Nos!
Már az önmagában meglepő, hogy visszataláltam ide.
De az ok ennél sokkal megdöbbentőbb! :P
Csenge bal alsó 1-es tejfoga megmozdult 2011. december 6.-án, amit még aznap ki is húzott. majd január 29.-én a jobb alsó 1-est is saját keze által húzta ki. Ekkorra már a bal helyére ki is nőtt az első csontfoga!
Mára már a jobb alsó 1-es helyén is kandikál a 2. csontfog vége. :)
Döbbenet. Számomra feldolgozhatatlan. Komolyan.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fejlődés. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. március 6.
2011. március 27.
Megtanult biciklizni!
2011. március 26.-án délután, minimális alvás után lementünk, a pincében Apa leszerelte a bicikliről a pótkerekeket, és kb fél óra kísérgetés után, egyszer csak egy lejtős részen, azt mondta:
"Figyelj, Anya!" és a lejtőn lefelé először lábbal hajtotta, majd feltette a pedálra, és tekert..... Az elsőt nem nagyon tudtam megörökíteni, de ahogy Apa odaért, mondtam Neki: videózz:
Itt kb. ötödször gurul át a zebrán.... (még szerencse, hogy a kutya sem kanyarodik be erre... :P
Jaj szanaszét puszilgattam, olyan büszke vagyok! :D Híztam vagy 5 kilót, tuti!!! :D
2011. február 5.
Mindennapok/PRO
Eljött ez az időszak is! :P Szakmánk csúcsa, és a Bolondok háza kezdete.... :D
Hétfőn Elvittem Csengét egy zenés táncos tornaórára, amit nagyon élvezett, és egyelőre úgy fest, szeretne járni. :) Ez klassz! Az utóbbi időben nagyon jól elvagyunk egymással. Mivel én vízöntő vagyok, elég nehéz Velem. De az utóbbi időben nagyon egy hullámhosszon vagyunk a kisasszonnyal! :)
Ennek örömére ma az Óvónéni azzal fogad, hogy pár napja Csenge komor, és nem mosolyog annyit, mint annak előtte..... Igazából nem tulajdonítok ennek jelentőséget, mondtam Neki is, ha kicsit is ránk ütött, akkor már nagyon elege van már a télből... :S Illetve a hétfői torna már elég régen volt ahhoz, hogy elkezdjen kételkedni, megyünk e még oda! (Bár soha nem adtunk alapot a hitetlenségének), türelmetlen. így már várom, mikor vágja hozzám, hogy Ő nem is akar menni többet.) :D Ezt elmondtam az óvó néninek is, és szerintem elfogadta, hogy nincs semmi komoly a háttérben.
Ma is, ha tehette volna, ment volna játszóterezni, de hiába vittem oda, senki nem volt lent, így viszont Ő is csak unatkozott. :P
Egész társasági kis lányka lett, sok sok barátja van a csoportban, és sokakat itthon is emleget.
Nagyon megbízható! Ha pl. valamit üzenek általa valakinek, szépen átadja.Ez az oviban nagy meglepetést szokott okozni. Viszont nagyon örülök, hogy a saját tudása szerint kezelik.
Van egy aranyos történetem:
Heni néni egyik délután azzal fogadott, hogy Csenge bizony nagyon elkeseredett, és sírt! :O Feladatot kaptak, hogy az előttük lévő papírra 3 pöttyöt fessenek, a különböző színű mezőkbe... Csenge pedig elkezdte szépen kidekorálni az egész papírt. Amikor az óvó néni "rá"szólt, hogy miért nem a feladatot csinálja, keserves sírásba kezdett, és nagyon elszomorodott. Kiment a mosdóba megmosakodni, és félreült. Az óvó néni elmagyarázta neki, hogy ez a feladat abban segít Neki, hogy megtudja, Csenge ismeri e a színeket, és el tud számolni 3-ig. Csenge erre felsorolta a papíron lévő színeket, megszámolta a pöttyöket a kis ujjával szépen rámutatva (16-ot), majd mosolyogva kijelentette, hogy Ő már nem is hisztizik, és szeretne tovább játszani.....
Az óvó néni -állítása szerint- megsemmisülve ottmaradt a kisszéken. :D
Ez a kis szösszenet nagyon visszaadja Csengét! Ő ilyen.
Egy másik imádom történet:
-A Bálint (?) mindig verekszik.
-Mit csinálsz ilyenkor?
-Jól megvédem magam!
-Ügyes vagy! :) Hogyan? (kicsit kételkedtem)
-Hát jó gyorsan elfutok! (közben néz rám rosszallóan, hogy ez egyértelmű!) :D
Vettem Neki a Lidl-ben Jácinthagymákat. Egy kis cserépben volt 3 hagyma. Megbeszéltük, hogy ha gondozza, öntözi, szeretgeti Őket (persze gondolatban), akkor hoznak Neki szép rózsaszín virágokat! Mostanra mindhárom virág teljes pompájában rózsaszín dísze a szobának. Ha elvirágzanak, levisszük a ház elé a hagymákat, és elültetjük. :) Nem telik el nap, hogy, ne szeretgetné, nézegetné a saját Virágait! Azt hiszem, veszünk majd máskor is ilyen "csúnyából szép" virágot! :)
3 alkalom után ügyesen megtanult korizni. Mind görkorival, mind pedig jégkorcsolyával ügyesen egyensúlyoz! Élvezi nagyon!
Hétfőn Elvittem Csengét egy zenés táncos tornaórára, amit nagyon élvezett, és egyelőre úgy fest, szeretne járni. :) Ez klassz! Az utóbbi időben nagyon jól elvagyunk egymással. Mivel én vízöntő vagyok, elég nehéz Velem. De az utóbbi időben nagyon egy hullámhosszon vagyunk a kisasszonnyal! :)
Ennek örömére ma az Óvónéni azzal fogad, hogy pár napja Csenge komor, és nem mosolyog annyit, mint annak előtte..... Igazából nem tulajdonítok ennek jelentőséget, mondtam Neki is, ha kicsit is ránk ütött, akkor már nagyon elege van már a télből... :S Illetve a hétfői torna már elég régen volt ahhoz, hogy elkezdjen kételkedni, megyünk e még oda! (Bár soha nem adtunk alapot a hitetlenségének), türelmetlen. így már várom, mikor vágja hozzám, hogy Ő nem is akar menni többet.) :D Ezt elmondtam az óvó néninek is, és szerintem elfogadta, hogy nincs semmi komoly a háttérben.
Ma is, ha tehette volna, ment volna játszóterezni, de hiába vittem oda, senki nem volt lent, így viszont Ő is csak unatkozott. :P
Egész társasági kis lányka lett, sok sok barátja van a csoportban, és sokakat itthon is emleget.
Nagyon megbízható! Ha pl. valamit üzenek általa valakinek, szépen átadja.Ez az oviban nagy meglepetést szokott okozni. Viszont nagyon örülök, hogy a saját tudása szerint kezelik.
Van egy aranyos történetem:
Heni néni egyik délután azzal fogadott, hogy Csenge bizony nagyon elkeseredett, és sírt! :O Feladatot kaptak, hogy az előttük lévő papírra 3 pöttyöt fessenek, a különböző színű mezőkbe... Csenge pedig elkezdte szépen kidekorálni az egész papírt. Amikor az óvó néni "rá"szólt, hogy miért nem a feladatot csinálja, keserves sírásba kezdett, és nagyon elszomorodott. Kiment a mosdóba megmosakodni, és félreült. Az óvó néni elmagyarázta neki, hogy ez a feladat abban segít Neki, hogy megtudja, Csenge ismeri e a színeket, és el tud számolni 3-ig. Csenge erre felsorolta a papíron lévő színeket, megszámolta a pöttyöket a kis ujjával szépen rámutatva (16-ot), majd mosolyogva kijelentette, hogy Ő már nem is hisztizik, és szeretne tovább játszani.....
