy ha lehetséges, még anyásabb lett Lujzi, és én még inkább nem akarok dolgozniíííí!!! Annyira jó Vele lenni. A régi kisszobámban aludtunk egy ágyban, ami számára azt jelentette, hogy "Anya ugye szorosan átölelsz, ha lefekszünk?"
Furcsa, hogy a munkahely elvesztése ellenére is egy nagyon jó időszakot tudhatunk magunk mögött családilag, kapcsolatilag, felnőtt, és vegyes egyaránt... örülök ennek, nagyon! 



Sajnos a második éjszaka sem telt jobban, még mindig nagyon beteg, egész éjjel hányt és nagyon magas volt  a láza. Ma már nem lázas, de nagyon kimerült és gyenge.... . napja nem eszik egy falatot sem, a vizet, amit nappal megiszik, éjjel kihányja, és az orvosok szerint nincs ok az aggodalomra.... hát nem tudom.... a gyógyszer, amit felírt Olgi néni, hiánycikk, nem beszerezhető, (Dedalonetta gyerekeknek) Találtunk egy gyógyszertárat, ahol felajánlották, hogy elkészítik a felnőtt adagból. Remélem segít! :( 

Mindenkinek köszönöm szépen a díjakat és a hozzászólásokat. Sajnos nagyon kiestem az itteni keringésből.... nem mondom, hogy nincs benne lustaság is, de az az igazság, hogy amíg dolgoztam, nagyon ritkán ültem itthon a géphez.... szinte minden időnket együtt töltöttük. 
Tudom, bánni fogom, mert azt hiszem erre mindig emlékezni fogok, pedig nem igaz. Le kéne írni...... :$ Ezért is igyekszem ha másképp nem is, legalább nagy vonalakban összefoglalni pár hét eseményét.


18:11 Eszembe jutott!!!!
Többes szám első személy by Csenge: Engünk! (Imádom!!!!!!)

2010. március 11.

egy kicsi ebből, egy kicsi abból....

Sajnos reggelre megint leesett a hó! :( Pedig i már nagyon várjuk  tavaszt! :P


Moatnában hanyagAnya vagyok ami a naplót illeti... Igazából nme véletlen. Most is vannak észvesztő dolgai, amiken nagyokat derül a család, de már annyara összetett egy napja, hogy nehéz kiragadni pillanatot.
pl: tegnap este Apát Kisapámnak, engem Kisanyámnak szólított. Persze az Ő szemszögéből nagyon kedveskedett.... (a tovább ébren maradást szerette volna kibulizni.)
Ez a másik nagyon fájó pontunk: Az Alvás!
Az ezt körülvevő fesztiválok jönnek mennek otthonunkban. Az elmúlt hetekben volt már gyomoridegem, hajhullásom, az alvásidő közeledtével....
A megszokott rendszeréből az állandó betegeskedés kiszakította, és nem igazán találjuk a mindenki számára megfelelő középutat. A jelenlegi sajnos nem megoldás, mert tapasztalatból tudom, előbb utóbb ne lesz elég! (Most nem enged engem mesélni, Apától kéri, mert Apa ott ül az ágya szélén, amíg el ne alszik. Sajnos ez eleinte 10 perc volt, mostanra 1-1,5 óra! De Apának jó, Csengének jó, én meg addig is pihenek! Így is lehet nem?) Bár a mesementességet nagyon nehezen viselem! Szeretem a meséket, és szeretek mesélni is! Még inkább, ha azt látom megmozgatja a fantáziáját  a mese! :) Talán...  majd...  

Sajnos a feszültségeknek köszönhetően, -amik adódtak felnöttek egymás közötti, illetve Csenge által gerjesztett- minden kicsit megváltozott. Nagy most a káosz körülöttünk, és nagyon igyekszünk visszatalálni a megszokott békés, vidám hétköznapokhoz. De igyekszünk, és jó úton haladunk! :) Tényleg. Csak ez a szaros munkahely/munkaidő ne okozna ennyi bajt!

