Kettecskén...

Most pár napra nagyon egymáséi leszünk... :P Apát a munka most távol tartja sajna. :(  Féltem, hogy majd nagyon keresi, hisz a mindennapi ritmushoz erősen hozzátartozik Apa jelenléte, feladatai... egyelőre még elfogadja a dolgozik választ, és nem követelőzik... kopp-kopp-kopp

Furcsa Nekem is.

Ma ünnep-nap ide vagy oda bizony mi délelőtt dolgoztunk! :) Igyekeztem gyorsan ledarálni a feladatokat, hogy utána még nézelődhessen a pálya körül. Ma nem szerettem volna jégre vinni, mert egyedül azért még nehéz vele, meg nem vittünk meleg ruhát, a jég közelében pedig hideg van. :P Persze ez nyilván okozott némi hangoskodást, de sikerült túllépnünk rajt. Azért a hosszú hétvégén lehet, hogy majd beiktatunk egy kis csúszkát... :) Viszont végig nézhette, ahogy a bácsi jeget csinál, előtte pedig a hokisok edzésének a végét csíptük el, (szájtátva figyelte a nálánál éppen csak nagyobb fiúk, lányok hihetetlen korcsolyázását) majd kicsit hógolyózott is.

Úgyhogy a telünktől függetlenül, Csenge már látott havat (jégkását) idén! :D

Ebéd a nagyinál, most alszik, délután sétálunk egy nagyot, majd meglátogatjuk egy kis barátját!

Holnapra Erzsébet ligeti sétát tervezek, persze ez idő és csenge hangulat függvénye! :P

Talán gyorsan eltelik majd ez a pár nap, és minden visszatér a régibe.

Új munkahely :)

Szeptember 1. óta ismét dolgozom. Már nagyon pesszimista vagyok, ezért nem is nagyon örömködök, meg nagyképűsködök, majd ha letelt a próbaidő! :P

Azt azért megsúgom, hogy nagyon klassz, és nem kicsit gyerek központú! ;)

Mi...

... mi ketten immáron 7 éve együtt (06.14.) ... ma pont 3 éve hivatalosan is! :)

2002. június 14. Budapest Kisstadion.... fergeteges buli :D

2006. június 17. Győr, Szent Kamillus templom, Pozsonyi étterem.... fergeteges buli :)

2009. június 18. Csajszink 2 és fél éves! Jézusom!!!

Ma véletlenül rábukkantam valamire ebéd közben.... idegen gépről nyitottam meg a naplónkat, és mit találtam: VALAKI hasznos blogként linkelt ki!!!!! Váó! Ez ám a plecsni, persze virtuálisan! :) Köszönöm ezúton is!

Felhívtak, hogy a tegnapi állásinterjú pozitív eredményt hozott... most 2 hely között egyensúlyozok... csak nehogy essek... plusz az előző helyen is bekerültem az első 4-be, de szerintem az almás lesz.

Összességében szép a mai nap. :)

Még szerencse, hogy nem egy pöttyös napozós copfos fényképet találtam az előző ezredből! ;)

Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.

Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

"Teher alatt nő ...

... az én állóképességem is! :D

A múlt hét kaotikus állapotán talán szépen lassan úrrá leszünk. :) Kezd letisztulni, kialakulni az új rend! Még vannak hátra simítások....

Esténként kikészítem kisasszony másnapi ruháját (ez külön Apa kérése), reggeli homeo bogyókat, összerakom a "Zsizsi Zsozsó" táskát... Apa átszereli a gyerekülést a teherautóba.

Reggel csak egy halk cupp a (szerencsés esetben még alvó) imádottjaimnak, majd irány a munkahely. 07:30 után erős koncentrálás a telefonra, mikor csörget Apa, hogy jönnek. Függöny mögül titokban meglesem, Apa átszereli a gyerekülést, :P majd folytatódik a nap.

Délelőtt néha átpillantok, de még számomra is meglepő, hogy milyen ritkán... (rengeteg a munkám, és bár hiába ülök az ablaknál, van egy bazi nagy fa, ami nagyon zavar a kukkolásban. :P)

Délután 14:30-kor lemegyek érte, kocsiba ülünk hazajövünk, főzök, vagy pihenünk, boltba megyünk, majd estefelé játszótérre egy kicsit. :)

Este 18:30 fürdés, vacsora, alvás..... senkit nem kell altatni.... :D

Az első Apás reggelen többször el kellett mondani Neki, hogy én dolgozok, pedig látta, amikor elköszöntem... :) majd jött a nagy dolog, a teherautóban utazott, amit mosolyogva fogadott ugyan, de csak mert Apa ott volt mellette. Mostanra természetessé vált számára ez is.

Nekem fel kellett dolgoznom, hogy Apa soha nem talál 2 egyforma csatot a hajába a kisasszonynak, és ha nem készítem ki, nem ad Rá trikót.... Mindent az utolsó részletig meg kell említeni.... váltócipő=benti cipő..... stb, stb... :D 1 hét alatt Apa is beszokott a bölcsibe... Csak párosával veszek csatokat... majd egyszer talán.... :D (Persze nyilván ez legyen a legnagyobb problémám! :D)

Kemény volt az első munkával töltött hét! Nagyon kemény! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de ezt nem gondoltam volna. Csütörtökre gyakorlatilag bármikor, bárhogyan el tudtam volna aludni..
Szépen lassan kezdem megismerni a kollégákat, az ügyfeleket, és bizony a köd mögött ott a múlt, amikor 8 óra pörgés után még volt energiám. Talán nem reménytelen. Élvezem!!! Pedig a mostni időszak a pokol a szakmámban.... (Teher alatt nő a pálma! ;) )

Pénteken gyakorlatilag kómásan még elmentem egy állásinterjúra... mondanom sem kell, nem sikerült túl rózsásan... :S Hazafelé menet kiszúrtam a Kuopio parkban lévő bulit. Ugrálóvár, körhinta, lufik, színpad... Hazaérve összekaptuk magunkat, és irány vissza! Összefutottunk Krisztáékkal is, Sajnos Kriszta sem nyugtatott meg, hogy lesz ez jobb is... nehéz, hiába!
Kriszta! Elnézést kérek, hogy el sem köszöntünk! :S Nem szándékos volt!
A körhintán repetázott, az ugrálóvárból szerencsére magától kimászott, amikor kezdtek a nagyok eldurvulni, és kitartásból színötösre vizsgázott, mert az arcfestő lánynál képes volt több, mint fél órát sorban állni, hogy Neki is legyen szép pillangó festve. Lett. (Majd teszek fel képeket is, de ennyire azért még nem vagyok toppon. :P) Lufit is szerzett magának, sokat.... durr, sír, kézbe nyom, durr, sír kézbe nyom, durr, sír...... :P

Csütörtökön délelőtt (május 28.-án) Gyerek-nap lesz a bölcsiben. "Eszem-iszom, dínom-dánom! Programokkal, chipsekkel, üdítővel.... " Délután 15:30-kor pedig évzáró! :) És a nagyok búcsúztatója! :) Állítólag programmal is készülnek a picik! :) Már várom nagyon!

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!