Heti jelentés!

Hihihi!

Sajnos ismét beigazolódott, hogy nem szabad egyenesnek és korrektnek lenni, mert nem éri meg! Mivel a jelenlegi irodában egyértelmű gondok voltak, szájra kapott a pletyka,: sokan vagyunk! Próbaidősként persze, hogy beindult a vezérhangyám. Jött is a jó laposztás. Igen ám, de lépni nem mindenáron, csak ha muszáj. Ezért beszéltem az illetékesekkel, hogy bár nem szeretnék, de ha kell, akkor most, mert most van lehetőségem.
Erre a tulajtól azt a választ kaptam, el ne fogadjam, meg mindenkinek biztos aszéke, meg mondjam le, meg különben is....
Másnap szőnyeg szélén: Ha már Anita úgyis megy, ... de a június 30. ai zárást ugye még megvárom (ennek júli 20. a határideje)? Hát nem tudom megvárni, mert ebben az esetben várnak az új helyemen.!
Hát így kell gyorsan, és (remélem) jól dönteni!!! Kérdem én, ha nem kérdezek rá mikor rúgnak ki? Amikor letelik a 90 nap, és be kell jelenteni magasabbra???? De már mindegy!

Csenge akkora iramban fejlődik, hogy azt már nyomon követni lehetetlen!

Pár apróság:

-Párbeszéd:
-Gagyi!
-Nem Gagyi! Nagyi! Mond utánam: Nagymama!
-Nagymama!
-Nagy-i!
-Gagyi!
-Neeeem!
-Deee!
-Nagyi! mint Nagymama
-Gagyi nem Nagymama, Gagyi: Pici Gagyi! :XD

A névmásokat és a ragozást oly egyedi módon keveri, hogy az valami fantasztikus:

Csenge kéjek szépen egy kifjit! (Persze Ő kéri, és saját részre!)
Anya Csenge bekakilt, gyojsan wc-re! (ezt a dolog megtörténte előtt, nagyon sürgetve)
Csengéé, enyém! (ha az övé) Anyáé enyém! (Anya tied!)

Rengeteget feszegeti, hogy nagyra nő, illetve, hogy már nem kisbaba.

A 30. hófordulójára az alábbi mailt kaptam:

28-30 hónapos A gyermek tud már lábujjhegyen állni, fel- és leugrani a tárgyakról. (Hajjaj!!) Fél lábon egyensúlyozni általában még nem sikerül neki, de próbálkozik. (Nem is próbálkozik!) Az egyszerű guruló kisautót vagy biciklit már ügyesen hajtja a lábával. (A szandija már egy mérettel kisebb! :S)

Felveszi a ruháit, rajzol, és gyurmából figurákat próbál formálni. (Így van)! Kockáiból igazi tornyokat épít. (Aha!) Képes gyöngyöt fűzni, és ha nem túl szoros a gomblyuk, be tudja gombolni a gombokat. (Gyöngyöt fűz már hónapok óta, de a gombok hidegen hagyják!)

Meg tudja nevezni a testrészeit. (Az utolsó porcikáig! És még jelzővel is ellátja....pl: kopasz! :O) Elkezdi helyesen használni az "én" és a "te" személyes névmásokat. (Néha sikerül ;))

Lassacskán kinő a hiszti-korszakból. (Igen???? IGEN JEJEJEJE!!!!) Egyre hosszabb ideig tud egy dologra figyelni, és képes várni. (Tényleg!) Ha valamit megtiltanak neki, érdemes megmagyarázni, hogy miért. Igaz, ezt most még nem érti meg mindig teljesen, de hosszú távon megtérül a magyarázat: megszokja, hogy nem kap értelmetlen parancsokat. (Ezt már egy ideje gyakoroljuk! Hosszú a szentbeszéd, de tényleg kiragad, és megjegyez, úgyhogy érdemes! ;))

Nappal általában már sikerül szobatisztának, székelési inger esetén pedig szinte sosem fordul elő baleset. (Ezen már általában túl vagyunk!)

Mi...

... mi ketten immáron 7 éve együtt (06.14.) ... ma pont 3 éve hivatalosan is! :)

2002. június 14. Budapest Kisstadion.... fergeteges buli :D

2006. június 17. Győr, Szent Kamillus templom, Pozsonyi étterem.... fergeteges buli :)

2009. június 18. Csajszink 2 és fél éves! Jézusom!!!

