A "nagynapok" élményei!

A csütörtöki beszámolóval gyorsan végzek:

"Milyen volt? Hogy sikerült?" 
Bea néni: "Nagyon jól érezték magukat!"
Csenge: "Jó volt Anya! Zene is volt! Dani is fújta a tortámon a gyertyát!" 
Élménybeszámoló vége! :S
De nem vagyok csalódott, meséljenek a képek! :D

A nagy nap reggelére a szoba ismét harci díszben állt, ismét nagy sikert arattak a lufik, díszek, az asztalon lévő csomagok...

Gyors kicsomagolás után gazdagabb lett egy távirányítással működő motoros pónival, (a  hangsúly a távirányítón van :P) egy szép könyvvel, (ami inkább ismeretterjesztő, mint mesekönyv) és egy új fülbevalóval.

Rövid technikai szünet (mosakodás, öltözés, szemek kinyílása.... stb.) után pedig egy katica torta is előkerült. A tűzijáték és a gyertyák idén még nagyobb szerepet kaptak. Nagyon örült a tortának!

Majd átírtuk a forgatókönyvet, felöltöztünk, és bementünk a városba ebédelni. Ebédet követően pedig elsétáltunk a karácsonyi vásárba, ahol lefényképezkedtünk a Mikulással, szarvasokkal. :)

Délutáni alvás után jöttek a vendégek. Először a Nagyi és a Dédimama érkeztek meg, Nagyitól is kapott egy tortát, aminek ugyanakkora sikere volt, mint a délelőttinek. Szerencsére nincs az a torta mennyiség amit megunna! :) Ezt ki is használjuk rendesen! ;) Ismét csomagbontás következett, egy Hercegnős laptop, egy kedvenc könyv, két aranyos plüss, és egy nagyon vagány barbis pizsama került elő a papírokból! :)

Éppen csak megismerkedett az ajándékokkal, már meg is érkeztek a Mamáék, az újabb adag meglepetéssekkel + 1 ilyen is! :D
Végül megérkezett Arany is, akitől egy bélelt bársonynadrágot kapott! 

Hát nem tudom, azt hiszem el tudnék viselni egy ilyen napot! :D Csengénk is kiélvezte minden pillanatát a napnak. A finom torták, a szép ajándékok, és az ünnepi hangulat.... egész nap véletlenszerűen felcsendülő dal, hol Ő énekelgette, hol mi dúdoltuk, Nagyon szuper nap volt!

A rengeteg újdonság, a vendégsereg, és úgy általában az élmények ellenére sem pörgött túl, és nem ment át kis sedrébe.... ;) (pedig ez nálunk nagy szó!)

Nagyon nagyon büszkék vagyunk a Mi kis 3 éves tündérkénkre, aki folyamatosan ontotta magából a puszikat, kedveskedéseket! Mindenkinek odasúgta minimum 1x, hogy: "Nagyon szejetlek!" (Gondolom nem kell mondanom, hogy szem nem maradt szárazon!)

Képek itt!

A Harmadik!!! :D

A születésnapját megelőző napokban rendszerint kavarognak a fejemben a gondolatok, hogy majd ide is írok valamit. Valamit, ami szép, vagy megható, vagy kedves, vagy mind együtt....

Most sincs ez másképp, eljött a késztetés, hogy: " add ki, írd ki magadból, próbáld meg megfogalmazni," stb....

Nagyon nehéz, és egyre nehezebb. :D (Persze jó értelemben véve)

Itt van, velünk van, fantasztikus természetével rendszeresen levesz a lábunkról, friss hozzáállása az élethez szeretni-, mosolyognivaló...

Az elmúlt 1 év az Ő életében (is) hatalmas változást hozott, kezdve  a bölcsődétől, amit szerencsére könnyen, szeretettel fogadott. Itt van az "anyátlanság", ami sokkal inkább összehozott minket... A rakoncátlan szavak betűk csiszolgatásának következtében a beszéd beszélgetésekké, elbeszélésekké alakult.

