...

Ha azt ígérem írok, ne higgyétek el....

2010. sok mindent adott azzal, hogy sokat elvett.

Apa autóját 2x is feltörték. Először elraboltak minden létező cégiratot, bélyegzőt számlatömböt.... hogy egy könyvelő férje miért az autójában tárolja ezeket???? Csak! :P  - Azóta semmit, de tényleg semmit nem hagy az autóban! Szerencsére!

mert

Másodszor megpróbálták elrabolni, de nem volt szerencséjük, aznap este vette ki az akkumulátort tölteni.... Még azon a héten gondoskodott az autó további biztonságáról....

ezzel párhuzamosan a lakás biztonságáról is! :P

Én sikeresen belecsúsztam egy másik autóba.... neki semmi baja nem lett, azért egy 20-as bánta, nekem elrepedt a kocsi hűtővíz tartálya, plusz leesett a rendszámtáblám :S

Csenge:

Annyira nem tudtunk rajta kiigazodni, hogy bejelentkeztem egy gyermekpszichológushoz.... aztán lemondtam.... Az óvó nénikkel azért leültem beszélgetni... kicsit megnyugtattak, kicsit felzaklattak....

Szerintük (is) másabb Csenge! Sokkal érettebb, komolyabb, felnőttesebb a társainál. A kérdései őket is nagyon elgondolkodtatja...

Mostanra már azért lazul vissza a társaihoz, játszik Velük, de szerintük 1,5-2 évvel jár a társai előtt! :O

Olyan komoly, mély gondolatai vannak, hogy nem győzök figyelni Rá.

Persze az is esélyes, hogy én látom ferde szemmel, mert miért ne tehetném, hiszen az enyém.....:D

DE

Komolyan beleástam magam az új generációs gyermekek témájába....

Persze biztos túl mélyre ástam....

egyelőre ilyen gondolatok fészkelték be magukat ... az óvónénik szerint túl sokat foglalkoztam Vele! Bár hízelgő rám nézve, és jól esik, ha a szívemre teszem a kezem, nem igaz. Mindig úgy éreztem, nem foglalkozok Vele eleget. Többet kellene fejlesztenem.... van a városban lehetőség, ha rászánom magam, utánajárhatok.... kéne egy kis bátorság... :D

 

Tündérkénk időközben betöltötte a 4-et, a szülinapi buli szuperül sikerült, a karácsony pedig maga volt az ajándék. Csillogó szempár, boldogság, öröm, ... imádtam a szentestét, imádtam a férjem, a kislányom, minden varázslatos volt. :)

 Egy ideje komolyan foglalkoztat a Vonzás törvénye, miszerint "...azt vonzzuk az életünkbe, amire összpontosítunk." 

(Negatív irányba tökéletesen működik, ezért úgy döntöttem, hogy a pozitív oldalt is megtanulom kezelni...végül is van aki visszanövesztette az ujját, más megváltoztatta a saját szemszínét.... Megtanulok pozitívan élni!!!)  

  

Nem fogadtam meg, hogy írom a blogot.... ha jön valami ihlet, leírom... 

Az ovi és a mindennapok!

Ma az óvodában:

"Gyermekek Világnapja:afféle nyárbúcsúztató is egyben. Az UNESCO kezdeményezésében indult, mi pedig évek óta jót bulizunk ezen a napon."

Ez volt a 3. hét az óvodában. Csengének az első teljes hét.

Kedden mikor mentem érte, kérdezte, miért ilyen későn megyek érte. 

Szerdán nem kérdezett semmit. Odaértem, a nyakamba borult, és kb 15 percig nem mozdult, csak szorosan körbefonta a karjait a nyakam körül. 

Csütörtökön megkértük Nagyit, menjen  érte, hisz akkor hamarabb eljöhet. Nagyi mikor odaért, kisírt szemű piros orrú Csengét kapott. 

Miért sírt? Nem tudjuk.... 3 féle dolgot is mondott a kérdésre... 

Meddig várjak, míg bemegyek fogadó órára? 

Mert bemegyek. Hiszen a bölcsiben is ennyi időt töltött, mégsem sírt soha. És azt sem kérdezte, miért!

Lehet, hogy nagyobb, és ezért másképp fogja fel? Nem jó ez nagyon! 

Azt sem nagyon bánom, hogy a játszóterezésnek is vége lesz szépen lassan, mert kezd nyomasztani a sok jópofizgatás, hátam mögött sunnyogás.... sok az irigy! 

Van rá lehetőségünk, és ezáltal úgy döntöttem, eljáratom "Mini akrobatikára" (ubribugri. szabad fordításban by Anita :D). 

Ez amolyan talajtorna (bukfenc, cigénykerék, dobbantó, meg hasonló szépségek.) (Persze más dolog, hogy nem szeretne menni, és ezért nem erőltetem, de kipróbáltuk.) Ezt el is meséltem a többieknek. Persze a hátam mögött megkaptam, hogy ugyan nem fizetne azért, hogy a gyereke ugrabugráljon..... (2800,- Ft / hónap heti két alkalom.) De a cigit magának megveszi naponta!!! Én bezzeg rongyrázok, mert ilyenrte herdálok.... dühít. 

Többször találkoztunk Szabináékkal,  ami nagyon jó volt, mert a lányok nagyon hasonlóak (persze ezáltal volt is súrlódás rendesen, de meglepő módon még szórakoztatott is).

Voltunk idén is cirkuszban, de nem volt akkora sikere, mint 1 éve! :P

A betegséggel kapcsolatos dolgokat felraktuk a polcra, október elejeén leporoljuk. Próbáljuk kikapcsolni, és nem tudomást venni róla, majd akkor amikr ez szükséges..... :S

 

Villám

Gyorsan, amíg a család pihenget levésem a fontos dolgokat....

Puzzle: 

Elérkezett az ideje! A nem túl nagy, és aprólékos képeket nagy lelkesedéssel rakja ki egymás után többször is. Csillog a szeme, amikor az utolsót is a helyére illeszti! :)

Felesel:

Pár napja élvezettel felesel vissza.... ellent mond és már vigyorog is, mert tudja célba lőtt.... oda kell figyelnem, hiszen ez idővel szemtelenségbe fordulhat.

Alvás: 

Már egy ideje küzdünk az elalvás, hol alvás, hogy alvás feladatokkal, és bizony a felújítás alatti Nagyizás, kórházasdi, és társai nem nagyon segítettek. Teljesen kitolódott az esti elalvás 21:30-22:00 -ra. Szerencsére a reggeli ébredés ezzel arányosan szintén tolódott, úgyhogy bár a napi óraszámot hozza ugyan, de későinek érzem én ezt a 22:00 órát. Tudom, hogy vannak gyerekek, akiknélez teljesen működik, és jó is, de én Csengét Csengéhez viszonyítom. 