Ma véletlenül rábukkantam valamire ebéd közben.... idegen gépről nyitottam meg a naplónkat, és mit találtam: VALAKI hasznos blogként linkelt ki!!!!! Váó! Ez ám a plecsni, persze virtuálisan! :) Köszönöm ezúton is!

Felhívtak, hogy a tegnapi állásinterjú pozitív eredményt hozott... most 2 hely között egyensúlyozok... csak nehogy essek... plusz az előző helyen is bekerültem az első 4-be, de szerintem az almás lesz.

Összességében szép a mai nap. :)

Még szerencse, hogy nem egy pöttyös napozós copfos fényképet találtam az előző ezredből! ;)

Élményekkel és tapasztalatokkal...

... lettünk gazdagabbak az elmúlt egy hétben. :)

Múlt héten vasárnap Sopronban voltunk a szomszéd kislánnyal, és szüleivel. Nagyon jól éreztük magunkat. :) Sajna az idő nem volt hozzánk túl kegyes... gyakorlatilag olyan vihar kerekedett, hogy kiüldözött minket a városból... de sétáltunk nagyot, a lányok szemmel láthatóan élvezték egymás társaságát, mi felnőttek szintén, úgyhogy eső ide, vihar oda, a mi napunk csak pluszos maradt! :P Hazafelé a kocsiban Apával kicsit élcelődtünk egymással, (én vezettem, így adott volt a téma ;)) és mondtam neki, "Na szólj be!" Diktafon a gyerek ülésből: "Apa!!! NE SZÓLJ BE!" Ugyanaz a stílus de emeltebb hang! Kb 20 percig röhögtünk. Itthon még meggyeztek kicsit a ház előtt álló meggy fákról, ami az elmúlt időszak legnagyobb slágere, és egyértelműen első számú hiszti forrása is! :S

Hétfőn minden visszaállt a rendes kerékvágásba; mi dolgoztunk, Csengus bölcsizett. :)

Kedden jött hozzám a fodrász, és bár nem terveztem, úgy alakult, hogy kiscsaj haja is megrövidült pár cm-rel. Mire Timi bejött az ajtóból, lánykám már a széken ülve fogadta.... mit volt mit tenni:

Szerdán Nagyi ment a csajért, mert én állás interjúra loholtam... Nagyon meglepte, és nem is nagyon tudta elfogadni aranyom. Valószínű, hogy reggel nem mondták Neki, és mint tudjuk nem szereti a meglepiket.... Nem is volt könnyű dolga Nagyinak.

Csütörtökön Győrasszonyfára mentünk kettesben, egyenesen munka után. Cseresznyét szedni. Hétvégén már késő lett volna a cseresznyének, meg nekünk is más elfoglaltságunk volt betervezve... :P Sajnos az eső, és vele együtt érkező nagyon hideg gyorsan hazazavart minket. Hazafelé a kocsiban, miközben előztem egy autót hátul a csajszi felkiált: Anya vigyázz!!! (Mivel visszaváltottam, hangosabb volt a motor, és megijedt! :O)

És hogy micsoda kis szivacs a Lujzi, mi sem igazolja jobban, mint a péntek reggeli incidens:
Apa vezet, Csenge mellette gyerek ülésben. Nem működik a lámpa, és a védett úton közeledő autós nem biztos a dolgában, de Apa menne... nem megy, ott ül mellette a diktafon...
Apa: "Jössz itt nekem hússzal b.... m...!" :$ (Tudom, nem szabad így beszélni, de nincs ember aki ezt mindig minden esetben betartja!
Csenge: "Jössz itt húccal b.ccmeg!" :S persze értette, mert az illetőnek mondta, ugyanazzal az artikulációval, mint előtte az apja.... szegény ember....
Ha péntek este, akkor buli... Már estefelé van, közeledik a fürdés ideje... egyszer csak Csenge elkezd tekerni a derekával, ritmust kever a karjaival, és azt mondja: Apa! Csenge kéjsz Zenét!" :) Gyeje Apa zene, buli van! :) Szoknya, zene, buli van!" :D Közben úgy teker ritmusra, hogy bátran állíthatom, ez a lány TÉNYLEG táncol! Pörög, ide oda teszi a lábait és teker ezerrel.... :O!!!

