Szia Tavasz!

A napsütés meghozta a kedvem, és vele a pozitív dolgokat is. :)
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)

Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)

Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D

Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!

Légy üdvözölve TAVASZ!!!!!!!!!

Már hiányoztál nagyon! ;)

Összefoglaló!

Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...

Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"

Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...

Ragaszkodik!

Hjja kérem, vajon honnan eredhet? :S

Pénteken bizonyosodtam meg afelől, hogy Csengének a bölcsi egyetlen dolgot jelent! Túlélni, és ezt csakis Bea segítségével! :(
Múlt hét utolsó napja meglehetősen nyüzsire sikeredett. Bea ugyanis nem volt. Egész nap! Lányomat sem Kati néni, (akit egyébként emleget, mint szeretett személyt) sem Gyöngyi néni (akin látszik, hogy pedig igenis szimpatizálna Csengével) nem volt képes megnyugtatni. Ez engem cseppet sem lep meg, hisz ha ez a lány pörög, akkor fusson ki merre lát... Persze vak nem vagyok, és gyanús volt már egy ideje, hogy "csakaBea", meg Ő is nagyon büszkén mesélte mindig, hogy ha felébredt, és nem látta, akkor sírt a kisasszony, és "csakaBea", nyugtathatja meg, nem mehet ki a szobából, nem tűnhet el szem elől. Sajnos azon túl, hogy próbálom elültetni lányomban a többi néni felé való bizalmat is, én kintről mást nem tehetek!
Ma pedig ennek köszönhetően túl voltunk az első nyakba csimpaszkodós, sírós elbúcsúzáson, amit a szekrényeknél állva hallgattam, könnyeztem végig. 08:30-ra jött Bea, és utána megnyugodott Csenge is, de addig végig sírt, és engem hiányolt. (Azt hittem berohanok, és kifutok Vele! :()
Gyöngyi néni látta, hogy még ott vagyok, kijött és nagyon szomorúan elmondta, hogy bizony senki nem tudja megnyugtatni Beán kívül, olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy ez már meglepő. A ragaszkodása cseppet sem meglepő, hisz én is csüngök a páromon, Anyukámon, Apukája is nagyon érzékeny ember... adott volt egy érzékeny ragaszkodó kislány... :)

Túlél! Ennyi. Bea nélkül nincs biztonság érzete! Amit viszont nem nagyon értek, hiszen nem neveltük magunknak, megy, és boldogan elvan hosszú órákig a Nagyijával, keresztszüleivel, egyedül alszik saját szobában (több, mint 2 éve). A bölcsiben meg csak akkor, ha Bea mellé ül! Itthon ugyanaz a kiegyensúlyozott, általában virgonc kislány. Ott meg, gyakorlatilag remegés fogja el, ha nem látja a gondozó nénijét!

Mit tehetnék? Én rontottam el vagy Ők? Hogyan értessem meg Vele, hogy 3 néni van, mindháromra számíthat? Jól érzem, hogy ez csak részben függ tőlem?
Váááááááááááááááááá Szeretnék segíteni Neki!




Ó, és pont a mai napot örökítik meg számunkra egy benti fotózás keretein belül! Szuper!

Földünkért!

A Föld órája 2009!

Olvasni jó!

Adrienn megkért, hogy osszam meg mindenkivel 5 kedvenc gyermek és felnőtt könyvemet. Ezt nagyon szívesen meg is teszem:

A gyerekkönyvek Csenge szemszögéből:

1. Szepes Mária: Pöttyös Panni
   
2. Bartos Erika: Bogyó és Babóca
3. Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
   
4. Füzesi Zsuzsa: Mondókáskönyv
   
5. Nefelejcs Fifi újság (negyedévente)

Felnőtt könyvek:

1. Tracy Hogg és Melinda Blau: Suttogó titkai II. (éljen a kisgyermekkor :P)
2. Deákné B. Katalin: Anya, taníts engem!
3. Együtt a család bölcsődétől az iskoláig (Dasimedia)
4. Vavyan Fable összes kötete... (meg is vannak ;))
5. Életrajzok, önéletrajzok

Szeretném, ha megosztaná velünk a kedvenceit:
- Tündi, Luca anyukája
- Kata kismami
- Kata, Tommy anyukája
- Ági, Dani anyukája
- Ági, Peti anyukája
- Judit, Vilcsi anyukája
- Judit, Bianka anyukája
- Éva, Gréta és Dalmi anyukája

Feladat teljesítve!