Az óvó néni -állítása szerint- megsemmisülve ottmaradt a kisszéken. :D
Ez a kis szösszenet nagyon visszaadja Csengét! Ő ilyen.
Egy másik imádom történet:
-A Bálint (?) mindig verekszik.
-Mit csinálsz ilyenkor?
-Jól megvédem magam!
-Ügyes vagy! :) Hogyan? (kicsit kételkedtem)
-Hát jó gyorsan elfutok! (közben néz rám rosszallóan, hogy ez egyértelmű!) :D
Vettem Neki a Lidl-ben Jácinthagymákat. Egy kis cserépben volt 3 hagyma. Megbeszéltük, hogy ha gondozza, öntözi, szeretgeti Őket (persze gondolatban), akkor hoznak Neki szép rózsaszín virágokat! Mostanra mindhárom virág teljes pompájában rózsaszín dísze a szobának. Ha elvirágzanak, levisszük a ház elé a hagymákat, és elültetjük. :) Nem telik el nap, hogy, ne szeretgetné, nézegetné a saját Virágait! Azt hiszem, veszünk majd máskor is ilyen "csúnyából szép" virágot! :)
3 alkalom után ügyesen megtanult korizni. Mind görkorival, mind pedig jégkorcsolyával ügyesen egyensúlyoz! Élvezi nagyon!
2010. október 1.
A változás:
Szeptember 21.-én fogászati vizsgálaton vettek részt az óvodában.
Csenge rettegett tőle, és igyekeztem megnyugtatni, hogy mivel Ő szépen mossa a fogait, nincs mitől félnie, hisz szépek.
Ebben a tudatban búcsúztunk el. és hittem, nem lehet baj, hisz többen is vannak, akik most találkoznak először fogorvossal, csak nem lesz elrettentő!!! :O
Az óvó néniktől megtudtam, hogy a vizsgálat tényleg nem volt veszélyes, és a gyerekek nagyon segítőkészek voltak. A vizsgálat végén jött a nagy kérdés:
"Ki cumizik még cumit, vagy az ujját?"
Persze Ők még kicsik ahhoz, hogy bármit is letagadjank, nem is tették. Pechünkre Csenge mellett állt a doki, így hozzá hajolt le, jelképesen, és ígértette meg a kislánnyal, hogy mire tavasszal jön már ugye nem fogja szívni az ujját? mert annak komoly következményei lesznek, csúnyák lesznek a fogai, fogyszabályzóra lesz szüksége, meg előreálló kapafogai lesznek.
Csenge megígérte!!!
Senki nem tudta, hogy Ő milyen következetes kislány. Senki nem ismerte eléggé egy ilyen helyzethez.
Ebédig kb. 20x (per óvó néni) mondta el, hogy Ő már soha többé nem fogja szívni az ujját!
Ebéd utáni alvás: hatalmas lelki fájdalom, nem alvás, de ujj be nem kapás! Délutánra végkimerült, karikás szemű gyerek, aki várja a megnyugtató ígéretet TŐLEM! Nem tudtam Neki megadni, mert a fogdoki állkapocs deformitásról is beszélt, meg komoly következményekről,. de persze nem nekem!
Az óvó nénik saját bevallásuk szerint nem tudtak mit kezdeni a helyzettel. Heni néni annyit mondott, hogy most a legfontosabb, hogy a lelkét megnyugtassuk valahogy, hiszen nagyon zaklatott, Olyan dolgokat is hallot, amiket nem kellett volna, mert nem az ő fülének való!
Tudom, hogy ennek előbb utóbb el kellett jönnie, és örülök, ha túl leszünk rajta, de hibáztatom magam, mert nem készítettem fel erre! Haragszom, mert ha gond van, akkor a szülővel kellett volna felvenni a kapcsolatot! Nem a majdnem 4 évesnek elmondani! Úristen!!!!
Értem, hogy Rá akartak ilyeszteni, de ez több élű fegyver!
Az este maga volt a pokol. Sírdogált, szenvedett, elfáradt. Éjjel is nagyon zaklatottan aludt, nem túl pihentetően. Másnap az oviból egyenesen a játékboltba mentünk.
Mivel az ujját a kukaccal szívta, és Kukac volt az alvóka, nyilvánvalónak tűnt, hogy Kukacnak mennie kell! Ezt meg is beszéltem Vele. Választhat magának egy új, nagylányoknak való alvókát, amelyik végigkíséri az óvodai éveken.
Egy pihe puha kis elefántra esett a választása, aki a Fáni nevet kapta!
Ez az éjszaka, már kevésbé volt zaklatott! :)
Úgy döntöttünk, hogy elvisszük mi is egy fogorvoshoz! Pénteken délután voltunk a fogászaton. A Fogorvos először is megdícsérte, hogy milyen szépséges fehér fogai vannak, majd szépen elmondta, hogy az "deformitás" egyáltalán nem feltétlenül az, és ha az is, és most már nbem szívja majd, akkor minden rendben lesz, meg különben sem olyan nagy a baj! (Persze én teljesen jól felfogtam,. hogy amit nekem mond is más, meg amit a gyerek felé követít is más!)
Azóta, szeptember 21.-e óta nem kapta be az ujját! Kb akkor aludt egy jót utoljára! Folyamatosan fáradt, nem kapcsol ki úgy ahogy erre még szüksége lenne! ....
Hihetetlenül, felnőtteket megszégyenítően kitartó! én meg nem vagyok biztos benne, hogy ennek ez az egy megoldása volt! FÁRADT!!!!
2010. szeptember 1.
Az első nap!
Ezen is túl vagyunk.
Az első napon az oviban. Reggel büszkén cipelte a nem éppen könnyű hátizsákot, és boldogan mosolyogva lépett be az óvoda aulájába. Egyik oldalán Anya, másik oldalán Apa szipogott titokba,n és mosolygott büszkén a kislányra.:)
Ebéd után mentem érte első nap. De már ma ott aludt volna... :D
Az óvó nénik aranyosak, mindig mosolyognak, a csoport társak közül több ismerős, barát is van.
A csoportja Fehér süni kiscsoport, jele pedig Gomba lett, amit Ő maga választott magának, a helyével együtt, ahova később a jele került. :)
Az első szülői értekezleten volt egy kis félreértés és majdnem másik csoportba (vegyes) tették, de tökéletes csiszolt modoromat elővéve érvekkel alátámasztva, és egy másik elégedetlen apukának (:S) köszönhetően mindenki a helyére került, így Csenge is a kis csoportba. :P
Kérdésemre, hgy milyen volt az első nap, a válasz: "Jó! Miért csak ilyen keveset maradok itt?" Azt hiszem ez elég beszédes! :D Szerencsére!
2010. május 15.
Villám
Gyorsan, amíg a család pihenget levésem a fontos dolgokat....
Puzzle:
Elérkezett az ideje! A nem túl nagy, és aprólékos képeket nagy lelkesedéssel rakja ki egymás után többször is. Csillog a szeme, amikor az utolsót is a helyére illeszti! :)
Felesel:
Pár napja élvezettel felesel vissza.... ellent mond és már vigyorog is, mert tudja célba lőtt.... oda kell figyelnem, hiszen ez idővel szemtelenségbe fordulhat.
Alvás:
Már egy ideje küzdünk az elalvás, hol alvás, hogy alvás feladatokkal, és bizony a felújítás alatti Nagyizás, kórházasdi, és társai nem nagyon segítettek. Teljesen kitolódott az esti elalvás 21:30-22:00 -ra. Szerencsére a reggeli ébredés ezzel arányosan szintén tolódott, úgyhogy bár a napi óraszámot hozza ugyan, de későinek érzem én ezt a 22:00 órát. Tudom, hogy vannak gyerekek, akiknélez teljesen működik, és jó is, de én Csengét Csengéhez viszonyítom.
Arról nem is beszélve, hogy nem és nem enged ki minket, amíg el nem alszik.... meglepő, ahogy nő, úgy szilárdul meg ez irányban mind jobban. :S
2010. március 23.