Arról nem is beszélve, hogy nem és nem enged ki minket, amíg el nem alszik.... meglepő, ahogy nő, úgy szilárdul meg ez irányban mind jobban. :S

Szégyellhetem magam....

... ugyanis, ha hisztizik, haragszom Rá, vagy türelmetlen vagyok... persze ezzel biztos nem vagyok egyedül..

Ismét eljött egy tavasz, ismét nem lehet a lányt meggyőzni, hogy a bakancs túl meleg lesz már, és a vastag kötött téli sapkát sem kell annyira szorosan megkötni... bár sapka terén hajlandó vagyok kompromisszumra, mert indoka van, és elfogadható... -nagyon utálja, hogy  a "nem kötős sapka" csúszkál  fején-.... ezért amíg nem kapok vékonyabb kötőst, ez van... de a bakancs.... folyik a lábáról a víz, nem engedhetem, így fázik meg

Elővettem az őszi cipójét, hisz nem oly rég lemértem, és szerencsére még tavasszal jó lesz... de azt a hihető és eszevesztett HISZTIT, amit a cipő felvétele után lejátszott..... hogy az mennyire szoros, mennyire nyomja, itt lazítsak, ott bök, amott lazítsak....

... és, benyeltem! Irány a cipőbolt, veszünk valamit....

... a boltban még tetszett Neki, bolton kívül:

"Itt nyom, ott feszít, amott bök, NEEEEEM KELL!!!!"

most mit mondjak, csak guggoltam Vele szemben, néztem, és nem tudtam mit csinálhatnék.... igazából akkor már nem voltam mérges, tehetetlen voltam.... nagyon!

áll a gyerekem mezítláb a Pláza közepén, karjaiban öleli a friss cipőket, és belevörösödve üvölt, hogy Neki az mennyire kényelmetlen.... (és ha előtte nem illeg-billeg a boltban a tükör előtt, és nem futkározik vigyorogva, el is hiszem Neki, mint ahogy körülöttünk mindenki.... a "hülye anyján" :( kívül. Úgyhogy kb 2 hónapig nem megyek a pláza közelébe sem.... :S)

Csattanó:

Haza érve szembesültem a ténnyel, hogy vettem egy kicsit kisebb cipőt a már meglévőnél.... Ugye mennyire hülye vagyok? De tényleg hittem Neki!

Mára mind két cipő kényelmes, és teljesen jó!

Úgyhogy mi nem vagyunk azok a kivetkőzős fajták, és minden lekerülő ruhadarabot jól megszenvedünk, de nem baj, mert akkor is itt a tavsz, és Mi azt szeretjük, mert lehet sokat biciklizni, sétálni, és idővel majd játszóterezni is....  

Ezt nem is akartam megörökíteni, mert nem kell minden rossznak itt lennie, de ma úgy döntöttem, ez egy kedves történet, hiszen mindenki jól van, és a tragédiák nem itt kezdődnek.... 

Miért írom ezt?  Mert ma találkoztam egy kislánnyal, (találkoznunk kellett, hogy elfogadjak, megismerjek dolgokat, és megint minden  a helyére kerüljön.) talán 8 éves körül lehet.... Nem megy ki a fejemből.... sikongatott, vagdalózott, üvöltöt, ajtót csapkodott.... gyakorlatilag habzott az egész gyerek. Egyáltalán nem fogadott el segítséget, és nem is lehetett hogyan a közelébe férkőzni.... nem tudta felvenni a korcsolyát, de segítséget nem fogadott el, persze kérte folyamatosan.... és közben ijesztően vagdalózott.... 

nem tudom szavakba foglalni, emnnyire rémisztő volt szegény.... a tanárnővel beszélgetve kiderült, hogy erős frontokra sajnos így reagálhat, és azon kívül, hogy még jobban felidegesítik, hogy gyorsabban megforduljon Benne, nem tudnak mit tenni. 

Bár gyanítom ennél azért többet lehetne tenni, (nem a tanárnőnek) nem tudom elfelejteni a kislányt, ahogy világos szemeivel Rám nézett, és közben üvöltött, hogy segítsen már neki Valaki!

És egyszer csak meghallotta a szavakat,átmenet nélkül elkezdett okosan, értelmesen beszélgetni, felment  a jégre, és egy szó nélkül korizott, nevetgélt... Vége!

Még soha nem láttam ilyet, de tanultam belőle....

egy kicsi ebből, egy kicsi abból....

Sajnos reggelre megint leesett a hó! :( Pedig i már nagyon várjuk  tavaszt! :P

Moatnában hanyagAnya vagyok ami a naplót illeti... Igazából nme véletlen. Most is vannak észvesztő dolgai, amiken nagyokat derül a család, de már annyara összetett egy napja, hogy nehéz kiragadni pillanatot.

pl: tegnap este Apát Kisapámnak, engem Kisanyámnak szólított. Persze az Ő szemszögéből nagyon kedveskedett.... (a tovább ébren maradást szerette volna kibulizni.)

Ez a másik nagyon fájó pontunk: Az Alvás!

Az ezt körülvevő fesztiválok jönnek mennek otthonunkban. Az elmúlt hetekben volt már gyomoridegem, hajhullásom, az alvásidő közeledtével....

A megszokott rendszeréből az állandó betegeskedés kiszakította, és nem igazán találjuk a mindenki számára megfelelő középutat. A jelenlegi sajnos nem megoldás, mert tapasztalatból tudom, előbb utóbb ne lesz elég! (Most nem enged engem mesélni, Apától kéri, mert Apa ott ül az ágya szélén, amíg el ne alszik. Sajnos ez eleinte 10 perc volt, mostanra 1-1,5 óra! De Apának jó, Csengének jó, én meg addig is pihenek! Így is lehet nem?) Bár a mesementességet nagyon nehezen viselem! Szeretem a meséket, és szeretek mesélni is! Még inkább, ha azt látom megmozgatja a fantáziáját  a mese! :) Talán...  majd...  

Sajnos a feszültségeknek köszönhetően, -amik adódtak felnöttek egymás közötti, illetve Csenge által gerjesztett- minden kicsit megváltozott. Nagy most a káosz körülöttünk, és nagyon igyekszünk visszatalálni a megszokott békés, vidám hétköznapokhoz. De igyekszünk, és jó úton haladunk! :) Tényleg. Csak ez a szaros munkahely/munkaidő ne okozna ennyi bajt!

