Egy nagyon hosszú hétvége!

Péntek:

1 nagyon erős, értelmetlen üvöltés bepisilésig, Anya bőgésig feszítve!
1 gyengébb műsorka, mert nem értett meg valamit, de az észérvek hatottak Rá!

Szombat:
1 -1 gyenge műsor, mert nem azt csináltuk, és nem azonnal, amit Őhölgye kívánt.
1 erős fesztivál, ami meghiúsított szám szerint 2 programot! (élményfürdő, fagyizás)

Vasárnap:
Megúsztuk! Rengeteget voltunk a levegőn, délelőtt, délután. Későbbinél még a játszótérre is lemerészkedtünk, amit nem bántunk meg! A bicikli tekerését is úgy tűnik, lassan a megoldott feladatok közé sorolhatjuk. A tegnapi elmaradt fagyizást is bepótoltuk... az élményfürdőzést pedig a reggelre megérkező orrfolyás miatt napoltuk.
Félek a holnaptól!


Végül pár fénykép a hajókázásról és egy rögtönzött divatbemutató:

Háttérben azzal a bizonyos üvegajtóval, még az út elején:

Kerianyu ölében!
Így kezdődött: a többi gyerek is levette a cipőjét! (Én a többinek sem engedtem volna meg, de nem ez volt a fő baj....)

Igen egy nagyon gyűrött Eperkés kánikularuha! (Mentségemre, átmosás előtt horgászta ki a szennyestartóból :P)

Elfogultság nélkül: ez a pofi feledteti a vasalatlan ruhát szerintem. :P

Végül, álruhában, mégis leleplezve: (Hogy bohócot csinálunk a gyerekből? Nem, megoldja Ő maga! Segítség nélkül is! :D)

A szerelésről: a ruha egy teljesen komfortos "itthonka" napszemüveg, hiszen az álca elengedhetetlen része! A Csimma: mert Ő tócsákban szeretett volna ugrálni... nem hitte, hogy azzal, hogy felveszi, még nem lesz tócsa... aztán abban jött fel! (A háttérben lévő vasalnivalóról: csak az 1/3-a a ténylegesnek! :S)

Héééé! Ne fotózz, álruhában vagyok! :D

Na jó, de csak egyet! :P

Kéne írni....

... csak fogalmam sincs, hogyan írjam le. :P Mert kéne írni arról, hogy a jelzőlámpa fogalma, célja teljesen letisztult, és ez miatt baromi büszke vagyok (persze ez nem jelenti azt, hogy mindig meg is állna önmagától is, de nincs 2,5 éves, mit várok :D)Meg kéne írni arról is, hogy amíg várjuk az autóban, hogy váltson a lámpa, megbeszéljük, hogy "a motojos bácsi jobbja ment, Apa jobbja ment, Csenge bőcsibe megy, nem jobbja" (Mi balra fordulunk) biciklin ülve, ha arra kérem, hogy forduljon jobbra, 3-ból 2x befordul! Ez miatt megint csak dagadok...
Hétfőn megkaptam életem első "tényleg" általa (és két daduskéz által) készített Nayák napi ajándékát, egy gipsz szívecskét pirosra festve ("Csenge festette") közepén egy arany színű keretben a fényképével! :) (Természetesen Apa is segített a csajszinak, egy nagyon szép könyvecske formájában, amibe Csenge rajzolt nekem egy katicát, és egy lufit is. :)
... és ezek miatt (többek között) szégyellem magam nagyon, amikor mégis panaszkodni kezdek, hogy vasárnap a hajókázás utolsó 20 percét olyan szinten tette emlékezetessé az utasoknak, hogy valószínűleg a fényképe kikerült a hajó falára a tiltó listára! :( Üvölt, ordít, ahogy a torkán kifér... hogy miért, hát mert nem mászhatott fel az amúgy is labilis üveg ajtóra menet közben... szégyellem magam, de amikor elkezd csak úgy játékból a földön csúszni mászni, fóka járásban közlekedni, és hemperegni (teszi ezt bárhol: játszótér, hajó padlója, keriék nappalija) olyan magaslatokba vágja fel bennem az ideget, hogy azt leírni nem lehet! Vigyorogva néz körül, hogy ez kinek tetszik! (Persze nyilván senkinek, mert ebben az égadta világon semmi nincs, ami tetszhetne, de sokan mosolyognak Rá ilyenkor! Ez dühítő! Mert a hátam mögött meg azt mondják, miért nem neveli meg??? Váááááá!!!!!!! Ördögi kör!
Délután mindig az Övé! Dönthet, mit csináljunk, séta, játszótér, bicikli, motor, stb. Az elmúlt 2 napban mégsem tudott mit kezdeni magával, és a programok rövidkére sikeredtek. Bármennyire erőltetem, nem tudnám leírni, hogy miért is nem volt jó, és mi lett volna jó! Haza jöttünk, olvasgattunk, összebújva nem csináltunk semmit, és úgy már jó volt.
Kicsit szomorú vagyok, mert délután általában repülök érte, alig várom, hogy velem legyen... de gyakran még a lépcsőház ajtóig sem érünk el, már megy a műsor! És Isten a tanúm rá, nem értem!!! Csak úgy, mert miért ne! Bármin!
Közben meg elszámol 10-ig, (kb. 6 körül egyszer segíteni kell) összetett mondatokban beszél, (igaz I. szám 3. személyben :P) pár napja már tekeri is a biciklit, (bár lusta, és azt mondja nehéz ;)) szóval minden téren fantasztikusan fejlődik, csak ezek a közjátékok...... :'(

