Kicsit csapongó...

1. Lánykám szerintem az elmúlt 2 napot nézve aláírhat 1 hét szabit a bölcsiben, de 3 napot biztos! :S

Őszintén szólva nem lep meg, számoltunk vele, hogy az első hetek, hónapok így fognak eltelni. Ha számba vesszük még Kisasszony "hihetetlen erős" immunrendszerét is... :S
Tegnap szó szerint csatlakoztathattuk volna 1-2 órácskákra az orr szívóra, mert amit termelt, az már elképzelhetetlen. Volt amikor már Ő maga szívatta ki és közben akkorákat kacagott, hogy csak lestünk! :D Persze volt, olyan is, amikor egyáltalán nem nevetett! :S Többször be is lázasodott sajnos!
Ma már egész tűrhető a helyzet, az orra sem piros az állandó törölgetéstől, és a láz sem jelentkezett még! :) Mire látja a "Dodó" néni, meggyógyítom! :P Nyilván nem, és biztos ismét antibiotikummal nyúzzák majd a s szervezetét, de nem kellett ügyeletre rohanni (kopp-kopp-kopp)!





2. Március 15.
Megnéztük a Nemzeti Múzeumnál és a Petőfi szobornál tartott emlék műsort! Eltaposott copfos kislány... eltakart szemű Petőfi...
Szörnyű, hogy mit adunk tovább. Az én szívem fog megszakadni, de ha nem megy el önszántából én lökdösöm át a határon (persze persze nincs olyan)! Persze szeressen magyarnak lenni, meg minden, meg ismerje március 15.-t is, meg a Honfoglalást, meg erős Pistát, Balatont, és ne keverje össze Bukarestet Budapesttel... de egyelőre szerintem nem a magyarkodást kellene mellkast veregetve hangsúlyozni, mert a tény, hogy magyarok vagyunk, nem változik, de a világ Rólunk alkotott képe nagyon képlékeny, és semmit nem teszünk azért, hogy büszkék lehessünk.
Ami 1848-ban történt, az példaértékű, és ünnepelni való, pláne, hogy mi kis népünk nem egy összefogós típus sajnos. Ha másért nem, ezért érdemes benn tartani az történelem könyvekben. Petőfi versei nagyon szépek, és szegényebb lenne nélkülük irodalmunk.
Szerintem sokkal szebb lett volna az ünnep, ha arról szól, amiről tényleg, a 161 évvel ezelőtti eseményekről. Mert a ma csak keserű száj ízt tud hozzáadni az ünnephez.
Nem idevaló, azazhogy igen, de mégsem... na mindegy...

3. Cipő!
A héten megérkezett végre a tavaszi cipője, ami egy kicsit másabb, mint az eddigi cipellői. Ideje volt egy váltásnak, mert nem lehet nem észrevenni lányunk befelé billenő bokáját, és teljesen egyenes, boltozat nélküli talpát! :S A most tesztelésre kerülő cipőről hallottam már, és nem is számít újdonságnak. Tudni kell róla, hogy pille könnyű, és nagyon rugalmas a talpa. Nem utolsó sorban nagyon nagylányos! :) Persze azt tudni kell, hogy eddig a "nagy" márkák topánjait viselte, de látszólag ez nem hatotta meg azokat a bizonyos izmokat, hátha majd így...
Mondtam, hogy csapongó....

1 sima 1 fordított!

A kép, ami délután fogadott:
Kislányom Bea ölében gubbaszt, (tegnap éppen kezet és arcot mosott amikor megérkeztem, és futott elém...) és amikor odaérek melléjük, akkor látom, lázat mérnek! :( Nem ok nélkül, 38,1 hónaljban!

Már tegnap délben is sírdogált kicsit, de a dadusok szerint csak a fáradtságtól. Így lehetett tényleg, hiszen mikor mentem érte, nagyon jól érezte magát!

