Mindennapok/KONTRA

Minden este veszekedésbe, hisztibe,műsorba torkollik! :( Nem és nem akar aludni menni. Bármit kitalál, hogy húzza az időt. A délutáni alvást minimalizáltuk, hétvégén szinte el is hagytuk, így egy kicsit könnyebb, de korántsem annyira, hogy ne aggasztana.... lehet, ezt is a télre kéne fogni, végül is mitől fáradna el? :O (Bár az oviban szerencsére sokat viszik ki Őket! :)
Az igazsághoz mondjuk az is hozzátartozik, hogy Azurammal mi sem vagyunk egy hullámhosszon az alvás/altatás témában! :P

Szerencsére még mindig nem ragadtak rá csúnya szavak, kifejezések, de ennek ellenére is képes az idegeinken táncolni. Szemtelen, visszabeszél, és persze ezt is a Tőle megszokott választékossággal teszi. :o Keserédes érzés ez!

Túrja az orrát! Állandóan, ha kell, ha nem! Kikészít vele!

Süket! Egy az egyben átnéz Rajtunk, ha valamit nem akar meghallani....

Mindennapok/PRO

Eljött ez az időszak is! :P Szakmánk csúcsa, és a Bolondok háza kezdete.... :D

Hétfőn Elvittem Csengét egy zenés táncos tornaórára, amit nagyon élvezett, és egyelőre úgy fest, szeretne járni. :) Ez klassz! Az utóbbi időben nagyon jól elvagyunk egymással. Mivel én vízöntő vagyok, elég nehéz Velem. De az utóbbi időben nagyon egy hullámhosszon vagyunk a kisasszonnyal! :)
Ennek örömére ma  az Óvónéni azzal  fogad, hogy pár napja Csenge komor, és nem mosolyog annyit, mint annak előtte..... Igazából nem tulajdonítok ennek jelentőséget, mondtam Neki is, ha kicsit is ránk ütött, akkor már nagyon elege van már a télből... :S Illetve a hétfői torna már elég régen volt ahhoz, hogy elkezdjen kételkedni, megyünk e még oda! (Bár soha nem adtunk alapot a hitetlenségének), türelmetlen. így már várom, mikor vágja hozzám, hogy Ő nem is akar menni többet.) :D Ezt elmondtam az óvó néninek is, és szerintem elfogadta, hogy nincs semmi komoly a háttérben.
Ma is, ha tehette volna, ment volna játszóterezni, de hiába vittem oda, senki nem volt lent, így viszont Ő is csak unatkozott. :P
Egész társasági kis lányka lett, sok sok barátja van a csoportban, és sokakat itthon is emleget.
Nagyon megbízható! Ha pl. valamit üzenek általa valakinek, szépen átadja.Ez az oviban nagy meglepetést szokott okozni. Viszont nagyon örülök, hogy a saját tudása szerint kezelik.

Van egy aranyos történetem:
Heni néni egyik délután azzal fogadott, hogy Csenge bizony nagyon elkeseredett, és sírt! :O Feladatot kaptak, hogy az előttük lévő papírra 3 pöttyöt fessenek, a különböző színű mezőkbe... Csenge pedig elkezdte szépen kidekorálni az egész papírt. Amikor az óvó néni "rá"szólt, hogy miért nem a feladatot csinálja, keserves sírásba kezdett, és nagyon elszomorodott. Kiment a mosdóba megmosakodni, és félreült. Az óvó néni elmagyarázta neki, hogy ez a feladat abban segít Neki, hogy megtudja, Csenge ismeri e a színeket, és el tud számolni 3-ig. Csenge erre felsorolta a papíron lévő színeket, megszámolta a pöttyöket a kis ujjával szépen rámutatva (16-ot), majd mosolyogva kijelentette, hogy Ő már nem is hisztizik, és szeretne tovább játszani.....
Az óvó néni -állítása szerint- megsemmisülve ottmaradt a kisszéken. :D
Ez a kis szösszenet nagyon visszaadja Csengét! Ő ilyen.