Patent!

Leginkább így tudnám jellemezni a kettőnk kapcsolatát! Az utóbbi időben nagyon bújik, hízeleg, egyre anyásabb! :P Eddig ez nem volt jellemző. Most előfordul, hogy csak úgy hajlandó Apával bemenni fürdeni, ha én is odaülök melléjük! (Ez egy panel lakás fürdőjében nem kis tervezést, helyezkedést és stratégiát igényel ám! ;)) Esténként pedig már szinte rendszeres, hogy 20-30 percre bekutyorog az ölembe, és nem mozdul onnan sehova. "Anya öjedbe csüccs Csenge!" Nem mondom, hogy nem esik jól! :D Imádom ezt. Ha szomorúbb vagyok, vagy látja rajtam, hogy valami nem passzol, odaáll elém, kézháttal simogatja az arcomat, és közben rendíthetetlenül ismételget: "Seji baj!"

Ma reggel teljesen leakasztott: Ébredését követő 2,5 mp elteltével: "Na Csenge nem aszik, Eccse kéj Kakaót!" Ilyenkor kimegyünk a konyhába, kiöntöm a kakaóját, előkészítem a kávét, melegítés közben pedig irány a WC! Ma reggel Csenge a konyhában maradt, és elkezdte a műsort, mivel nem látott... mire visszaértem a konyhába, (panel, lásd fent :P) már ordított Apáért, és nem volt hajlandó elfogadni Tőlem a kakaóját! Végül fogta magát, és visszafeküdt az Apja mellé! Én meg leforrázottan vettem tudomásul, hogy csak én kezdem a napot megint 07:00-kor! Ők nem! Kakaót vissza a hűtőbe, gép bekapcs, és tombolva kávéztam!

15 perc sem telt el:

"Anya! Csenge máj nem hiszti! Csenge odafeküdt Apához, máj nem fekü ott, Csenge felkelt, nem aszik! Csenge öjedbe csüccs!" Egyedül! Apa aludt, nem segített Neki. Átgondolta, összerakta, elmondta! Én megértettem! Bocsánatot kért, tudatosan! Nem reflexből!

A hét elején postáztuk Csenge ajándékát Dédimamának Győrasszonyfára,

ma délután pedig Kerianyuhoz kísértük el a kiskorút, hogy átadja az ajándékát!
Holnap még három képeslap várja, hogy örömet szerezzen.

