Összefoglaló!

Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...

Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"

Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...