Belépett a képbe egy új BarátNő: Abigél!

Együtt babáznak, játszanak, mondókáznak. Legalábbis Csenge állítása szerint. :) Abigél Nagymamája szerint pedig nagyon jó hatással van lánykánk az unokájára, mert Ő mindíg csak sírt, de most állandóan a Csengével játszik, és sokat emlegeti. Közben Balázs igazi kisfiúvá érett, és már  a Danival játszik, és rossz.... az ikrek meg mindig kiabálnak, a Vili meg fejbevágta, és sírt, de utána odament, és elmondta neki, hogy ilyet nem szabad, mjad jól bokán rúgta......és különben is Ő sajtos kenyeret evett uzsonnára, és szereti, és miért mondtuk, hogy Ő nem szereti... (nem mondtuk, Ő mondta, de Abigél szereti :P) 

Ilyen és ehhez hasonló hosszú lég vételű, egy szuszra elmondott kerek történetekkel szórakoztat, amiket úgy de úgy imádok, és szívem azerint mindet megörökíteném, de ugye az lehetetlen....   és én aggódtam, hogy nem fog soha beszélni a gyerekem.... :S

 

Beíratás!

No, hát ezen is túl vagyunk. Maradtunk az eredeti, első megérzésnél a Sün Balázs Óvoda mellett döntöttünk. Bár ne körzetünk, nqagyon reméllem, hogy felveszik Csengét. Jó pár ismerőst, és a bölcsőde vezetőjét is megkértük arra, hogy protezsálja be lánykánkat a Fehér süni csoportba.

Március 15.-ig kiértesítenek mindenkit, hogy felvették vagy sem a gyermeket.

Mivel én jó munkásként dolgoztam, így Apa ment a beíratásra. Szegény.... férfiként túlélni, hiába egy hős :D Kb az első 2 percben meggyőzték arról,hogy vennie kell Sün Balázs pólót potom 1 500,-ért. Mert azok a gyerekek, akinek van ilyen pólójuk, könnyebben megszokják az oviba menés gondolatát. Höööö? Ekkora dumát, de mindenesetre a póló helyes, és amikor Csenge meglátta, rögtön kiáltotta: "Süni óvodába megyek!" Szerintem örült a pólónak.   

Hosszű ideje ma  ment először bölcsibe, mert múlt héten csütörtökön elrontotta  a gyomrát, és visszaköszönt  a Kubu.... majd ha már lúd.... belázasodott, gyógyult, visszalázasodott, és ezzel jojóztunk 1 héten keresztül. Mára gyógyultnak nyilvánította Olgi néni, persze ennek örömére elkezdett "szárazköhögni", de úgy, hogy hallgatni is fáj :(

Velem a főnököm és a többi okos elkezdett marionettezni, így a hét elejétől bevezették, hogy nem 7-15-ig, hane 8-16-ig tart a munkaidőm. Ebben csak az a szép, hogy korcsolyapálya lévén, had ne mondjam, hogy pont a héttől gyakorlatilag a kutya sem nyitja ránk az ajtót. És én csak itt figyelek, és figyelek, (és nézem, hogy nő a szőlő a facebook-on.) 

Ennek következmenyée viszont az is, hogy reggel inkább én viszem csajszit, hogy azért kicsit együtt is legyünk. Délutánonként pedig általában Nagyi el tud menni érte, így nem Ő az utolsó, akit hazavisznek, kivéve, amikor Nagyi délutános.... azt még nem tudjuk, hogy csináljuk, de lehet, hogy olyankor kicsit várnia kell majd. 

Nem baj, majd nyáron ...

Ma reggel:

-Kicsi sietni kell, ha én vigyelek, mert kicsit elaludtál!

-Te vigyél Anya, sietek majd4

... és így is tett: 5-7 perc alatt felöltözött, fogat, arcot mosott (segítséggel :P) lépcsőn lefelé menet pedig:

-Anya ugye milyen oks voltam, ügyes kislány vagyok ugye? 

-Bizony!

- Akkor már az oviba menjünk jó, mert én már nagy vagyok.! 

... sajnos elég gyakori, hogy azt mondják Rá, hogy nagy már a bölcsihez! Biztos van benne valami igazság, de úgy hittük, jót teszünk, ha hagyjuk még kicsit "babának", amíg lehet. (Szerencsére a fejlettsége, és a tudása miatt mehetett volna. :))  

Beteg a teste, fél a lelke... őszintén-én

... :(

Sajnos az előző pár napos betegségből sem sikerült kigyógyulnia rendesen, megmaradt a köhögés. Egyre csúnyább, erőszakosabb...

Már egy ideje kapja a köptetőt, tegnap ismét meglátogattuk a doki nénit, aki írt fel gyógyszert. Talán majd most meggyógyul... :P ...és még mindig gyűlölöm, hogy nem lehetek Vele.... és még mindig nagyon szerencsés vagyok, hogy az Anyukám van Nekünk! :)

A hét elején a bölcsiből a következő sztorival jött haza:

"A Juli lenyelte a babot, és Kati néni bevitte a kórházba. A babakórházba, mert nagyon köhögött!" Akkor csak mint érdekességet mesélte el. Bár gyanakodtam, hogy lesz ennek böjtje, nem nagyon tudtam mit mondjak, mert nem ismertem a tényeket... mivel napok óta nem emlegette, gondoltam felejtős.... nem az! Tegnap délben hatalmas krokodil könnyekkel tagadta meg a krumplifőzeléket. Nagyi volt Vele, és egyáltalán nem értettük, hogy miért van ez... (Nagyival mindig jókat szokott ebédelni.) Esti fürdésnél a szokásos nagylányos beszélgetés közben ismét előjött a Juli, és a kórház. Hatalmas ijedt szemekkel mesélte, hogy nem szabad megenni a főzeléket, mert akkor Ő is babakórházba kerül.... akkor ezt most oldjuk meg valahogy ugye? 

Először megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a igazság. 

A végére pedig egy kis saját sebek nyalogatása: 

Idei első bejegyzésben írtam, hogy az új év hozott valami jót és valami rosszat:

Jó: 

Egy több éves, haszontalan "haragszomrád" végére értünk, és rendeződtek soraink férjem testvéréékkel, Csenge unokatestvéreivel = sógornőmékkel (ezt így még soha nem írtam le :D)! Ez nagyon klassz, és sokkal jobbnak érzem magam ezáltal. Az évek mindent begyógyítanak egy kicsit! 

