2010. március 24.

Szégyellhetem magam....

... ugyanis, ha hisztizik, haragszom Rá, vagy türelmetlen vagyok... persze ezzel biztos nem vagyok egyedül..

Ismét eljött egy tavasz, ismét nem lehet a lányt meggyőzni, hogy a bakancs túl meleg lesz már, és a vastag kötött téli sapkát sem kell annyira szorosan megkötni... bár sapka terén hajlandó vagyok kompromisszumra, mert indoka van, és elfogadható... -nagyon utálja, hogy  a "nem kötős sapka" csúszkál  fején-.... ezért amíg nem kapok vékonyabb kötőst, ez van... de a bakancs.... folyik a lábáról a víz, nem engedhetem, így fázik meg
Elővettem az őszi cipójét, hisz nem oly rég lemértem, és szerencsére még tavasszal jó lesz... de azt a hihető és eszevesztett HISZTIT, amit a cipő felvétele után lejátszott..... hogy az mennyire szoros, mennyire nyomja, itt lazítsak, ott bök, amott lazítsak....

... és, benyeltem! Irány a cipőbolt, veszünk valamit....

... a boltban még tetszett Neki, bolton kívül:
"Itt nyom, ott feszít, amott bök, NEEEEEM KELL!!!!"

most mit mondjak, csak guggoltam Vele szemben, néztem, és nem tudtam mit csinálhatnék.... igazából akkor már nem voltam mérges, tehetetlen voltam.... nagyon!
áll a gyerekem mezítláb a Pláza közepén, karjaiban öleli a friss cipőket, és belevörösödve üvölt, hogy Neki az mennyire kényelmetlen.... (és ha előtte nem illeg-billeg a boltban a tükör előtt, és nem futkározik vigyorogva, el is hiszem Neki, mint ahogy körülöttünk mindenki.... a "hülye anyján" :( kívül. Úgyhogy kb 2 hónapig nem megyek a pláza közelébe sem.... :S)
Csattanó:
Haza érve szembesültem a ténnyel, hogy vettem egy kicsit kisebb cipőt a már meglévőnél.... Ugye mennyire hülye vagyok? De tényleg hittem Neki!

Mára mind két cipő kényelmes, és teljesen jó!

Úgyhogy mi nem vagyunk azok a kivetkőzős fajták, és minden lekerülő ruhadarabot jól megszenvedünk, de nem baj, mert akkor is itt a tavsz, és Mi azt szeretjük, mert lehet sokat biciklizni, sétálni, és idővel majd játszóterezni is....  

Ezt nem is akartam megörökíteni, mert nem kell minden rossznak itt lennie, de ma úgy döntöttem, ez egy kedves történet, hiszen mindenki jól van, és a tragédiák nem itt kezdődnek.... 
Miért írom ezt?  Mert ma találkoztam egy kislánnyal, (találkoznunk kellett, hogy elfogadjak, megismerjek dolgokat, és megint minden  a helyére kerüljön.) talán 8 éves körül lehet.... Nem megy ki a fejemből.... sikongatott, vagdalózott, üvöltöt, ajtót csapkodott.... gyakorlatilag habzott az egész gyerek. Egyáltalán nem fogadott el segítséget, és nem is lehetett hogyan a közelébe férkőzni.... nem tudta felvenni a korcsolyát, de segítséget nem fogadott el, persze kérte folyamatosan.... és közben ijesztően vagdalózott.... 
nem tudom szavakba foglalni, emnnyire rémisztő volt szegény.... a tanárnővel beszélgetve kiderült, hogy erős frontokra sajnos így reagálhat, és azon kívül, hogy még jobban felidegesítik, hogy gyorsabban megforduljon Benne, nem tudnak mit tenni. 
Bár gyanítom ennél azért többet lehetne tenni, (nem a tanárnőnek) nem tudom elfelejteni a kislányt, ahogy világos szemeivel Rám nézett, és közben üvöltött, hogy segítsen már neki Valaki!
És egyszer csak meghallotta a szavakat,átmenet nélkül elkezdett okosan, értelmesen beszélgetni, felment  a jégre, és egy szó nélkül korizott, nevetgélt... Vége!

Még soha nem láttam ilyet, de tanultam belőle....


2010. március 23.

Hová mész te kiscsibe?
Salalalala.
Megyek a csibe bölcsibe!
Salalalalala. Mit csinálsz te ott?
Salalalala
Amit a nagy csibe csak kicsibe!
Csip-csirip!


Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

és még egy:
Weöres Sándor: A medve töprengése


Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.