Ma reggel szintén sírt miután elmentem. Gyöngyi néni kérdezte is: "Anyuka! Csenge bújós?" (Hajaj!) Amikor lehajoltam hozzá, úgy ölelte át a nyakamat és fúrta a fejét a vállamba, hogy meglepődtem!" (Igen, Ő ilyen!)
Ma már többször pityergett, egyszer az egyik kisfiú csípte arcon, és a délutáni alvás alatt is felsírt egyszer!
De nem értem, miért nem hívnak fel?

Mindezek ellenére a kisasszony még mindig töretlenül szeret bölcsibe járni! :) Fantasztikus lányunk van, de tényleg!
Mondtam/írtam már hogy mennyire büszke vagyok? :O

Remélem hétvégén nem kell ügyeletre vinnünk, mert akkor megint nem jutnak el a valós betegség kezeléséig. :P Mindig elakadunk a bőrénél! (Ami a betegség ellenére is nagggyyyyon szép!) Kriszta! Minden újévi kívánságod így teljesüljön!!! :) kopp-kopp-kopp
Szóval hétfőn a dokinál kezdünk! :S

"Anyuka! Ilyen gyerek nincs is!"

Ezzel a mondattal fogadott ma délután a gondozó néni! :)
Reggelire már odamentünk, (igaz 5 percet csúsztunk, amiért kaptam is dorgálást,) és 14:00 után mentem érte.
Délelőtt játszott, Balázsnak segített egy kirakóban, ügyesen megebédelt (Répafőzeléket), és 12:15-13:45-ig aludt!
Amikor Bea néni hozta ki, úgy megörültünk egymásnak, mintha 1 hete nem találkoztunk volna. Annyira okos és kiegyensúlyozott. Nagyon büszke vagyok rá!!! Mesélt, hízelgett, bújt, nem volt szemrehányó.
És amiért ezt mondta róla Bea néni, az az, hogy egyszer sem sírt. Sem reggel, sem alvás előtt, sem alvás után.... soha, soha nem sírt!

Hazafelé a kocsiban pedig letisztázta:
Anya nem dószik. Máj nem dószik, nem bóóba! Apa dószik!

Annyi mindent szerettem volna leírni, amolyan lelkizős szentimentális zagyvaságokat, bölcsiről, kettőnkről, meg úgy általában erről az egészen másfajta életről,... de mivel egész napom ráment az önsajnálatra, és a pityergésre, mostanra ég a szemem, és egy ép gondolatom sem maradt! De ami késik, nem múlik! :)

Update: Képtelen vagyok megfogalmazni! Próbáltam, töröltem! Majd egyszer talán...

Kedd / Baleset!

Reggel már Kukaccal kéz a kézben sétált be a szobába, és az autóban a kérdésemre, miszerint ebéd után, vagy alvás után menjek érte? Nagyképű "Nem ebéd, Csenge aunni bőcsibe!" volt a válasz. 12:30-kor kellett odatelefonálnom, hogy megérdeklődjem sikerült e elaltatni!
És jött a meglepő válasz: "Anyuka tessék érte jönni, mert nem alszik!" :O

Amikor odaértem, kijött a Bea néni, és elmondta, hogy nagyon jól érezte magát egész délelőtt, ügyesen ebédelt, de az altatásnál konfliktusba keveredtek... Bea néni szerint szőlős ágy Csenge szerint nem szőlős! :S (Na én ebbe nem is folynék bele mélyebben.;) Ez Rájuk tartozik. :P) Bekukucskáltam, hogy mégis hogyan miképp alszanak/ nem alszanak! Csengusom az ablak alatt volt és nagyon könnyű volt észrevenni, mert az egyetlen buksi volt, amelyik magasra emelve forgott. Észrevett, és már jött is ki... ahogy mászott ki az ágyból már láttam, baleset történt! Bepisilt! (Ezt nem nagyon értem, mert itthon a délutáni alvásnál soha nincs balesete... pláne úgy, ha ébren van!!! :O
Kérdésemre, hogy szól e ha ki kell mennie, a válasz igen volt. Egyszer szól délelőtt, és egyszer kiviszik ebéd előtt, de akkor nem sikerült Neki! (Én itthon ebéd után szoktam. :P Ezt mondtam is, és Bea néni azt mondta, kikíséri majd ebéd után is.)
Holnap újra megpróbáljuk! :P