Belépett a képbe egy új BarátNő: Abigél!
Együtt babáznak, játszanak, mondókáznak. Legalábbis Csenge állítása szerint. :) Abigél Nagymamája szerint pedig nagyon jó hatással van lánykánk az unokájára, mert Ő mindíg csak sírt, de most állandóan a Csengével játszik, és sokat emlegeti. Közben Balázs igazi kisfiúvá érett, és már  a Danival játszik, és rossz.... az ikrek meg mindig kiabálnak, a Vili meg fejbevágta, és sírt, de utána odament, és elmondta neki, hogy ilyet nem szabad, mjad jól bokán rúgta......és különben is Ő sajtos kenyeret evett uzsonnára, és szereti, és miért mondtuk, hogy Ő nem szereti... (nem mondtuk, Ő mondta, de Abigél szereti :P

Ilyen és ehhez hasonló hosszú lég vételű, egy szuszra elmondott kerek történetekkel szórakoztat, amiket úgy de úgy imádok, és szívem azerint mindet megörökíteném, de ugye az lehetetlen....   és én aggódtam, hogy nem fog soha beszélni a gyerekem.... :S
 

2010. március 4.

Beíratás!

No, hát ezen is túl vagyunk. Maradtunk az eredeti, első megérzésnél a Sün Balázs Óvoda mellett döntöttünk. Bár ne körzetünk, nqagyon reméllem, hogy felveszik Csengét. Jó pár ismerőst, és a bölcsőde vezetőjét is megkértük arra, hogy protezsálja be lánykánkat a Fehér süni csoportba.
Március 15.-ig kiértesítenek mindenkit, hogy felvették vagy sem a gyermeket.

Mivel én jó munkásként dolgoztam, így Apa ment a beíratásra. Szegény.... férfiként túlélni, hiába egy hős :D Kb az első 2 percben meggyőzték arról,hogy vennie kell Sün Balázs pólót potom 1 500,-ért. Mert azok a gyerekek, akinek van ilyen pólójuk, könnyebben megszokják az oviba menés gondolatát. Höööö? Ekkora dumát, de mindenesetre a póló helyes, és amikor Csenge meglátta, rögtön kiáltotta: "Süni óvodába megyek!" Szerintem örült a pólónak.   

Hosszű ideje ma  ment először bölcsibe, mert múlt héten csütörtökön elrontotta  a gyomrát, és visszaköszönt  a Kubu.... majd ha már lúd.... belázasodott, gyógyult, visszalázasodott, és ezzel jojóztunk 1 héten keresztül. Mára gyógyultnak nyilvánította Olgi néni, persze ennek örömére elkezdett "szárazköhögni", de úgy, hogy hallgatni is fáj :(

Velem a főnököm és a többi okos elkezdett marionettezni, így a hét elejétől bevezették, hogy nem 7-15-ig, hane 8-16-ig tart a munkaidőm. Ebben csak az a szép, hogy korcsolyapálya lévén, had ne mondjam, hogy pont a héttől gyakorlatilag a kutya sem nyitja ránk az ajtót. És én csak itt figyelek, és figyelek, (és nézem, hogy nő a szőlő a facebook-on.) 
Ennek következmenyée viszont az is, hogy reggel inkább én viszem csajszit, hogy azért kicsit együtt is legyünk. Délutánonként pedig általában Nagyi el tud menni érte, így nem Ő az utolsó, akit hazavisznek, kivéve, amikor Nagyi délutános.... azt még nem tudjuk, hogy csináljuk, de lehet, hogy olyankor kicsit várnia kell majd. 
Nem baj, majd nyáron ...

Ma reggel:
-Kicsi sietni kell, ha én vigyelek, mert kicsit elaludtál!
-Te vigyél Anya, sietek majd4
... és így is tett: 5-7 perc alatt felöltözött, fogat, arcot mosott (segítséggel :P) lépcsőn lefelé menet pedig:
-Anya ugye milyen oks voltam, ügyes kislány vagyok ugye? 
-Bizony!
- Akkor már az oviba menjünk jó, mert én már nagy vagyok.! 
... sajnos elég gyakori, hogy azt mondják Rá, hogy nagy már a bölcsihez! Biztos van benne valami igazság, de úgy hittük, jót teszünk, ha hagyjuk még kicsit "babának", amíg lehet. (Szerencsére a fejlettsége, és a tudása miatt mehetett volna. :))  

2010. február 9.

Érvelni tudni kell...