Egy másik imádom történet:
-A Bálint (?) mindig verekszik.
-Mit csinálsz ilyenkor?
-Jól megvédem magam!
-Ügyes vagy! :) Hogyan? (kicsit kételkedtem)
-Hát jó gyorsan elfutok! (közben néz rám rosszallóan, hogy ez egyértelmű!) :D

Vettem Neki a Lidl-ben Jácinthagymákat. Egy kis cserépben volt 3 hagyma. Megbeszéltük, hogy ha gondozza, öntözi, szeretgeti Őket (persze gondolatban), akkor hoznak Neki szép rózsaszín virágokat! Mostanra mindhárom virág teljes pompájában rózsaszín dísze a szobának. Ha elvirágzanak, levisszük a ház elé a hagymákat, és elültetjük. :) Nem telik el nap, hogy, ne szeretgetné, nézegetné a saját Virágait! Azt hiszem, veszünk majd máskor is ilyen "csúnyából szép" virágot!  :)

3 alkalom után ügyesen megtanult korizni. Mind görkorival, mind pedig jégkorcsolyával ügyesen egyensúlyoz! Élvezi nagyon! 

Beteg a teste, fél a lelke... őszintén-én

... :(

Sajnos az előző pár napos betegségből sem sikerült kigyógyulnia rendesen, megmaradt a köhögés. Egyre csúnyább, erőszakosabb...

Már egy ideje kapja a köptetőt, tegnap ismét meglátogattuk a doki nénit, aki írt fel gyógyszert. Talán majd most meggyógyul... :P ...és még mindig gyűlölöm, hogy nem lehetek Vele.... és még mindig nagyon szerencsés vagyok, hogy az Anyukám van Nekünk! :)

A hét elején a bölcsiből a következő sztorival jött haza:

"A Juli lenyelte a babot, és Kati néni bevitte a kórházba. A babakórházba, mert nagyon köhögött!" Akkor csak mint érdekességet mesélte el. Bár gyanakodtam, hogy lesz ennek böjtje, nem nagyon tudtam mit mondjak, mert nem ismertem a tényeket... mivel napok óta nem emlegette, gondoltam felejtős.... nem az! Tegnap délben hatalmas krokodil könnyekkel tagadta meg a krumplifőzeléket. Nagyi volt Vele, és egyáltalán nem értettük, hogy miért van ez... (Nagyival mindig jókat szokott ebédelni.) Esti fürdésnél a szokásos nagylányos beszélgetés közben ismét előjött a Juli, és a kórház. Hatalmas ijedt szemekkel mesélte, hogy nem szabad megenni a főzeléket, mert akkor Ő is babakórházba kerül.... akkor ezt most oldjuk meg valahogy ugye? 

Először megpróbálom kideríteni, hogy mi volt a igazság. 

A végére pedig egy kis saját sebek nyalogatása: 

Idei első bejegyzésben írtam, hogy az új év hozott valami jót és valami rosszat:

Jó: 

Egy több éves, haszontalan "haragszomrád" végére értünk, és rendeződtek soraink férjem testvéréékkel, Csenge unokatestvéreivel = sógornőmékkel (ezt így még soha nem írtam le :D)! Ez nagyon klassz, és sokkal jobbnak érzem magam ezáltal. Az évek mindent begyógyítanak egy kicsit! 

Imádom, tiszta szívemből, hogy lett a lányomnak két olyan unokanővére, akik imádják, kényeztetik, és talán tiszta szívből szeretik is!

Szeretem, hogy a férjem kisimultabb, békésebb, hiszen a testvére.....

Önző dögként pedig egyszerűen odáig vagyok, hogy Ők mennyire igénylik a Mi társaságunkat. :o)

Tényleg szuper!

Rossz:

Csenge műtétjét megelőző héten kaptam egy nagyon durva, 5 perces, ocsmány kiosztást A Keresztanyukájától! Még mindíg a fülemben vannak a szavai, rossz anyaságomról, idegbetegségemről, Csenge hányatott gyerekkoráról... talán majd egyszer már nem hallom... :( nagyon fájt, hogy pont Tőle, akinek az őszinte érzéseiben percig nem kételkedtem! ...

persze az utolsó utáni pillanatban azért én is megszólaltam, (bár ne tettem volna, hisz akkor most csak Ő lenne a rossz, de így nem :P) az én témalezárásom pedig a keresztszülőség megkérdőjelezése volt. Hülye voltam, nem kicsit! Kussban kellett volna maradnom. 

Plussz:

Páran már találkoztatok Vele: a húgom, Adrienn! Aki az én bátorításomra elkezdett naplót írni, majd belém állni! Féltestvérem, külön háztartásban, külön Anyával nevelkedtünk. Egyszer egy játékban azt nyilatkoztam, hogy egyke vagyok. Sajnos ezt Ő nagyon magára vette. Megértem, bántja ... 