Imádom, tiszta szívemből, hogy lett a lányomnak két olyan unokanővére, akik imádják, kényeztetik, és talán tiszta szívből szeretik is!

Szeretem, hogy a férjem kisimultabb, békésebb, hiszen a testvére.....

Önző dögként pedig egyszerűen odáig vagyok, hogy Ők mennyire igénylik a Mi társaságunkat. :o)

Tényleg szuper!

Rossz:

Csenge műtétjét megelőző héten kaptam egy nagyon durva, 5 perces, ocsmány kiosztást A Keresztanyukájától! Még mindíg a fülemben vannak a szavai, rossz anyaságomról, idegbetegségemről, Csenge hányatott gyerekkoráról... talán majd egyszer már nem hallom... :( nagyon fájt, hogy pont Tőle, akinek az őszinte érzéseiben percig nem kételkedtem! ...

persze az utolsó utáni pillanatban azért én is megszólaltam, (bár ne tettem volna, hisz akkor most csak Ő lenne a rossz, de így nem :P) az én témalezárásom pedig a keresztszülőség megkérdőjelezése volt. Hülye voltam, nem kicsit! Kussban kellett volna maradnom. 

Plussz:

Páran már találkoztatok Vele: a húgom, Adrienn! Aki az én bátorításomra elkezdett naplót írni, majd belém állni! Féltestvérem, külön háztartásban, külön Anyával nevelkedtünk. Egyszer egy játékban azt nyilatkoztam, hogy egyke vagyok. Sajnos ezt Ő nagyon magára vette. Megértem, bántja ... 

DE...egyedül nőttem fel édesanyámmal, soha nem vitáztam a tesómmal, nem szervezkedtünk a szülők kijátszásán, nem osztozkodtunk, akkor voltunk "testvérek", amikor a nagyszülőknél egyszerre nyaraltunk. Sokkal inkább érzem unokatestvéremnek, mint testvéremnek. Egyáltalán milye, ha valakinek van testvére? Haragszik Rám, biztos nem is jogtalanul. Amikor gyerekek voltunk, kerestem a társaságát, de akkor az anyukája ezt nem akarta.... aztán felnőttem így is... és most itt van, és nem tudom mit kezdjek Vele, hisz megbántottam ... asszem... nem tudom.... 

E három "újdonság" az életünkben épp elég löketet adott, hogy most már ideje háttérbe vonulni, hátha a sors lesz oly' kegyes és egy kicsit hanyagol minket! :S

Közben talán már elmondhatom azt is, hogy nincs veszélyben a házasságunk, talán már megoldjuk, talán sikerül.... mert a 2009. erről is szólt sajnos. (a 7. év!)

Amikor év végén mondogatták, hogy ennél rosszabb ne legyen, elfordultam, és megkönnyeztem... (most is) ha számunkra a 2010 "csak" ennyire lesz rossz, nem tudom mi lesz! Még egy ilyen évet nem biztos hogy végig tudok/tudunk csinálni. A válság teljesen lenullázott bennünket a szó összes értelmezhető módján. De lelkileg a legjobban. 

Azért írom le, mert...

1. ...talán már nem olvassák rá érdemtelen szemek, 

2. ...tényleg úgy érzem, hogy ott a fény az alagút végén,

3. ...ha kiírom, könnyebben emésztem. 

Változik!

Legyen már egy ilyen bejegyzés is, mert réges-rég nem volt. Na nem csak az én lustaságom miatt. ;)

Érdekes, hogy a változás Csengénél soha nem átmenetes. Gyakorlatilag egyik napról a másikra képes hozni valami teljesen ledöbbentőt.

Mikkel rukkolt elő a majdnem 3 évesünk?

Mondókák!

- csigabiga gyere ki...

- csigabiga told ki...

- mókuska, mókuska....

- János bácsi...

- ki lakik a dióhéjban... (pici segítséggel)

- bújj bújj zöld ág...

- hinta palinta...

-  ...

Hirtelen ezek jutottak eszembe.

Folyamatosan kántálja őket, megállás nélkül. Az elejétől a végéig mindegyiket. Eddig csak harapófogóval (ha egyáltalán) sikerült egyet egyet kicsikarni belőle. Olyan jó hallgatni! :)

Szerepjátékok:

Babázik nagy lendülettel, sétáltatja, öltözteti, boltba viszi, majd Ő maga ül a pénztárgép mögé és árul, elad, visszaad, csomagol.... hosszú hosszú időre lefoglalja magát. Rengeteget lapozgatja a könyveit, és olyan meséket talál ki, hogy az állam leesik.

"Anya mit szójsz hozzá, elmegyünk  a játszótéjje!"  (Hát mit szólnék! :P)

Aztán fogadj ám szót! inétsre a rendszeres válasz: "Úgy lesz!" :)

Már ahhoz is megvan az esze, hogy bejusson a nagy ágyba éjjel. (Persze amíg ez csak hajnalban következik be, nekem sincs ellene kifogásom, de ugye a gyerek nem így működik. Ha megérzi, hogy gyenge vagy, nincs menekvés... :S  és bizony én mostanában gyenge vagyok :$ Ő pedig egyre rafináltabb! :D 

 Müzli szelettel kínálták, és Köszönte szépen nem fogadta el, mert: "Én ilyet nem ehetek, mejt beteg jeszek tőle!" Még nincs 3 éves. (Egyszer a gyógyszertárban adtak a kezébe ajándékba. Akor leguggoltam mellé, és elmagyaráztam, hoyg nem eheti meg, mert beteg lesz tőle, mert van benne mogyoró, dió... de úgyis boltba megyünk, veszünk Neki másikat, ezt pedig eltesszük, és Apányak adhatja. Így is tett, és még örült is, mert Apa NAGYON ÖRÜLT az jándékának! ;))

Most a mogyorót próbálom bemutatni Neki. A tervem az, hogy veszek egy (egész)mogyorós csokit, és egy sima csokit, ha látja, mit nem szabad, talán könnyebben rögzül, hiszen a müzlit is csak egyszer kellett megmutatni Neki. És ha az is egyértelmű, hogy a mogyorós helyett van másik, ami finom, akkor talán nem is fogja érdekelni.

A múltkor a bölcsiben diót törtek! Amikor megtudtam, kifolytak a könnyeim! Bea néni elmondta neki, hogy attól Ő beteg lehet, és ezért nem játszhat vele, vagy eheti meg. :)

   

Korai? Talán igen, talán nem! Véletlenül sem szeretnék még egy olyan élményt, mint egy éve nyáron. Sajnos az életébe kerülhet egy icipici figyelmetlenség is. :(

Én is még pöszén mondtam mindenhol, hogy nem vehetem be a gyógyszert, mert gyógyszerérzékeny vagyok.   