Ma pedig Születésnapoztunk, hiszen Apa ma betöltötte a 34-et?! :) Jöttek a Szülei, Anyu. Nagyon jó hangulatban telt a délután. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát! :)

Képekkel jövök majd valamikor, mert van sok, csak nagyon nagyok, és nagyon fáradt vagyok....

Belerázódtunk! :)

A hét ugyan rendhagyó volt, mert csajszi a betegsége miatt itthon maradt, így a következő megoldást találtuk ki:

Reggel, én már korán elmentem dolgozni, hogy minél előbb szabaduljak délután, mire Apának mennie kellett átjött Nagyi, vagy Kerianyu, vagy mindkettő ;), délben Apa hazajött, hogy átvegye a stafétát Nagyitól, aki ment dolgozni, és 14:30 körül már itthon is voltam, így Apa visszament a dolgára, és folytattuk a délutánt! .... Szóval meg lehet oldani, ha beteg a gyerek, és bevallási időszak van!!! :P

A hét már jelentősebb hisztik, és rohamok nélkül zajlott le szerencsére. Azt már látom, hogy ha Csengus ebédel a bölcsiben, a mi ebédünk elkészítésén spórolok a szabadidővel, mert valahogy nem tudunk átállni, hogy este együnk főtt ételt. Egyikünk sem kívánja! Így a hétvégi ebéd egy részét lefagyasztom, és csak 1x főzök a héten, általában főzeléket valami feltéttel, vagy pörkölttel... :P Ezzel a felállással mindenre van időnk, még sétáltunk is a héten, meg bevásároltunk, csavarogtunk.... jó volt. :) Remélem, ha bölcsibe megy, akkor is így marad minden.

Rengeteget gondolkodtam azon is, hogy be kéne iktatni az edzést.... De nem tudom, hogy hova!!!! Talán ha itt mellettünk átadják a sportcentrumot, oda lejárhatnék futni.... aki ismer, az most nagyokat röhög, mert én tudományosan meg tudtam magyarázni miért nem futok.... persze arról szó sincs, hogy nem akarok ám! :$ :D De más nem nagyon fér bele, mert a délutánból amit Csengével és Istivel tölthetek, nem szeretnék elvenni. Így reggel marad, de a konditermek 07:00 előtt nem nyitnak... Már azt is kipróbáltam, hogy délután Csengussal közösen tornázunk DVD-re. Ezzel meg az a baj, hogy sokkal hamarabb megunja, mint ahogy nálam kezdeni égni a .... :S
Ha valakinek van jó ötlete, szívesen veszem... köszönöm! :)

Visszakanyarodva lánykámhoz:
Amióta utoljára feszegettem a kommunikáció témáját, gyakorlatilag megoldotta ezt a problémát.
Ha nem tud egy szót, szépen körülírja, és rákérdez.
A szobatisztaság terén viszont egy lépést hátrált. Valami oknál fogva direkt nem szól, ha kakil... ha észrevesszük nem tagadja le, de nem szól. Félrevonul, és utána is sunnyog.
A könyvek és a labdázás tudják egyedül 10 percnél tovább lekötni. Egyetlen játék, baba, semmi nem érdekli. :P Imádja a mondókákat, verseket....
... és imád divatozni. Ha úgy ítéli meg, bármit megtesz, csak hogy kopogós cipőt vehessen fel. A napszemüveg azóta sem került be egy fiókba (legnagyobb sajnálatomra). Egyértelműen a rózsaszín korszakát éli! Papucs, sapka, ruha, bármi, minden csak rózsaszínben jó! :D


Ma kapott ajándékba egy Furby-t ....
Lehet együtt élni egy ilyen kis izével? Szerintem határeset. :S

Pocsék gyereknap, reményteli tervek...