Barlangomból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz- e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz!


E 3 versikét kántálja felváltva, szépen, hangsúlyozva, imádnivalóan! :)
Napjaink békésen, szépen telnek újat nemtudok írni így ennyi! :)

Nem emlékszem írtam e már róla, de  minden ezzel kezdődött... :


Móricz Zsigmond: A török és a tehenek

Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.

Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"

Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.

Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!

Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!

és ha nem leszek "lustaanya", fel is töltöm a videót róla, mert a színésznői véna nem gyengén mutatkozik meg.... :P

2010. március 16.

Gazdag a csaj lelke! :)

Tegnapi napot javarészt kettesben töltöttük Csengével, mert Apa dolgozott. Délelőtt elmentünk, és megcsináltattuk a körmeimet, amihez nagy élvezettel válogatta a színeket, formákat.....

Délutáni pihenést követően egyszer csak a semmiből jött a kérés:
"Anya rendeljünk pizzát!"
Igen ám, de nálam nincs itthon annyi kp, a kártyát Apa véletlenül elvitte magával, meg különben is csak kérnie kell, és megkapja? (naná :P) Ezeket meg is beszéltem Vele....
"Nem baj, majd én adok Neked pénzt. Hozok 5 forintot jó?"
...és tényleg hozott 5 forintot.....
"Sajnos ez nagyon kevés a pizzára szívem! Ahhoz sok sok 5 forintra van szükség..."
"Jó!" és lepakolt még vagy 50 forint aprót az asztalra.....
"Kicsim nagyon aranyos vagy, és tényleg sok pénzed van, de hidd el, nincs annyid, amennyi a pizza....."
"Anya! VAN ANNYI PÉNZEM!" mondá nagyon nyomatékosan...
Térül fordul, itt pakol, ott csörög, tologat,.... két kis tenyerében egy valag pénz.... leteszi az asztalra, és
"Anya ez van annyi, hogy rendelhetsz belőle magadnak is!"
Számolok, és nem hiszek a szememnek..... igaz, egy picire, de tényleg elég  a pénze a pizzára..... és ha már ennyire önzetlen, akkor megoldjuk ezt a kérdést.... kajajeggyel kipótolva, egy kicsit az övéből elvéve, jöhet a pizza.
A futárnak nagy boldogan adta oda a Rá eső részt.....  :) Nagyon büszke vagyok Rá!
Úgyhogy fizette a pizzáját tegnap Csengénk! Büszke is volt, és pizza is fimomabb volt természetesen.....

2010. március 11.

egy kicsi ebből, egy kicsi abból....

Sajnos reggelre megint leesett a hó! :( Pedig i már nagyon várjuk  tavaszt! :P


Moatnában hanyagAnya vagyok ami a naplót illeti... Igazából nme véletlen. Most is vannak észvesztő dolgai, amiken nagyokat derül a család, de már annyara összetett egy napja, hogy nehéz kiragadni pillanatot.
pl: tegnap este Apát Kisapámnak, engem Kisanyámnak szólított. Persze az Ő szemszögéből nagyon kedveskedett.... (a tovább ébren maradást szerette volna kibulizni.)
Ez a másik nagyon fájó pontunk: Az Alvás!
Az ezt körülvevő fesztiválok jönnek mennek otthonunkban. Az elmúlt hetekben volt már gyomoridegem, hajhullásom, az alvásidő közeledtével....
A megszokott rendszeréből az állandó betegeskedés kiszakította, és nem igazán találjuk a mindenki számára megfelelő középutat. A jelenlegi sajnos nem megoldás, mert tapasztalatból tudom, előbb utóbb ne lesz elég! (Most nem enged engem mesélni, Apától kéri, mert Apa ott ül az ágya szélén, amíg el ne alszik. Sajnos ez eleinte 10 perc volt, mostanra 1-1,5 óra! De Apának jó, Csengének jó, én meg addig is pihenek! Így is lehet nem?) Bár a mesementességet nagyon nehezen viselem! Szeretem a meséket, és szeretek mesélni is! Még inkább, ha azt látom megmozgatja a fantáziáját  a mese! :) Talán...  majd...  

Sajnos a feszültségeknek köszönhetően, -amik adódtak felnöttek egymás közötti, illetve Csenge által gerjesztett- minden kicsit megváltozott. Nagy most a káosz körülöttünk, és nagyon igyekszünk visszatalálni a megszokott békés, vidám hétköznapokhoz. De igyekszünk, és jó úton haladunk! :) Tényleg. Csak ez a szaros munkahely/munkaidő ne okozna ennyi bajt!