Hová mész te kiscsibe?
Salalalala.
Megyek a csibe bölcsibe!
Salalalalala. Mit csinálsz te ott?
Salalalala
Amit a nagy csibe csak kicsibe!
Csip-csirip!
Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltünik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
és még egy:
Weöres Sándor: A medve töprengése
Jön a tavasz, megy a tél,
Barna medve üldögél:
- kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!
Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.
Barlangomból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz- e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz!
E 3 versikét kántálja felváltva, szépen, hangsúlyozva, imádnivalóan! :)
Napjaink békésen, szépen telnek újat nemtudok írni így ennyi! :)
Nem emlékszem írtam e már róla, de minden ezzel kezdődött... :
Móricz Zsigmond: A török és a tehenek
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
és ha nem leszek "lustaanya", fel is töltöm a videót róla, mert a színésznői véna nem gyengén mutatkozik meg.... :P
2009. december 28.
Egyedül
Ma délután elővettük a hátizsákját, tettünk bele pizsamát, váltás bugyit, esti meséhez könyvet, és átballagtunk a Nagyihoz.
Még soha nem aludt nélkülünk "idegenben"! Ha sikerül, ez lesz az első!
2009. október 23.
Változik!
Legyen már egy ilyen bejegyzés is, mert réges-rég nem volt. Na nem csak az én lustaságom miatt. ;)
Érdekes, hogy a változás Csengénél soha nem átmenetes. Gyakorlatilag egyik napról a másikra képes hozni valami teljesen ledöbbentőt.
Mikkel rukkolt elő a majdnem 3 évesünk?
Mondókák!
- csigabiga gyere ki...
- csigabiga told ki...
- mókuska, mókuska....
- János bácsi...
- ki lakik a dióhéjban... (pici segítséggel)
- bújj bújj zöld ág...
- hinta palinta...
- ...
Hirtelen ezek jutottak eszembe.
Folyamatosan kántálja őket, megállás nélkül. Az elejétől a végéig mindegyiket. Eddig csak harapófogóval (ha egyáltalán) sikerült egyet egyet kicsikarni belőle. Olyan jó hallgatni! :)
Szerepjátékok:
Babázik nagy lendülettel, sétáltatja, öltözteti, boltba viszi, majd Ő maga ül a pénztárgép mögé és árul, elad, visszaad, csomagol.... hosszú hosszú időre lefoglalja magát. Rengeteget lapozgatja a könyveit, és olyan meséket talál ki, hogy az állam leesik.
"Anya mit szójsz hozzá, elmegyünk a játszótéjje!" (Hát mit szólnék! :P)
Aztán fogadj ám szót! inétsre a rendszeres válasz: "Úgy lesz!" :)
Már ahhoz is megvan az esze, hogy bejusson a nagy ágyba éjjel. (Persze amíg ez csak hajnalban következik be, nekem sincs ellene kifogásom, de ugye a gyerek nem így működik. Ha megérzi, hogy gyenge vagy, nincs menekvés... :S és bizony én mostanában gyenge vagyok :$ Ő pedig egyre rafináltabb! :D
Müzli szelettel kínálták, és Köszönte szépen nem fogadta el, mert: "Én ilyet nem ehetek, mejt beteg jeszek tőle!" Még nincs 3 éves. (Egyszer a gyógyszertárban adtak a kezébe ajándékba. Akor leguggoltam mellé, és elmagyaráztam, hoyg nem eheti meg, mert beteg lesz tőle, mert van benne mogyoró, dió... de úgyis boltba megyünk, veszünk Neki másikat, ezt pedig eltesszük, és Apányak adhatja. Így is tett, és még örült is, mert Apa NAGYON ÖRÜLT az jándékának! ;))
Most a mogyorót próbálom bemutatni Neki. A tervem az, hogy veszek egy (egész)mogyorós csokit, és egy sima csokit, ha látja, mit nem szabad, talán könnyebben rögzül, hiszen a müzlit is csak egyszer kellett megmutatni Neki. És ha az is egyértelmű, hogy a mogyorós helyett van másik, ami finom, akkor talán nem is fogja érdekelni.
A múltkor a bölcsiben diót törtek! Amikor megtudtam, kifolytak a könnyeim! Bea néni elmondta neki, hogy attól Ő beteg lehet, és ezért nem játszhat vele, vagy eheti meg. :)
Korai? Talán igen, talán nem! Véletlenül sem szeretnék még egy olyan élményt, mint egy éve nyáron. Sajnos az életébe kerülhet egy icipici figyelmetlenség is. :(
Én is még pöszén mondtam mindenhol, hogy nem vehetem be a gyógyszert, mert gyógyszerérzékeny vagyok.
2009. október 18.
Vérbeli profi??? :D
...Minden várt ellenkezést, tiltakozást, hisztit mellőzve ráadtam a lábára a korcsolyát, és már mentünk is a jégre. (Mert ugye tudjuk Róla, hogy minden újat első körben tagad, és ellenez. ;) De nem ezt) Tapasztalatom az, hogy Csengus a jégre született. :D ....
Ahogy kiszálltunk a kocsiból, már hallatszott a sátorból a zene. Ezzel már nyert ügyem volt, hisz ahol zene van, ott Csenge nagyon szeret. ;)
Első utunk a pályához vezetett, hogy hihetetlen kíváncsíságát egy kicsit oltsuk. Látta a lábakon a koikat, és tudta, hogy Rá is vár egy.... Péntek délután már félre tettem az irodába egy 25-ös korit. (ami kicsinek bizonyult később :P) Gyakorlatilag, mint Zrínyi berontott a melegedőbe, majd az irodába a "pici koriért"! :D Ráadtam, első pillanattól megtalálta az egyensúlyát, és a műpadlón a legkisebb gond nélkül szépen, egyenesen sétálgatott.
A jégre barátnőm segítségével vonultunk fel, két oldalról fogtuk a kis kezét, és megkezdtük a körözést. Lábait szépen rakta egymás után. Ő már elemelte a lábát a jégről, amikor Mi még nem... :D Sajnos csak a szárazon tudtam felvételt készíteni, és utólag az sem lett túl jó, de ma ismét megyünk Apával, és elcsaltuk magunkkal Mira barátnőjét is a szüleivel, úgyhogy talán majd ma sikerül érdemleges képet, videót készíteni. :)
Sajnos rossz is történt az elmúlt időben. Kiújult az ekcémája. Gyakorlatilag nyúzza saját magát. Az időjárás sem kedvez, illetve nutellás kenyeret kapott, ami szintén nem előnyös... gyanús az is, hogy a hétfőn bevitt szójatej és kakaó csütörtökig érintetlen maradt... remélem nem adtak neki tejet, kakaót... eddig nem volt ilyen gondom, de a nutelás kenyeret Gyöngyi néni említette... pedig már szóltam többször is, és a füzetébe is beírtam, a "tiltólistát", az orvostól is vitettek be velem igazolást ezekre az ételekre... :(
Újra adom neki napi 2x a Radium Bromatum CH9-et , és Atropa Belladonna CH9-et.
Naponta 1x pedig a Sulfur CH15-öt.
2009. június 21.
Heti jelentés!
Hihihi!
A 30. hófordulójára az alábbi mailt kaptam:
Sajnos ismét beigazolódott, hogy nem szabad egyenesnek és korrektnek lenni, mert nem éri meg! Mivel a jelenlegi irodában egyértelmű gondok voltak, szájra kapott a pletyka,: sokan vagyunk! Próbaidősként persze, hogy beindult a vezérhangyám. Jött is a jó laposztás. Igen ám, de lépni nem mindenáron, csak ha muszáj. Ezért beszéltem az illetékesekkel, hogy bár nem szeretnék, de ha kell, akkor most, mert most van lehetőségem.
Erre a tulajtól azt a választ kaptam, el ne fogadjam, meg mindenkinek biztos aszéke, meg mondjam le, meg különben is....