 

Napjaink!

A betegségből szépen kigyógyult lánykánk. Bár azóta megérkezett a türtyögés, és úgy tűnik marad is egy darabig. :( Szerencsére Ricsaj hangulatát ez cseppet sem befolyásolja. :)

Mindennapjaink általában szépen és békében telnek, dolgozunk, bölcsibe jár, dumál, dumál, dumál.... Sikeresen bemutatta a dadusoknak "szakképzett gondozónők, felsőfokú végzettséggel" *, hogy milyen az, amikor Sz. Csenge, kiskorú hisztizik.... elmondásuk szerint, meglepődtek, nagyon. Na nem azért, mert még nem láttak ilyet, hanem, mert Csengétől meglepő. :D (Nekik)

Amúgy gyorsan felejtős is lett, mert csajszi szíve akkora, hogy az egész bölcsődei gárdát viszi cirkuszba, usziba, és korcsolyázni is. :) A kis édes!

A héten megkaptam az időpontot a homeopátiás felkészítésre is (november 4.). Nagyon gyorsan rohan az idő, mindjárt itt a műtét, és egyre gyakrabban vannak ott a gondolataim. 

Miért? Hihetetlen, hogy egymás után 25x simán képes megkérdezni. És ha nem válaszolok, akkor: "Deeeee tudsz válaszolni!!!!"

Sajnos programok tekintetében nagyon elszegényedtek a napok. De azért a múlt hétvégén kimentünk Miráékkal az Aranypartra egy nagyot játszóterezni, és kacsákat etetni. :) Az nagyon jó volt.

Szerdán pedig a bölcsiből kijövet egyenesen mentünk egy cukrászdába sütizni. Még elég kellemes idő volt, így ki tudtunk ülni teraszra. Nagyon élvezte Csenge. Szereti az ilyen "nagyos" programokat, és arra is rá tudtam venni, hogy egy egész puding kockát ülve egyen meg. ;)

Hatalmas igénye van a társaságunkra. Most sokkal nagyobb, mint amikor februárban kezdtünk. Igaz lehet, hogy minél nagyobb, annál nagyobb beszoktatni Őket a közösségbe. Legalábbis Csenge nagyon ezt formálja. :P  Az elmúlt hét kivételével eddig állandó volt a reggeli kis műsor: "Nem szejetnék bölcsibe menni.Itthon szejetnék majadni! Anya ne menjünk!" Volt pár nap, amikor a munkabeosztásom miatt én vittem reggel, és én is mentem érte. Hát azt nem kívánom senkinek. Az a hétfő.... üvöltés végig a lépcsőházon, az autóban , majd keserves sírás az átadóban..... Brrrr! Utáltam azt a napot, alig vártam, hogy mehessek érte (ez mondjuk mindig így van :$)....

Apa szerint túl problémázom az ott eltöltött idő hosszát, szerinte nem lesz semmi baja, ha negyed órát tovább marad, és nyilván igaza is van, de akkor is utálom, hogy mire odaérek érte, már csak hárman vannak.... :( Pedig 15:30-ig dolgozok, nem is 16:00-ig. :S

   

Élmény"fürdő"!

Múlt hétvégén. szombaton merészet gondoltunk és elvittük csajszit egy kis fürdőzésre.... pincéből előkerestük leporoltuk a karúszókat amikre Cseng pontosan és élénken emlékezett. Boldog, mosollyal nyugtázta, hogy pancsolni megyünk. Egészen addig szerintem csak sejtette, hogy miről dumál neki 2 nagy gyerek Őse! :P

Szerencsére a fürdőzés minden szempontból pozitív eredményt hozott: egyrészt nagyon élvezte, (mi is nagyon élveztük,) és a bőre sem lepett meg minket semmi csúnyasággal... azóta sem! :P (Kopp-kopp-kopp!!!)

Kapott kölcsönbe egy végtelenül egyszerű és keskeny úszógumit, aminek a segítségével Neki adtuk a Világot! Hiszen ettől kezdve sem a gumihoz sem Őhozzá nem érhettünk, csak a távolból kísérgettük. Ismerkedett a közeggel, amivel ekkora terjedelmében 1 éve, a nyaraláson találkozott utoljára.

Számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire vízicsibe, hisz én is az vagyok, és dagadó büszkeséggel fogadtam minden elismerő tekintetet, megjegyzést, amikből volt rendesen, hiszen tényleg nagyon bátor, és ügyes volt! :)

Azt már írtam, hogy pár hónapja leszokott az önálló elalvásról. és ismét meg kell várni valamelyikünknek a szobájában, hogy elaludjon. Ez van, hogy 10 perc, van, hogy másfél óra.... tegnap sehogy sem akaródzott Álomországba vonulnia, miközben én kb. 2x vissza jöttem onnan. :S

Ami miatt írom, mégsem a bosszankodós. hanem egy hihetetlen élmény, amiben volt már részem de ennyire intenzíven, és katartikusan még sosem éltük meg!

Ez pedig a kettőnk között lévő viharos kapcsolat pozitív oldala.

Számtalan sok puszi, simogatás, Ő részéről történő puszi, és arcomat, karomat simogatás, nyugtató mosoly után láttam, hogy esély nincs arra, hogy elalszik a kisasszony, megbeszéltem Vele, hogy bemegyek fürdeni, és utána visszaülök a székre Hozzá. és álomba simogatom csak had menjek ki fürdeni.... (lécci-lécci-lécci) Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mennyi kedvesség, és érzelem szorult ebbe a tündérbe, és milyen finom érzés, amikor a kislányod kedves mosollyal simogatja a karod arcod, miközben minden olyan kerek, és különben is nem hiszem, hogy leírható, de mindenképpen meg kellett próbálnom.... :) Persze nem végeztem amikor kiabált, hogy ennyi és nem több időm volt, Apa Ki akkor riadt kómásan, átrontott, mint dúvad, elfeküdt a szőnyegen.... persze, hogy ezek után, mikor mentem volna, ígéretet betartani, már nem kellettem, hisz Apa már megint többet ad, és bár tisztelem becsülöm a párom, ezzel nagyon tele e hócipőm, hogy ha fejre állok, is beállít kevesebbnek, önmagam előtt is... persze nem szándékosan... állítólag, de tegnap végre sikerült !!! Átvettem a jó zsaru szerepét!!!! Ezt senki, (még véletlenül sem) úgy képzelje, el, hogy erős hatalmi harcok folynak a gyerekért... :D

Egyszerűen csak arról van szó, hogy Apa a béke kedvéért engedékenyebb alap esetben, én viszont következetesebb vagyok! :) Ez minden családban így van. De az már nem biztos hogy aki a következetesebb az az érzékenyebb is, és ezt nem élvezi.... helyesebben egyre terhesebbnek érzi....

