Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.

Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

"Teher alatt nő ...

... az én állóképességem is! :D

A múlt hét kaotikus állapotán talán szépen lassan úrrá leszünk. :) Kezd letisztulni, kialakulni az új rend! Még vannak hátra simítások....

Esténként kikészítem kisasszony másnapi ruháját (ez külön Apa kérése), reggeli homeo bogyókat, összerakom a "Zsizsi Zsozsó" táskát... Apa átszereli a gyerekülést a teherautóba.

Reggel csak egy halk cupp a (szerencsés esetben még alvó) imádottjaimnak, majd irány a munkahely. 07:30 után erős koncentrálás a telefonra, mikor csörget Apa, hogy jönnek. Függöny mögül titokban meglesem, Apa átszereli a gyerekülést, :P majd folytatódik a nap.

Délelőtt néha átpillantok, de még számomra is meglepő, hogy milyen ritkán... (rengeteg a munkám, és bár hiába ülök az ablaknál, van egy bazi nagy fa, ami nagyon zavar a kukkolásban. :P)

Délután 14:30-kor lemegyek érte, kocsiba ülünk hazajövünk, főzök, vagy pihenünk, boltba megyünk, majd estefelé játszótérre egy kicsit. :)

Este 18:30 fürdés, vacsora, alvás..... senkit nem kell altatni.... :D

Az első Apás reggelen többször el kellett mondani Neki, hogy én dolgozok, pedig látta, amikor elköszöntem... :) majd jött a nagy dolog, a teherautóban utazott, amit mosolyogva fogadott ugyan, de csak mert Apa ott volt mellette. Mostanra természetessé vált számára ez is.

Nekem fel kellett dolgoznom, hogy Apa soha nem talál 2 egyforma csatot a hajába a kisasszonynak, és ha nem készítem ki, nem ad Rá trikót.... Mindent az utolsó részletig meg kell említeni.... váltócipő=benti cipő..... stb, stb... :D 1 hét alatt Apa is beszokott a bölcsibe... Csak párosával veszek csatokat... majd egyszer talán.... :D (Persze nyilván ez legyen a legnagyobb problémám! :D)

Kemény volt az első munkával töltött hét! Nagyon kemény! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de ezt nem gondoltam volna. Csütörtökre gyakorlatilag bármikor, bárhogyan el tudtam volna aludni..
Szépen lassan kezdem megismerni a kollégákat, az ügyfeleket, és bizony a köd mögött ott a múlt, amikor 8 óra pörgés után még volt energiám. Talán nem reménytelen. Élvezem!!! Pedig a mostni időszak a pokol a szakmámban.... (Teher alatt nő a pálma! ;) )

Pénteken gyakorlatilag kómásan még elmentem egy állásinterjúra... mondanom sem kell, nem sikerült túl rózsásan... :S Hazafelé menet kiszúrtam a Kuopio parkban lévő bulit. Ugrálóvár, körhinta, lufik, színpad... Hazaérve összekaptuk magunkat, és irány vissza! Összefutottunk Krisztáékkal is, Sajnos Kriszta sem nyugtatott meg, hogy lesz ez jobb is... nehéz, hiába!
Kriszta! Elnézést kérek, hogy el sem köszöntünk! :S Nem szándékos volt!
A körhintán repetázott, az ugrálóvárból szerencsére magától kimászott, amikor kezdtek a nagyok eldurvulni, és kitartásból színötösre vizsgázott, mert az arcfestő lánynál képes volt több, mint fél órát sorban állni, hogy Neki is legyen szép pillangó festve. Lett. (Majd teszek fel képeket is, de ennyire azért még nem vagyok toppon. :P) Lufit is szerzett magának, sokat.... durr, sír, kézbe nyom, durr, sír kézbe nyom, durr, sír...... :P

Csütörtökön délelőtt (május 28.-án) Gyerek-nap lesz a bölcsiben. "Eszem-iszom, dínom-dánom! Programokkal, chipsekkel, üdítővel.... " Délután 15:30-kor pedig évzáró! :) És a nagyok búcsúztatója! :) Állítólag programmal is készülnek a picik! :) Már várom nagyon!

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!

Egy csokorba!

Megpróbálom összeszedni egy csokorba azokat a kisebb, nagyobb afférokat, amik megkeserítik/változtatják a napjainkat! Állítólag egyszer majd még visszasírjuk ezt az időszakot IS! Háááát! :O

Hisztit kiváltó okok lehetnek:

• ha süt a nap,
• ha nem süt a nap
• ha esik az eső
• ha nem esik
• ha ébredése után ránézünk,
• ha nem nézünk
• ha a kakaó langyos
• ha a kakaó nem langyos
• ha haza kell menni, (és ebben az egyben egyértelmű akarata van, mert az még nem váltott ki háborút, ha nem mentünk haza :D)
• ha a vizet pohárban kapja,
• ha a vizet üvegből kapja
• ha egyedül kell felülni a wc-re,
• ha segítséget kap a felüléshez
• ugyanez igaz a cipő, nadrág, bugyi fel, illetve levételére is

...és ezek csak azok a dolgok, amik így csípőből jöttek, ha gondolkozok még egy kicsit rajta, szerintem sokszorozódott volna! :D Soha nem tudni, mikor melyik verzió okozza a bajt.
Ami miatt szinte soha, de kitartóan soha nem hisztizik:

• boltban nasiért, csokiért, bármiért,
• tiltott, tilos "játékokért",
• más dolgaiért,
• ha Tőle vesznek el valamit,
• alvás ellen
  
• napirend bármely pontja ellen (néha persze vannak próbálkozások, de nem komolyak)
• ha a kívánsága nem feltétlenül teljesül (pl: a tescoban lévő autós bevásárlókocsik mind foglaltak, és Neki csak sima jut.)
  

