Villám

Gyorsan, amíg a család pihenget levésem a fontos dolgokat....

Puzzle: 

Elérkezett az ideje! A nem túl nagy, és aprólékos képeket nagy lelkesedéssel rakja ki egymás után többször is. Csillog a szeme, amikor az utolsót is a helyére illeszti! :)

Felesel:

Pár napja élvezettel felesel vissza.... ellent mond és már vigyorog is, mert tudja célba lőtt.... oda kell figyelnem, hiszen ez idővel szemtelenségbe fordulhat.

Alvás: 

Már egy ideje küzdünk az elalvás, hol alvás, hogy alvás feladatokkal, és bizony a felújítás alatti Nagyizás, kórházasdi, és társai nem nagyon segítettek. Teljesen kitolódott az esti elalvás 21:30-22:00 -ra. Szerencsére a reggeli ébredés ezzel arányosan szintén tolódott, úgyhogy bár a napi óraszámot hozza ugyan, de későinek érzem én ezt a 22:00 órát. Tudom, hogy vannak gyerekek, akiknélez teljesen működik, és jó is, de én Csengét Csengéhez viszonyítom. 

Arról nem is beszélve, hogy nem és nem enged ki minket, amíg el nem alszik.... meglepő, ahogy nő, úgy szilárdul meg ez irányban mind jobban. :S

"Ütős a téma"

Drága Kittyék szavaival élve... 

Hát igen, sajnos megint ütős....

Sajnos Csenge is elkapta a Rota vírust. 

Az elejéről már írtam lentebb.... folytatás:

Szerdán vittem vissza Olgi nénihez, a gyógyszert szedi okosan, iszogat, bár este kihányja, és a ráismerhetetlenségig bágyadt, aluszékony..... 

Olgi néni diagnózisa: Szedje be a maradék torokfájás elleni gyógyszert, és hétfőtől mehet bölcsibe.... az igazolást is kiadta. Ha rosszabbul lenne, természetesen vigyem vissza! 

Ekkor már 3. napja nem evett egy falatot sem, amit megivott, este, vagy éjjel kihányta, és grátisz megérkezett a hasmenés..... és a lány csak alszik, alszik, lázmentessége ellenére bűzlik az acetontól.... be voltam tojva rendesen. 

Sógornőm segítségével felvettem a kapcsolatot egy gyerekorvossal, aki a tünetek alapján javasolta, hogy vigyem be az ambulanciára..... és lőn 3 vagy 4 keresztes acetonos vizelettel felvették az osztályra, branül be, és indul az infúzió. Az ismerős doki a bágyadtságra kapta fel leginkább a fejét.... elmondása szerint ilyen kisgyerekeknél ez már a kiszáradás előtti tünet.... :S 

3 napig élveztük kórházunk vendégszeretetét, bezárva egy kis szobába, hisz fertőzőek vagyunk.... Az utolsó nap már maga volt a pokol... bármit odaígért volna egy sétáért a folyosón, és egy adag sült krumpliért a Mc-ből! :D Ez komoly! Pénteken hazajöttünk, most Apa a soros... sajnos Ő visszaesős, mert már azt hittük rendben van, de sajnos tegnap este belázasodott. A hétvégét Csengével nem töltöttem itthon, nehogy visszakapja... de azt hiszem, ez kivédhetetlen, hisz Apa visszaesett. :S Bízzunk!

A bölcsiből eltiltották 7 napra, így a héten csavargós együtt lógós napok következnek....

Az Anyák napja reggele Nagyinál ért minket. Előző nap bezsereztem két cserepes virágot, egy kicsit és  egy nagyobbat, azt adtuk oda, Csenge elénekelte az Orgona ága című dalocskát, amit jól megkönnyeztünk.... majd Nagyival elmentek boltba.... egy hatalmas szépséges király liliommal a kezecskéjében tért haza. A virágboltos megkérdezte Tőle, mit fog hozzá mondani, (gondolom versre, dalra gondolt)? "Hát azt mondom majd Neki, hogy: Szejetlek Anyukám!"  

Brühühühühü! :D :') 

"Gondolkodjunk csak, hogy is kéne...." rendszeresen kezd így mondatot. :)
A napokban addig feszegetett egy nyakláncot, míg el nem szakította... többször figyelmeztettük, mi lesz a vége! Miután elszakadt, sírt, mondtam Neki "Ezt csak magadnak köszönheted, mi szóltunk!" azóta, gyakran emlegeti: "Jajj ezt most csak magamnak köszönhetem!" vagy "Óóóó ez az én hibám!" gyakran olyankor is, amikor egyáltalán nem illik a környezetbe... :D Tetszik Neki! :D

Takarítás közben véletlenül levertem a ceruzákat:
Csenge: "Semmi baj, nem haragszom! Véjetlen volt, nem haragszom. Nem vagyok dühös!" :O)