A végeredmény az lett, hogy mellettem aludt el, mert Apa után nem akart beengedni a szobájába... persze rákérdeztem, hogy akkor szeretne e mellettem aludni a nagy ágyban? Naná! És így tettünk. Sok sok puszit kaptam, adtam, és elaludtunk. De mivel nem a saját helyén volt, nem is úgy aludt, és amikor éjjel Apa egy rémálom miatt felkiabált minket, megkérdeztem, szeretne e visszamenni a helyére. Meglepő módon igent mondott, így visszavittem az ágyába. E rövid út alatt kaptam az arcomra hajamra még vagy száz puszit, ami azért is volt nagyon egyedi, hogy félálomban volt....

Kifolytak a könnyeim!!!

Tegnap este, éjjel olyan töltetet kaptam, amire már szükségem volt!!!

FANTASZTIKUS LÁNYOM VAN, ÉS ÉN NAGYON NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!

Belerázódtunk! :)

A hét ugyan rendhagyó volt, mert csajszi a betegsége miatt itthon maradt, így a következő megoldást találtuk ki:

Reggel, én már korán elmentem dolgozni, hogy minél előbb szabaduljak délután, mire Apának mennie kellett átjött Nagyi, vagy Kerianyu, vagy mindkettő ;), délben Apa hazajött, hogy átvegye a stafétát Nagyitól, aki ment dolgozni, és 14:30 körül már itthon is voltam, így Apa visszament a dolgára, és folytattuk a délutánt! .... Szóval meg lehet oldani, ha beteg a gyerek, és bevallási időszak van!!! :P

A hét már jelentősebb hisztik, és rohamok nélkül zajlott le szerencsére. Azt már látom, hogy ha Csengus ebédel a bölcsiben, a mi ebédünk elkészítésén spórolok a szabadidővel, mert valahogy nem tudunk átállni, hogy este együnk főtt ételt. Egyikünk sem kívánja! Így a hétvégi ebéd egy részét lefagyasztom, és csak 1x főzök a héten, általában főzeléket valami feltéttel, vagy pörkölttel... :P Ezzel a felállással mindenre van időnk, még sétáltunk is a héten, meg bevásároltunk, csavarogtunk.... jó volt. :) Remélem, ha bölcsibe megy, akkor is így marad minden.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy be kéne iktatni az edzést.... De nem tudom, hogy hova!!!! Talán ha itt mellettünk átadják a sportcentrumot, oda lejárhatnék futni.... aki ismer, az most nagyokat röhög, mert én tudományosan meg tudtam magyarázni miért nem futok.... persze arról szó sincs, hogy nem akarok ám! :$ :D De más nem nagyon fér bele, mert a délutánból amit Csengével és Istivel tölthetek, nem szeretnék elvenni. Így reggel marad, de a konditermek 07:00 előtt nem nyitnak... Már azt is kipróbáltam, hogy délután Csengussal közösen tornázunk DVD-re. Ezzel meg az a baj, hogy sokkal hamarabb megunja, mint ahogy nálam kezdeni égni a .... :S
Ha valakinek van jó ötlete, szívesen veszem... köszönöm! :)

Visszakanyarodva lánykámhoz:
Amióta utoljára feszegettem a kommunikáció témáját, gyakorlatilag megoldotta ezt a problémát.
Ha nem tud egy szót, szépen körülírja, és rákérdez.
A szobatisztaság terén viszont egy lépést hátrált. Valami oknál fogva direkt nem szól, ha kakil... ha észrevesszük nem tagadja le, de nem szól. Félrevonul, és utána is sunnyog.
A könyvek és a labdázás tudják egyedül 10 percnél tovább lekötni. Egyetlen játék, baba, semmi nem érdekli. :P Imádja a mondókákat, verseket....
... és imád divatozni. Ha úgy ítéli meg, bármit megtesz, csak hogy kopogós cipőt vehessen fel. A napszemüveg azóta sem került be egy fiókba (legnagyobb sajnálatomra). Egyértelműen a rózsaszín korszakát éli! Papucs, sapka, ruha, bármi, minden csak rózsaszínben jó! :D


Ma kapott ajándékba egy Furby-t ....
Lehet együtt élni egy ilyen kis izével? Szerintem határeset. :S

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!

Mozgalmas hétvégén

vagyunk túl. Sok jó és új dolog történt.

De mindenekelőtt végre legyen ide is leírva:

20 fog boldog tulajdonosa a lányunk!

Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni. Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!
Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.






Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P


Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S

Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(

Összefoglaló!

Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...

Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"

Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...

Ragaszkodik!

Hjja kérem, vajon honnan eredhet? :S

Pénteken bizonyosodtam meg afelől, hogy Csengének a bölcsi egyetlen dolgot jelent! Túlélni, és ezt csakis Bea segítségével! :(
Múlt hét utolsó napja meglehetősen nyüzsire sikeredett. Bea ugyanis nem volt. Egész nap! Lányomat sem Kati néni, (akit egyébként emleget, mint szeretett személyt) sem Gyöngyi néni (akin látszik, hogy pedig igenis szimpatizálna Csengével) nem volt képes megnyugtatni. Ez engem cseppet sem lep meg, hisz ha ez a lány pörög, akkor fusson ki merre lát... Persze vak nem vagyok, és gyanús volt már egy ideje, hogy "csakaBea", meg Ő is nagyon büszkén mesélte mindig, hogy ha felébredt, és nem látta, akkor sírt a kisasszony, és "csakaBea", nyugtathatja meg, nem mehet ki a szobából, nem tűnhet el szem elől. Sajnos azon túl, hogy próbálom elültetni lányomban a többi néni felé való bizalmat is, én kintről mást nem tehetek!
Ma pedig ennek köszönhetően túl voltunk az első nyakba csimpaszkodós, sírós elbúcsúzáson, amit a szekrényeknél állva hallgattam, könnyeztem végig. 08:30-ra jött Bea, és utána megnyugodott Csenge is, de addig végig sírt, és engem hiányolt. (Azt hittem berohanok, és kifutok Vele! :()
Gyöngyi néni látta, hogy még ott vagyok, kijött és nagyon szomorúan elmondta, hogy bizony senki nem tudja megnyugtatni Beán kívül, olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy ez már meglepő. A ragaszkodása cseppet sem meglepő, hisz én is csüngök a páromon, Anyukámon, Apukája is nagyon érzékeny ember... adott volt egy érzékeny ragaszkodó kislány... :)

Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!