Sajnos ezért is vagyok meglőve, mert a második csoport okozta hisztit tán még kezelni is tudnám, de mit csinálja, ha süt a nap, vagy esik, vagy nincs tócsa?????????????? :D

Az utolsó 40 perces műsorocska:
" Kislány egy kiadós délutáni alvásból felébred, kiszáll az ágyából, odasétál az ajtóhoz, ami félig nyitva, így kilát a nappaliba. Anyuka, miután hallja a motozást, elindul az ajtó felé, hogy köszöntse kialudt édes kis tündérét. A lány ezt meglátva, éktelen hangos sikítás közepette elkezd hátrálni, felüvölt, a 2 tenyerét felemeli maga elé, és visszahátrál a szobába, közben üvölti: "Neeee, nem, nem, NEM!!!!!!!!!!!!" Anyuka naiv, azt hiszi, még nincs teljesen ébren, így utána megy! Ennek köszönhetően a lány földhöz vágja magát, visszamászik az ágyba, ott jól bepisil, és még kb 35 percen keresztül üvölt, mint a fába szorult féreg!"
Na kérem, fogalmam sincs, hogy mit csináltam rosszul! Bár azt hiszem itt jön az, hogy "Mit vársz? 2 éves!" Tényleg visszasírom majd? Ha ezt tenném, gyorsan fellapozom a napló erre vonatkozó feljegyzéseit majd! :P

Egy nagyon hosszú hétvége!

Péntek:

1 nagyon erős, értelmetlen üvöltés bepisilésig, Anya bőgésig feszítve!
1 gyengébb műsorka, mert nem értett meg valamit, de az észérvek hatottak Rá!

Szombat:
1 -1 gyenge műsor, mert nem azt csináltuk, és nem azonnal, amit Őhölgye kívánt.
1 erős fesztivál, ami meghiúsított szám szerint 2 programot! (élményfürdő, fagyizás)

Vasárnap:
Megúsztuk! Rengeteget voltunk a levegőn, délelőtt, délután. Későbbinél még a játszótérre is lemerészkedtünk, amit nem bántunk meg! A bicikli tekerését is úgy tűnik, lassan a megoldott feladatok közé sorolhatjuk. A tegnapi elmaradt fagyizást is bepótoltuk... az élményfürdőzést pedig a reggelre megérkező orrfolyás miatt napoltuk.
Félek a holnaptól!


Végül pár fénykép a hajókázásról és egy rögtönzött divatbemutató:

Háttérben azzal a bizonyos üvegajtóval, még az út elején:

Kerianyu ölében!
Így kezdődött: a többi gyerek is levette a cipőjét! (Én a többinek sem engedtem volna meg, de nem ez volt a fő baj....)

Igen egy nagyon gyűrött Eperkés kánikularuha! (Mentségemre, átmosás előtt horgászta ki a szennyestartóból :P)

Elfogultság nélkül: ez a pofi feledteti a vasalatlan ruhát szerintem. :P

Végül, álruhában, mégis leleplezve: (Hogy bohócot csinálunk a gyerekből? Nem, megoldja Ő maga! Segítség nélkül is! :D)

A szerelésről: a ruha egy teljesen komfortos "itthonka" napszemüveg, hiszen az álca elengedhetetlen része! A Csimma: mert Ő tócsákban szeretett volna ugrálni... nem hitte, hogy azzal, hogy felveszi, még nem lesz tócsa... aztán abban jött fel! (A háttérben lévő vasalnivalóról: csak az 1/3-a a ténylegesnek! :S)

Héééé! Ne fotózz, álruhában vagyok! :D

Na jó, de csak egyet! :P

Kéne írni....

