egy kicsi ebből, egy kicsi abból....

Sajnos reggelre megint leesett a hó! :( Pedig i már nagyon várjuk  tavaszt! :P

Moatnában hanyagAnya vagyok ami a naplót illeti... Igazából nme véletlen. Most is vannak észvesztő dolgai, amiken nagyokat derül a család, de már annyara összetett egy napja, hogy nehéz kiragadni pillanatot.

pl: tegnap este Apát Kisapámnak, engem Kisanyámnak szólított. Persze az Ő szemszögéből nagyon kedveskedett.... (a tovább ébren maradást szerette volna kibulizni.)

Ez a másik nagyon fájó pontunk: Az Alvás!

Az ezt körülvevő fesztiválok jönnek mennek otthonunkban. Az elmúlt hetekben volt már gyomoridegem, hajhullásom, az alvásidő közeledtével....

A megszokott rendszeréből az állandó betegeskedés kiszakította, és nem igazán találjuk a mindenki számára megfelelő középutat. A jelenlegi sajnos nem megoldás, mert tapasztalatból tudom, előbb utóbb ne lesz elég! (Most nem enged engem mesélni, Apától kéri, mert Apa ott ül az ágya szélén, amíg el ne alszik. Sajnos ez eleinte 10 perc volt, mostanra 1-1,5 óra! De Apának jó, Csengének jó, én meg addig is pihenek! Így is lehet nem?) Bár a mesementességet nagyon nehezen viselem! Szeretem a meséket, és szeretek mesélni is! Még inkább, ha azt látom megmozgatja a fantáziáját  a mese! :) Talán...  majd...  

Sajnos a feszültségeknek köszönhetően, -amik adódtak felnöttek egymás közötti, illetve Csenge által gerjesztett- minden kicsit megváltozott. Nagy most a káosz körülöttünk, és nagyon igyekszünk visszatalálni a megszokott békés, vidám hétköznapokhoz. De igyekszünk, és jó úton haladunk! :) Tényleg. Csak ez a szaros munkahely/munkaidő ne okozna ennyi bajt!

Belépett a képbe egy új BarátNő: Abigél!

Együtt babáznak, játszanak, mondókáznak. Legalábbis Csenge állítása szerint. :) Abigél Nagymamája szerint pedig nagyon jó hatással van lánykánk az unokájára, mert Ő mindíg csak sírt, de most állandóan a Csengével játszik, és sokat emlegeti. Közben Balázs igazi kisfiúvá érett, és már  a Danival játszik, és rossz.... az ikrek meg mindig kiabálnak, a Vili meg fejbevágta, és sírt, de utána odament, és elmondta neki, hogy ilyet nem szabad, mjad jól bokán rúgta......és különben is Ő sajtos kenyeret evett uzsonnára, és szereti, és miért mondtuk, hogy Ő nem szereti... (nem mondtuk, Ő mondta, de Abigél szereti :P) 

Ilyen és ehhez hasonló hosszú lég vételű, egy szuszra elmondott kerek történetekkel szórakoztat, amiket úgy de úgy imádok, és szívem azerint mindet megörökíteném, de ugye az lehetetlen....   és én aggódtam, hogy nem fog soha beszélni a gyerekem.... :S

 

Mindenszentek, (nem)nevelés!

Már tegnap délután elindultunk, és a vidéki temetőkbe ellátogattunk. Délelőtt Győrasszonyfán voltunk, délután pedig Tétre mentünk. Kisasszony miatt muszáj kicsit szétcincálni, mert nem várhatunk el Tőle ekkora toleranciát. :)

Bizony már nagyon érdeklődött, hogy mi most mit csinálunk, és hol vagyunk, és különben is egy hatalmas kérdőjel volt a lány a győrasszonyfai temetőben. Apám sírjánál fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne válaszolnom, hogyan kéne elkezdenem elmagyarázni. Hogy oltsam ki a kíváncsiságát úgy, hogy nem mondok semmit! :p

Természetesen meglátogattuk a Dédiéket is, ahol minden gond nélkül ott maradt volna Csengénk, és még csak nem is aggódott, amikor kocsiba ültünk, és elindultunk. :) (Azért hazajött velünk.)

