09.08.02.
Hét közepén Apa gondolt egyet, és csinált magának 2 szabadnapot. Egy ismerőse felajánlotta Alsóörsön lévő lakása kulcsait, így kétes érzelmekkel összepakoltunk egy 4 napra tervezett Balatoni hosszú hétvégéhez.
Csenge az első pillanattól nagyon izgatott volt, karúszókkal a karjain segített megtömni a bőröndöket... :D
Egy hatalmas kalandnak élte meg a megérkezést, a fotelágyat, amibe bevackolta magát, a mini kis lakást, amit pillanatok alatt rendbe tettünk, majd belaktuk.
Irány a strand.
A lépcsőről gyakorlatilag belerobbant a Balatonba... és jött a felismerés: hideg, koszos, és homokos az alja... ráadásul egy hínár (?) megcsiklandozta a lábszárát!
Itt véget ért a szerelem lányunk és a Balaton között! :P
(Sokat gondolkodtunk, ha sikerül megakadályozni a hirtelen találkozást másképp alakult volna? Nem biztos.)
Amit viszont újként felfedeztem, hogy igenis szerette volna élvezni... próbálta élvezni. Mégis gyakran csillant meg a szemeiben a félelem, és ez volt az ami arra ösztönzött mindkettőnket, hogy irány haza! :O A vízben, egy gumicsónakból figyelte a többi kisgyereket, és látszott rajta, hogy bár szeretne Ő is úgy pancsolni, mégsem tud. Hogy mi tartotta vissza ettől, azt csak Ő tudja igazán, Mi csak találgatunk, de a tó mérete biztos dobogós helyen áll.
Az autóban hazafelé mégsem tekintettük kudarcnak a napot, hiszen rengeteg kalandban volt része, a víztől függetlenül is, és szerencsére nem egy lefoglalt szállást kellett bebuknunk. :P Azóta ha kérdezik, a Balatont hosszú vízként emlegeti, és elmondja, hogy nem szereti, mert Ő a pici vízben szeret úszni! :)
Számunkra a Balaton megmarad egyenlőre hattyúetetéses tavaszi kirándulásnak! :)
Hét közepén Apa gondolt egyet, és csinált magának 2 szabadnapot. Egy ismerőse felajánlotta Alsóörsön lévő lakása kulcsait, így kétes érzelmekkel összepakoltunk egy 4 napra tervezett Balatoni hosszú hétvégéhez.
Csenge az első pillanattól nagyon izgatott volt, karúszókkal a karjain segített megtömni a bőröndöket... :D
Egy hatalmas kalandnak élte meg a megérkezést, a fotelágyat, amibe bevackolta magát, a mini kis lakást, amit pillanatok alatt rendbe tettünk, majd belaktuk.
Irány a strand.
A lépcsőről gyakorlatilag belerobbant a Balatonba... és jött a felismerés: hideg, koszos, és homokos az alja... ráadásul egy hínár (?) megcsiklandozta a lábszárát!
Itt véget ért a szerelem lányunk és a Balaton között! :P
(Sokat gondolkodtunk, ha sikerül megakadályozni a hirtelen találkozást másképp alakult volna? Nem biztos.)
Amit viszont újként felfedeztem, hogy igenis szerette volna élvezni... próbálta élvezni. Mégis gyakran csillant meg a szemeiben a félelem, és ez volt az ami arra ösztönzött mindkettőnket, hogy irány haza! :O A vízben, egy gumicsónakból figyelte a többi kisgyereket, és látszott rajta, hogy bár szeretne Ő is úgy pancsolni, mégsem tud. Hogy mi tartotta vissza ettől, azt csak Ő tudja igazán, Mi csak találgatunk, de a tó mérete biztos dobogós helyen áll.
Az autóban hazafelé mégsem tekintettük kudarcnak a napot, hiszen rengeteg kalandban volt része, a víztől függetlenül is, és szerencsére nem egy lefoglalt szállást kellett bebuknunk. :P Azóta ha kérdezik, a Balatont hosszú vízként emlegeti, és elmondja, hogy nem szereti, mert Ő a pici vízben szeret úszni! :)
Számunkra a Balaton megmarad egyenlőre hattyúetetéses tavaszi kirándulásnak! :)