... csak fogalmam sincs, hogyan írjam le. :P Mert kéne írni arról, hogy a jelzőlámpa fogalma, célja teljesen letisztult, és ez miatt baromi büszke vagyok (persze ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is állna önmagától is, de nincs 2,5 éves, mit várok :D)Meg kéne írni arról is, hogy amíg várjuk az autóban, hogy váltson a lámpa, megbeszéljük, hogy "a motojos bácsi jobbja ment, Apa jobbja ment, Csenge bőcsibe megy, nem jobbja" (Mi balra fordulunk) biciklin ülve, ha arra kérem, hogy forduljon jobbra, 3-ból 2x befordul! Ez miatt megint csak dagadok...
Hétfőn megkaptam életem első "tényleg" általa (és két daduskéz által) készített Nayák napi ajándékát, egy gipsz szívecskét pirosra festve ("Csenge festette") közepén egy arany színű keretben a fényképével! :) (Természetesen Apa is segített a csajszinak, egy nagyon szép könyvecske formájában, amibe Csenge rajzolt nekem egy katicát, és egy lufit is. :)
... és ezek miatt (többek között) szégyellem magam nagyon, amikor mégis panaszkodni kezdek, hogy vasárnap a hajókázás utolsó 20 percét olyan szinten tette emlékezetessé az utasoknak, hogy valószínűleg a fényképe kikerült a hajó falára a tiltó listára! :( Üvölt, ordít, ahogy a torkán kifér... hogy miért, hát mert nem mászhatott fel az amúgy is labilis üveg ajtóra menet közben... szégyellem magam, de amikor elkezd csak úgy játékból a földön csúszni mászni, fóka járásban közlekedni, és hemperegni (teszi ezt bárhol: játszótér, hajó padlója, keriék nappalija) olyan magaslatokba vágja fel bennem az ideget, hogy azt leírni nem lehet! Vigyorogva néz körül, hogy ez kinek tetszik! (Persze nyilván senkinek, mert ebben az égadta világon semmi nincs, ami tetszhetne, de sokan mosolyognak Rá ilyenkor! Ez dühítő! Mert a hátam mögött meg azt mondják, miért nem neveli meg??? Váááááá!!!!!!! Ördögi kör!
Délután mindig az Övé! Dönthet, mit csináljunk, séta, játszótér, bicikli, motor, stb. Az elmúlt 2 napban mégsem tudott mit kezdeni magával, és a programok rövidkére sikeredtek. Bármennyire erőltetem, nem tudnám leírni, hogy miért is nem volt jó, és mi lett volna jó! Haza jöttünk, olvasgattunk, összebújva nem csináltunk semmit, és úgy már jó volt.
Kicsit szomorú vagyok, mert délután általában repülök érte, alig várom, hogy velem legyen... de gyakran még a lépcsőház ajtóig sem érünk el, már megy a műsor! És Isten a tanúm rá, nem értem!!! Csak úgy, mert miért ne! Bármin!
Közben meg elszámol 10-ig, (kb. 6 körül egyszer segíteni kell) összetett mondatokban beszél, (igaz I. szám 3. személyben :P) pár napja már tekeri is a biciklit, (bár lusta, és azt mondja nehéz ;)) szóval minden téren fantasztikusan fejlődik, csak ezek a közjátékok...... :'(

Patent!

Leginkább így tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát! Az utóbbi időben nagyon bújik, hízeleg, egyre anyásabb! :P Eddig ez nem volt jellemző. Most előfordul, hogy csak úgy hajlandó Apával bemenni fürdeni, ha én is odaülök melléjük! (Ez egy panel lakás fürdőjében nem kis tervezést, helyezkedést és stratégiát igényel ám! ;)) Esténként pedig már szinte rendszeres, hogy 20-30 percre bekutyorog az ölembe, és nem mozdul onnan sehova. "Anya öjedbe csüccs Csenge!" Nem mondom, hogy nem esik jól! :D Imádom ezt. Ha szomorúbb vagyok, vagy látja rajtam, hogy valami nem passzol, odaáll elém, kézháttal simogatja az arcomat, és közben rendíthetetlenül ismételget: "Seji baj!"

Ma reggel teljesen leakasztott: Ébredését követő 2,5 mp elteltével: "Na Csenge nem aszik, Eccse kéj Kakaót!" Ilyenkor kimegyünk a konyhába, kiöntöm a kakaóját, előkészítem a kávét, melegítés közben pedig irány a WC! Ma reggel Csenge a konyhában maradt, és elkezdte a műsort, mivel nem látott... mire visszaértem a konyhába, (panel, lásd fent :P) már ordított Apáért, és nem volt hajlandó elfogadni Tőlem a kakaóját! Végül fogta magát, és visszafeküdt az Apja mellé! Én meg leforrázottan vettem tudomásul, hogy csak én kezdem a napot megint 07:00-kor! Ők nem! Kakaót vissza a hűtőbe, gép bekapcs, és tombolva kávéztam!

15 perc sem telt el:

"Anya! Csenge máj nem hiszti! Csenge odafeküdt Apához, máj nem fekü ott, Csenge felkelt, nem aszik! Csenge öjedbe csüccs!" Egyedül! Apa aludt, nem segített Neki. Átgondolta, összerakta, elmondta! Én megértettem! Bocsánatot kért, tudatosan! Nem reflexből!

A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,

ma délután pedig Kerianyuhoz kísértük el a kiskorút, hogy átadja az ajándékát!
Holnap még három képeslap várja, hogy örömet szerezzen.

Május 1.-én semmi extra programunk nem volt, a belvárosba mentünk be, bohóc előadást, és bábszínházat nézni, fagyizni teraszon, menet közben, "beülős" helyen enni. Mind olyan dolgot műveltünk amit Ricsaj nagyon szeret. A legjobban a teraszon ücsörgést és nézelődést. A Művészetek utcája adott helyet egy kis bazár sornak, és az előadásoknak is.
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)

Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@