Másnap szőnyeg szélén: Ha már Anita úgyis megy, ... de a június 30. ai zárást ugye még megvárom (ennek júli 20. a határideje)? Hát nem tudom megvárni, mert ebben az esetben várnak az új helyemen.!
Hát így kell gyorsan, és (remélem) jól dönteni!!! Kérdem én, ha nem kérdezek rá mikor rúgnak ki? Amikor letelik a 90 nap, és be kell jelenteni magasabbra???? De már mindegy!
Erre a tulajtól azt a választ kaptam, el ne fogadjam, meg mindenkinek biztos aszéke, meg mondjam le, meg különben is....
Másnap szőnyeg szélén: Ha már Anita úgyis megy, ... de a június 30. ai zárást ugye még megvárom (ennek júli 20. a határideje)? Hát nem tudom megvárni, mert ebben az esetben várnak az új helyemen.!
Hát így kell gyorsan, és (remélem) jól dönteni!!! Kérdem én, ha nem kérdezek rá mikor rúgnak ki? Amikor letelik a 90 nap, és be kell jelenteni magasabbra???? De már mindegy!
Csenge akkora iramban fejlődik, hogy azt már nyomon követni lehetetlen!
Pár apróság:
-Párbeszéd:
-Gagyi!
-Nem Gagyi! Nagyi! Mond utánam: Nagymama!
-Nagymama!
-Nagy-i!
-Gagyi!
-Neeeem!
-Deee!
-Nagyi! mint Nagymama
-Gagyi nem Nagymama, Gagyi: Pici Gagyi! :XD
A névmásokat és a ragozást oly egyedi módon keveri, hogy az valami fantasztikus:
Csenge kéjek szépen egy kifjit! (Persze Ő kéri, és saját részre!)
Anya Csenge bekakilt, gyojsan wc-re! (ezt a dolog megtörténte előtt, nagyon sürgetve)
Csengéé, enyém! (ha az övé) Anyáé enyém! (Anya tied!)
Rengeteget feszegeti, hogy nagyra nő, illetve, hogy már nem kisbaba.
-Párbeszéd:
-Gagyi!
-Nem Gagyi! Nagyi! Mond utánam: Nagymama!
-Nagymama!
-Nagy-i!
-Gagyi!
-Neeeem!
-Deee!
-Nagyi! mint Nagymama
-Gagyi nem Nagymama, Gagyi: Pici Gagyi! :XD
A névmásokat és a ragozást oly egyedi módon keveri, hogy az valami fantasztikus:
Csenge kéjek szépen egy kifjit! (Persze Ő kéri, és saját részre!)
Anya Csenge bekakilt, gyojsan wc-re! (ezt a dolog megtörténte előtt, nagyon sürgetve)
Csengéé, enyém! (ha az övé) Anyáé enyém! (Anya tied!)
Rengeteget feszegeti, hogy nagyra nő, illetve, hogy már nem kisbaba.
A 30. hófordulójára az alábbi mailt kaptam:
28-30 hónapos A gyermek tud már lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. (Hajjaj!!) Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de próbálkozik. (Nem is próbálkozik!) Az egyszerű guruló kisautót vagy biciklit már ügyesen hajtja a lábával. (A szandija már egy mérettel kisebb! :S)
Felveszi a ruháit, rajzol, és gyurmából figurákat próbál formálni. (Így van)! Kockáiból igazi tornyokat épít. (Aha!) Képes gyöngyöt fűzni, és ha nem túl szoros a gomblyuk, be tudja gombolni a gombokat. (Gyöngyöt fűz már hónapok óta, de a gombok hidegen hagyják!)
Meg tudja nevezni a testrészeit. (Az utolsó porcikáig! És még jelzővel is ellátja....pl: kopasz! :O) Elkezdi helyesen használni az "én" és a "te" személyes névmásokat. (Néha sikerül ;))
Lassacskán kinő a hiszti-korszakból. (Igen???? IGEN JEJEJEJE!!!!) Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni, és képes várni. (Tényleg!) Ha valamit megtiltanak neki, érdemes megmagyarázni, hogy miért. Igaz, ezt most még nem érti meg mindig teljesen, de hosszú távon megtérül a magyarázat: megszokja, hogy nem kap értelmetlen parancsokat. (Ezt már egy ideje gyakoroljuk! Hosszú a szentbeszéd, de tényleg kiragad, és megjegyez, úgyhogy érdemes! ;))
Nappal általában már sikerül szobatisztának, székelési inger esetén pedig szinte sosem fordul elő baleset. (Ezen már általában túl vagyunk!)
2009. május 6.
Kéne írni....
... csak fogalmam sincs, hogyan írjam le. :P Mert kéne írni arról, hogy a jelzőlámpa fogalma, célja teljesen letisztult, és ez miatt baromi büszke vagyok (persze ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is állna önmagától is, de nincs 2,5 éves, mit várok :D)Meg kéne írni arról is, hogy amíg várjuk az autóban, hogy váltson a lámpa, megbeszéljük, hogy "a motojos bácsi jobbja ment, Apa jobbja ment, Csenge bőcsibe megy, nem jobbja" (Mi balra fordulunk) biciklin ülve, ha arra kérem, hogy forduljon jobbra, 3-ból 2x befordul! Ez miatt megint csak dagadok...
Hétfőn megkaptam életem első "tényleg" általa (és két daduskéz által) készített Nayák napi ajándékát, egy gipsz szívecskét pirosra festve ("Csenge festette") közepén egy arany színű keretben a fényképével! :) (Természetesen Apa is segített a csajszinak, egy nagyon szép könyvecske formájában, amibe Csenge rajzolt nekem egy katicát, és egy lufit is. :)
... és ezek miatt (többek között) szégyellem magam nagyon, amikor mégis panaszkodni kezdek, hogy vasárnap a hajókázás utolsó 20 percét olyan szinten tette emlékezetessé az utasoknak, hogy valószínűleg a fényképe kikerült a hajó falára a tiltó listára! :( Üvölt, ordít, ahogy a torkán kifér... hogy miért, hát mert nem mászhatott fel az amúgy is labilis üveg ajtóra menet közben... szégyellem magam, de amikor elkezd csak úgy játékból a földön csúszni mászni, fóka járásban közlekedni, és hemperegni (teszi ezt bárhol: játszótér, hajó padlója, keriék nappalija) olyan magaslatokba vágja fel bennem az ideget, hogy azt leírni nem lehet! Vigyorogva néz körül, hogy ez kinek tetszik! (Persze nyilván senkinek, mert ebben az égadta világon semmi nincs, ami tetszhetne, de sokan mosolyognak Rá ilyenkor! Ez dühítő! Mert a hátam mögött meg azt mondják, miért nem neveli meg??? Váááááá!!!!!!! Ördögi kör!
Délután mindig az Övé! Dönthet, mit csináljunk, séta, játszótér, bicikli, motor, stb. Az elmúlt 2 napban mégsem tudott mit kezdeni magával, és a programok rövidkére sikeredtek. Bármennyire erőltetem, nem tudnám leírni, hogy miért is nem volt jó, és mi lett volna jó! Haza jöttünk, olvasgattunk, összebújva nem csináltunk semmit, és úgy már jó volt.
Kicsit szomorú vagyok, mert délután általában repülök érte, alig várom, hogy velem legyen... de gyakran még a lépcsőház ajtóig sem érünk el, már megy a műsor! És Isten a tanúm rá, nem értem!!! Csak úgy, mert miért ne! Bármin!