Jó eséllyel elhúzódik a kisasszony táppénze. Jövő héten még biztos itthon marad Apával, mert még mindig fájdítja a torkát, és a láz is fel felbukkanó tény a mindennapokban. Kedden délután visszamegyünk a doktornőhöz. :|
Többek között ez, meg a fantasztikus időjárás segített döntetni a gyereknapot illetően. Terveztük, hogy a szomszéd kislány és szülei társaságában elmegyünk a Monostori erődhöz. Ezt elnapoltuk kicsit szebb, melegebb időkre. Terveztük, hogy akkor bemegyünk a Radó szigetre... nem mentünk, mert hol esett, hol nem.
Amit viszont biztosra vettünk, hogy a 18:00-kor kezdődő Alma koncerten ott leszünk, ha esik, ha fúj. Ott is voltunk, de sajnos az alul szervezés, és az önző felnőttek miatt, csak Ti gyerekek nem tudtátok élvezni az előadást, így kb. 15 perc kínlódás után megadtuk magunkat, és hazajöttünk. Ezzel véget is ért a Gyereknap! :(
Sebaj, jövő hétvégén Sopronba készülünk egy kis kirándulásra... csak az idő is kedvezzen! :) A veszprémi állatkert is szerepel a terveink között! (Köszi Patrícia! :))

Mandula-gyulladás és duzzadt nyirokmirigyek

Már tegnap este sikerült 38,2 fokos lázat produkálnia Csengének. Kapott lázcsillapítót, és semmi további gubanc nem volt. Ezért ma reggel elment bölcsibe... ahonnan 09:30 körül hívtak, hogy bizony 37,7 fokos láza van, plusz kihányta az ételt! :(
09:45-kor már a doktornőnél voltunk.
Hazahoztam, megvártuk Apát, majd nekem vissza kellett mennem dolgozni... lévén 29.-e van, és az utolsó előtti nap a nagy hajrában! :P
Az antibiotikum, amit kapott, úgy kiütötte, hogy szinte végigaludta az időt, amíg nem voltam itthon.
Most szerencsére élénk, jó kedvű, talán kicsit fáradékonyabb, de gyorsan regenerálódik :D!
Megvettem mindent egy jó kis gyógy-húsleveshez... ;) Kicsit hosszabb lesz a hétvégéje, mert ha minden rendben lesz, akkor is csak szerdán megy legközelebb bölcsibe.

A Sors igyekszik gyorsan minden élethelyzetben letesztelni minket. ;) Állunk elébe!

Megkaptam az első fizetésemet is... (igaz, csak fél havit :P) nagyon jó érzés. Szombaton megyünk és úgy elverjük..... (nem lesz nehéz, hosszú a lista...)

Gyereknap:

Eszeveszett szirénázás a bölcsőde kerítése mellett... minden picur rohan a hang irányába... egy kislány fut csak az ellenkező irányba. persze, hogy Csenge! :P Hát nem mondom, hogy jó volt a lelkemnek látni, hogy fél... bár odamehettem volna megölelgetni... Mielőtt a nagy pijos autó, és a mentőautó bement volna az udvarra, a csöppöket beterelték a termekbe, majd miután leparkoltak, kinyíltak az ajtók, és a többség már lógott is a szirénázó óriási csodajárgányokon. Beülhettek, szirénát kapcsolhattak.... persze lánykánk mindezt a távolból csendben figyelte.
Délután pedig biztosított róla, hogy Ő bizony nem ült bele a nagy pijos autóba.... mert félt! Jajj a szívem!
De volt sok sok lufi, amit nagyon szeret! :)

Az évzáró:

Nem is tudom, hogy írhatnám le az érzést... Izgatott várakozás, halk neszezés, majd nyílik az ajtó, és libasorban énekelve bevonul a sok kis apróság.

Az első percben elkapja a tekintetemet, ... minden tudását, és akaratát belevéve csinálja a többiekkel/többiek után a feladatot. Sok kedves kis vers, dalocska... (Nekem/Nekünk csinálja!!!) Volt sírás, meghatódás, büszkeség, minden.... ... és képek is, csak időm kevés :P

"Teher alatt nő ...

... az én állóképességem is! :D

A múlt hét kaotikus állapotán talán szépen lassan úrrá leszünk. :) Kezd letisztulni, kialakulni az új rend! Még vannak hátra simítások....

Esténként kikészítem kisasszony másnapi ruháját (ez külön Apa kérése), reggeli homeo bogyókat, összerakom a "Zsizsi Zsozsó" táskát... Apa átszereli a gyerekülést a teherautóba.