"Mostanra úgy alakult, hogy nem elviszem magammal a boltba, hanem elkísér!" válaszoltam egyszer egy nagymamának, aki azt kérdezte tőlem, "Miben más a 2 éves és a 3 éves Csenge?" :)

Ez az év, kettőnk éve volt... intenzív, viharos, nem könnyű, mégis.... Kettőnk alatt: értem úgy, hogy nagyon anyás lett, és én hagytam... mit hagytam, igényeltem... Tudat alatt én tettem ezt vele? Mindenesetre a kapcsolatunk egy egészen másik dimenzióban fogalmazódik meg bennem most, mint eddig bármikor. :) Nem tudom leírni, képtelen vagyok rá... :S Sajnálom, mert anniyra szeretném, hogy megmaradjon.

Most megállítanám az időt! Most ugyanúgy, mint 35 hónapja bármikor, amikor édesen "nyünyörögve" evett, miközben mélyen a szemembe fúrta a tekintetét...

a köldökzsinór visszanőtt, sőt, egyre szűkebb kört enged... a következetesség meg mondjon fel...

2006. december 19.

2007. december 18.

2008. december 18.

2009. december 18.

Holdsugár

Csillagfényben,
holdsugárban,
téli szellő
hajnalán:
decembernek
csodás napján
káprázatos
fény-varázs.
Selyem-puha
hóesésben,

hideg szélben
hajdanán?
Édesanyád
kisszívében
bizonyára
tavasz járt.
’06-ban
eme napon
kisütött
a Napsugár:
megszülettél
reánéztél,
másképp forog

a Föld már.

Évek jönnek,
évek mennek...
tavaszra - nyár
őszre - tél:
sok-sok évig
világítson
életedben
örök fény.
/Nagy Edina/

Mivel napok óta énekelgeti, dúdolgatjuk, legyen itt is, hisz egy nagy 3 éves már el tudja dönteni, hogy mi tetszik Neki, és Ez Az! :D

Izgi....

Reggel sokkal nagyobb hangsúlyt fektettünk a frizurára, Apa sokkal nagyobb pakkal vitte a csajszit a bölcsibe... volt egy nagy táska, egy doboz, (amit Csenge nem nagyon értett miért kell magukkal vinni), a fényképezőgép ...
 Ráadásul ma lesz a Fenyőfa ünnepségük is! :)

... engedélyt kértek, és természetesen kaptak a fényképezőgép ottani használatára.... :D

Jajj olyan különleges, izgalmas érzés, élete (életünk) első külön buliját éli ebben a pillanatban.... (hát nem nagyon tudok munkára koncentrálni :S)

Már úgy várom a fényképeket, remélem sokat csinálnak, remélem jók lesznek, jaj úúúúúgy izgulok.... remélem nagyon jól érzi ma magát! Remélem sokat mesél majd, úgy szeretem hallgatni, amikor valamit elmesél! 

Mikor lesz már délután?????????

Elkészültek a mézesek!

Gyere Karácsony, gyere, gyere :D

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Esik a hó! :D

2009. év Mikulása...

...számunkra (nagyok) is hozott egy kis vidámságot!

Szombaton délután átjött hozzánk egy kedves pár, az alig 1 évvel idősebb fantasztikus kisfiúkkal! (Ez nem fényezés, nem tudnak a naplóról! Egyszerűen tényleg az ;))

A buli késő estig (23:00) tartott, és bizony  az apró talpúak nagyon is jól bírták, és csak a  vége felé kezdtek nagyon gyorsulni. Egész délután, mint kis angyalok sütöttek főztek, építőkockáztak, vonatoztak, mindezt olyan csendben és békében, hogy csak pislogtunk. :) Így persze hogy volt időnk és lehetőségünk nekünk, felnőtteknek is szórakozni, lazulni egy kicsit! Ez már nagyon ránk fért!

...az igazi, és Csenge számára felejthetetlen, mindenképpen a bölcsibe érkezett.

Vasárnap délelőtt rengeteg fenntartással ugyan, de átmentünk Miráékhoz, mert oda személyesen is ellátogatott a Miki. Az előző kalandok után egyáltalán nem voltunk biztosak abban, hogy RiCsaj értékeli majd.... pedig mi az hogy! Persze az ajtó nyitás után megszeppent, de Ő volt a 3 kislány közül az egyetlen, aki énekelt a Mikulásnak. Persze utána tartotta is a markát.... :D

Miután a Mikulás elköszönt:

"Az Ő apukája hol van most?" -mutat Mirára!

"Boltban"

"Nem! Az Ő apukája volt a Mikulás!"

