: ... avagy hogyan bonyolítom meg az amúgy egész nyugodt mindennapjaimat! (Mert persze rajtam kívül senki nem veszi komolyan a "gondomat"! Jelzem, lehet nem véletlen! :S)
Az úgy történt, hogy csütörtökön elvittem KicsiLányomat A Tappancs játszóház által szervezett Zenemanó névre hallgató foglalkoztatóra! A nevéből arra következtettem, hogy nagyon mellé nem nyúlhatok a dologgal! Tévedtem! :S Én lelki szemeim előtt láttam egy bizonyos zenés, mondókás programot, (amit azóta már meg is találtam, és hétfőn jelenésünk lesz ott!) ahol szerepelnek hangszerek, dalok, mondókák, sok sok mennyiségben! Ugyanis az a tapasztalatom, hogy bele tudna fulladni a kisasszony! Na ezt itt nem találtuk meg, ellenben volt gombaszínezés, és pöttyök rárgasztás. Mármint a gomba kalapjára! K.O. -val győzött a feladat Csengével szemben! Szegénykém olyan érzékenyen vette, hogy nem tudja véghez vinni a feladatot, hogy félre kellett vele menni egy kicsit. Mire vissza tudtunk menni, hogy akkor felragasztjuk azokat a fránya pöttyöket, addigra már elkezdte elpakolni a manónéni a ragasztót, pöttyöket... ez persze nem segített az amúgy is labilis, és fáradt csajszin! :S Szóval tartoztam az ördögnek egy úttal! Tetejébe délután csak 3/4 3-kor sikerült nagy nehezen elaltatnom, olyannyira felpörgette a foglalkozás! Persze nem a programmal van bajom, mert az olyan amilyen, sok gyermeken tesztelték, (bizonyára) bevált (valószínűleg) felépített (:O) feladatsor!
Az én kicsi lányom viszont meglátta a hangfalakat és már rázta is a fenekét... ezután ültessem le!
Szóval így kell elszúrni egy amúgy "lehet, hogy jó lett volna" napot!
És itt jön be a képbe a cím! A színezés olyan szinten zaklatta fel Csengust, hogy kicsit kutakodtam, találtam, és megijedtem! Azon belül is a finommozgások, konkrétan a rajz miatt természetesen. Őszintén szólva akkora szórást látok ezen a téren való fejlődésben is, hogy fogalmam sincs, hogy aggódjak, vagy sem! Mert amíg nem szinez, nem szeret rajzolni, addig egyedül szépen leveszi a szandiját, már 6 különböző formát szétválogat, és hiba nélkül bedobál, az ásványvizes üveg kupakját szépen kezeli... stb. stb. lehet, hogy egyszerűen nem szeret rajzolni??? Végülis miért ne? Motorozni sem szeret, pedig azt mondták az okosok, hogy azt minden gyerek szereti!
És egy kis magyarázat:
Csenge olyan kis személyiség már most, aki nagyon naggyyyyon türelmetlen, és CSAK akkor csinál valamit, ha azt meg tudja csinálni. Nem köt kompromisszumot, miszerint foghatom a kezét, vagy kilazíthatom a cipőfűzőt, vagy segítek belebújni a nadrágba... ezt el kell felejteni. Jó esetben a "Segítsek?" kérdésre nem vágja egyenesen a szemünk közé, csak odabök egy határozott "NEM!" -et! Persze ennek is megvan az előnye is! Pl. a konyha soha nem nézett ki úgy mintha háborús övezet lenne! :P És lehet, hogy olvasva ijesztőnek tűnik, messze nem az, csak ismerni kell a határait! És bizony a gomba színezéssel és pötty ragasztgatással ezt feszegettük! Tanultam az esetből!
Délelőtt az aktuális nagy kedvencet (katicát) rajzoltam le kb. ugyanakkorába, mint a tegnapi gomba, hogy színezzük ki! Minden frusztráció nélkül, készségesen nekiugrott, színeket cserélt ... persze sok köszönet nem volt benne, és már annak is örültem, hogy küszöbön nem ment ki! :$
Délután pedig bevetettük magunkat az általunk úgy imádott közegbe, a könyvesboltba! Ahonnan az Öreg néne őzikéje (kicsit Nagyi, kicsit az én kedvemért), a Pöttyös Panni (mert úgy vettem észre, az emberekről szóló történetek, mondókák nagyon lekötik) , és A szavak színes világa (engem egy babaenciklopédiára emlékeztet) című könyvekkel tértünk haza!
A Panniról szóló könyv úgy tűnik beváltja a hozzá fűzött reményeimet, mert este 2 mesét olvastam belőle, és nagy érdeklődés volt rá!
A részképességekre pedig erősen oda fogok figyelni a jövőben! Jövőhéten talán gyöngyöt fűzünk! :P (Amennyiben sikerül beszereznem a babagyöngyfűző szettet!) :D
Készülőben van a szeretet lista:
- Apa
- Anya
- "Gagyi"/Nagyi
- "Kei"/Keri
- Maci :D
Ennek az előzménye pedig:
Rendszeresen megkérdezem, "Ugye tudod, mennyire szeretlek?" A válsz erős bólogatás! Ilyenkor megkérdezem: "Te is szereted Anyát/Apát?" Van, hogy huncut vigyorral rávágja, hogy nem, és már húzza is be a nyakát, mert tudja, hogy ennek nyak"harapdálás" (igazából puszilgatás) lesz a vége. De van, hogy erősen bólogat, hogy igen! A következő kérdés: "Kit szeretsz még?" És erre válaszképp szokott elhangzani a fenti lista! Természetesen Apa mindenki után következik egyszer legalább! A második leggyakoribb azért még én vagyok! :P