Reggel csak egy halk cupp a (szerencsés esetben még alvó) imádottjaimnak, majd irány a munkahely. 07:30 után erős koncentrálás a telefonra, mikor csörget Apa, hogy jönnek. Függöny mögül titokban meglesem, Apa átszereli a gyerekülést, :P majd folytatódik a nap.

Délelőtt néha átpillantok, de még számomra is meglepő, hogy milyen ritkán... (rengeteg a munkám, és bár hiába ülök az ablaknál, van egy bazi nagy fa, ami nagyon zavar a kukkolásban. :P)

Délután 14:30-kor lemegyek érte, kocsiba ülünk hazajövünk, főzök, vagy pihenünk, boltba megyünk, majd estefelé játszótérre egy kicsit. :)

Este 18:30 fürdés, vacsora, alvás..... senkit nem kell altatni.... :D

Az első Apás reggelen többször el kellett mondani Neki, hogy én dolgozok, pedig látta, amikor elköszöntem... :) majd jött a nagy dolog, a teherautóban utazott, amit mosolyogva fogadott ugyan, de csak mert Apa ott volt mellette. Mostanra természetessé vált számára ez is.

Nekem fel kellett dolgoznom, hogy Apa soha nem talál 2 egyforma csatot a hajába a kisasszonynak, és ha nem készítem ki, nem ad Rá trikót.... Mindent az utolsó részletig meg kell említeni.... váltócipő=benti cipő..... stb, stb... :D 1 hét alatt Apa is beszokott a bölcsibe... Csak párosával veszek csatokat... majd egyszer talán.... :D (Persze nyilván ez legyen a legnagyobb problémám! :D)

Kemény volt az első munkával töltött hét! Nagyon kemény! Sejtettem, hogy nem lesz egyszerű, de ezt nem gondoltam volna. Csütörtökre gyakorlatilag bármikor, bárhogyan el tudtam volna aludni..
Szépen lassan kezdem megismerni a kollégákat, az ügyfeleket, és bizony a köd mögött ott a múlt, amikor 8 óra pörgés után még volt energiám. Talán nem reménytelen. Élvezem!!! Pedig a mostni időszak a pokol a szakmámban.... (Teher alatt nő a pálma! ;) )

Pénteken gyakorlatilag kómásan még elmentem egy állásinterjúra... mondanom sem kell, nem sikerült túl rózsásan... :S Hazafelé menet kiszúrtam a Kuopio parkban lévő bulit. Ugrálóvár, körhinta, lufik, színpad... Hazaérve összekaptuk magunkat, és irány vissza! Összefutottunk Krisztáékkal is, Sajnos Kriszta sem nyugtatott meg, hogy lesz ez jobb is... nehéz, hiába!
Kriszta! Elnézést kérek, hogy el sem köszöntünk! :S Nem szándékos volt!
A körhintán repetázott, az ugrálóvárból szerencsére magától kimászott, amikor kezdtek a nagyok eldurvulni, és kitartásból színötösre vizsgázott, mert az arcfestő lánynál képes volt több, mint fél órát sorban állni, hogy Neki is legyen szép pillangó festve. Lett. (Majd teszek fel képeket is, de ennyire azért még nem vagyok toppon. :P) Lufit is szerzett magának, sokat.... durr, sír, kézbe nyom, durr, sír kézbe nyom, durr, sír...... :P

Csütörtökön délelőtt (május 28.-án) Gyerek-nap lesz a bölcsiben. "Eszem-iszom, dínom-dánom! Programokkal, chipsekkel, üdítővel.... " Délután 15:30-kor pedig évzáró! :) És a nagyok búcsúztatója! :) Állítólag programmal is készülnek a picik! :) Már várom nagyon!

ÚjRégi élet!