Ami a nagy dolog, hogy egész héten nem mértek Csengének 38 fokos lázat.... persze lebuktak, mert csütörtökön lánykám minden ok nélkül elkérte a lázmérőt és beügyeskedte a hóna alá, majd megállapította, nem beteg! :) Szerencsére! :P
Lehet ugyan, hogy nem mond semmit, ha figyelek, mindig tudom, mit csináltak, mit játszottak:
1. Tanulnak valami kánkán szerű koreográfiát, mert kiscsaj két-két ujja közé csippenti a szoknyáját, és kirúg a lábával tánc közben! (Konkrétan emlékszem, hogy nem tanítottam ilyet ;))
2. Tornáznak orrvérzésig. (Lábemelés, biciklizés... törzshajlítás, karkörzés) Mindezt precízen, egy törölközőt téve a fejük alá....(itthon így csinálta :P) de akár polifoam is lehet!
3. Két név merül fel Csengével kapcsolatban a csoporttársai közül. Balázs, aki legyeskedik Csajom körül... elveszi Tőle a Kukacot, és a hangos sírás előtti pillanatban gyorsan visszaadja. (Ezt Bea súgta meg. :P) Bence, aki közvetlenül kisasszony előtt szokott be a csoportba, egy eléggé halk szavú, kedves arcú kisfiú, akivel mindig egy asztalnál esznek, és valahogy egymás körül vannak, persze nem együtt, de itthon már megemlítésre került a neve: "Csenge szeeti Beeece! Fiú, Beece eszik!" Mindezt tudatta velem reggel, cipőfelhúzás közben, a bölcsibe menet, persze Apja hallótávolságán kívül! ;)

Ma egy kicsit aggódtam, ugyanis, reggel a szomszéd csoport dadusa volt csak Velük, és a saját dadusok közül senki. Láttam, hogy elbizonytalanodott, és megtorpant... féltem, nehogy sírdogáljon. Szerencsére semmi gond nem volt. :)

Bátran, és egyértelműen kijelenthetem, hogy Csenge beszokott a Bölcsőde Katica csoportjába! A betegségek ellenére is!
Sírdogálások előfordulnak, van hogy azért, mert kicsit rosszkedvű, vagy szeretgetésre vágyik, van, hogy felriad álmából, de ennél kirívóbb eset nem történt!
A dadusokat is levette a lábukról. Senki nem képes ellenállni Neki, odamegy, átölel, és szorosan fogja a nyakát... jó érzésű ember ez mellett nem tud, nem képes elmenni. Minden nap, elmodják: "Anyuka! Csenge nagyon jó volt! Ügyesen eljátszott, szépen evett, nem volt baleset!" És változóan: "..hát nem aludt valami sokat, ..sajnos nagyon keveset aludt, ..többször felsírt, ..hamar ébredt!" (erre mondjuk 2 csípőből jövő válaszom is van: 1. a világos, 2. a 20. fog, aminek még mindig csak 1 csücske van kint)

Rendszeresen meglesem! :$ Nem várom meg, míg kihozzák az átadóba, hanem az egyik sarokból kukucskálok. Jó látni, ahogy eljátszik, jön megy, láthatóan nem feszeng, és magáénak érzi a terepet. Ez megnyugtat! :)
Amikor pedig kiszúr, és hangos ujjongásokkal szeli át a szobát, közben kiabálja felém mutogatva: ANYA! ANYA! és már csüng is a nyakamban, mint egy kismajom.... eláraszt a puszijaival, amit nem győzök viszonozni.... leírhatatlan! :)

Bölcsis egyveleg!

Mert azért ez is érdemel egy bejegyzést. :P

Szerencsére ma délutánra maximum az jelentette a gondot, hogy "Eetűűűnt a bibi!!!!" :S A bal mutatóujján azért van egy hólyag, amit reggel kicsit megböktünk, hogy szivárogjon. Egész nap mindenkinek elmesélte, hogy mi történt Vele. Mostanra már csak mosolyogva jegyzi meg, "csikiz". :) Már vastagon bekrémezte az én ujjaimat, Apa ujjait, be is kötözött minket.... :D

