A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: öröm. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 18.

Rám szakadt...

...egy kis szabadidő (főnök tárgyal ;)), így megörökítem az elmúlt pár napot:

A hét első három napját kis csaj otthon töltötte, mert belázasodott a bölcsiben.... szerencsések vagyunk, hisz Apa át tudja csoportosítani ilyen esetben a teendőit, és otthon tud maradni beteglánykával. Aki hétfőn bizony oda volt. Rosszul érezte magát, rosszul is nézett ki, láza sem akart lemenni... aztán másnapra kutya baja sem volt, de a szobafogság még szerdáig tartott Olgi néni (doki) utasítására.

... és jött a kedd, amikortól már én sem a huszonévesek táborát bővítem... :S
Apa, Csenge személyében cinkostársra talált. Hazaérve kitárt ajtó fogadott,csinibe öltözött lánykám, aki az izgalomtól egy kicsit megszeppent, de mindenképpen sietteteni szerette volna a dolgokat. A csizmám levételénél már a szobaajtóból mesélte a látványt... közben Apa pisszegett, csitította, majd pedig a torta körül segédkezett hatalmas lendülettel. Imádni való volt.

Üröm az örömben, hogy a Nagyit már egyedül mentem át megköszönteni, mert csajszi bepörgött, és nem láttuk értelmét erőszakoskodni. Délelőtt pedig most először vigyázott Rá a Nagypapája. Na ennek nagyon nem örültem. :s

Szerda, ha nem Velem történik, azt mondom vicces! Utólag már nekem is az;)
Az elejéről: telefon: hétfőn nem ébresztett! Kedden éberebb alvás 02:30-tól, hátha.... ébresztett! Ezért szerda békés alvás... elalvás.... nem ébresztett. Kocsi kereke leeresztett, így sprint a munkahelyig. Ahhoz, hogy Apa meg tudja csinálni/csináltatni, megint csak Apósomra bízta a kislányt, akit mintha kicseréltek volna. De ezt majd egy külön bejegyzésben...
Délután pedig megrendeltük az ÚJ konyhámba ezt, ezt, meg ezt és ezt! :D Március közpére kértük a szállítást!
Asztalos sajnos beteg, de remélem gyorsan gyógyul! :D
   

2009. július 3.

Élmény"fürdő"!

Múlt hétvégén. szombaton merészet gondoltunk és elvittük csajszit egy kis fürdőzésre.... pincéből előkerestük leporoltuk a karúszókat amikre Cseng pontosan és élénken emlékezett. Boldog, mosollyal nyugtázta, hogy pancsolni megyünk. Egészen addig szerintem csak sejtette, hogy miről dumál neki 2 nagy gyerek Őse! :P
Szerencsére a fürdőzés minden szempontból pozitív eredményt hozott: egyrészt nagyon élvezte, (mi is nagyon élveztük,) és a bőre sem lepett meg minket semmi csúnyasággal... azóta sem! :P (Kopp-kopp-kopp!!!)
Kapott kölcsönbe egy végtelenül egyszerű és keskeny úszógumit, aminek a segítségével Neki adtuk a Világot! Hiszen ettől kezdve sem a gumihoz sem Őhozzá nem érhettünk, csak a távolból kísérgettük. Ismerkedett a közeggel, amivel ekkora terjedelmében 1 éve, a nyaraláson találkozott utoljára.
Számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire vízicsibe, hisz én is az vagyok, és dagadó büszkeséggel fogadtam minden elismerő tekintetet, megjegyzést, amikből volt rendesen, hiszen tényleg nagyon bátor, és ügyes volt! :)


Azt már írtam, hogy pár hónapja leszokott az önálló elalvásról. és ismét meg kell várni valamelyikünknek a szobájában, hogy elaludjon. Ez van, hogy 10 perc, van, hogy másfél óra.... tegnap sehogy sem akaródzott Álomországba vonulnia, miközben én kb. 2x vissza jöttem onnan. :S
Ami miatt írom, mégsem a bosszankodós. hanem egy hihetetlen élmény, amiben volt már részem de ennyire intenzíven, és katartikusan még sosem éltük meg!
Ez pedig a kettőnk között lévő viharos kapcsolat pozitív oldala.
Számtalan sok puszi, simogatás, Ő részéről történő puszi, és arcomat, karomat simogatás, nyugtató mosoly után láttam, hogy esély nincs arra, hogy elalszik a kisasszony, megbeszéltem Vele, hogy bemegyek fürdeni, és utána visszaülök a székre Hozzá. és álomba simogatom csak had menjek ki fürdeni.... (lécci-lécci-lécci) Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mennyi kedvesség, és érzelem szorult ebbe a tündérbe, és milyen finom érzés, amikor a kislányod kedves mosollyal simogatja a karod arcod, miközben minden olyan kerek, és különben is nem hiszem, hogy leírható, de mindenképpen meg kellett próbálnom.... :) Persze nem végeztem amikor kiabált, hogy ennyi és nem több időm volt, Apa Ki akkor riadt kómásan, átrontott, mint dúvad, elfeküdt a szőnyegen.... persze, hogy ezek után, mikor mentem volna, ígéretet betartani, már nem kellettem, hisz Apa már megint többet ad, és bár tisztelem becsülöm a párom, ezzel nagyon tele e hócipőm, hogy ha fejre állok, is beállít kevesebbnek, önmagam előtt is... persze nem szándékosan... állítólag, de tegnap végre sikerült !!! Átvettem a jó zsaru szerepét!!!! Ezt senki, (még véletlenül sem) úgy képzelje, el, hogy erős hatalmi harcok folynak a gyerekért... :D
Egyszerűen csak arról van szó, hogy Apa a béke kedvéért engedékenyebb alap esetben, én viszont következetesebb vagyok! :) Ez minden családban így van. De az már nem biztos hogy aki a következetesebb az az érzékenyebb is, és ezt nem élvezi.... helyesebben egyre terhesebbnek érzi....
A végeredmény az lett, hogy mellettem aludt el, mert Apa után nem akart beengedni a szobájába... persze rákérdeztem, hogy akkor szeretne e mellettem aludni a nagy ágyban? Naná! És így tettünk. Sok sok puszit kaptam, adtam, és elaludtunk. De mivel nem a saját helyén volt, nem is úgy aludt, és amikor éjjel Apa egy rémálom miatt felkiabált minket, megkérdeztem, szeretne e visszamenni a helyére. Meglepő módon igent mondott, így visszavittem az ágyába. E rövid út alatt kaptam az arcomra hajamra még vagy száz puszit, ami azért is volt nagyon egyedi, hogy félálomban volt....
Kifolytak a könnyeim!!!