Délután, Téten, Apa keresztanyukájánál már olyannyira kikelt magából, hogy tönkretett egy babát, az ágyat teljesen szétcincálta (az idegeimmel együtt :P), éhenkórász módjára kunyerált mindent, amihez aztán hozzá sem nyúlt, vagy csak piszkálta.... és természetesen jött a csúszás mászás ágyon, földön, mindenhol. Oké, nem rosszaság ez, de akkor is gáz, hiszen az így viselkedő gyerekekre mondják, hogy: "Nézd meg mit csinál!" vagy "Mért nem nevelik meg/szólnak rá?" Pedig dehogynem, csak épp süket az imádott, és egyáltalán nem hall meg. Ha meg már itt tartunk, Hogy neveljem vendégségben? Mire hazaérünk, már nem nagyon kérhetem számon! :O

Általában félreviszem, és megpróbálom egyértelműen a tudtára adni, (néma üvöltéssel, vér vörös fejjel, hogy befejezni!!!!!!!!!!) de  a vendéglátónk (ez esetben dédimama) utánunk jön, és ezzel ugye máris gyereket szégyenítek!!!!!!!! Vááááááááááááá :@

Van új a Nap alatt:

A héten megkapta élete első vászoncipőjét! Gondoltam, a homokozóba teljesen jó lesz, és mivel nagyon puha a talpa, + betétes is, talán még hasznára is válik a gágogó talpának! (erősödik talán :S) Már az idevezető út is gyanús lehetett volna, de nem, én vakon mentem a hülyeség után!
Az egész ott kezdődött, hogy letértünk a járt útról 1x! Lecseréltük a szeretett Asso-t egy Superfitre! Ebből még jól jöttünk ki! ... Superfitből nem kaptam sem szandálcipőt, sem nyitottabb félcipőt. Elkezdtem kutakodni! ... Rátaláltam a Salus által gyártott supinált cipőkre, lett egy kék szandálcipője, ami tök jó! ... és itt jött el a pont, amikor le kellett volna ütni a Kedves Anyukát, hogy leálljon! Ez nem történt meg! Miért ne lehetne vászon cipője Csengusomnak is! (Mert lássuk be, egy kislány lábán azért nagyon szuperül néz ki egy helyes kis vászoncipő! :P) De akkor már nézzünk körül, mik a lehetőségek... Igen, megvan: megelőző betétes vászoncipők. Szépek, nem drágák, ... ám legyen!
Eredmény:
"Kislányom tetszik?"
"Igen!"
"Jó lesz?"
"Igen!"
"Kényelmes?"
"Nem!" :O
...
...
...
"Anya fáj!"
"Hol?"
"Itt! (a lábfejére mutat!) És itt!"(sarkára mutat)

Kidörzsölte a sarkát. Lett egy pici vízhólyag rajt, de szerencsére nem élte meg végzetesnek...
Nem is gondoltam volna, hogy az önállóságáért még a fájdalmat is képes elviselni! Ugyanis tegnap a játszótéren az én lánykám annyira élvezte, hogy minden segítség nélkül ki tudja önteni a homokot a cipőjéből, le tudja porolni a harisnyáját, és visszahúzni bekapcsolni a cipőt, hogy ezt kb. 15-20 percenként meg is ismételte. Ha nem volt mit kiönteni belőle, az sem gáz, gyorsan megmerítette a homokban, és már lehetett is a padhoz ütögetve porolni! :D

Most van 2 pár eladó vászoncipőnk! :D (Hogy miért 2??? TITOK!!!) :D Mi pedig visszatérünk a bevált Asso és Superfit párosításhoz. :P

Ma ismét felfedeztünk egy új játszóteret, ez közvetlenül a bölcsi mellett van. :) Bár a szél fújt, és a Nap sem sütött hét ágra, azért nagyon jól szórakoztunk, és rengeteg elismerő tekintetet, és bókot kapott a Kisasszony, hogy milyen bátor és ügyes. :)

A hisztikre pedig egy állítólag jól működő megoldást teszteltem, eddig sikerrel: Félreterelem, vagy felkapom, és félrevonulok vele (hiszti erősségétől függően), leguggolok hozzá, és ismertetem a lehetőségeket: Ez általában, a hazamegyünk, és az ott maradunk között mozog. :P
A megszokott duma, szerintem már Ő is tudja kívülről: "Ha így viselkedsz, kénytelen leszek hazavinni!" (Mivel 1x már megtettem, elhiszi!) Ezután elmondom neki, hogy mit csinált helytelenül, vagy hogyan kellett volna, és pár percet hagyom feldolgozni, megnyugodni! Közhelynek tűnhet, de működik, és max 10 percet vesz igénybe! Hogy a sutyorgásnak mekkora ereje van!? :O) Ha belegondolok, senki nem szereti, amikor nyilvánosan leégetik. Persze, hogy hosszútávon működik e azt még nem tudom! :P (és nem is szeretném... :D)

Szigorúan a tények...

