Mindenszentek, (nem)nevelés!

Már tegnap délután elindultunk, és a vidéki temetőkbe ellátogattunk. Délelőtt Győrasszonyfán voltunk, délután pedig Tétre mentünk. Kisasszony miatt muszáj kicsit szétcincálni, mert nem várhatunk el Tőle ekkora toleranciát. :)

Bizony már nagyon érdeklődött, hogy mi most mit csinálunk, és hol vagyunk, és különben is egy hatalmas kérdőjel volt a lány a győrasszonyfai temetőben. Apám sírjánál fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne válaszolnom, hogyan kéne elkezdenem elmagyarázni. Hogy oltsam ki a kíváncsiságát úgy, hogy nem mondok semmit! :p

Természetesen meglátogattuk a Dédiéket is, ahol minden gond nélkül ott maradt volna Csengénk, és még csak nem is aggódott, amikor kocsiba ültünk, és elindultunk. :) (Azért hazajött velünk.)

Délután, Téten, Apa keresztanyukájánál már olyannyira kikelt magából, hogy tönkretett egy babát, az ágyat teljesen szétcincálta (az idegeimmel együtt :P), éhenkórász módjára kunyerált mindent, amihez aztán hozzá sem nyúlt, vagy csak piszkálta.... és természetesen jött a csúszás mászás ágyon, földön, mindenhol. Oké, nem rosszaság ez, de akkor is gáz, hiszen az így viselkedő gyerekekre mondják, hogy: "Nézd meg mit csinál!" vagy "Mért nem nevelik meg/szólnak rá?" Pedig dehogynem, csak épp süket az imádott, és egyáltalán nem hall meg. Ha meg már itt tartunk, Hogy neveljem vendégségben? Mire hazaérünk, már nem nagyon kérhetem számon! :O

Általában félreviszem, és megpróbálom egyértelműen a tudtára adni, (néma üvöltéssel, vér vörös fejjel, hogy befejezni!!!!!!!!!!) de  a vendéglátónk (ez esetben dédimama) utánunk jön, és ezzel ugye máris gyereket szégyenítek!!!!!!!! Vááááááááááááá :@