Közben meg elszámol 10-ig, (kb. 6 körül egyszer segíteni kell) összetett mondatokban beszél, (igaz I. szám 3. személyben :P) pár napja már tekeri is a biciklit, (bár lusta, és azt mondja nehéz ;)) szóval minden téren fantasztikusan fejlődik, csak ezek a közjátékok...... :'(
Hétfőn megkaptam életem első "tényleg" általa (és két daduskéz által) készített Nayák napi ajándékát, egy gipsz szívecskét pirosra festve ("Csenge festette") közepén egy arany színű keretben a fényképével! :) (Természetesen Apa is segített a csajszinak, egy nagyon szép könyvecske formájában, amibe Csenge rajzolt nekem egy katicát, és egy lufit is. :)
... és ezek miatt (többek között) szégyellem magam nagyon, amikor mégis panaszkodni kezdek, hogy vasárnap a hajókázás utolsó 20 percét olyan szinten tette emlékezetessé az utasoknak, hogy valószínűleg a fényképe kikerült a hajó falára a tiltó listára! :( Üvölt, ordít, ahogy a torkán kifér... hogy miért, hát mert nem mászhatott fel az amúgy is labilis üveg ajtóra menet közben... szégyellem magam, de amikor elkezd csak úgy játékból a földön csúszni mászni, fóka járásban közlekedni, és hemperegni (teszi ezt bárhol: játszótér, hajó padlója, keriék nappalija) olyan magaslatokba vágja fel bennem az ideget, hogy azt leírni nem lehet! Vigyorogva néz körül, hogy ez kinek tetszik! (Persze nyilván senkinek, mert ebben az égadta világon semmi nincs, ami tetszhetne, de sokan mosolyognak Rá ilyenkor! Ez dühítő! Mert a hátam mögött meg azt mondják, miért nem neveli meg??? Váááááá!!!!!!! Ördögi kör!
Délután mindig az Övé! Dönthet, mit csináljunk, séta, játszótér, bicikli, motor, stb. Az elmúlt 2 napban mégsem tudott mit kezdeni magával, és a programok rövidkére sikeredtek. Bármennyire erőltetem, nem tudnám leírni, hogy miért is nem volt jó, és mi lett volna jó! Haza jöttünk, olvasgattunk, összebújva nem csináltunk semmit, és úgy már jó volt.
Kicsit szomorú vagyok, mert délután általában repülök érte, alig várom, hogy velem legyen... de gyakran még a lépcsőház ajtóig sem érünk el, már megy a műsor! És Isten a tanúm rá, nem értem!!! Csak úgy, mert miért ne! Bármin!
Közben meg elszámol 10-ig, (kb. 6 körül egyszer segíteni kell) összetett mondatokban beszél, (igaz I. szám 3. személyben :P) pár napja már tekeri is a biciklit, (bár lusta, és azt mondja nehéz ;)) szóval minden téren fantasztikusan fejlődik, csak ezek a közjátékok...... :'(
2009. május 2.
Patent!
Leginkább így tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát! Az utóbbi időben nagyon bújik, hízeleg, egyre anyásabb! :P Eddig ez nem volt jellemző. Most előfordul, hogy csak úgy hajlandó Apával bemenni fürdeni, ha én is odaülök melléjük! (Ez egy panel lakás fürdőjében nem kis tervezést, helyezkedést és stratégiát igényel ám! ;)) Esténként pedig már szinte rendszeres, hogy 20-30 percre bekutyorog az ölembe, és nem mozdul onnan sehova. "Anya öjedbe csüccs Csenge!" Nem mondom, hogy nem esik jól! :D Imádom ezt. Ha szomorúbb vagyok, vagy látja rajtam, hogy valami nem passzol, odaáll elém, kézháttal simogatja az arcomat, és közben rendíthetetlenül ismételget: "Seji baj!"
Ma reggel teljesen leakasztott: Ébredését követő 2,5 mp elteltével: "Na Csenge nem aszik, Eccse kéj Kakaót!" Ilyenkor kimegyünk a konyhába, kiöntöm a kakaóját, előkészítem a kávét, melegítés közben pedig irány a WC! Ma reggel Csenge a konyhában maradt, és elkezdte a műsort, mivel nem látott... mire visszaértem a konyhába, (panel, lásd fent :P) már ordított Apáért, és nem volt hajlandó elfogadni Tőlem a kakaóját! Végül fogta magát, és visszafeküdt az Apja mellé! Én meg leforrázottan vettem tudomásul, hogy csak én kezdem a napot megint 07:00-kor! Ők nem! Kakaót vissza a hűtőbe, gép bekapcs, és tombolva kávéztam!
15 perc sem telt el:
A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,
ma délután pedig Kerianyuhoz kísértük el a kiskorút, hogy átadja az ajándékát!15 perc sem telt el:
"Anya! Csenge máj nem hiszti! Csenge odafeküdt Apához, máj nem fekü ott, Csenge felkelt, nem aszik! Csenge öjedbe csüccs!" Egyedül! Apa aludt, nem segített Neki. Átgondolta, összerakta, elmondta! Én megértettem! Bocsánatot kért, tudatosan! Nem reflexből!
A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,
Holnap még három képeslap várja, hogy örömet szerezzen.
Május 1.-én semmi extra programunk nem volt, a belvárosba mentünk be, bohóc előadást, és bábszínházat nézni, fagyizni teraszon, menet közben, "beülős" helyen enni. Mind olyan dolgot műveltünk amit Ricsaj nagyon szeret. A legjobban a teraszon ücsörgést és nézelődést. A Művészetek utcája adott helyet egy kis bazár sornak, és az előadásoknak is.
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)
Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)
Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@
2009. április 7.
Szia Tavasz!
A napsütés meghozta a kedvem, és vele a pozitív dolgokat is. :)
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)
Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)
Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D
Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)
Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)
Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D
Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!
Légy üdvözölve TAVASZ!!!!!!!!!
Már hiányoztál nagyon! ;)
2009. április 4.
Összefoglaló!
Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...
Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"
Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...
Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"
Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...
2009. március 18.
Gyógyulgat!
A kisasszony a héten még mindenképpen az itthoni légkör előnyeit élvezheti. A doktor nő megkért, ha van rá lehetőségem a héten még tartsam itthon. Továbbra is melegítsük a fülét, és adjam az orrcseppet. Ezzel csak az a bibi, hogy továbbra is elkezdtem melegíteni a fülét, mert hétfőn ezt elfelejtette mondani, az orrcseppről meg azt mondta hétfőn szükség esetén.... most meg azt, hogy továbbra is... :S Jó, akkor továbbra is cseppentek ha szükséges lesz! :D Kicsit szétszórtnak tűnt, lehet hogy Őt is megkeveri ez az állandó szél? Vagy az volt a fura, hogy időben kezdett? :) Ki tudja! A lényeg, hogy a héten még itthon maradhat velem a csajom!
Annyira nagyon megnőtt pár nap alatt, kész kis minifelnőtt!
1. Már mindent kér, és megköszön.
2. A neki feltett kérdésekre 90%-ban érdemleges és érthető választ ad! Értem ez alatt, hogy a kérdésre nem feltétlenül csak igennel vagy nemmel felel!
3. A bűnrossz 3 napos antibiotikum kúrát szó nélkül, okosan végigcsinálta. Nem műsorozott, szépen elfogadta, hogy márpedig az kell, és meg is itta! (Persze a rengeteg dicséret mellé azért mindig került valami, ami elvette a rossz szájízt! :$)
4. Megpróbál szinte mindent ugyanúgy csinálni, mint mi. Mosogat a konyhájában, mosni próbál a mosógépében, (sajnos az nagyon kicsi, de a nyúllal már egyezkedünk egy külön kis mosógépen ;)!) Igazi kis házi tündér! Tegnap a főzésben is nagyon ügyesen segített! :)
5. Folyó ügyeit teljesen önállóan intézi, (csak a villany fel,lekapcsolásában szorul némi segítségre, lévén nincs 1 méter...).
6. Egyezkedik, zsarol... "Ha Csenge kap kakaót, akkó pisííí" vagy "Csenge nem aszik, baba ámos, baba aszík" A múltkor épp Eperke ment DVD-n, és Apukája ki szerette volna szívatni az orrát! Erre a kis dugó felemelte a mutatóujját, és nagyon lassan, tagoltan: "A-pa! Csen-ge vévé, E-p-e-k-e, ne-e-e-m pó-szi oj-ja!"