Mint azt az előző bejegyzésben már írtam, szombat délelőtt járt nálunk a nyuszi. (Ez volt az első olyan ünnep, amit rendhagyó módon előrehoztunk.) Egyáltalán nem bántam!

Vasárnap délelőtt a Nagyszüleinél ebédeltünk. Ott az udvaron hagyta a nyuszi az ajándékokat. Bár a legnagyobb ajándék Neki az udvar fogalma volt. Egyszerűen imádott kint lenni, élvezte, hogy bármikor bejöhet a konyhába, majd visszafuthat a hintához.
Az ebéd utáni csendes pihenő után pedig jöttek a Keresztszülei, és a Nagyi! Egy jó kis húsvéti buli kerekedett, szép ajándékokkal. :)
A tengernyi csokin, és édességen kívül rengeteg sok szép ajándékot kapott: Vasaló deszkával, mosógép, állatos memória játék és puzzle egyben, matricák, Fifis nyári pizsama, trikók, bugyi, zoknik, szoknyák, pólók, felsők, nadrágok.... (bár a ruhákat így is úgy is megkapta volna, mert 2 hónap alatt 2 méretet nőtt, de így ráfogtuk a nyuszira. :P És nem kicsit volt nekünk is segítség. :)
Hétfőn a Nagyinál ebédeltünk a Dédikével együtt. Ott már jöttek a jelek, de én vak voltam! :(

A húsvét lecsengett, de valami csak nem akart a helyére billenni. Egyszerűen a kisasszonyt kicserélték egy állandóan sikongató, hisztiző, vinnyogó kis ricsajra, akinek a viselkedése már nem kicsit borzolta az idegeket. Rendszeres volt a csapkodás, önmagát földhöz vágás, hangos hiszti.... :S Minden, ami egy szülőt elgondolkoztat.... Minek voltam 2 évig hú de milyen következetes, ha ilyen a lány? Ezért nem érte meg a nagy nevelés, meg mittudoménmi.... ha csak nőtt volna, mint a gomba akkor is ilyen lenne... És ehhez hasonló finomságok szépítették meg az elmúlt pár napot....
Aztán Anita az nagyon nagyon.... észbe kapott: a Lány, aki azelőtt hébe-hóba csokizott, nasizott, hétfő este az Apájával csokit vacsorázott.... Na most erre mit mondjak??? Persze hogy pörög.... kicsit kicsúszott a kezemből az irányítás.... de mától visszavettem. Muszáj volt!

Rengeteg jó kép készült, ide csak a kedvencemet teszem fel, a többit, ha időm engedi feltöltöm majd albumba! :)

















Tegnap volt Nagyi szülinapja, így miután Apa is hazaért átmentünk megköszönteni Őt! Este időben itthon voltunk, és időben ágyba került. :P










Az elmúlt napokban nagyon furcsán viselkedik, és nagyon remélem, hogy az édesség dömping tehet róla.

Ragaszkodik!

Hjja kérem, vajon honnan eredhet? :S

Pénteken bizonyosodtam meg afelől, hogy Csengének a bölcsi egyetlen dolgot jelent! Túlélni, és ezt csakis Bea segítségével! :(
Múlt hét utolsó napja meglehetősen nyüzsire sikeredett. Bea ugyanis nem volt. Egész nap! Lányomat sem Kati néni, (akit egyébként emleget, mint szeretett személyt) sem Gyöngyi néni (akin látszik, hogy pedig igenis szimpatizálna Csengével) nem volt képes megnyugtatni. Ez engem cseppet sem lep meg, hisz ha ez a lány pörög, akkor fusson ki merre lát... Persze vak nem vagyok, és gyanús volt már egy ideje, hogy "csakaBea", meg Ő is nagyon büszkén mesélte mindig, hogy ha felébredt, és nem látta, akkor sírt a kisasszony, és "csakaBea", nyugtathatja meg, nem mehet ki a szobából, nem tűnhet el szem elől. Sajnos azon túl, hogy próbálom elültetni lányomban a többi néni felé való bizalmat is, én kintről mást nem tehetek!
Ma pedig ennek köszönhetően túl voltunk az első nyakba csimpaszkodós, sírós elbúcsúzáson, amit a szekrényeknél állva hallgattam, könnyeztem végig. 08:30-ra jött Bea, és utána megnyugodott Csenge is, de addig végig sírt, és engem hiányolt. (Azt hittem berohanok, és kifutok Vele! :()
Gyöngyi néni látta, hogy még ott vagyok, kijött és nagyon szomorúan elmondta, hogy bizony senki nem tudja megnyugtatni Beán kívül, olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy ez már meglepő. A ragaszkodása cseppet sem meglepő, hisz én is csüngök a páromon, Anyukámon, Apukája is nagyon érzékeny ember... adott volt egy érzékeny ragaszkodó kislány... :)

Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!