Azt nem kell mondanom, mennyire imád vásárolni a csajszi. Viszont ahhoz, hogy tényleg be tudjunk szerezni dolgokat, van, hogy aljas módon, a tényeket elsunnyogva Nagyi óvó karjaira bízzuk. Így történt ez vasárnap is... 
Amikor mentünk érte, már lobogtatta a bevásárló listáját, hogy mehetünk a boltba. Én még partner is lettem volna egy "Möbelix körút" erejéig, de Apa hajthatatlannak bizonyult! "Nem megyünk sehova, haza megyünk!" 
Amikor lánykánk felmérte, hogyApa komolyan gondolja: 
"De Apa, nézd, íjtam söjt is a papíjja! Meg kávét a cukojhoz, meg kajabélát (karalábé)!" 
Mit mondhatnék? Elmentünk a Möbelix-be. :)  
  

Ma van a farsang!
Amikor életünkben először léptük át a bölcsi küszöbét, aznap volt  farsang! Bea néni boszi volt, Gyöngyi néni bajszos bácsi, Kati néni pedig bohóc! :) 2009. február 11. :)

Köszönjük a névnapi köszöntéseket, de a túlzsúfolt ünnepek miatt úgy döntöttünk, hogy a júliusi Csenge nap lesz Ricsajunk nevenapja! :)

2010. február 4.

Nagyi hidd el :)

A napokban kiscsaj még otthon volt. Egyrészt, hogy tényleg meggyógyuljon, másrészt Nagyi tudta vállalni. Ma már ment bölcsibe!

Az egyik reggel öltözés közben Nagyi odaad Neki egy zoknit, ami már előző nap érintette lábát úgy 30 percre... gondolta jó az még, könnyítve ezzel Nekem, hisz állandóan mosok... blabla... 
Lányom ránéz, és azt mondja: "Nagyi! Elhiszed, hogy van másik zoknim is?"
K.O.!


Az óvodában voltunk, hatalmas, és szép, és be kell valahogy juttatnom!!! :D Majd bővebben erről még írok, mert nevetséges, hogy már az óvodába is harcok árán lehet bejutni.
A biztonság kedvéért meglátogatunk majd egy másikat is, 24.-én! :P Ez is nagyon tetszik, Ők járnak korizni, úgyhogy majd leinformálom Őket! ;)

2010. január 10.

Örült...

mert szombaton délután mire felébredt, illetve ma reggelre is vendégünk volt! Itt járt  aJézuska, és elvitte a karácsonyi dolgokat, fát.
Csenge boldog mosollyal nyugtázta a tényt, hogy a Jézuska Őt sem hagyt ki. :) Nem is zavarta, hogyeltűntek a dolgok, hiszen itt volt a Jézuska! :)
Úgy szeretem ezt az őszinte, gyermeki gondolkodását.... Ő ezt is ajándékként élte meg... :)Régebben az egyik üzletben mutattam Neki egy hosszú ujjú  ruhát, aminek a szoknyarésze hagymás volt. Ahogy meglátta: "Azt kéjem, azt a jégruhát!Szeretem!
(Oktatáson látta a jégtáncosokat is gyakorolni! Nagyon mély benyomást tett rá a nagylányok tánca! :)

Sajnos beteg, csütörtökön lázasan adta ki a bölcsi, péntek reggel irány a Doki néni, de szerencsére mára máj sokkal jobban van, hála a gyógyszereknek, és rengeteg alvásnak! :)

2009. augusztus 25.

Majd Ő egyedül!

