Kicsit csapongó...

1. Lánykám szerintem az elmúlt 2 napot nézve aláírhat 1 hét szabit a bölcsiben, de 3 napot biztos! :S

Őszintén szólva nem lep meg, számoltunk vele, hogy az első hetek, hónapok így fognak eltelni. Ha számba vesszük még Kisasszony "hihetetlen erős" immunrendszerét is... :S
Tegnap szó szerint csatlakoztathattuk volna 1-2 órácskákra az orr szívóra, mert amit termelt, az már elképzelhetetlen. Volt amikor már Ő maga szívatta ki és közben akkorákat kacagott, hogy csak lestünk! :D Persze volt, olyan is, amikor egyáltalán nem nevetett! :S Többször be is lázasodott sajnos!
Ma már egész tűrhető a helyzet, az orra sem piros az állandó törölgetéstől, és a láz sem jelentkezett még! :) Mire látja a "Dodó" néni, meggyógyítom! :P Nyilván nem, és biztos ismét antibiotikummal nyúzzák majd a s szervezetét, de nem kellett ügyeletre rohanni (kopp-kopp-kopp)!





2. Március 15.
Megnéztük a Nemzeti Múzeumnál és a Petőfi szobornál tartott emlék műsort! Eltaposott copfos kislány... eltakart szemű Petőfi...
Szörnyű, hogy mit adunk tovább. Az én szívem fog megszakadni, de ha nem megy el önszántából én lökdösöm át a határon (persze persze nincs olyan)! Persze szeressen magyarnak lenni, meg minden, meg ismerje március 15.-t is, meg a Honfoglalást, meg erős Pistát, Balatont, és ne keverje össze Bukarestet Budapesttel... de egyelőre szerintem nem a magyarkodást kellene mellkast veregetve hangsúlyozni, mert a tény, hogy magyarok vagyunk, nem változik, de a világ Rólunk alkotott képe nagyon képlékeny, és semmit nem teszünk azért, hogy büszkék lehessünk.
Ami 1848-ban történt, az példaértékű, és ünnepelni való, pláne, hogy mi kis népünk nem egy összefogós típus sajnos. Ha másért nem, ezért érdemes benn tartani az történelem könyvekben. Petőfi versei nagyon szépek, és szegényebb lenne nélkülük irodalmunk.
Szerintem sokkal szebb lett volna az ünnep, ha arról szól, amiről tényleg, a 161 évvel ezelőtti eseményekről. Mert a ma csak keserű száj ízt tud hozzáadni az ünnephez.
Nem idevaló, azazhogy igen, de mégsem... na mindegy...

3. Cipő!
A héten megérkezett végre a tavaszi cipője, ami egy kicsit másabb, mint az eddigi cipellői. Ideje volt egy váltásnak, mert nem lehet nem észrevenni lányunk befelé billenő bokáját, és teljesen egyenes, boltozat nélküli talpát! :S A most tesztelésre kerülő cipőről hallottam már, és nem is számít újdonságnak. Tudni kell róla, hogy pille könnyű, és nagyon rugalmas a talpa. Nem utolsó sorban nagyon nagylányos! :) Persze azt tudni kell, hogy eddig a "nagy" márkák topánjait viselte, de látszólag ez nem hatotta meg azokat a bizonyos izmokat, hátha majd így...
Mondtam, hogy csapongó....