Mit tehetnék? Én rontottam el vagy Ők? Hogyan értessem meg Vele, hogy 3 néni van, mindháromra számíthat? Jól érzem, hogy ez csak részben függ tőlem?
Váááááááááááááááááá Szeretnék segíteni Neki!




Ó, és pont a mai napot örökítik meg számunkra egy benti fotózás keretein belül! Szuper!

"Anyuka! Ilyen gyerek nincs is!"

Ezzel a mondattal fogadott ma délután a gondozó néni! :)
Reggelire már odamentünk, (igaz 5 percet csúsztunk, amiért kaptam is dorgálást,) és 14:00 után mentem érte.
Délelőtt játszott, Balázsnak segített egy kirakóban, ügyesen megebédelt (Répafőzeléket), és 12:15-13:45-ig aludt!
Amikor Bea néni hozta ki, úgy megörültünk egymásnak, mintha 1 hete nem találkoztunk volna. Annyira okos és kiegyensúlyozott. Nagyon büszke vagyok rá!!! Mesélt, hízelgett, bújt, nem volt szemrehányó.
És amiért ezt mondta róla Bea néni, az az, hogy egyszer sem sírt. Sem reggel, sem alvás előtt, sem alvás után.... soha, soha nem sírt!

Hazafelé a kocsiban pedig letisztázta:
Anya nem dószik. Máj nem dószik, nem bóóba! Apa dószik!

Annyi mindent szerettem volna leírni, amolyan lelkizős szentimentális zagyvaságokat, bölcsiről, kettőnkről, meg úgy általában erről az egészen másfajta életről,... de mivel egész napom ráment az önsajnálatra, és a pityergésre, mostanra ég a szemem, és egy ép gondolatom sem maradt! De ami késik, nem múlik! :)

Update: Képtelen vagyok megfogalmazni! Próbáltam, töröltem! Majd egyszer talán...

Mély levegő!

Minden megvan, a pohár kivételével, bár nem hiszem, hogy hétfőn arra még nagy szükség lenne.... :P

Délelőtt voltunk a védőnőnél, aki kitöltötte a Bölcsődei gyermek egészségügyi törzslap, rá vonatkozó részét. :P Úgy, mint szüléssel, születéssel kapcsolatos adatokat, kötelező oltásokat, dátumokkal, rövid jellemzéssel, (ez miatt még bajba kerülünk a Doki néninknél, mert nem nagyon tudtak soha megegyezni, ki mit mikor... bár még mindig jobb ha többen is akarják, mint ha senki ;)) bár a státusz adatokat, 1 és 2 évest nagyszerűen kihagyta, úgyhogy hagyott a Dokinak is! ;) Akihez majd 26.-án megyünk, mert akkorra tudott csak időpontot adni tanácsadásra!

Délután megvettük a tisztasági cuccokat,
- wc papírt
- szalvétát (Kaptam kis méretű ovisat, remélem nem hajtanak majd el miatta :P)
- zsebkendőt (persze ebből is mese mintásat :P)

"Joóvan", bőrömből ki nem bújhatok.... :$!

Hosszú és fura hétvége elé nézünk. Vegyes érzelmekkel vagyok teli. Meg ne kövezzen ezért senki, de kíváncsiság és nyilván várakozás is van bennem a félsz, és a bizonytalanság mellett.... hiszen nem valami rossz dologra, csak valami másra készülünk! Igazam van?


Más!!!!
Áll-leeresztős beszélgetés, tegnap ebéd közben:
Cs: - Mi ez?
A : - Függöny!
Cs: - Ez?
A : - Te is tudod!
Cs: - Kanál!
A : - Így van! :)
. ...
. ...
. ...
. ...
. ...
Cs: - És ez?
A : - Az egy kockás füzet!
Cs: - Nem, (és egy irkafirkára mutat a füzetben) ez!
A : - Az egy rajz.
Cs: - Igen, Apa ajza.
A : - Igen? És mit rajzolt oda?
Cs: - Onyhát, onyha ekényt! (Konyhát, konyhaszekrényt)
A : Ezt a kifejezést nem tudom leírni.

Előzménye: Még novemberben és decemberben töltöttünk pár estét úgy, hogy a konyha felújítása volt a téma. skiccek tervek készültek, ragasztottunk, rajzoltunk, mértünk, stb... ezt természetesen akkor Kiscsaj lelkesen asszisztált végig. Majd amikor összeállt a kép, Apa elkészítette a végleges rajzot.
A mostani firkáról pedig ez jutott az eszébe, és a lehető legtermészetesebben, majdnem hanyagul fel is világosított! :DDDD

Most akkor hogy is van ez?

Mindenek előtt nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan gondoltatok rám tegnap!!!! :)

Mára teljes a káosz meleg kis fészkünkben!

Már napok óta próbálom megfogalmazni, mindazt, ami napjainkat jellemzi, de ez egyáltalán nem könnyű. :(

Már hajlandó vagyok elfogadni, hogy ez a DACKORSZAK!!!! Az igazi.

Felhasználja ellenünk a "Fél" szót. Ha valamit nem akar megcsinálni, mint pl. kidobni a szemetet a kukába, (ami alig pár hete semmi ellenállásba nem ütközött, sőt... :P) Akkor "Csenge fél!" kiabálással odafut a lábunkhoz, és addig nem nyugszik, amíg mi meg nem oldjuk helyette a dolgot. Ja, de előtte 5 perccel én könyörögtem, hogy ne a kuka mellett játsszon a macival. Akkor még nem félt. :P
Reggel az öltözködés is nagyon kemény. Meglátja, hogy fogom a zokniját, vagy nadrágját, berohan a sarokba, és toporzékolva kiabálja, hogy "Csenge fél!!!" (Ettől az én szemem is villog, mit mondjak.)