Igaz nem világgá, csak a boltba kék lufiért, de be kell vallanom végig a torkomban dobogott a szívem! :)
Reggel belefogtunk egy nagytakarításba, amit Csenge szobájában kezdtünk. Egyszer csak a kezébe kerül a vasárnap kapott rózsaszín lufija:
"Ez máj nem kejj! Eetöjött! Ki kell dobni kukába!"
De hiszen semmi baja! Hol törött el?
"Hát ott" (és a szárára mutat)
A lufinak semmi baja, de ha nem kéred, kidobhatod! (már ment fel bennem az ideg, mert tudtam mi következik):
"MÁSZIKAT kell venni! Kéket!"
Van pénzed?
"Igen!"
Akkor jó! Én most takarítok. Majd délután megyünk és veszünk!
"Nem! Moszt vegyünk bóóóltból! Akkoj Csenge egyedül megyek!! Hm!"
Rendben, de fel kell öltöznöd, így mégsem mehetsz! (pizsamában)
"Jó!" (És tök egyedül leveszi a belebújós pizsamáját, és felveszi a pólóját és a rövidnadrágját! Általában a belebújós cuccok ki szokták hozni a sodrából, de nem most! :S)
Ott áll a majdnem 3 éves kislányom velem szemben, fordítva (elöl van a hátulja) felvett pólóban, kis pénztárcáját szorongatva, és bizonygatja, hogy márpedig Ő ügyes lesz, és elmegy a boltba lufiért!
(Persze amíg idáig eljutott én sem tétlenkedtem, alaposan felhívtam a figyelmét, hogy az utcán senkivel nem beszélgethet, mert nem tudhatja, hogy ki a rossz és ki a jó! Az úttesten nagyon figyelmesen kell átmenni, mert a buszok, autók nem fogják Őt észrevenni, és a pénzt sem mindegy kinek adja oda, nehogy elvegyék Tőle, és lufit meg nem adnak helyette.....bla bla bla.... (köszönet érte Pöttyös Panni nagymamájának ;))
Mindezek mellett szépen felvette a klumpáját, és kinyitotta a bejárati ajtót! (Nyilván megnyúlt a képem, de sok mindent nem tehettem egyelőre!)
Még egyszer visszafordult:
"Kolcsomat isz el kejj vinni!"
Tessék szívem! adtam oda neki.... El ne felejts körülnézni a zebránál!
"Jó! Autóval megyek Anya!
Hát ez egyre izgalmasabb!
.... látványosan szóval tartott, sokat beszélt, kevese lépett....
Kislányom! Akkor vigyázz magadra nagyon, és siess haza! Rendben? Én megyek, mert vár a takarítás!
"Oké! Sietek vissza hozzád Anya!"
behajtottam az ajtót, és rátapadtam, hogy most mit fog csinálni!
ELINDULT LEFELÉ!
Már fél szintet lesétált amikor kinyitottam az ajtót, és utána lestem. az alattunk lévő szintre már ne jutott le. Megtorpant, egy elhaló "Anya!"Sarkon fordult, és a következő pillanatban már öleltem is magamhoz!
Csak úgy zakatolt a szíve aranyomnak! Amikor felvettem, csak annyit suttogott:
"Nem tudom, Anya!"
Jaj, hát persze, hogy nem, még pici vagy! Semmi baj, itt vagyok!
Jó pár percig ült az ölemben, és hagyta, hogy szorítsam, pusziljam! :)
Később odaállt elém, és a kezembe nyomott egy fémpénzt:
"Tesszék, ezt neked adom, Anya!"
Miért adod nekem?
"Vedél belőle nekem lufit a boóóóltban!"
Jóval később vissza akartam adni Neki, de nem fogadta el:
"Neeeeem! Lufit kejj venni a bóóóltban!"
Hogy én ezt a Ricsajt hogy szeretem, arra nincs is szó!!!




2009. június 13.

Élményekkel és tapasztalatokkal...

... lettünk gazdagabbak az elmúlt egy hétben. :)

Múlt héten vasárnap Sopronban voltunk a szomszéd kislánnyal, és szüleivel. Nagyon jól éreztük magunkat. :) Sajna az idő nem volt hozzánk túl kegyes... gyakorlatilag olyan vihar kerekedett, hogy kiüldözött minket a városból... de sétáltunk nagyot, a lányok szemmel láthatóan élvezték egymás társaságát, mi felnőttek szintén, úgyhogy eső ide, vihar oda, a mi napunk csak pluszos maradt! :P Hazafelé a kocsiban Apával kicsit élcelődtünk egymással, (én vezettem, így adott volt a téma ;)) és mondtam neki, "Na szólj be!" Diktafon a gyerek ülésből: "Apa!!! NE SZÓLJ BE!" Ugyanaz a stílus de emeltebb hang! Kb 20 percig röhögtünk. Itthon még meggyeztek kicsit a ház előtt álló meggy fákról, ami az elmúlt időszak legnagyobb slágere, és egyértelműen első számú hiszti forrása is! :S

Hétfőn minden visszaállt a rendes kerékvágásba; mi dolgoztunk, Csengus bölcsizett. :)

Kedden jött hozzám a fodrász, és bár nem terveztem, úgy alakult, hogy kiscsaj haja is megrövidült pár cm-rel. Mire Timi bejött az ajtóból, lánykám már a széken ülve fogadta.... mit volt mit tenni:

Szerdán Nagyi ment a csajért, mert én állás interjúra loholtam... Nagyon meglepte, és nem is nagyon tudta elfogadni aranyom. Valószínű, hogy reggel nem mondták Neki, és mint tudjuk nem szereti a meglepiket.... Nem is volt könnyű dolga Nagyinak.