Hétfőn a bölcsiben minden rendben volt, nem volt sírás, az 1 hét kihagyás egyáltalán nem viselte meg szerencsére, ügyesen eszik, szót fogad, játszik...egyedül! Nem foglalkozik a többi kisgyerekkel. Úgy viselkedik, mint egy kiszáradt szivacs... szó szerint szívja magába a rengeteg információt, mondókát játékot.... bátrabban próbálkozik a beszéddel, az eddig nem, vagy csak ritkán használt szavakat is szépen tagoltan próbálja kimondani, Bea megjegyezte, hogy nagyon szépen, illedelmesen megköszöni, ha kap valamit, és kéri, ha szeretne valamit, erre használja a "kéem"-et, illetve a "Égycíves"-t is! :)
Ma volt ugyan alvás előtt egy kis pityergés, de inkább csak féltékenységből, mert van egy új kisfiú, aki ma aludt ott először... (Amúgy Bea néni Csengus mellett ül a csendes pihenő alatt. :P)

A bölcsi falain belül történtekről SEMMI SEM SZIVÁROGHAT KI!!!! Csak azt tudom, amit Bea elmesél... mert lánykám... áhhh mintha kútba dobnánk! :S Egyáltalán nem mesél... SEMMIT!!! :D

Április 1.-én fotózás lesz a bölcsiben... ha jól értelmeztem a kiírást lehet, hogy Anyák napi?! :O De klassz lenne! De ha nem ünnepi, akkor is klassz!!! :D (Persze bent van a pakliban, hogy nem sikerül elővarázsolni a "pillanatot", mert hát azért még picik, de úúúgy várom!!!!!
Gyakorló anyukák! Ilyenkor ugye kell "ünneplő" ruha???? Ugye, ugye, ugye?

És felfedeztem egy másik kiírást is: az eddigi 360,- Ft-os napi díjat 385,- Ft-ra emelik április 1.-től!

Hogy történhetett?!

Biztos sokan vagyunk, akik feltették ezt a kérdést egy-egy látszólag megakadályozható balesetről hallván!

A válasz:
Halvány lila dunsztom sincs róla, megtörtént! Ez van!
2 felnőtt karnyújtásnyira sincs a kislánytól... Ő játszik, mondókázik, vidáman körbe körbe, nevetgél, és egyik pillanatról a másikra 2 tenyerét ráteszi a villany tűzhely lapjára. Arra, amelyikről kb. 5 perce lett levéve a kávé! :'(
Kislány ránéz az anyjára, szemében a mély döbbenet, az ijedtség, és az értetlenség.... fájdalom még nem.... Az Anyja a tőle telhető leggyorsabban a fürdőbe lendíti, és a jéghideg víz alá tartva reménykedik: "Még nem sír, talán nem is égette meg, nem sír, biztos nem fáj Neki, azért nem sír!!! Ugye nem fáj Neki?????
"Anya esz jó, esz nem fáj" (Huhhh!)

x perc hideg vizes locsolás után.... "Hazamegyünk, és bekenjük!" "Jó! Anya fáj, Egíts!" Ima ide, fohász oda..... megégett.... piros, de nem hólyagos....

Hazafelé egy vizes papírzsepit szorongattattam Vele, nem sírt! Itthon, amíg a kenőcsöket kerestem, már vastagon potyogtak a könnyei. Szerencsére csak felületi, és "csak" egy hólyag lett rajta, de az "élmény" biztos hogy nem kicsit volt megrázó Neki!

Mostanra rengeteg síráson és sok sok jégakku kiolvasztáson vagyunk túl, már nem fáj, nem is emlegeti, de volt amikor Ő maga mondta menjünk az orvoshoz, hogy meggyógyítsa!

Amikor könnyes szemekkel a két tenyerét az arcom elé tartva néz rám kérőn, és mondja hozzá "Egíts!!!!" Bármit BÁRMIT megtettem volna, csak elmúljon!!!!
Pedig tudta.... mindig mondja, mi pedig helyeselünk: "Nem szaad! Meeg, fojjó! soha soha nem szaad!" És mégis.... :(

Bebiztosítva!

