Lázas hét!

Az elmúlt hét első felét a lázzal való küzdelem tette ki! :S Gyakorlatilag csütörtökig 39 fokos láz volt jellemző a Kisasszonyra, és sajnos a gyógyszerek is csak itt ott segítettek. Felváltva kapta a Germicid, Nurofen, és Panadol hármast, majd bejött egy újabb sokkal erősebb kúp, a Suppositorium Antipyreticum (nem, nem káromkodok :P) plusz egy antibiotikum, amit 3 napig kellett szednie a torkára. Ez már segített, de csak 2-3 órára! Nincs mit szépíteni, szerda délutánra már nem kicsit voltam becarva... Szerencsére mára nyoma sincs a láznak. :) (Kopp-kopp-kopp!!!) Még van ugyan egy kis gyengeség, több alvás, de ki lenne másképp 1 hét koplalás és magas láz után :P! Már kész van az erőt adó Húsleves, sok sok husival, zöldséggel, ... Remélem segít, és kicsit rendbe teszi a gyomrát!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Ma van Advent első vasárnapja! Már elkezdtem ünnepivé varázsolni a lakást, az üvegfesték díszek az ablakon, Kicsi Lány szobáját is kicsit megváltoztattuk, beszereztünk egy polcos szekrényt annak a kevés játéknak, ami van, hogy ne henteregjenek... és a komódját/valaha pelenkázóját ;), (ami ezáltal felszabadult, karácsonyi hangulatúvá varázsoltuk!
Tavaly ilyenkor már minden kipucerálva, kidíszítve, ünnepi volt... (persze, tudom, hogy még van időm, de akkor is :P)

Az aktuális hiper szuper kedvenc, A "Falszas":

KicsiLány szülinapi manójával szerencsére már minden (a "Toóoóta " kivételével) le van vajazva, hiszen a Karácsonyi nagy csinnadratta előtt Ránk még vár egy nagyobb, szülinapi csinnadratta!!! :D Húúúú már nagyon várom ám!

Klassz programok...

A rossz idő ihletet adott, hogy hogyan is kéne elütni az időt! Íme, itt jártunk vasárnap:

Az emeleten lévő, arcot ábrázoló mászóka/kapu az elején elvette minden bátorságát, és máig emlegeti a "nagy szájú bácsit"...

nem is nagyon merészkedett fel, csak egyszer...

de szerencsére volt sok más, ami akkor, ott feledtette vele...

Megdöntötte az 1 percen belüli pislogás számának rekordját! :)

Itt a Csenge! Hol a Csenge? :)

Hinta, ugráló vár, csúszda... mi kell még?








Hétfőn délelőtt pedig kedves vendégeink voltak Dani és anyukája, Anita személyében! :)

Volt gyurmázás, könyv nézegetés, táncikálás, majd levezetésképpen egy kis tévézés! :)

Csenge ma emlegette Danit, és azt, hogy jól érezte magát! :) Remélem ez így volt az Ő részükről is! :)

Sajnos estére Kicsilány belázasodott, amivel még mindig küzdünk, éjjel 2x hányt, és bizony elég sápadtka, gyengécske. Remélem nem fertőztük meg kisbarátunkat! :S

Apa: Csenge szereted Apát?

Csenge: Őőőő nem!

Apa: Szereted a Mamád?

Csenge: Nem!

Apa: Szereted a Papát?

Csenge: Neeeem! AnyÁT!

Apa: Anyát szereted?

Csenge: Igan! AnyÁT! (Tette mindezt a nagyszülei jelenlétében! :S)

Tegnap kétszer kérdezte meg az Apja, hogy szereti e a lány! 2x válaszolt nemmel, és helyesbített, hogy AnyÁT!

(Nem nagyon támogatom ezeket a "kihúzom a gyerekből dolgokat, szájába adom a válaszokat," nem is igazán szoktam feszegetni, de ahány ház annyi szokás! Én nem ezt hoztam otthonról. :S De azt akkor is be kell vallanom, hogy a szívem csordultig telt KicsiLány válaszától! És még mindig csak a vigyorgásra vagyok képes, ha eszembe jut!)

Hó, hó, hohó...!

Tegnap reggel még Patri-cica blogjában irigykedtem, és sóvárogtam (tőlem nagyon meglepő módon) a szép fehér táj láttán.