DE...egyedül nőttem fel édesanyámmal, soha nem vitáztam a tesómmal, nem szervezkedtünk a szülők kijátszásán, nem osztozkodtunk, akkor voltunk "testvérek", amikor a nagyszülőknél egyszerre nyaraltunk. Sokkal inkább érzem unokatestvéremnek, mint testvéremnek. Egyáltalán milye, ha valakinek van testvére? Haragszik Rám, biztos nem is jogtalanul. Amikor gyerekek voltunk, kerestem a társaságát, de akkor az anyukája ezt nem akarta.... aztán felnőttem így is... és most itt van, és nem tudom mit kezdjek Vele, hisz megbántottam ... asszem... nem tudom.... 

E három "újdonság" az életünkben épp elég löketet adott, hogy most már ideje háttérbe vonulni, hátha a sors lesz oly' kegyes és egy kicsit hanyagol minket! :S

Közben talán már elmondhatom azt is, hogy nincs veszélyben a házasságunk, talán már megoldjuk, talán sikerül.... mert a 2009. erről is szólt sajnos. (a 7. év!)

Amikor év végén mondogatták, hogy ennél rosszabb ne legyen, elfordultam, és megkönnyeztem... (most is) ha számunkra a 2010 "csak" ennyire lesz rossz, nem tudom mi lesz! Még egy ilyen évet nem biztos hogy végig tudok/tudunk csinálni. A válság teljesen lenullázott bennünket a szó összes értelmezhető módján. De lelkileg a legjobban. 

Azért írom le, mert...

1. ...talán már nem olvassák rá érdemtelen szemek, 

2. ...tényleg úgy érzem, hogy ott a fény az alagút végén,

3. ...ha kiírom, könnyebben emésztem. 

Lemaradva...

... nagyon!

Február 2.-án nyílt nap az óvodában, 9.-én farsang, ahol "pijjangó hejcegnő" lesz, saját döntés alapján... :P Március elején pedig beíratás az oviba.

Ezek a közeljövőre nézve a tervek.

Az elmúlt időszak részemről a soknál kicsit több munkából, és rengeteg harcból áll. Sajnos mára elértük azt a szintet, hogy káros a bölcsi. Csenge az egyik legidősebb, és hajlamos a visszafejlődésre. Ez van. Ezt előre nem tudhattuk, hogy ennyire,   ...késő bánat....

A másik nagy kérdés:

Vegyes csoport kontra azonos életkorú csoport???? HELP!!!!!!!!

Én egyelőre az azonos életkorúra voksolok, de még megingatható vagyok! Aki túl van rajta, vagy benne van, kérem segítsen! :)

A napok, hetek összefolynak.... már jó lenne, ha jönne a tavasz, ennyi elég volt a hidegből. Már nagyon hiányzik a levegő, a nagy séták, ... de lányomat hidegben levinni, egyenlő a hajhullással, idegzsábával, és különben is nem vagyok önkínzó.

A vágya, hogy csináljon hóangyalt, végre sikerült, de ezt is megelőzte egy keserves sírás, hogy hideg a hó.... :P Ezzel mindent elmondtam szerintem :S

Gyakorlatilag ami asztalhoz kötné, felejtős... nem rajzol, nem gyurmáz, nem csinál SEMMIT ülve... ezzel szemben mindenhova Rody csacsin ugrálva közlekedik, táncol non stop, és különben is gyere tavasz, mert lebontja a betont.... vagy én.... :P

A háztartásban viszont még mindig szívesen segít, húst paníroz, felmos, tereget, száraz ruhát pakol, igazi kiscsaj.

Ha játék, akkor a mágnes tábla a betűkkel, a pénztárgép szerepjáték, Playmobil virágos kert ami foglalkoztatja....

Már már olyan választékosan beszél, hogy az állunk leesik. Rengeteg időt tölt a nagy unokatestvérekkel, amit nagyon élvez, és jótékony is rá nézve a bölcsődei visszafejlődés mellett. :)

 ... és még mindig anyás.... nagyon! Az elmúlt héten a lehető legtöbb időt töltöttük közösen, a háztartás minden rovására, de erre nagy szükségünk is volt.... a sok munka, háztartás mellett Nekem is észhez kellett térnem, hogy rangsoroljak újra... pár havonta nem árt :P!

És ami az érdekes, hogy amióta hétköznap porosodhat a tűzhely, hétvégén annál aktívabb leszek.... kuglóf, sajtos pogi, új ízek, újítások, és a család bevallása szerint nem is rossz, sőt....

Munkahelyen is sok most a feladat, előző év zárása, beszámolók, vezetőségnek való megfelelés... (ami lehetetlen, de azért megpróbálom :D)

... és beindult az új konyha projekt is gőzerővel HURRÁ HURRÁ HURRÁ!