"Dehooooogy!!! Csak nagyon hasonlít, tudod, mint az ikrek a bölcsiben.... " :O)

Ennyit a megérzéseinkről.... TUDTUK, HOGY EZ LESZ! :D Mindenesetre mostanában nem mutogatjuk a képeket Neki, pedig készültek fantasztikusak, majd töltök fel! :)

Amúgy Miki idén nagyon is kitett magáért, hiszen kislány álmában átalakította  a szobát "hejcegnősre", meghozta a nagyon áhított hajót, orvosi táskát, a rengeteg csoki mikulásról, könyvről és édességről már nem is beszélve, amik egész jól bírják az alattuk roskadozó ablakpárkányon! Szerencsére már nem gondolja úgy, hogy fulladásig kell enni! :P

Az előkészületek

Bizony most veszünk egy mély levegőt, és elkezdünk készülni a következő nagyon nagy ünnepre, ami Ránk vár! A tortákat már kinéztem, 2-t is, mert egyet visz a bölcsibe is!  ;) Az 1 évvel ezelőtti dekorációból rengeteg minden megmaradt, csak pár új színt vettem hozzá, és persze az elmaradhatatlan lufikat/2  és /1!

Az ajándékok már megvannak, hejcegnős csomagolópapír megvan, már csak várni kell! :D

Csenge már nagyon izgatott ha szóba jön, és számunkra is meglepő módon nagyon élénken emlékszik a 2. születésnapjára, a tortáira, a dekorációra, .... úgyhogy ez már hagyomány kérem szépen, méghozzá lassan 3 éves! :D

Találkozott a Mikulással!

A bölcsibe ma délelőtt meglátogatta Őket a Mikulás. Csenge és a gondozónők elmondása szerint nagyon kedvesen, de nem túl bátran fogadta a fehér szakállast! :) A dalok eléneklésében viszont nagyon intenzíven részt vett.

Ajándékot is kaptak, egy csomagot tele finom csokival, mandarinnal és egy kedves kis hóemberes bögrével. Örülök neki, mert szeretem a maradandó emlékeket, és ez a bögre az első bölcsis Mikulás ajándéka. (Több nem is lesz, majd csak ovis ;))

Tőle egyáltalán nem megszokott módon, szinte folyt ki belőle az információ.... Mikulásról, ebédről, rengeteg mindenről! :)

Délutáni tervünket sajnos az idő, és fáradt Lujzi keresztbe húzta, de nem bántuk, belevágtunk a nagytakarításba! :) A város és fényei ott lesznek később is, és ha nem esik az eső, még érdekesebb is! :)

Advent!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.

Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!

Advent, ..... és torokgyulladás...

úgy látszik, a blogot már csak a betegségek, éa negatív dolgok rögzítésére tartom :S!

Pedig történnek ám jó dolgok is!,Jók, kedvesek, viccesek, szív melengetőek....

Pl múlt hétvégén hatalmas dumát vágott le Ricsaj, egy korántsem neki való mászóka megmászása közben:

"Sajnos én még kicsi vagyok, tudod, azéjt nem tudok ide fejmenni! De sikejülni fog, megoldom! Valahogy majd megojdom!" Sajnos kicsike vagyok....."

Vagy a keddi bölcsis fényképezkedés, amiken félénken de annál imádnivalóbban mosolygot.. előtte nap este kérdeztem Tőle, hogy hogyan fog mosolyogni.... erre olyan vicsorgást vágott le, hogy kicsit megijedtem.... Aztán az elkészült fényképeket látva, még pityeregtem is. Annyira gyönyörű....

És jött a csütörtök, amikor a gondozó néni ölében ücsörögve találtam lázasan.... persze ismét Apa maradt itthon Vele, én mentem melózni. (Csak halkan, és aprón, de VÉGLEGESÍTETTEK!!!!! Jejejejeeee! Persze a fizetésem nem emelték, de így sem panaszkodok! :D)

Mára szerencsére semmi baja, tornázik az idegeinken, próbálgatja tűrőképességünk határait, gyógyul!!! :) Nagyi nekiállt a kisszoba (én régi szobám) felújításának, amit Csenge nagy önbizalommal saját szobájának tekint! :) (Persze valahol igaza van, hisz miatta készül...)