Tegnap este, éjjel olyan töltetet kaptam, amire már szükségem volt!!!


FANTASZTIKUS LÁNYOM VAN, ÉS ÉN NAGYON NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!



2009. április 7.

Szia Tavasz!

A napsütés meghozta a kedvem, és vele a pozitív dolgokat is. :)
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)

Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)

Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D

Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!

Légy üdvözölve TAVASZ!!!!!!!!!
Már hiányoztál nagyon! ;)

2009. január 22.

Éljen a Világbéke!

Mi/Ki kell a Világbékéhez????
Csenge!
Nem vicc, egyszerűen úgy kódolódott, (anyját, apját nézve nem volt nehéz) hogy képtelen tartós haragra, duzzogásra.
A napokban élesedett ki ez a kép, amikor Apa egy kicsit megfegyelmezte, és pityergés lett a vége. Úgy 2-3 percig tartott, majd elindult az apja felé, "Na! Vége! Eccse nem sí, incs baj! Puszi!" Eközben két kis karjával szorosan átölelte Apa nyakát, aki gyakorlatilag remegett... Ekkor mondta Apa, hogy "Éljen a Világbéke!"

Ez a kis közjáték már előtte is zajlott, de nem ennyire érzelemdúsan, és nem ennyire egyértelműen! Úgy 1 hete viszont rendszeres: "Na Eccse nem sí, incs baj! Puszi!"
Úgyhogy kieresszük ezt a fantasztikusan jólelkű, kedves teremtést a Világba, (majd eccer, naggyon soká... :$) és egyből rendet rak.... egy gazdag ölelés, egy békítő puszi....
Azt hiszem nagyon sokan vagyunk, akiknek van mit tanulnunk Tőle! :)

Nem tudom mennyire sikerült visszaadnom ennek a pár percnek a hangulatát, de nagyon remélem, hogy igen! :)



Majd elfelejtettem!
Tegnap délelőtt nagyon segítőkészen megmutatta, hogy bizony jobb oldalon alul jön a nagyőrlő! Lehet hogy Neki is lesz 20 tejfoga majd egyszer??? :D Bár ezzel még mindig csak 17! :P

2008. november 24.

Apa: Csenge szereted Apát?
Csenge: Őőőő nem!
Apa: Szereted a Mamád?
Csenge: Nem!
Apa: Szereted a Papát?
Csenge: Neeeem! AnyÁT!
Apa: Anyát szereted?
Csenge: Igan! AnyÁT! (Tette mindezt a nagyszülei jelenlétében! :S)



Tegnap kétszer kérdezte meg az Apja, hogy szereti e a lány! 2x válaszolt nemmel, és helyesbített, hogy AnyÁT!






(Nem nagyon támogatom ezeket a "kihúzom a gyerekből dolgokat, szájába adom a válaszokat," nem is igazán szoktam feszegetni, de ahány ház annyi szokás! Én nem ezt hoztam otthonról. :S De azt akkor is be kell vallanom, hogy a szívem csordultig telt KicsiLány válaszától! És még mindig csak a vigyorgásra vagyok képes, ha eszembe jut!)

2008. november 23.

Hó, hó, hohó...!

Tegnap reggel még Patri-cica blogjában irigykedtem, és sóvárogtam (tőlem nagyon meglepő módon) a szép fehér táj láttán.
Délutánra pedig nálunk is fehér ruhába öltözött a táj. Első körben az ablakból mutattuk Csengusnak, mert a hó elég nagy széllel és viharral jött... később a vihar elcsendesedett, és csak a hó maradt... Overál fel, de még mindig csak ablakból ismerkedtek... majd nem kis rádumálás, könyörgés, földhözvágós hiszti után csak csak lejutottunk, és végre találkozhattak Ők!
Tettünk egy kisebb kanyart, amit a Kisasszony nagyon élvezett. 3 kesztyűt szétáztatott, (mert csak annyit vittünk le :P), boldogan rugdalta maga előtt, söpörte le fáról, padról... Tetszett Neki! Nekünk pedig Ő tetszett :)!
Minden elismerésem a télire választott bakancsának, ugyanis cseppet sem ázott be, pedig kapta a kiképzést rendesen!