Csütörtökön Győrasszonyfára mentünk kettesben, egyenesen munka után. Cseresznyét szedni. Hétvégén már késő lett volna a cseresznyének, meg nekünk is más elfoglaltságunk volt betervezve... :P Sajnos az eső, és vele együtt érkező nagyon hideg gyorsan hazazavart minket. Hazafelé a kocsiban, miközben előztem egy autót hátul a csajszi felkiált: Anya vigyázz!!! (Mivel visszaváltottam, hangosabb volt a motor, és megijedt! :O)

És hogy micsoda kis szivacs a Lujzi, mi sem igazolja jobban, mint a péntek reggeli incidens:
Apa vezet, Csenge mellette gyerek ülésben. Nem működik a lámpa, és a védett úton közeledő autós nem biztos a dolgában, de Apa menne... nem megy, ott ül mellette a diktafon...
Apa: "Jössz itt nekem hússzal b.... m...!" :$ (Tudom, nem szabad így beszélni, de nincs ember aki ezt mindig minden esetben betartja!
Csenge: "Jössz itt húccal b.ccmeg!" :S persze értette, mert az illetőnek mondta, ugyanazzal az artikulációval, mint előtte az apja.... szegény ember....
Ha péntek este, akkor buli... Már estefelé van, közeledik a fürdés ideje... egyszer csak Csenge elkezd tekerni a derekával, ritmust kever a karjaival, és azt mondja: Apa! Csenge kéjsz Zenét!" :) Gyeje Apa zene, buli van! :) Szoknya, zene, buli van!" :D Közben úgy teker ritmusra, hogy bátran állíthatom, ez a lány TÉNYLEG táncol! Pörög, ide oda teszi a lábait és teker ezerrel.... :O!!!

Ma pedig Születésnapoztunk, hiszen Apa ma betöltötte a 34-et?! :) Jöttek a Szülei, Anyu. Nagyon jó hangulatban telt a délután. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát! :)

Képekkel jövök majd valamikor, mert van sok, csak nagyon nagyok, és nagyon fáradt vagyok....

2008. november 24.

Apa: Csenge szereted Apát?
Csenge: Őőőő nem!
Apa: Szereted a Mamád?
Csenge: Nem!
Apa: Szereted a Papát?
Csenge: Neeeem! AnyÁT!
Apa: Anyát szereted?
Csenge: Igan! AnyÁT! (Tette mindezt a nagyszülei jelenlétében! :S)



Tegnap kétszer kérdezte meg az Apja, hogy szereti e a lány! 2x válaszolt nemmel, és helyesbített, hogy AnyÁT!






(Nem nagyon támogatom ezeket a "kihúzom a gyerekből dolgokat, szájába adom a válaszokat," nem is igazán szoktam feszegetni, de ahány ház annyi szokás! Én nem ezt hoztam otthonról. :S De azt akkor is be kell vallanom, hogy a szívem csordultig telt KicsiLány válaszától! És még mindig csak a vigyorgásra vagyok képes, ha eszembe jut!)

2008. november 20.

Jó gyerek? Rossz gyerek?