Szombat este elkészítettük idén először közösen az adventi koszorút és ajtódíszt....  ezt inkább nem kommentálnám... nem volt zökkenőmentes, na! :$

Alulra majd még készül filcből felirat! :)

Majdnem elfelejtettem, voltunk színházban is! :) Cinege cinege kismadár! :) Érdekes, hogy milyen furcsán éreztük magunkat. Kinőttük a csecsemőszínházat.... a legközelebbi előadás már "nagyoknak" szóló lesz! :)

Ó, és Drága Jézuska, ha esetleg olvasol... :P
A telefonomat imádatos lánykám leitatta, azóta elfelejtette az 5-ös, csillag és menügombok használatát. Valószínű, hogy amnéziája maradandó, így szükségem lesz egy újra.... :P

Szerinte:

Kicsim, megmutatod a pocakodat?

Igen:

A doktoj bácsi azt mondta, sajnos ezt a szoknyát kell felvennem, mert fáj a pocakom:

Hát igen, ... érdekes összefüggések vannak itt kérem szépen! :P

Az én hősöm! :)

Szerda délután tudtuk meg, hogy másnap reggel 09:00-re kell mennünk... vizet, teát reggel 06:00-ig ihat. Este sokáig fent maradhatott Kisasszony, hogy reggel ne készüljünk ki a kakaómentesség miatt.... :P

A terv bevált, épp csak 20-30 percet sírdogált a reggeli kakóért. Mivel előtte nap a Doktor néni nagyon kihangsúlyozta, hogy nem szabad kakaót inni, így kicsit könnyebb dolgom volt. :)

Szóval irány a kórház, ahol van lift, és játszóház, és végül is buli az egész. :O

Érkezésünk után átöltözni pizsamába, és kezdődhet a játék..... 09:45-ig....

jött a nővér és beadta a "bátorság kúpot"... ettől lányunk úgy de úgy "berúgott", hogy csak na. Szemei összeakadtak, csak vigyorgott, meg énekelgetett... jött a betegápoló, akinek az invitálására kivittem Csengust a hordágyra... az ápoló végig mosolygott Rá, és Ő vissza. Megkötötte a pocakján a szíjat, csaj csak vigyorgott. Elindultak a lifthez, csaj csak vigyorgott... mi mögöttük kullogtunk, párás szemekkel, és rákészültünk a leghosszabb 40-50 percre... a végefelé már nagyon rossz volt....

minden liftérkezésre azt hittem Őt hozzák vissza.... amikor kitolták a liftből, még aludt. Megijedtem, mert az altatós doktornő azt mondta, eddigre már fel kell ébrednie.... amikor áttette az ágyára az ápoló, akkor ébredt fel. Hangos, keserve sírás, vagdalózás kezdődött. Ez volt a mélypont. Hangos kiabálás, pocakfájdítás, :'(  miután felvettem, egyik pillanatról a másikra, mintha elvágták volna, visszaaludt.... és innentől kezdve 20 perc híján kb. végigaludta a délutánt.  Szerencsére.... kialudta magából az altatást... 1x kértünk fájdalomcsillapítót, de akkor is a torkát fájdította nagyon.

Este már itthon aludtunk, békében, és fájdalomcsillapítót is csak ma délben kért először.  2 kis ragtapasz emlékeztet az egészre.

Hétfőn megyünk vissza kontrollra.

Részeg lányról készült videó, majd feltöltöm. (Tényleg nagyon kis vidámka volt.)

Szerencsére az egészből nem fog emlékezni semmire, csak a ragtapaszra a pocakján.

 

Felkészítés a műtétre/2.

Más szemszögből:

Vasárnap már meséltünk Neki a kórházról, arról, hogy ott lesz a doktor bácsi, meg Ági néni. Az a doktor néni, aki mindig megnézi a bőrét is, és nagyon kedves, ...

...

Semmiképp nem szeretnénk, hogy csalódjon, vagy becsapottnak érezze magát, hisz olyan okos és fogékony, és tudom, hogy fontos a felkészítése. A mandulámat 3 évesen vették ki, és MINDENRE emlékszem részletesen)

Nagyon nehéz mosolyogva beszélgetni Vele ...  megmutattuk a pocakján a dudort, de nem kellett magyarázni, hisz Ő is érzi, hogy azzzal ott valami nem stimmel ...

FONTOS! Bal kéz szabadon hagyása végig!!!!!