Annyira nagyon megnőtt pár nap alatt, kész kis minifelnőtt!
1. Már mindent kér, és megköszön.
2. A neki feltett kérdésekre 90%-ban érdemleges és érthető választ ad! Értem ez alatt, hogy a kérdésre nem feltétlenül csak igennel vagy nemmel felel!
3. A bűnrossz 3 napos antibiotikum kúrát szó nélkül, okosan végigcsinálta. Nem műsorozott, szépen elfogadta, hogy márpedig az kell, és meg is itta! (Persze a rengeteg dicséret mellé azért mindig került valami, ami elvette a rossz szájízt! :$)
4. Megpróbál szinte mindent ugyanúgy csinálni, mint mi. Mosogat a konyhájában, mosni próbál a mosógépében, (sajnos az nagyon kicsi, de a nyúllal már egyezkedünk egy külön kis mosógépen ;)!) Igazi kis házi tündér! Tegnap a főzésben is nagyon ügyesen segített! :)
5. Folyó ügyeit teljesen önállóan intézi, (csak a villany fel,lekapcsolásában szorul némi segítségre, lévén nincs 1 méter...).
6. Egyezkedik, zsarol... "Ha Csenge kap kakaót, akkó pisííí" vagy "Csenge nem aszik, baba ámos, baba aszík" A múltkor épp Eperke ment DVD-n, és Apukája ki szerette volna szívatni az orrát! Erre a kis dugó felemelte a mutatóujját, és nagyon lassan, tagoltan: "A-pa! Csen-ge vévé, E-p-e-k-e, ne-e-e-m pó-szi oj-ja!"
Azt hiszem nem kiabálom már el, hogy szó szerint matrica függő lett. Imádja ezeket a ragacsos hátú színes kis képeket, állatokat, mintákat. Rendezgeti, sorakoztatja, "számolgatja"... csak úgy csillog a szeme egy egy ív láttán! Kriszti már meg is írta, hogy hol tudok beszerezni neki matrica gyűjtő füzetet, remélem nem túl korai... :)
2009. február 28.
"Szürke" hétköznapok!
- Csütörtök este fürdés, krémezés után egyezkedés Apával hogy melyik pizsamát veszi fel:
Az ágyában volt az előző esti pizsi, de:
- Csenge Fifis aszik!
- Nem cicám, itt van a kislányos!
- Nem, Fifis!
. ...
. ...
. ...
- A Fifis vizes, nem tudod felvenni!
Csenge odasétál a szárítóhoz, végignézi alaposan, sorról sorra, majd kicsit előrehajolva az Apja felé fordul, és nemet rázva lassan tagolva, hátratett kezekkel:
- Nem iszes, Fifis száaz! Csenge Fifis aszik!
Apa ismét alul maradt, bár megérdemli, miért akarja becsapni! :P
Természetesen a Fifis pizsamát pillanatokon belül előhúzta a fiókból a Kisasszony, és természetesen abban aludt csütörtök éjjel!
Apa megkérdez, hogy hozza a papucsomat? Mert ugye pillanatokon belül el fog ázni a ház kb. a földszintig! Miközben nemet intettem, megkértem, hogy a kisasszony szandiját viszont kihozhatná. :) Meg is tette, és miután ráadta, Csengus megállapította, "Apa papucs!" Mondanom sem kell, nem kicsit kuncogtunk... Persze értettük, hogy mit szeretett volna mondani, de már kicsit zavaró, hogy ennyire haragba van az igékkel. :O ("Apa is egye fel a papucsot!")
Este, mielőtt Apa elment volna itthonról, fodrászkodtak... persze én sem maradhattam ki, és miközben "szárította" a hajam, megjegyezte, hogy "Nem fáj!" Mondtam Neki, hogy persze, hogy nem fáj! Erre a kis árulkodós: "Apa fáj!" "Apának fáj?" "Igen!" Hát, látod, Apa már csak ilyen kényes! :$ és mielőtt bármelyikünk bármit mondhatott volna, kisasszony felkuncogott... szerintem értette a poént! :)
- Csenge Fifis aszik!
- Nem cicám, itt van a kislányos!
- Nem, Fifis!
. ...
. ...
. ...
- A Fifis vizes, nem tudod felvenni!
Csenge odasétál a szárítóhoz, végignézi alaposan, sorról sorra, majd kicsit előrehajolva az Apja felé fordul, és nemet rázva lassan tagolva, hátratett kezekkel:
- Nem iszes, Fifis száaz! Csenge Fifis aszik!
Apa ismét alul maradt, bár megérdemli, miért akarja becsapni! :P
Természetesen a Fifis pizsamát pillanatokon belül előhúzta a fiókból a Kisasszony, és természetesen abban aludt csütörtök éjjel!
- A szobatisztasággal együtt jött a legális idő húzás: az esti wc-n ücsörgés...
- A humor érzéke is egész jól fejlődik:
Apa megkérdez, hogy hozza a papucsomat? Mert ugye pillanatokon belül el fog ázni a ház kb. a földszintig! Miközben nemet intettem, megkértem, hogy a kisasszony szandiját viszont kihozhatná. :) Meg is tette, és miután ráadta, Csengus megállapította, "Apa papucs!" Mondanom sem kell, nem kicsit kuncogtunk... Persze értettük, hogy mit szeretett volna mondani, de már kicsit zavaró, hogy ennyire haragba van az igékkel. :O ("Apa is egye fel a papucsot!")
Este, mielőtt Apa elment volna itthonról, fodrászkodtak... persze én sem maradhattam ki, és miközben "szárította" a hajam, megjegyezte, hogy "Nem fáj!" Mondtam Neki, hogy persze, hogy nem fáj! Erre a kis árulkodós: "Apa fáj!" "Apának fáj?" "Igen!" Hát, látod, Apa már csak ilyen kényes! :$ és mielőtt bármelyikünk bármit mondhatott volna, kisasszony felkuncogott... szerintem értette a poént! :)
2009. február 7.
Pápá pelus/2.
Az elmúlt pár nap esti kérdése krémezés után:
- Mit veszel fel aludni? Pelust vagy bugyit?
- Peus!Nem bui, peus aunni!
volt a válasz, tegnap estig.... tegnap este ugyanis:
- Bui!! Eccse bui aunni! (Megkapta)
Reggel szárazon kelt! :)
Egész éjjel csak forgolódtam, hogy nehogy bepisiljen, nehogy elkeseredjen, ha esetleg... mert sajnos hajlamos rá, Többször át is mentem, tapogatóztam, hogy száraz, vagy pisis az ágy....
bár van egy csodalepedőnk a Brendonból, úgyhogy a matrac miatt nem kell aggódnunk! Az alsó része nem engedi át a nedvességet, a felső része pedig sima lepedő. a 4 sarkát gumifülekkel lehet a matrachoz rögzíteni. Csúúúcs!!!! Az meg, hogy nem kellett, még inkább: csúúúúúcs!!!!! :D
- Mit veszel fel aludni? Pelust vagy bugyit?
- Peus!Nem bui, peus aunni!
volt a válasz, tegnap estig.... tegnap este ugyanis:
- Bui!! Eccse bui aunni! (Megkapta)
Reggel szárazon kelt! :)
Egész éjjel csak forgolódtam, hogy nehogy bepisiljen, nehogy elkeseredjen, ha esetleg... mert sajnos hajlamos rá, Többször át is mentem, tapogatóztam, hogy száraz, vagy pisis az ágy....
bár van egy csodalepedőnk a Brendonból, úgyhogy a matrac miatt nem kell aggódnunk! Az alsó része nem engedi át a nedvességet, a felső része pedig sima lepedő. a 4 sarkát gumifülekkel lehet a matrachoz rögzíteni. Csúúúcs!!!! Az meg, hogy nem kellett, még inkább: csúúúúúcs!!!!! :D
2009. február 5.