Délutánra pedig nálunk is fehér ruhába öltözött a táj. Első körben az ablakból mutattuk Csengusnak, mert a hó elég nagy széllel és viharral jött... később a vihar elcsendesedett, és csak a hó maradt... Overál fel, de még mindig csak ablakból ismerkedtek... majd nem kis rádumálás, könyörgés, földhözvágós hiszti után csak csak lejutottunk, és végre találkozhattak Ők!

Tettünk egy kisebb kanyart, amit a Kisasszony nagyon élvezett. 3 kesztyűt szétáztatott, (mert csak annyit vittünk le :P), boldogan rugdalta maga előtt, söpörte le fáról, padról... Tetszett Neki! Nekünk pedig Ő tetszett :)!

Minden elismerésem a télire választott bakancsának, ugyanis cseppet sem ázott be, pedig kapta a kiképzést rendesen!

Az egészség a legfontosabb...

Csütörtökön vissza kuncsorogtuk KicsiLányt a dokihoz, nézze meg legyen szíves a nem túl szép, sőt irtó csúnya hólyagokat a derekán, és szerte a testén, mert az igaz, hogy láttunk már ilyet a bőrén, de attól még nyugtalanító... Megnézte, és igazából Neki sem tetszett, de nagy eséllyel hatnak a homeopátiás szerek, és attól vannak. Biztonság kedvéért nem havonta, hanem 2 hetente szeretne ránézni. Megnyugtató.

A sors és a védő angyalaink közösen görgették elénk ezt a döntést, hogy homeopata orvost váltsunk. Miért? Az új Doktornő egyik alapító tagja a Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztálynak, amelynek megbízott vezetője is. A mi fejünk felett pedig az utolsó sebészeti kontroll óta műtét lebegett. A köldöksérve nem abban az ütemben gyógyul, ami kizárhatná a műtét lehetőségét, illetve az év közben begyűjtött hasfalsérv megvizsgálása után fixre vehettük a műtétet. Az ellenőrzést végző orvos nem volt túl egyértelmű, és a tényeket sem tudta úgy közölni, hogy ne bőgjünk felváltva Apával...

Ezzel szemben a homeopata doktornővel történt beszélgetés után már tisztán látunk, és dönteni is tudtunk. Egyelőre nem küldjük KicsiLányt altatásos műtétre, hiszen ezek a sérvek az esetek 98 %-ában nem fájnak, és semmilyen problémát nem jelent az Ő életében. Persze ettől függetlenül meg kell műteni, mind a 2 sérvet, de ez ráér óvodás, vagy kisiskolás korában. A doktornő megnyugtatott, hogy ezek a műtétek a gyerekeket viselik meg a legkevésbé, és egy reggeli műtét után már jó eséllyel otthon alhat este. De mindenképpen figyeljünk oda, a maradék 2 %-ára, amikor gyakori has fájása van a páciensnek.

Amíg változás nem lép be, mindenképpen megvárjuk a következő kontrollt, 3 évesen.

Plusz megkaptuk az időpontot is a 2 éves státusz vizsgálatra, és pneumococcus oltásra, december 18.-ra, 12.45-re.

Jó gyerek? Rossz gyerek?

ELEVEN gyerek!

Kerek 23 hónaposan délután 16.30 és 17.00 óra között:

Először kipakolta a paplanját a konyhába, hogy Ő ott altatja a kukacot(pampers repi magasságmérő). És erős Susogással adta értésemre, hogy ugyan má'hallgassak el, (mert amúgy szoktam magamban kiabálni) mert miattam nem alszik a kukac! :S Finoman rámutattam, hgy a paplant vissza kéne cipelni az ágyába, mire kiderült, hogy az a fránya közben nehéz lett. :O Naná. Visszavittem, és egy helyettesítő kellékkel próbáltam kiengesztelni. Perszehogy aha... Duzzogva bevetette magát a szobába. Kb 10 perces síri csend után jön ki, és egy ősrégi órámat (kb 14 éves) hoz, hogy tegyem a karjára.... Gyanús, nagyon gyanús!!! Miért? Mert ez az óra az ékszerdobozomban van egy felső fiókban!!! :Vááááááá!!!! Futás a szobába... Az ékszerdoboz kipakolva, egy másik órámnak pedig hűlt helye...(Apától kaptam egy karácsonyra, szépséges kényes, érzékeny ékszeróra!) NINCS A DOBOZÁBAN!!!! Kérem szépen, esdeklőn, megjátszott nyugalommal, hisztisen, mérgesen, zsarolva, mindenhogy: Hol az Óra! De ő csaka régi vacakot mutogatja Kittak kittak, kittak! Váááááá! Közben eltör egy kislánykoromból maradt kiskanalat, amire véletlenül rálép.... mindegy, majd meglesz... vissza a konyhába (egyáltalán nem idegesen,) a főzéshez! Egyszer csak folyik a víz a fürdőben. Az első gondolatom, hogy AZ az Óra nem vízálló! FUTÁS! Szerencsére csak a Betadine-t öntögette a csapba, és közben magyarázta ezerrel, hogy Nem baj! Ja.... Mindezt 30 percen belül! Hát mit mondjak, csodával határos, hogy a varratok nem pattogtak el maguktól rajtam! :) Szerencsémre a szépérzékének még fejlődnie kell, mert az én gyönyörűséges órám kicsit sem hozta lázba, miután kivette a lezárt dobozából, vissza is lendítette a fiókba... :S Meglett.