Vasárnap este véget ér életünk egy szakasza. Sikerült munkahelyet találnom. Hétfőn reggel kezdek. Az elmúlt másfél hétben rengeteg álláspályázatot küldtem szét, voltam meghallgatásokon is, és bizony nagyon nem könnyű megtalálni a lehetőségeinkhez legoptimálisabb megoldást. Sokszor, ha meghallották, hogy van egy lányom, már köszöntek is el, de volt, hogy én nem tudtam az adott feltételekkel elvállalni. :S
Semmit nem szeretnék elkiabálni, mert ez a hely 4-5 évre mindenképpen a legtutibb lenne számomra.... persze azt sem felejthetem el, hogy decemberig még államilag védve vagyok a Gyes-nek köszönhetően, úgyhogy ezt a félévet minden szinten ki kell használnom... meg ugye ilyenkor jön még minimum 2 lehetőség általában... :P
...de hétfőn kezdődik. Visszatérek a régi életembe, új emberként. Jó lesz! Meg rossz, de ennek ez a módja!
A munkahely a bölcsőde mellett van közvetlenül. (Az ablakból tán még az udvarra is látok.) A munkaidő rugalmas, 08:00-14:00-ig kell mindenképpen ott lenni. Hogy aztán én 06:00-ra megyek, vagy 08:00-ra, az rám van bízva. :) A pénz is nagyon jó! ...
Úgy döntöttünk Apával, hogy akkor reggelente majd Ő viszi Csengét a bölcsibe 08:00-ra, hogy a reggeliről ne maradjon le, és délután 15:00-ig én elhozom. Így maximum 30 perccel többet marad ott délután. :)
És bár szerettem volna a közszférában elhelyezkedni, még akkor is, ha most rezeg a léc, azt hiszem ennél jobb lehetőségem most nem is adódhatott volna. :)
Csak el ne szúrjam! :S Csak megfeleljek, csak a kollégákkal jól kijöjjek.
óóóó csak ne félnék ennyire...


Amikor több, mint fél éve felmerült az elhelyezkedés témája, és belegondoltam a bölcsőde fogalmába, napokig magam alatt voltam, rengeteget sírtam, ... igazságtalanságnak éreztem, hisz nem így terveztük, nem így szerettük volna anno... aztán a bölcsőde állította akadályt (talán) sikeresen vettük, nem is fájt annyira, mint mondjuk korábban fájt volna, (Senkinek!) úgyhogy most jöjjön a következő ugrás. Szeretem a munkám, és ez a munkahely megadja a lehetőséget, hogy ne csak egy részét gyakoroljam, hanem teljes egészében minden részletét. Jó lesz újra dolgozó, pénzt kereső nőnek/anyának lenni.


A másik, amire kihat ez az új élet, az itthoni dolgok: főzés, háztartás.... bár ebből ami igazán kérdéses, a főzés. Még nem gondolkodtunk rajta, nem beszéltünk róla, egyelőre megpróbálom megoldani, hogy főzök több napra előre, aztán majd kialakul.


Update:

Régen, amikor még mindennek előtte voltam, értetlenül figyeltem az anyukákat, akik a "visszatérésről" beszéltek! Nem értettem, miért kéne visszatérni miért kéne egyáltalán kimaradni....? ... Már értem! Én "csak" 1 évet vonultam vissza összesen, mert Csenge 1 éves koráig tudtam dolgozni itthon. ... Mégis volt/van (:$) rá példa, hogy nem tudom kifejezni magam, vagy ahogy az anyukákkal szoktunk viccelődni: egy összetett mondat megfogalmazása felülmúlja tudásunkat! :D Mert még ha nem is gügyögök, akkor is másképp beszélek egy 1-2 évessel.
Ezennel BOCSÁNATOT kérek minden olyan anyukától, akinek nem hittem!

Egy csokorba!

Megpróbálom összeszedni egy csokorba azokat a kisebb, nagyobb afférokat, amik megkeserítik/változtatják a napjainkat! Állítólag egyszer majd még visszasírjuk ezt az időszakot IS! Háááát! :O

Hisztit kiváltó okok lehetnek:

• ha süt a nap,
• ha nem süt a nap
• ha esik az eső
• ha nem esik
• ha ébredése után ránézünk,
• ha nem nézünk
• ha a kakaó langyos
• ha a kakaó nem langyos
• ha haza kell menni, (és ebben az egyben egyértelmű akarata van, mert az még nem váltott ki háborút, ha nem mentünk haza :D)
• ha a vizet pohárban kapja,
• ha a vizet üvegből kapja
• ha egyedül kell felülni a wc-re,
• ha segítséget kap a felüléshez
• ugyanez igaz a cipő, nadrág, bugyi fel, illetve levételére is

...és ezek csak azok a dolgok, amik így csípőből jöttek, ha gondolkozok még egy kicsit rajta, szerintem sokszorozódott volna! :D Soha nem tudni, mikor melyik verzió okozza a bajt.
Ami miatt szinte soha, de kitartóan soha nem hisztizik:

• boltban nasiért, csokiért, bármiért,
• tiltott, tilos "játékokért",
• más dolgaiért,
• ha Tőle vesznek el valamit,
• alvás ellen
  
• napirend bármely pontja ellen (néha persze vannak próbálkozások, de nem komolyak)
• ha a kívánsága nem feltétlenül teljesül (pl: a tescoban lévő autós bevásárlókocsik mind foglaltak, és Neki csak sima jut.)
  

