eltűnve....

... de nagyon! :P

Amit nem írtam le, de mindenképpen szeretném:

-duma

-egészség, betegség

-kapcsolatok

-konyha felújítás

-+ ami most sem jut az eszembe....

A dumája csajszinak olyan fergeteges, hogy gyakran kapom azon, hogy vadidegenek faggatják boltban sorban állás közben, orvosi rendelőben, bárhol, csak hogy beszéltessék, hallgassák.

A minap Olgi néninél a váróban, egy nagypapának mesélte nagyon szépen leírva, hogy Ő előző este kiköpte  a cicikakit, és ezért vagyunk itt.... de az ilyen szó forulatok hallatán, ember nincs, aki ne dőlne ki :"Hát ez van sajnos! el kell fogadni. Beteg vagyok, és kész!" 

Vagy a Nagyinál  a konyhában elmesélte, hogy a sült krumpli úgy készül, hogy felszedik, megtisztítják, megsütik, visszahűtik, és a Nagyi megmelegíti.... "Ez erről szól Nagyi!" 

Nagyi megkéri, hogy fogadjon szót! "Áááá, az kizárt!"

Még mindig csak mosolygok, ha eszembe jut,  csörgő dobálás, illetve a pánik, hogy nem fog beszélni a lányom..... Hogy én mennyire haragudtam mindenkire, aki azt mondta, "Fogsz Te még csöndért könyörögni!" :P Hazudnék, néha tényleg előfordul, de az az igazság, hogy imádom hallgatni, és imádok Vele beszélgetni. Olyan fantasztikus szókincse van, és választékosan beszél, hogy az emberek többsége imád Vele beszélgetni...

Valahol mindig is tudtam, hogy Nekem ilyen lányom kell, hogy legyen!

Sajnos rengeteget betegeskedik. Sima megfázást követően 2 nap bölcsi után, most megint itthon van, de most úgy igazán nagyon beteg. Láza 39,3, egész éjszaka hányt, nagyon gyenge, és tényleg nagyon nagyon beteg..... utálom, hogy nem tudok többet tenni érte. Nagyon okos, és segítőkész, és remélem gyorsan meggyógyul, hogy tudjunk még sokat csavarogni, mielőtt én is elkezdek dolgozni....

A munkahelyemről költségcsökkentés címén elbocsátottak, mától passzív táppénz keretein belül vagyok itthon "nagyon erős derékfájással"... és ha minden jól megy, a táppénz végétől ismét dolgozhatok egy könyvelőirodában, úgyhogy tudunk kicsit együtt lenni, bújni egymást, ami jó..... :)

A felújítás alatt zömmel a Nagyinál aludtunk, mert ebben a porban, felfordulásban nem nagyon tudtunk megmaradni..... Szerencsére a nagy részén túl vagyunk, már csak apróságok vannak hátra, amik nem járnak kosszal, hanggal, úgyhogy elmondhatom, szép új álomkonyhám elkészült....!!!!! Meseszép, meg minden....

de még egyszer nem vágnék bele.... komolyan mondom, ha én úgy végezném a munkám, ahogy egyesek, már rég börtönben ülnék... :(

Óóó és volt egy húsvét is, persze... Rengeteg csokival, ajándékkal, igazi kis fehér nyuszival, amiben az volt  a legszebb, hogy az anyukája visszavárta. :D

"Anyunál csövezés" egyik legnagyobb hozománya, hogy ha lehetséges, még anyásabb lett Lujzi, és én még inkább nem akarok dolgozniíííí!!! Annyira jó Vele lenni. A régi kisszobámban aludtunk egy ágyban, ami számára azt jelentette, hogy "Anya ugye szorosan átölelsz, ha lefekszünk?"

Furcsa, hogy a munkahely elvesztése ellenére is egy nagyon jó időszakot tudhatunk magunk mögött családilag, kapcsolatilag, felnőtt, és vegyes egyaránt... örülök ennek, nagyon! 

Sajnos a második éjszaka sem telt jobban, még mindig nagyon beteg, egész éjjel hányt és nagyon magas volt  a láza. Ma már nem lázas, de nagyon kimerült és gyenge.... . napja nem eszik egy falatot sem, a vizet, amit nappal megiszik, éjjel kihányja, és az orvosok szerint nincs ok az aggodalomra.... hát nem tudom.... a gyógyszer, amit felírt Olgi néni, hiánycikk, nem beszerezhető, (Dedalonetta gyerekeknek) Találtunk egy gyógyszertárat, ahol felajánlották, hogy elkészítik a felnőtt adagból. Remélem segít! :( 

Mindenkinek köszönöm szépen a díjakat és a hozzászólásokat. Sajnos nagyon kiestem az itteni keringésből.... nem mondom, hogy nincs benne lustaság is, de az az igazság, hogy amíg dolgoztam, nagyon ritkán ültem itthon a géphez.... szinte minden időnket együtt töltöttük. 

Tudom, bánni fogom, mert azt hiszem erre mindig emlékezni fogok, pedig nem igaz. Le kéne írni...... :$ Ezért is igyekszem ha másképp nem is, legalább nagy vonalakban összefoglalni pár hét eseményét.


18:11 Eszembe jutott!!!!
Többes szám első személy by Csenge: Engünk! (Imádom!!!!!!)