Észrevettem, hogy ha Valaki jön hozzánk, és köszön, reflexből visszaköszön... persze ez csak akkor érvényes, hogy sziával köszön az illető, és hozzánk jön! Utcán, bárhol máshol még kérni kell, de már 10-ből 8-szor helyesen dönt, hogy Sziával vagy csókolommal köszönjön! :) Sok anyukától hallottam, hogy egy egy szót a sarj meglehetősen cikin ért meg, és utánoz le. Csengusomnak már volt egy, azt hittem letudtuk. Tévedtem! A Nem baj/Nem basz! után, amit már szépen mond, most megérkezett a következő: Pincsa/Csizma cifraság! :$

A kis "számító"!

Az utóbbi időben a maximálisra fejlesztette a hízelgést, nyájasságot, és ügyesen használja ezen dolgokat manipulálásra!

Példa: Hármasban sétálunk Apával, és az úttesten valami új hóbortnak köszönhetően összecsuklik, és gyakorlatilag a karjánál fogva húzza Apa a túloldalra. Tudja, hogy bajban van, ezért gyorsan odarohan hozzám, két karral átöleli a lábaimat és hümmögve dobálja fel a puszikat! Sugallva felém, hogy "El ne felejtsd, hogy mi jóban vagyunk! ;)" :OOO

Már rutinosan kikerül néhány helyzetben, és egyenesen a "gyenge lánc szemet" célozza meg. Legyen az nasi, vagy játék, vagy épp felkéredzkedés...

Múlt héten csütörtökön levetettem 2 anyajegyemet, ahova Apa elkísért (szerencsére). Miközben öltöztünk, megérkezett Nagyi is, aki öltöztette Csengust. Mi elkészültünk, elköszöntünk, és elindultunk... Csengus ezt látva, (bohóckodott, játszott, kellette magát) gyorsan mindent abbahagyva felugrott az ágyra, nyújtotta a lábait, és közben kiabált: Eccse, Eccse!!!! Sajnos el is pityeredett. amit hallottunk a lépcsőházból is. Persze nem vihettük magunkkal, de nagyon megható volt ez az igyekezet, hisz nem látjuk túl gyakran! :D Délután különösen bújósabb volt, és sokkal anyásabb, mint általában! (Hogy kímélje magát ilyenkor az ember? :O)

Egyik délelőtt szintén Tőle szokatlan módon, a szobájában nézegeti az egyik könyvét, amiben van egy kőműves maci is. Erre a macira szoktam Neki mondani, hogy "Kőműves bácsi, mint Keriapu!" Rohan ki a konyhába, és közben kiabálja: "Apu, Apu, Apu!!!" Megyek be utána, és látom ,hogy a kőműves macira mutat! Ügyes!

HONNAN JUT AZ ESZÉBE...

... a virágok leveleinek a csücskeit megcsipkedni?

... a mosdó kagylóból kimerni a vizet egy krémes tégelyben?

... ragasztó szalaggal körbe tekerni saját magát/babáját?

... összefirkálni a garnitúrát, szekrényt, falat?

... csak úgy bármit a szemétbe dobni?

... a buborék fújóban lévő szappanos vizet kiinni?

... a felmosó moppot a WC-be mártva bevizezni és azzal felmosni?

... a testápolót, popsi krémet szó szerint kikanalazva megenni?

... a kis asztalra feltenni a széket, és úgy ráülni?

... a bukfencet úgy indítani, hogy a végén az ágyról, kanapéról leesve érkezzen?

... mérgében a saját lábujját megharapni?

... a csizmámba beleállítani a nagyon hegyes végtagú Barbi babát?