Hétfő /Zellerfőzelék... pfúj

Reggel 08:30-kor már ott voltunk, megbeszéltük,hogy ebéd után megyek érte, addig Ő jó kislány lesz...
Bea néni elmondása szerint a délelőtt nagy részét az asztalnál ücsörögve töltötte, és csak ha Ő hívta valamilyen játékra, akkor ment. (Odafelé folyamatosan mondogatta, hogy "Csenge ebédel!" Remélem nem azért ült egész délelőtt az asztalnál! :P) Nem sírt, nem akart mindenáron haza menni, nem keresett engem, de látszott, hogy nem is az igazi valami... (Mondjuk ez nagyon jellemző rá. Ő amolyan elfogadó típus? :P)
Persze 1 hét kihagyás után, ezen nem csodálkozok, és nem is nagyon aggódok, mert amikor kihozta Bea néni az átadóba, Rám mosolygott, majd elindult, hogy Ő is alszik a többiekkel. :) (Akkor Ő nem szeret itthon? Vagy nem jó Neki itthon? Azért nem hiszem, hogy erről van szó, inkább csak az új most nem olyan ijesztő, és ezáltal érdekes. Egyelőre!!! :O)
De a délelőtti viselkedése, és az 1 hét szünet miatt majd holnap alszik ott, már ha sikerül! :P Bea néni tett egy halvány ígéretet egy szőlős ágyra... remélem sikerül neki megtartani a szavát, mert lánykám hazafelé bizony emlegetett valami ilyesmit: "Csenge aszik szőlő ágyba! Csenge szőlő aszik..."

Zellerfőzelék volt az ebéd fasírozottal.... pfúúúúúúúúúúúúj! Még soha nem adtam Neki. Valahogy a zellert ebben a formájában (minden benne lévő vitamin ellenére,) sem szeretem. Édes kislányom, aki ebédelni ment a bölcsibe, nem hogy nem ette meg, kóstolgatás nélkül, és szinte egyedüliként megette mindet! ha jól vettem ki nem túl szószátyár kisasszony szavaiból, volt alma is. :S

A bőre sajnos most kicsit visszaesett, de szerintem a testápoló miatt, ami a hétvégén elfogyott. Plusz az 1 hétig tartó antibiotikum kúra valószínűleg legyengítette a golyók hatását. Bea néni is megjegyezte, hogy látták a lábát, amikor kint voltak pisilni... :( Mondtam, hogy viszek be a szekrényébe golyókat, viszketés ellen, és ha úgy látja adjon Neki legyen szíves! Nagyon segítőkész volt, talán megteszi majd! :)

...

Patríciától kaptam egy ilyet! Nagyon szépen köszönöm!

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz 8 embert!"

Update!

Köszönet Dancinak és Daninak, (:)) illetve szüleiknek, hogy gondoltak a blogra!
Mely nem mellékesen lassacskán 2 éves lesz! :)

Döbbenet!

Nem tisztességes rögtön mindent a bölcsire kenni, de sajnos más tippem nincs. Ma amíg a Doktornőre vártunk, kisebb konfliktusba keveredett... felállt egy műanyag székről, és egy másik kislány leült a helyére. Ilyenkor általában engem győzköd,hogy az az övé. Most is így tett, de a szokásos válaszomra, miszernit "Te felálltál, most a kislány ül a széken, majd később visszaülhetsz ha feláll Ő is!" Lekevert Nekem 2 olyan pofont, :O hogy hirtelen nem is tudtam hol vagyok. Hirtelen ráütöttem a kezére, és tisztáztuk, hogy ezt még egyszer nem akarom meglátni! Valószínűleg pont kinyílhatott a rendelőajtó, mert később, amikor sorra kerültünk és bementünk a Dokihoz, megnézte a torkát, majd nekem kezdett el homeopátiás nyugtatót ajánlgatni, meg az alvászavarokról beszélt. :O Illetve még azt is mondta, hogy valószínű valami nagyon frusztrálja Csengét és így tudja csak kimutatni. Rá kellene jönnöm, hogy hogy mi bántja a kisleányt! :O
Azóta teljesen a hatása alatt vagyok, és fogalmam sincs, mit csináljak. Soha soha nem pofoztam meg, és nem is fogom!