Mit tehetnék? Én rontottam el vagy Ők? Hogyan értessem meg Vele, hogy 3 néni van, mindháromra számíthat? Jól érzem, hogy ez csak részben függ tőlem?
Váááááááááááááááááá Szeretnék segíteni Neki!




Ó, és pont a mai napot örökítik meg számunkra egy benti fotózás keretein belül! Szuper!

Döbbenet!

Nem tisztességes rögtön mindent a bölcsire kenni, de sajnos más tippem nincs. Ma amíg a Doktornőre vártunk, kisebb konfliktusba keveredett... felállt egy műanyag székről, és egy másik kislány leült a helyére. Ilyenkor általában engem győzköd,hogy az az övé. Most is így tett, de a szokásos válaszomra, miszernit "Te felálltál, most a kislány ül a széken, majd később visszaülhetsz ha feláll Ő is!" Lekevert Nekem 2 olyan pofont, :O hogy hirtelen nem is tudtam hol vagyok. Hirtelen ráütöttem a kezére, és tisztáztuk, hogy ezt még egyszer nem akarom meglátni! Valószínűleg pont kinyílhatott a rendelőajtó, mert később, amikor sorra kerültünk és bementünk a Dokihoz, megnézte a torkát, majd nekem kezdett el homeopátiás nyugtatót ajánlgatni, meg az alvászavarokról beszélt. :O Illetve még azt is mondta, hogy valószínű valami nagyon frusztrálja Csengét és így tudja csak kimutatni. Rá kellene jönnöm, hogy hogy mi bántja a kisleányt! :O
Azóta teljesen a hatása alatt vagyok, és fogalmam sincs, mit csináljak. Soha soha nem pofoztam meg, és nem is fogom!

Shoppingolós szombat!

Mivel Drága "Uram" már hónapok óta szombatonként is dolgozik sajnos, így kettesben vágtunk neki délelőtt a Plazanak.
Nagyon jól éreztük magunkat, nem siettünk sehova, így ücsöröghettünk a padon, almát ropogtatva, megnézhette az összes "Fát" ami csak fel volt díszítve. Még mindig a kicsiket részesíti előnyben. :) Az Alexandrában megvettük a Bogyó és Babóca egy újabb kötetét. Amikor a kezébe adtam, és mondtam, hogy ki kell fizetni a néninek... ügyesen odament a kasszához, kivárta, hogy rá kerüljön a sor, és odaadta a hölgynek. (Ez komoly haladás, mert eddig az előttünk állókról nem nagyon vett tudomást. ;)) És szerencsére a pénztáros partner volt, mert miután lehúzta, és táskába tette, KicsiLánynak adta vissza a kezébe. Nagyon büszke volt! Innentől kezdve, ahova bementünk, mindenhol megmutatta. Persze csak köszönés után!
Lépten nyomon a következő mondatot hallhattuk:
"Nézd meg a kislányt!! Látod Ő milyen ügyes/milyen okos!! Milyen szépen viselkedik! Milyen ügyesen sétál anyukájával!" stb. Persze mind azoknak a gyerekeknek mondták, akik épp nem azt akarták, csinálni, nézni, tenni, amit kellett volna. (Persze ezt az oldalt is nagyon jól ismerem, és persze nem jó!)
Én úgy utálom ezt a mondatot!!! Soha, de soha nem mondok ilyet Csengének!!!! Még ha a túloldalon lévő lelkét simogatja is, hogy "lám, más is látja milyen okos/ügyes a kislányom!" Akkor is! Ez szerintem a lehető legrosszabb, amit tehetünk a pici lelkükkel! Arról nem is beszélve, hogy igazából mi a célja a mondandónak? Legyél jó, mert az a vadidegen kislány is jó??? :O Nevetséges! Vagy netán lelki zsarolás? A másik gyerek a nekem kedvesebb, jobb??? Vááááá!
Ami a legfurcsább, hogy nem is gondolná az ember, milyen könnyen ki tud csúszni ez a butaság a szánkon! Oda kell figyelni "kéremszépen"!

Este a Nagyi felügyelete alatt hagytuk Őhölgyét, és Apával kettesben mentünk körülnézni, pár apróságot beszerezni.