... a kocsikulcs lenyomatát elkészíteni gyurmában?

...

Gyanítom nem ért véget a felsorolás, és lesz még kérdésem? :O

Takarító "néni"

Még friss az élmény, alig pár perces! :P

Általában a házimunka legfájdalmasabb része a mosogatás. Mármint Csengusnak, mert rendszerint végigüvölti, és hangosan hív: Gyede oda!!! A mosogatandó mennyiségtől függ az ismétlés szám! :S)

De az előbb olyat művelt, hogy ismét felcsillant egy remény sugár:

Először is: Otthagyott!!! :O (Váóóóó ;)) és nem azért, hogy máshol kiabáljon! Bizony!

Bevonult a fürdőbe. (Itt egy kicsit megijedtem :P!) Hallom, hogy a fellépővel motoz! (Na, ebből vizezés lesz. :S) Elővett egy szivacsot, szappant adagolt rá. (Valamennyire sikerült, mert habzott az új szivacs. :)) Itt érkeztem meg, és kiinvitáltam a konyhába, ha már vizezünk, "habzunk", akkor tegyük szem előtt. :D És amíg én elmosogattam, Kicsilánykám kipucerálta a sütő ajtót! :D

És még egy ellesett apróság, amitől teljesen elszálltam:

Miközben az asztalt törölgette, az azon lévő dolgokat egy kézzel megemelte, és visszatette! Többek között a majdnem teljesen tele narancslés poharat is! (Olyan volt, mintha magamat néztem volna vissza felvételről! :D KicsiAnita hehehe!)

Mert játszani jó!

Ismét egy játékra invitáltak, méghozzá a szívemnek nagyon kedves dologra kértek. Gyermekkorom emlékeiből szemezgethetek. Köszönöm a lehetőséget Kittynek és Csupellának! :)

A szabályok:

1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyermekkori emlékeidről.

2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!

3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a "díjat" kaptad!

4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!

Akkor jöjjön pár nagyon kedves emlék:

Csak foszlányokban emlékszem: Valamiért túlfeszítettem a húrt Nagypapámnál... nagyon mérges, én átrohanok a másik szobába, átöltözöm, egy olyan ruhát választok, ami hátul gombos. A gyakorlatilag füstölgő Papa elé libbenve, megkérem, hogy segítsen begombolni... remegő kezekkel gombolta be a ruhámat... foszlányokban én is emlékszem, de Anyukám rendszeresen meséli, hogy már akkor is tudtam a idegeken zongorázni.... :P

Családomnak köszönhetően én minden karácsonyt egy csodának élhettem meg.... Felnőtt fejjel sem sikerült kinőnöm ezt a dolgot... Máig bizsergően szuper érzés erre az ünnepre készülni... Minden vágyam, hogy KicsiLánykám is részese legyen ennek a varázslatnak!

11 évesen Anyu megengedte, hogy legyen egy kiskutyám! Gyakorlatilag együtt nőttem fel vele. 14 évig volt velem! Szuper barát volt!

Már ez is kellemes: Soha, álmomban sem gondoltam volna tizenévesen, hogy egyszer büszke szemüveges leszek, hogy lesz férjem, családom... és boldog leszek! Maga voltam a megtestesült pesszimista. Önbizalmam, ön becsülésem egyenlő volt a nullával ... (Mi szemüvegesek ;))

Egyik legerősebb emlék képem Anyukám és a könyv imádata! Neki köszönhetem, hogy megszerettem az olvasást, és észrevétlenül a felnőtt korba olvastam magam! :) A Bobo képregényekkel kezdődött minden... majd jött Vavyan Fable, Stephen King, rengeteg életrajz, önéletrajz ...

Még annyi de annyi mindent tudnék írni, Nagynéném (CsengeKeri) nem szándékosan meghiúsított randijairól, ;) a karácsonyi ajándék Barbiról, ami megtanított rá, hogy ajándékot adni is élmény, és ha nem adod bele a lelked az nem is az igazi (lehet bármilyen drága)... sok apró emlék, de összességében egy klassz gyermekkor! :)

Köszönöm, hogy nosztalgiázhattam! Jó volt!

Akiknek az emlékeire kíváncsi vagyok: (Iagzából mindenkiére :) )

Bianka anyukája: Judit

Szabina anyukája: Krisztina

Luca anyukája: Tündi

LucaDomborka anyukája: Pihü

BóbitaMarci anyukája: Viki

Vilcsi anyukája: Judit