Sajnos ezért is vagyok meglőve, mert a második csoport okozta hisztit tán még kezelni is tudnám, de mit csinálja, ha süt a nap, vagy esik, vagy nincs tócsa?????????????? :D

Az utolsó 40 perces műsorocska:
" Kislány egy kiadós délutáni alvásból felébred, kiszáll az ágyából, odasétál az ajtóhoz, ami félig nyitva, így kilát a nappaliba. Anyuka, miután hallja a motozást, elindul az ajtó felé, hogy köszöntse kialudt édes kis tündérét. A lány ezt meglátva, éktelen hangos sikítás közepette elkezd hátrálni, felüvölt, a 2 tenyerét felemeli maga elé, és visszahátrál a szobába, közben üvölti: "Neeee, nem, nem, NEM!!!!!!!!!!!!" Anyuka naiv, azt hiszi, még nincs teljesen ébren, így utána megy! Ennek köszönhetően a lány földhöz vágja magát, visszamászik az ágyba, ott jól bepisil, és még kb 35 percen keresztül üvölt, mint a fába szorult féreg!"
Na kérem, fogalmam sincs, hogy mit csináltam rosszul! Bár azt hiszem itt jön az, hogy "Mit vársz? 2 éves!" Tényleg visszasírom majd? Ha ezt tenném, gyorsan fellapozom a napló erre vonatkozó feljegyzéseit majd! :P

Egy nagyon hosszú hétvége!

Péntek:

1 nagyon erős, értelmetlen üvöltés bepisilésig, Anya bőgésig feszítve!
1 gyengébb műsorka, mert nem értett meg valamit, de az észérvek hatottak Rá!

Szombat:
1 -1 gyenge műsor, mert nem azt csináltuk, és nem azonnal, amit Őhölgye kívánt.
1 erős fesztivál, ami meghiúsított szám szerint 2 programot! (élményfürdő, fagyizás)

Vasárnap:
Megúsztuk! Rengeteget voltunk a levegőn, délelőtt, délután. Későbbinél még a játszótérre is lemerészkedtünk, amit nem bántunk meg! A bicikli tekerését is úgy tűnik, lassan a megoldott feladatok közé sorolhatjuk. A tegnapi elmaradt fagyizást is bepótoltuk... az élményfürdőzést pedig a reggelre megérkező orrfolyás miatt napoltuk.
Félek a holnaptól!


Végül pár fénykép a hajókázásról és egy rögtönzött divatbemutató:

Háttérben azzal a bizonyos üvegajtóval, még az út elején:

Kerianyu ölében!
Így kezdődött: a többi gyerek is levette a cipőjét! (Én a többinek sem engedtem volna meg, de nem ez volt a fő baj....)

Igen egy nagyon gyűrött Eperkés kánikularuha! (Mentségemre, átmosás előtt horgászta ki a szennyestartóból :P)

Elfogultság nélkül: ez a pofi feledteti a vasalatlan ruhát szerintem. :P

Végül, álruhában, mégis leleplezve: (Hogy bohócot csinálunk a gyerekből? Nem, megoldja Ő maga! Segítség nélkül is! :D)

A szerelésről: a ruha egy teljesen komfortos "itthonka" napszemüveg, hiszen az álca elengedhetetlen része! A Csimma: mert Ő tócsákban szeretett volna ugrálni... nem hitte, hogy azzal, hogy felveszi, még nem lesz tócsa... aztán abban jött fel! (A háttérben lévő vasalnivalóról: csak az 1/3-a a ténylegesnek! :S)

Héééé! Ne fotózz, álruhában vagyok! :D

Na jó, de csak egyet! :P