Belépett a képbe egy új BarátNő: Abigél!
Együtt babáznak, játszanak, mondókáznak. Legalábbis Csenge állítása szerint. :) Abigél Nagymamája szerint pedig nagyon jó hatással van lánykánk az unokájára, mert Ő mindíg csak sírt, de most állandóan a Csengével játszik, és sokat emlegeti. Közben Balázs igazi kisfiúvá érett, és már  a Danival játszik, és rossz.... az ikrek meg mindig kiabálnak, a Vili meg fejbevágta, és sírt, de utána odament, és elmondta neki, hogy ilyet nem szabad, mjad jól bokán rúgta......és különben is Ő sajtos kenyeret evett uzsonnára, és szereti, és miért mondtuk, hogy Ő nem szereti... (nem mondtuk, Ő mondta, de Abigél szereti :P

Ilyen és ehhez hasonló hosszú lég vételű, egy szuszra elmondott kerek történetekkel szórakoztat, amiket úgy de úgy imádok, és szívem azerint mindet megörökíteném, de ugye az lehetetlen....   és én aggódtam, hogy nem fog soha beszélni a gyerekem.... :S
 

2010. március 10.

:) Felvették!

"Szeptembertől Téged is vár a Sün Balázs!" 

Kész, vége.... azaz majd csak most kezdődik :D




2010. március 4.

Beíratás!

No, hát ezen is túl vagyunk. Maradtunk az eredeti, első megérzésnél a Sün Balázs Óvoda mellett döntöttünk. Bár ne körzetünk, nqagyon reméllem, hogy felveszik Csengét. Jó pár ismerőst, és a bölcsőde vezetőjét is megkértük arra, hogy protezsálja be lánykánkat a Fehér süni csoportba.
Március 15.-ig kiértesítenek mindenkit, hogy felvették vagy sem a gyermeket.

Mivel én jó munkásként dolgoztam, így Apa ment a beíratásra. Szegény.... férfiként túlélni, hiába egy hős :D Kb az első 2 percben meggyőzték arról,hogy vennie kell Sün Balázs pólót potom 1 500,-ért. Mert azok a gyerekek, akinek van ilyen pólójuk, könnyebben megszokják az oviba menés gondolatát. Höööö? Ekkora dumát, de mindenesetre a póló helyes, és amikor Csenge meglátta, rögtön kiáltotta: "Süni óvodába megyek!" Szerintem örült a pólónak.   

Hosszű ideje ma  ment először bölcsibe, mert múlt héten csütörtökön elrontotta  a gyomrát, és visszaköszönt  a Kubu.... majd ha már lúd.... belázasodott, gyógyult, visszalázasodott, és ezzel jojóztunk 1 héten keresztül. Mára gyógyultnak nyilvánította Olgi néni, persze ennek örömére elkezdett "szárazköhögni", de úgy, hogy hallgatni is fáj :(

Velem a főnököm és a többi okos elkezdett marionettezni, így a hét elejétől bevezették, hogy nem 7-15-ig, hane 8-16-ig tart a munkaidőm. Ebben csak az a szép, hogy korcsolyapálya lévén, had ne mondjam, hogy pont a héttől gyakorlatilag a kutya sem nyitja ránk az ajtót. És én csak itt figyelek, és figyelek, (és nézem, hogy nő a szőlő a facebook-on.) 
Ennek következmenyée viszont az is, hogy reggel inkább én viszem csajszit, hogy azért kicsit együtt is legyünk. Délutánonként pedig általában Nagyi el tud menni érte, így nem Ő az utolsó, akit hazavisznek, kivéve, amikor Nagyi délutános.... azt még nem tudjuk, hogy csináljuk, de lehet, hogy olyankor kicsit várnia kell majd. 
Nem baj, majd nyáron ...

Ma reggel:
-Kicsi sietni kell, ha én vigyelek, mert kicsit elaludtál!
-Te vigyél Anya, sietek majd4
... és így is tett: 5-7 perc alatt felöltözött, fogat, arcot mosott (segítséggel :P) lépcsőn lefelé menet pedig:
-Anya ugye milyen oks voltam, ügyes kislány vagyok ugye? 
-Bizony!
- Akkor már az oviba menjünk jó, mert én már nagy vagyok.! 
... sajnos elég gyakori, hogy azt mondják Rá, hogy nagy már a bölcsihez! Biztos van benne valami igazság, de úgy hittük, jót teszünk, ha hagyjuk még kicsit "babának", amíg lehet. (Szerencsére a fejlettsége, és a tudása miatt mehetett volna. :))