:)
Köszi, köszi, köszi!!!
Mindenkinek köszönjük a névnapi köszöntést, verseket, képeslapokat, sms-eket! Mindent!!!!
Mindig megszépítitek az ünnepeket! Köszönöm! :)
"Na!!! Vége!!!" "Eccse"-nap is csak egyszer van egy évben. Lánykánk nagy nagy bánatára! :P
A tegnap tényleg nagyon róla szólt!
És délelőtt nagylányként elkísért egy gyors vásárlásra is. Mert pelus nélkül mozgunk már ugyan egy ideje, de még volt olyan helyzet, amikor inkább ráadtam... tegnapig! :) Kis kalandunk sikerrel járt! :)
Délután "Gagyi, Keianyu, Keiapu, Szoi" gondoskodtak a szórakoztatásáról Őhölgyének. Este pedig a Nagyszülei "Papa, Mama" látogatták meg! Úgyhogy szépen, és mozgalmasan telt az "Eccse" - nap! :)
Mindenkinek köszönjük a névnapi köszöntést, verseket, képeslapokat, sms-eket! Mindent!!!!
Mindig megszépítitek az ünnepeket! Köszönöm! :)
"Na!!! Vége!!!" "Eccse"-nap is csak egyszer van egy évben. Lánykánk nagy nagy bánatára! :P
A tegnap tényleg nagyon róla szólt!
És délelőtt nagylányként elkísért egy gyors vásárlásra is. Mert pelus nélkül mozgunk már ugyan egy ideje, de még volt olyan helyzet, amikor inkább ráadtam... tegnapig! :) Kis kalandunk sikerrel járt! :)
Délután "Gagyi, Keianyu, Keiapu, Szoi" gondoskodtak a szórakoztatásáról Őhölgyének. Este pedig a Nagyszülei "Papa, Mama" látogatták meg! Úgyhogy szépen, és mozgalmasan telt az "Eccse" - nap! :)
2009. január 28.
Pápá pelus/1.
A szobatisztaság kialakulását a szülő, a család és a gyermekorvos is a fejlődés meghatározó mérföldkövének tekinti. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, így egészséges kisdedeknél még akár több hónapnyi különbség is előfordulhat.
Meghatározók lehetnek a gyermek születésének körülményei (elhúzódó szülés, koraszülöttség, a magzati vagy az újszülöttkor betegségei); és a környezet hatásai is. A legjobb, ha a szülő az apróság első jelzéseit figyelve bátorítja őt a tisztaság iránti természetes vonzalmában; de semmiképpen sem kényszeríti a bilire ülést. A kényszerítés, vagy a túlzottan korai elvárás mindezt egy egész életre kiható kudarcélménnyé is teheti! A székletürítés feletti tudatosság kiépülésében igen sokat segíthet a gyakoroltatás, de a húgyhólyag működése külső beavatkozásoktól függetlenül, magától érik, amit bizony türelemmel kell megvárni. Orvosi, pszichológiai tanácsadás, tisztázó vizsgálatok akkor válnak szükségessé, amikor az átlagostól jelentős lemaradás, illetve feltűnő magatartászavar mutatkozik a szobatisztasághoz vezető fejlődési folyamat során.
Mit jelent?
Teljes szobatisztaságról akkor beszélünk, amikor a gyermek mind a székletének, mind a vizeletének ürítését tudatosan képes szabályozni; előbb a nappali, majd az éjszakai időszakban is. Ez a folyamat tehát „többlépcsős”, és forradalminak mondható változást hoz a csemete életében azzal, hogy immár két testnyílása felett is akarata szerint rendelkezhet. Az eddigi automatikus ürítés tudati ellenőrzés alá kerül, mely óriási sikerélmény a kisgyermek számára. A baba boldogan tanulgatja, és egyre jobban élvezi a tisztaság, a komfortosság újdonsült élményét, illetve szabadságát, a szülő pedig mindebben büszkén és örömmel osztozik, hiszen mind a ketten megszabadulnak a pelenkázás nyűgeitől, kényelmetlenségeitől, nem utolsósorban anyagi terheitől!
Első jelek
Az első év folyamán, amikor a végbél megtelik széklettel: a végbélnyílás kissé kinyílik, és egy reflex révén az összehúzódó hasi izomzat hatására a gyermek önkéntelenül ürít. Ha egyéves kor körül a szülő a székelés várható idejében bilire ülteti a kicsit, és annak sikerül az edénybe produkálnia, akkor ez pár hét után „kondicionálódhat”, tehát a külső körülmények megteremtésével már elérhetjük a sikert. Azonban ez még nem valódi szobatisztaság, mert a baba vagy kisgyermek még nincs tudatában a bélműködésének, közreműködése nem az ő akaratából történik.
Büszkének látszik
A legtöbb csemete általában a második év első felében lesz képes arra, hogy figyelni kezdi a saját székelése folyamatát. Játéka közben megáll, vagy többször „büszkének látjuk”, hogy sikerrel járt. Jeleit találjuk annak, hogy a székletét saját tulajdonának, teste részének tartja. Lassan-lassan sajátos birtoklási tudat alakul ki benne, s ez már része a fejlődés következő lépcsőfokának, amikor is a szüleitől való függetlenedési vágyát és akaratát a székletürítés folyamatára is megpróbálja kiterjeszteni. Erre a szakaszra az a jellemző, hogy a széklet „elvesztése” (bilibe, vécébe kerülése) veszteségélményt, aggodalmat jelenthet, vagyis igencsak ragaszkodhatnak ahhoz. Ezért a pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne a kicsi szeme láttára ürítsük ki a bilit vagy húzzuk le a vécét, hanem csak akkor, amikor már nem figyel oda.
Odaajándékozás
A másik nagy lelki motívum, mely hangsúlyos szerepet kap a szobatisztaság kialakulásában: a kicsik kibontakozó ajándékozási vágya. Ez a készség szintén kell ahhoz, hogy saját tárgyaikhoz hasonlóan a székletüket is „odaajándékozzák” szüleiknek, gondozóiknak. Mindezekkel együtt fejlődik a tisztaság iránti igényük, és annak a büszkeségnek a jó érzése, hogy már egyedül is meg tudnak tenni dolgokat. A második év közepén, végén felerősödik az utánzási hajlam is, a csöppségek egyre több cselekvésben másolják szüleiket, idősebb testvéreiket; ez pedig jól kihasználható a helyes szokások – többek között a tisztaságra, a rendre nevelés –, valamint a szobatisztaság kialakításában.
Jó elkerülni
A túl korai bilire szoktatás ellen szól, hogy azoknál a gyermekeknél, akiket már a második év elején elkezdtek a szobatisztaságra nevelni: a dackorszak beköszöntével a még nem eléggé megerősödött szokás „visszafordul”. Egyszer csak hiába ültetik őket a bilire, nem produkálnak semmit, de amint felkelnek róla, rögtön ott a nadrágban az eredmény. Ebben a korszakban sok csemete „nem tűri el”, hogy mások mondják meg, mit és mikor tegyen… Inkább visszatartja székletét (ezt ugyanis már sikerült jól begyakoroltatni!), még ha könnyen ki is üríthetné azt. A visszatartási idő egyre nőhet, s ez előre vetítheti a tartós székrekedés kialakulását. A dackorszak legjellemzőbb ideje a második év első fele, ezért tanácsolják sokan, hogy a szobatisztaságra neveléssel várjuk meg a második év második felét. Forrás: Baba Magazin
Ha ezt a legkevésbé sem könnyű folyamatot 3 lépcsőfoknak tekintem, akkor Csenge a 2. fokon áll!
1.) lépcsőfok az ebéd utáni bugyiban alvás, és cseppmentesen visszatartás álmában. 2008. szeptember 09-től. Ez minden szülői, vagy külső behatás nélkül alakult ki.
