Múlt hétvégén. szombaton merészet gondoltunk és elvittük csajszit egy kis fürdőzésre.... pincéből előkerestük leporoltuk a karúszókat amikre Cseng pontosan és élénken emlékezett. Boldog, mosollyal nyugtázta, hogy pancsolni megyünk. Egészen addig szerintem csak sejtette, hogy miről dumál neki 2 nagy gyerek Őse! :P
Szerencsére a fürdőzés minden szempontból pozitív eredményt hozott: egyrészt nagyon élvezte, (mi is nagyon élveztük,) és a bőre sem lepett meg minket semmi csúnyasággal... azóta sem! :P (Kopp-kopp-kopp!!!)
Kapott kölcsönbe egy végtelenül egyszerű és keskeny úszógumit, aminek a segítségével Neki adtuk a Világot! Hiszen ettől kezdve sem a gumihoz sem Őhozzá nem érhettünk, csak a távolból kísérgettük. Ismerkedett a közeggel, amivel ekkora terjedelmében 1 éve, a nyaraláson találkozott utoljára.
Számomra nagyon jó érzés, hogy ennyire vízicsibe, hisz én is az vagyok, és dagadó büszkeséggel fogadtam minden elismerő tekintetet, megjegyzést, amikből volt rendesen, hiszen tényleg nagyon bátor, és ügyes volt! :)
Azt már írtam, hogy pár hónapja leszokott az önálló elalvásról. és ismét meg kell várni valamelyikünknek a szobájában, hogy elaludjon. Ez van, hogy 10 perc, van, hogy másfél óra.... tegnap sehogy sem akaródzott Álomországba vonulnia, miközben én kb. 2x vissza jöttem onnan. :S
Ami miatt írom, mégsem a bosszankodós. hanem egy hihetetlen élmény, amiben volt már részem de ennyire intenzíven, és katartikusan még sosem éltük meg!
Ez pedig a kettőnk között lévő viharos kapcsolat pozitív oldala.
Számtalan sok puszi, simogatás, Ő részéről történő puszi, és arcomat, karomat simogatás, nyugtató mosoly után láttam, hogy esély nincs arra, hogy elalszik a kisasszony, megbeszéltem Vele, hogy bemegyek fürdeni, és utána visszaülök a székre Hozzá. és álomba simogatom csak had menjek ki fürdeni.... (lécci-lécci-lécci) Folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mennyi kedvesség, és érzelem szorult ebbe a tündérbe, és milyen finom érzés, amikor a kislányod kedves mosollyal simogatja a karod arcod, miközben minden olyan kerek, és különben is nem hiszem, hogy leírható, de mindenképpen meg kellett próbálnom.... :) Persze nem végeztem amikor kiabált, hogy ennyi és nem több időm volt, Apa Ki akkor riadt kómásan, átrontott, mint dúvad, elfeküdt a szőnyegen.... persze, hogy ezek után, mikor mentem volna, ígéretet betartani, már nem kellettem, hisz Apa már megint többet ad, és bár tisztelem becsülöm a párom, ezzel nagyon tele e hócipőm, hogy ha fejre állok, is beállít kevesebbnek, önmagam előtt is... persze nem szándékosan... állítólag, de tegnap végre sikerült !!! Átvettem a jó zsaru szerepét!!!! Ezt senki, (még véletlenül sem) úgy képzelje, el, hogy erős hatalmi harcok folynak a gyerekért... :D
Egyszerűen csak arról van szó, hogy Apa a béke kedvéért engedékenyebb alap esetben, én viszont következetesebb vagyok! :) Ez minden családban így van. De az már nem biztos hogy aki a következetesebb az az érzékenyebb is, és ezt nem élvezi.... helyesebben egyre terhesebbnek érzi....
A végeredmény az lett, hogy mellettem aludt el, mert Apa után nem akart beengedni a szobájába... persze rákérdeztem, hogy akkor szeretne e mellettem aludni a nagy ágyban? Naná! És így tettünk. Sok sok puszit kaptam, adtam, és elaludtunk. De mivel nem a saját helyén volt, nem is úgy aludt, és amikor éjjel Apa egy rémálom miatt felkiabált minket, megkérdeztem, szeretne e visszamenni a helyére. Meglepő módon igent mondott, így visszavittem az ágyába. E rövid út alatt kaptam az arcomra hajamra még vagy száz puszit, ami azért is volt nagyon egyedi, hogy félálomban volt....
Kifolytak a könnyeim!!!
Tegnap este, éjjel olyan töltetet kaptam, amire már szükségem volt!!!
FANTASZTIKUS LÁNYOM VAN, ÉS ÉN NAGYON NAGYON BOLDOG VAGYOK!!!!