A szobatisztaságot is megpróbálja felhasználni. Ha valamit nem ér el hisztivel, akkor gyorsan bepisil"ne" (ha hagynám...általában felkapom, és ráültetem a wc-re...) , hogy ezzel büntessen! Biztos, hogy csak egy próbálkozás a részéről, mert ezt sem az utcán, sem boltban, sehol máshol nem játsza el, csak otthon, és általában csak nekem! :(
(Olvastam valahol, hogy a dackorszak megkezdődésével sokkal nehezebb a szobatisztaságra szoktatás. Már értem, mire gondoltak. Csenge csak délelőtt, és csak egyszer csinálja meg ezt a műsorát.) Ma nem sikerült Neki, mert Nagyi is meg Apa is segítettek, és nem én kértem, hogy menjünk wc-re!

Mert a fent leírtak természetesen csak az én szórakoztatásomra vannak! Amúgy a harmadik személy, szinte kivétel nélkül az angyalkával találkozik, aki cserregő, aranyos, kedves... de ha kettesben maradunk..... (e két nyalánkság csak a jéghegy csúcsa, vannak még apróságok ,amik színesítik mindennapjainkat :()

És mindezek mellett 5 nap múlva bölcsi. Hát mit mondjak, a jelenlegi érzésekkel, lelki állapotommal nem tudom, mi lesz.

Én is nagyon dacos, akaratos ember vagyok, Ő is.... Nem jó párosítás, és egyre gyakrabban eszembe jut, nem vagyok jó Anyukája.... ha jó Anyukája lennék, akkor tudnám kezelni.

Nem vagyunk gonoszok!

Tényleg nem! De van amit muszáj megtenni! :'(

Már hetek óta tart egy nagyon rossz szokása Kisasszonynak, miszerint amikor szívja a hüvelykujját, a mutatóujjával birizgálja az orra hegyét! Ez odáig fajult, hogy sebes lett. Ez a seb egyre nagyobb és csúnyább lesz. Mostanra már a fél orra vörös, és gennyes!
Rendszeresen kenem neki Betadine-nel, sebkezelővel, de hiába, ha mindig visszatalál az ujja! :( 2 hete megpróbáltuk leragasztani, de mivel a tér látásába belelóg, egyszerűen nem tudta elfogadni, és olyan síró görcs jött rá, hogy nagyon megijedtünk. Aztán próbáltuk a z ujját is leragasztani, de nem okozott túl nagy meglepetést, amikor kb. 5 perc után a kezembe nyomta ragacsot, és azt mondta: Eccse nem bibis! Esz Anyáé! Eccséé nem! :S (Magyarra fordítva: kenjem a hajamra, vigyem ahova akarom, neki nem kell! :S) Hát persze! :O
Ma délben ismét leragasztottuk az orrát! Ismét nagyon kemény sírás követte, de mivel fáradt volt, 45 perc után belenyugodott... cserébe elolvastam Neki az összes meglévő Bogyó és Babócát! ;) Most alszik, ragacs a helyén, de erősen rettegek, hogy ébredés után, frissen és kipihenten nem lesz könnyű dolgom!
Amikor sírt, és az orrát felénk tartva kérte, hogy szedjük le, a szívem szakadt meg. De csak az lebeg előttem, hogy nagyon közel vagyunk, hogy orvosnak kelljen megmutatni!
Nem túlzok, sajnos tényleg ennyire gáz a helyzet! Nem hiszem el, hogy nem fáj Neki, mégis birizgálja!
S.O.S!!!! Ha valakinek van jó ötlete, hogy mitévők legyünk, kérem, írja meg! Az ujj szívás elleni lakkot már beszereztem, próbáltuk, nem az a megoldás :P!

úgyhogy:

Imádott Kislányom!

Amikor ezt a levelet olvasod, és nincs heg az orrodon, kérlek légy hálás Szüleidnek, hogy ott és akkor eléggé kitartóak (kitartóbbak, mint Te) voltak! :)
Amennyiben heges az orrod, te nyertél! :( Mert egy lelki törést nem vállalunk be, az tuti! :S!

Már 1 hete le akarom írni, de mindig elfelejtem:
Ismét megyünk Csecsemőszínházba, január 24.-én. :) Novemberben kezdtek egy új előadást (Icurka-picurka), amit még nem volt szerencsénk megnézni! Már nagyon várom... remélem most is nagyon fogod élvezni!
És még ezt is találtam! Klikk a Bababeach-re!!! (Híresek a lurkóink!) Ugye Kriszta?! :)

Shoppingolós szombat!

Mivel Drága "Uram" már hónapok óta szombatonként is dolgozik sajnos, így kettesben vágtunk neki délelőtt a Plazanak.
Nagyon jól éreztük magunkat, nem siettünk sehova, így ücsöröghettünk a padon, almát ropogtatva, megnézhette az összes "Fát" ami csak fel volt díszítve. Még mindig a kicsiket részesíti előnyben. :) Az Alexandrában megvettük a Bogyó és Babóca egy újabb kötetét. Amikor a kezébe adtam, és mondtam, hogy ki kell fizetni a néninek... ügyesen odament a kasszához, kivárta, hogy rá kerüljön a sor, és odaadta a hölgynek. (Ez komoly haladás, mert eddig az előttünk állókról nem nagyon vett tudomást. ;)) És szerencsére a pénztáros partner volt, mert miután lehúzta, és táskába tette, KicsiLánynak adta vissza a kezébe. Nagyon büszke volt! Innentől kezdve, ahova bementünk, mindenhol megmutatta. Persze csak köszönés után!
Lépten nyomon a következő mondatot hallhattuk:
"Nézd meg a kislányt!! Látod Ő milyen ügyes/milyen okos!! Milyen szépen viselkedik! Milyen ügyesen sétál anyukájával!" stb. Persze mind azoknak a gyerekeknek mondták, akik épp nem azt akarták, csinálni, nézni, tenni, amit kellett volna. (Persze ezt az oldalt is nagyon jól ismerem, és persze nem jó!)
Én úgy utálom ezt a mondatot!!! Soha, de soha nem mondok ilyet Csengének!!!! Még ha a túloldalon lévő lelkét simogatja is, hogy "lám, más is látja milyen okos/ügyes a kislányom!" Akkor is! Ez szerintem a lehető legrosszabb, amit tehetünk a pici lelkükkel! Arról nem is beszélve, hogy igazából mi a célja a mondandónak? Legyél jó, mert az a vadidegen kislány is jó??? :O Nevetséges! Vagy netán lelki zsarolás? A másik gyerek a nekem kedvesebb, jobb??? Vááááá!
Ami a legfurcsább, hogy nem is gondolná az ember, milyen könnyen ki tud csúszni ez a butaság a szánkon! Oda kell figyelni "kéremszépen"!

Este a Nagyi felügyelete alatt hagytuk Őhölgyét, és Apával kettesben mentünk körülnézni, pár apróságot beszerezni.