Az utóbbi időben a maximálisra fejlesztette a hízelgést, nyájasságot, és ügyesen használja ezen dolgokat manipulálásra!
Példa: Hármasban sétálunk Apával, és az úttesten valami új hóbortnak köszönhetően összecsuklik, és gyakorlatilag a karjánál fogva húzza Apa a túloldalra. Tudja, hogy bajban van, ezért gyorsan odarohan hozzám, két karral átöleli a lábaimat és hümmögve dobálja fel a puszikat! Sugallva felém, hogy "El ne felejtsd, hogy mi jóban vagyunk! ;)" :OOO
Már rutinosan kikerül néhány helyzetben, és egyenesen a "gyenge lánc szemet" célozza meg. Legyen az nasi, vagy játék, vagy épp felkéredzkedés...
Múlt héten csütörtökön levetettem 2 anyajegyemet, ahova Apa elkísért (szerencsére). Miközben öltöztünk, megérkezett Nagyi is, aki öltöztette Csengust. Mi elkészültünk, elköszöntünk, és elindultunk... Csengus ezt látva, (bohóckodott, játszott, kellette magát) gyorsan mindent abbahagyva felugrott az ágyra, nyújtotta a lábait, és közben kiabált: Eccse, Eccse!!!! Sajnos el is pityeredett. amit hallottunk a lépcsőházból is. Persze nem vihettük magunkkal, de nagyon megható volt ez az igyekezet, hisz nem látjuk túl gyakran! :D Délután különösen bújósabb volt, és sokkal anyásabb, mint általában! (Hogy kímélje magát ilyenkor az ember? :O)
Egyik délelőtt szintén Tőle szokatlan módon, a szobájában nézegeti az egyik könyvét, amiben van egy kőműves maci is. Erre a macira szoktam Neki mondani, hogy "Kőműves bácsi, mint Keriapu!" Rohan ki a konyhába, és közben kiabálja: "Apu, Apu, Apu!!!" Megyek be utána, és látom ,hogy a kőműves macira mutat! Ügyes!