ELEVEN gyerek!
Kerek 23 hónaposan délután 16.30 és 17.00 óra között:
Először kipakolta a paplanját a konyhába, hogy Ő ott altatja a kukacot(pampers repi magasságmérő). És erős Susogással adta értésemre, hogy ugyan má'hallgassak el, (mert amúgy szoktam magamban kiabálni) mert miattam nem alszik a kukac! :S Finoman rámutattam, hgy a paplant vissza kéne cipelni az ágyába, mire kiderült, hogy az a fránya közben nehéz lett. :O Naná. Visszavittem, és egy helyettesítő kellékkel próbáltam kiengesztelni. Perszehogy aha... Duzzogva bevetette magát a szobába. Kb 10 perces síri csend után jön ki, és egy ősrégi órámat (kb 14 éves) hoz, hogy tegyem a karjára.... Gyanús, nagyon gyanús!!! Miért? Mert ez az óra az ékszerdobozomban van egy felső fiókban!!! :Vááááááá!!!! Futás a szobába... Az ékszerdoboz kipakolva, egy másik órámnak pedig hűlt helye...(Apától kaptam egy karácsonyra, szépséges kényes, érzékeny ékszeróra!) NINCS A DOBOZÁBAN!!!! Kérem szépen, esdeklőn, megjátszott nyugalommal, hisztisen, mérgesen, zsarolva, mindenhogy: Hol az Óra! De ő csaka régi vacakot mutogatja Kittak kittak, kittak! Váááááá! Közben eltör egy kislánykoromból maradt kiskanalat, amire véletlenül rálép.... mindegy, majd meglesz... vissza a konyhába (egyáltalán nem idegesen,) a főzéshez! Egyszer csak folyik a víz a fürdőben. Az első gondolatom, hogy AZ az Óra nem vízálló! FUTÁS! Szerencsére csak a Betadine-t öntögette a csapba, és közben magyarázta ezerrel, hogy Nem baj! Ja.... Mindezt 30 percen belül! Hát mit mondjak, csodával határos, hogy a varratok nem pattogtak el maguktól rajtam! :) Szerencsémre a szépérzékének még fejlődnie kell, mert az én gyönyörűséges órám kicsit sem hozta lázba, miután kivette a lezárt dobozából, vissza is lendítette a fiókba... :S Meglett.
Észrevettem, hogy ha Valaki jön hozzánk, és köszön, reflexből visszaköszön... persze ez csak akkor érvényes, hogy sziával köszön az illető, és hozzánk jön! Utcán, bárhol máshol még kérni kell, de már 10-ből 8-szor helyesen dönt, hogy Sziával vagy csókolommal köszönjön! :) Sok anyukától hallottam, hogy egy egy szót a sarj meglehetősen cikin ért meg, és utánoz le. Csengusomnak már volt egy, azt hittem letudtuk. Tévedtem! A Nem baj/Nem basz! után, amit már szépen mond, most megérkezett a következő: Pincsa/Csizma cifraság! :$

2008. október 25.

Torta! CsengéÉ!

Az elmúlt napok nagy nagy slágere a torta! Szinten mindenhol találkozik vele, a könyveiben, a Tv-ben ...
"Tóóóóta! Eccse nem, Eccseé?"
Nagyija megígérte Neki, hogy süt egy nem ünnepi, hétköznapi tortát!
Másnap kérdezem Tőle: "Átmegyünk a Nagyihoz?" Válasz: "Iga (erős helyeselő bólogatás) Tóóóóta! " "Jaj cicám, most nem lesz torta, csak úgy átmegyünk!" "Nem!!! Tóóóta! Gagyi, tóóóta Eccse!"

Ha megkérdezzük, hány gyertya lesz a tortáján: "Ettó!" És mutatja is az ujjain, hogy kettő! Nagyon aranyos a tortamániája! (Amúgy mára ígérte a Nagyi a tortát, úgyhogy nagy öröm lesz ;))

És a múlt hét legklasszabb fejlődése: Ragoz!
A Tv alatti CD-k, DVD-k "Anyáé!"
A szobájában lévő dolgok: "Eccséé!"
A cipő az előszobában: "Gagyié!"
Az már régóta egyértelmű, hogy mit kitől kapott, vagy kinek mije van...
pl.: ha lemegyünk, és megkérem, hogy hozza a cipőket, véletlenül sem keveri össze, és nem hoz olyat, aki éppen nincs velünk! A ruhákal, könyvekkel, (mindennel) ugyanez a helyzet ... (ugye a régi zoknielpakolós videó :'() És most már szépen mondja is :----é!

2008. szeptember 11.

Szobatisztaság!

Nem egyedi, de mindenképpen érdekes megoldást találtál erre a dologra!
Bugyiba nem, földre nem, ágyba nem, bilibe nem, WC-be nem, csak a PELUSBA pisilsz! 3. napja nincs rajtad itthon pelus, csak bugyi! (Saját kérés: Puppi!) A délutáni alvást is megúsztuk már 2x szárazon! Hogy ebből mi lesz? De úgy látom élvezed, és tetszik ez az új helyzet! :)
A dumáldád is átköltözött, bár egyelőre még csak a régi dolgoket pakoltam ki, de hamarosan összeszedem magam, és leírom az elmúlt 1 (majdnem másfél) hónap újdonságait!

2008. augusztus 20.

Összefüggések gyermekszemmel!

Ha valaki tüsszent, azt mondjuk: Egészségedre!
Ha koccintunk, szintén: Egészségedre!
Amikor tüsszentesz, mondjuk: Hapci, egészségedre! Te is mondod: Apci!
Koccintáskor mondod: Apci! :DDDD
Ugye, ugye, a hastáncosnőnek most akkor megy a hasa, vagy jár a hasa?
Varázslatos anyanyelvünk. Kedves kis sztorikat köszönhetünk Neki! Nem könnyű nyelv, még nekünk sem!