Ahol abbahagytuk...

... ott folytathatjuk hétfőn a beszoktatást! :) Doktornő megadta az engedélyt, "közösségbe mehet"! Tegnap reggel elmentem befizetni az ebédet, és beszéltem Bea nénivel is, aki amint észrevett, már jött is érdeklődni, hogy hogy van Csenge! :) Megbeszéltük, hogy hétfőn 09:00 körül viszem Csengét! Az biztos, hogy ott eszik, de azt nem tudom, hogy megpróbálják e elaltatni is! A biztonság kedvéért elteszem a Kukacot, hátha....

Képes bejegyzés!

Mert ilyen nincs túl gyakran mostanság!!! :$

Előkészítettem a masinát, bízva, hogy lesz alkalmam kattintani.

A délelőttöt ragasztgatással kezdtük, és mint azt az ábra jól mutatja, nem volt jó ötlet! :P

A fentiek után inkább rajzolásba fogtunk! Részletesen megbeszéltük, hogy mindketten szőlőt, körtét, majd lufit rajzolunk!
Egy kis plusz munkára is megkértem, mégpedig pöttyös labda és csiga készítésre! Nagyon készségesen lerajzolta. A labdába tényleg "beleböködte" a pöttyöket, és a csiga egyértelműen felismerhető volt :D (Nekem)!







A rajz után kinyújtóztunk, és megtáncoltattuk a kutyust (mozgókép helyett):

















Sikerült készítenem pár nagyon kedves képet is (úgyhogy frissítettem is a sz.gép hátterét :P):

Nagyon szépen köszönjük a sok gyógycuppot, jó kívánságot, szerencsére nincs nagy baj, nagyon jól van a mini Hurrikán! :)

Betegszabadság! :(

Sajnos a mai nappal megkezdtük a kötelező beszoktatás alatti betegszabadságunkat! :) Erre a hétre garantált a szabi.
Azt hiszem, ez valamiféle általános forgatókönyv szerint mehet...

Ma 09:30-ra vittem Ricsajt, kint elköszöntünk, és bement a csoportba. Épp zenét hallgattak, és táncoltak. Ez igazán jó móka.

11:00-re kellett visszamennem, hogy az ebéd alatt legyek kéznél, ha mégsem akarnál enni.
Sajnos Bea néni azzal fogadott, hogy belázasodott a Kiscicám! :( Mivel a kedélye jó volt, és cseppet sem tűnt betegnek, így nem telefonáltak, meg különben is 10 percen belül tudták, hogy meg érkezek én is! Mivel rosszul nem érezte magát, és a doki nénink 12:30-ig rendelt, úgy döntöttem, egye meg ott az ebédet, és így biztos nem lesz gond a dokinál a váróban!
Azt, hogy ez mennyire jó ötlet volt, semmi sem igazolja, jobban, hogy 14:00-kor kerültünk sorra (igen, eredetileg 12:30-ig rendelt :S) Jó le is lettem szúrva, hogy miért nem szóltam, hogy lázas a kislányom! (Bezzeg a múltkor, amikor nagyon magas lázzal vittem, tudta, mégsem tett semmit. Az ajtóban kókadozott aranyom, és 1 órán keresztül vártuk, hogy behívjon!) Mert ha tudta volna, behívja idő előtt! :O Mikor lettünk kivételesek??? ;) Kapott Cefzil szirupot a torkára, és a már ismerős, erősebb láz csillapító kúpot!
A délutáni alvás ismét ugrott, de legalább ebédelt! :S

Hét végére vagyunk visszarendelve.