Végre!
Mióta szembesültünk a ténnyel, hogy Kukac is bölcsibe jár, bizony a fejünk felett lebegett a kard... Napról napra nőtt az esélye annak, hogy elveszik, tönkre megy, itthon hagyjuk, ott hagyjuk, balesetet szenved, stb. ... Persze nyilván nagyon figyeltünk rá, hiszen beszerezhetetlennek bizonyult. Világítós fejű alvós barát hivatalosan. (nem egy kísérletet tettünk már rá :P)
2007-ben kapta a csajszi NagyBarátnőjétől, és azóta körülötte van állandóan. Nem titok, és tán már írtam is, hogy eleinte mi használtuk ki világító tudományát a kiságy körül. Viszont ahogy az a Nagykönyvben is megíródott, menthetetlenül egymásra találtak, és azóta bizony nincs álom nélküle. Közben a világítás elromlott, a szerkezetet kivettük, következésképp kicsit összement a teste, és már korántsem olyan pihe puha, mint új korában, a címkéje két cérna szállá rongyolódott, de varázsából cseppet sem veszített. Ezek után tán érthető, hogy tegnap a Sparban lecsaptunk a polcon vigyorgó klónra. Becsapni nem akartuk, nem is tudtuk volna, így Csengus hozhatta haza! Már az üzletben egyértelmű volt, hogy barátja lehet az új is akár...
Miután hazaértünk, és kicsit elszórakoztatta magát az osztódó kedvencekkel, az újból kiszedette, és a régibe tetette a világítás technikát! :P Így most az valami újjal is megajándékozta lánykánkat. (Mégiscsak a Kedvencről van szó.) Kihasználva az új betolakodó iránti lankadó figyelmét azt gyorsan eltüntettük, és ha egyszer netán (ne kelljen) szükség lesz rá, majd elővesszük. Az biztos, hogy becsapni akkor sem tudjuk majd, hiszen az első ellenőrzési ponton (címke állaga) sem csúszik majd át, de a többi hasonlóság talán megvigasztalja majd!
Ma reggel nem túl belemélyülősen odabökte: "Másik kukac efeszett!" Ennyi!

Gyógyulgat!

A kisasszony a héten még mindenképpen az itthoni légkör előnyeit élvezheti. A doktor nő megkért, ha van rá lehetőségem a héten még tartsam itthon. Továbbra is melegítsük a fülét, és adjam az orrcseppet. Ezzel csak az a bibi, hogy továbbra is elkezdtem melegíteni a fülét, mert hétfőn ezt elfelejtette mondani, az orrcseppről meg azt mondta hétfőn szükség esetén.... most meg azt, hogy továbbra is... :S Jó, akkor továbbra is cseppentek ha szükséges lesz! :D Kicsit szétszórtnak tűnt, lehet hogy Őt is megkeveri ez az állandó szél? Vagy az volt a fura, hogy időben kezdett? :) Ki tudja! A lényeg, hogy a héten még itthon maradhat velem a csajom!

Annyira nagyon megnőtt pár nap alatt, kész kis minifelnőtt!
1. Már mindent kér, és megköszön.
2. A neki feltett kérdésekre 90%-ban érdemleges és érthető választ ad! Értem ez alatt, hogy a kérdésre nem feltétlenül csak igennel vagy nemmel felel!
3. A bűnrossz 3 napos antibiotikum kúrát szó nélkül, okosan végigcsinálta. Nem műsorozott, szépen elfogadta, hogy márpedig az kell, és meg is itta! (Persze a rengeteg dicséret mellé azért mindig került valami, ami elvette a rossz szájízt! :$)
4. Megpróbál szinte mindent ugyanúgy csinálni, mint mi. Mosogat a konyhájában, mosni próbál a mosógépében, (sajnos az nagyon kicsi, de a nyúllal már egyezkedünk egy külön kis mosógépen ;)!) Igazi kis házi tündér! Tegnap a főzésben is nagyon ügyesen segített! :)
5. Folyó ügyeit teljesen önállóan intézi, (csak a villany fel,lekapcsolásában szorul némi segítségre, lévén nincs 1 méter...).
6. Egyezkedik, zsarol... "Ha Csenge kap kakaót, akkó pisííí" vagy "Csenge nem aszik, baba ámos, baba aszík" A múltkor épp Eperke ment DVD-n, és Apukája ki szerette volna szívatni az orrát! Erre a kis dugó felemelte a mutatóujját, és nagyon lassan, tagoltan: "A-pa! Csen-ge vévé, E-p-e-k-e, ne-e-e-m pó-szi oj-ja!"

Azt hiszem nem kiabálom már el, hogy szó szerint matrica függő lett. Imádja ezeket a ragacsos hátú színes kis képeket, állatokat, mintákat. Rendezgeti, sorakoztatja, "számolgatja"... csak úgy csillog a szeme egy egy ív láttán! Kriszti már meg is írta, hogy hol tudok beszerezni neki matrica gyűjtő füzetet, remélem nem túl korai... :)