2.) lépcsőfok napközben szobatisztának maradni, és időben szólni, legyen az bármilyen szükséglet 2009. január 26. Itt csak minimális manipulálás történt, a csajságát meglovagolva, és szebbnél szebb bugyikat felsorakoztatva. :P
3.) lépcsőfok lesz, az éjszakai ágytisztaság. (Mivel ez délután nem okoz gondot, bízom benne, hogy ez is menni fog, de egyelőre nem erőltetem.) Viszont, hogy ez hogy lesz kivitelezve....
Az elmúlt napokban nagyságrendileg mindenképpen ez volt a legfontosabb, ami történt. Szombaton (24.-én) voltunk ismét Csecsemőszínházban, ami most is ugyanúgy elvarázsolta, mint eddig bármikor! Ettől függetlenül úgy éreztük Apával, hogy már megérett egy egész kerek történet befogadására is. A csecsemőszínház lényege a mondókákon alapszik, és ez az előadás (Icurka-picurka) nem egy egybefüggő kerek történet volt. Ez nem kritika, mert nagyon tetszett a Kisasszonynak, inkább csak nyugtáztuk, hogy szerintünk több információ befogadására is képes! :)
Meghatározók lehetnek a gyermek születésének körülményei (elhúzódó szülés, koraszülöttség, a magzati vagy az újszülöttkor betegségei); és a környezet hatásai is. A legjobb, ha a szülő az apróság első jelzéseit figyelve bátorítja őt a tisztaság iránti természetes vonzalmában; de semmiképpen sem kényszeríti a bilire ülést. A kényszerítés, vagy a túlzottan korai elvárás mindezt egy egész életre kiható kudarcélménnyé is teheti! A székletürítés feletti tudatosság kiépülésében igen sokat segíthet a gyakoroltatás, de a húgyhólyag működése külső beavatkozásoktól függetlenül, magától érik, amit bizony türelemmel kell megvárni. Orvosi, pszichológiai tanácsadás, tisztázó vizsgálatok akkor válnak szükségessé, amikor az átlagostól jelentős lemaradás, illetve feltűnő magatartászavar mutatkozik a szobatisztasághoz vezető fejlődési folyamat során.
Mit jelent?
Teljes szobatisztaságról akkor beszélünk, amikor a gyermek mind a székletének, mind a vizeletének ürítését tudatosan képes szabályozni; előbb a nappali, majd az éjszakai időszakban is. Ez a folyamat tehát „többlépcsős”, és forradalminak mondható változást hoz a csemete életében azzal, hogy immár két testnyílása felett is akarata szerint rendelkezhet. Az eddigi automatikus ürítés tudati ellenőrzés alá kerül, mely óriási sikerélmény a kisgyermek számára. A baba boldogan tanulgatja, és egyre jobban élvezi a tisztaság, a komfortosság újdonsült élményét, illetve szabadságát, a szülő pedig mindebben büszkén és örömmel osztozik, hiszen mind a ketten megszabadulnak a pelenkázás nyűgeitől, kényelmetlenségeitől, nem utolsósorban anyagi terheitől!
Első jelek
Az első év folyamán, amikor a végbél megtelik széklettel: a végbélnyílás kissé kinyílik, és egy reflex révén az összehúzódó hasi izomzat hatására a gyermek önkéntelenül ürít. Ha egyéves kor körül a szülő a székelés várható idejében bilire ülteti a kicsit, és annak sikerül az edénybe produkálnia, akkor ez pár hét után „kondicionálódhat”, tehát a külső körülmények megteremtésével már elérhetjük a sikert. Azonban ez még nem valódi szobatisztaság, mert a baba vagy kisgyermek még nincs tudatában a bélműködésének, közreműködése nem az ő akaratából történik.
Büszkének látszik
A legtöbb csemete általában a második év első felében lesz képes arra, hogy figyelni kezdi a saját székelése folyamatát. Játéka közben megáll, vagy többször „büszkének látjuk”, hogy sikerrel járt. Jeleit találjuk annak, hogy a székletét saját tulajdonának, teste részének tartja. Lassan-lassan sajátos birtoklási tudat alakul ki benne, s ez már része a fejlődés következő lépcsőfokának, amikor is a szüleitől való függetlenedési vágyát és akaratát a székletürítés folyamatára is megpróbálja kiterjeszteni. Erre a szakaszra az a jellemző, hogy a széklet „elvesztése” (bilibe, vécébe kerülése) veszteségélményt, aggodalmat jelenthet, vagyis igencsak ragaszkodhatnak ahhoz. Ezért a pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne a kicsi szeme láttára ürítsük ki a bilit vagy húzzuk le a vécét, hanem csak akkor, amikor már nem figyel oda.
Odaajándékozás
A másik nagy lelki motívum, mely hangsúlyos szerepet kap a szobatisztaság kialakulásában: a kicsik kibontakozó ajándékozási vágya. Ez a készség szintén kell ahhoz, hogy saját tárgyaikhoz hasonlóan a székletüket is „odaajándékozzák” szüleiknek, gondozóiknak. Mindezekkel együtt fejlődik a tisztaság iránti igényük, és annak a büszkeségnek a jó érzése, hogy már egyedül is meg tudnak tenni dolgokat. A második év közepén, végén felerősödik az utánzási hajlam is, a csöppségek egyre több cselekvésben másolják szüleiket, idősebb testvéreiket; ez pedig jól kihasználható a helyes szokások – többek között a tisztaságra, a rendre nevelés –, valamint a szobatisztaság kialakításában.
Jó elkerülni
A túl korai bilire szoktatás ellen szól, hogy azoknál a gyermekeknél, akiket már a második év elején elkezdtek a szobatisztaságra nevelni: a dackorszak beköszöntével a még nem eléggé megerősödött szokás „visszafordul”. Egyszer csak hiába ültetik őket a bilire, nem produkálnak semmit, de amint felkelnek róla, rögtön ott a nadrágban az eredmény. Ebben a korszakban sok csemete „nem tűri el”, hogy mások mondják meg, mit és mikor tegyen… Inkább visszatartja székletét (ezt ugyanis már sikerült jól begyakoroltatni!), még ha könnyen ki is üríthetné azt. A visszatartási idő egyre nőhet, s ez előre vetítheti a tartós székrekedés kialakulását. A dackorszak legjellemzőbb ideje a második év első fele, ezért tanácsolják sokan, hogy a szobatisztaságra neveléssel várjuk meg a második év második felét. Forrás: Baba Magazin
Ha ezt a legkevésbé sem könnyű folyamatot 3 lépcsőfoknak tekintem, akkor Csenge a 2. fokon áll!
1.) lépcsőfok az ebéd utáni bugyiban alvás, és cseppmentesen visszatartás álmában. 2008. szeptember 09-től. Ez minden szülői, vagy külső behatás nélkül alakult ki.
2.) lépcsőfok napközben szobatisztának maradni, és időben szólni, legyen az bármilyen szükséglet 2009. január 26. Itt csak minimális manipulálás történt, a csajságát meglovagolva, és szebbnél szebb bugyikat felsorakoztatva. :P
3.) lépcsőfok lesz, az éjszakai ágytisztaság. (Mivel ez délután nem okoz gondot, bízom benne, hogy ez is menni fog, de egyelőre nem erőltetem.) Viszont, hogy ez hogy lesz kivitelezve....
Az elmúlt napokban nagyságrendileg mindenképpen ez volt a legfontosabb, ami történt. Szombaton (24.-én) voltunk ismét Csecsemőszínházban, ami most is ugyanúgy elvarázsolta, mint eddig bármikor! Ettől függetlenül úgy éreztük Apával, hogy már megérett egy egész kerek történet befogadására is. A csecsemőszínház lényege a mondókákon alapszik, és ez az előadás (Icurka-picurka) nem egy egybefüggő kerek történet volt. Ez nem kritika, mert nagyon tetszett a Kisasszonynak, inkább csak nyugtáztuk, hogy szerintünk több információ befogadására is képes! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)