Május 1.-én semmi extra programunk nem volt, a belvárosba mentünk be, bohóc előadást, és bábszínházat nézni, fagyizni teraszon, menet közben, "beülős" helyen enni. Mind olyan dolgot műveltünk amit Ricsaj nagyon szeret. A legjobban a teraszon ücsörgést és nézelődést. A Művészetek utcája adott helyet egy kis bazár sornak, és az előadásoknak is.
Mára tervben volt egy Séta hajókázás, de a szél és a borús idő miatt elnapoltuk! Sebaj, megvár! :)

Kedden még párszor elhangzott, szerdára teljesen elhagyta a "Csenge nem ügyes!" Rémmondatot! El nem felejtette, ez néha érződik, de nem mondja! :) És semmilyen szobatisztasági baleset nem volt egész héten. Gyanítom, ezt majd a Dadusoknak tartogatja! ;) Azért hétfőn rákérdezek erre a nem ügyes dologra! :@

Mozgalmas hétvégén

vagyunk túl. Sok jó és új dolog történt.

De mindenekelőtt végre legyen ide is leírva:

20 fog boldog tulajdonosa a lányunk!

Végre vége! Voltak könnyen szerzett gyöngyök, de bizony voltak alattomosak is, amik megkínozták hasmenés, láz, nyűgösség, álmatlanság formájában. Azt az eszméletlen mennyiségű nyálat pedig, míg élek nem felejtem, amivel ez az egész járt! De vége! :D
Pénteken a Kis csaj hazamotorozott a bölcsődéből. (A táv oda nekem egyedül normál léptekkel 30 perc!) Több mint fél útig motorozott, majd megunta és inkább sétált! És bár nem fogjuk napi szinten művelni, biztos, hogy bevezetjük, mert mindegyikünk nagyon élvezte ezt a mozgást! Az első utunkba kerülő jelzőlámpánál elmagyaráztam a lényeget a piros álló és a zöld sétáló bácsiról... gondoltam hazáig lesz még annyi, hogy legközelebb már tudni is fogja! Tévedtem, már a második lámpánál figyelt. A harmadik lámpát pedig már nagyon messziről kiszúrta, és leállított a járda kellős közepén a két kereszteződés között fél úton, és a zöldnél indult el újra. :D Kezdi érteni! :D És miután letisztáztuk, hogy a zöld bácsi nem terpeszben áll, hanem a járást próbálja mutatni, már egész gördülékenyen ment. (Az utunk hazáig 1 és negyed óra volt :P, amiben volt egy 10 perces plaza előtti megtorpanás ;))
Szombaton Csengusunk a Nagyinál aludt ebéd után! :O Délelőtt Apával hármasban elsétáltunk a boltba, majd felmentünk a Nagyihoz, ahol a kisasszony ottragadt. Nagyi bevállalta, hogy megpróbálja elaltatni, max. csörög, és érte megyünk. Alvás időben jött a telefon, hogy bizony alszik. Úgyhogy ez is egy első volt. :) Sikeres! :D
Délután fagyiztunk, majd ellátogattunk az egyik lovardába, hátha vannak kint lovak. Szerencsénk volt, mert épp oktatás volt. :) Csengének nagyon tetszettek, bár fenntartással fogadta Őket. :)
Vasárnap délután pedig Apát kísértük el, aki egy elkészült munkáját szerette volna lefényképezni. Akihez mentünk, épp az egyik hajóját festette, amit majd május 1.-én fog bevetni, mint klassz sétahajót. Őhölgye kiélvezhette, ahogy a hullámok mozgatják a "talajt" a talpa alatt, ülhetett egy Limuzin hátsó ülésén is (Apa csinálta), és olyan babakocsit tologathatott, amire ki tudja lesz e még lehetősége (szintén Apa műve :P)!
Mindezeket tette úgy, hogy egyáltalán nem mondanám Rá, hogy jó kislány volt. Rendkívül nyűgös, erőszakos és dacos volt egész hétvégén, és bizony mindkettőnket megizzasztott rendesen.






Mivel az orra még mindig ugyanúgy folyik, és ma reggelre már erős köhögési ingerek is társultak hozzá, holnap nem megy bölcsibe, hanem meglátogatjuk a Doki nénit, és ha van rá lehetőség itthon tartom a héten. :P


Nem szeretném túlmisztifikálni sem, de szinte biztos vagyok abban, hogy a viselkedése erősen az én érzelmi hullámzásaimat és rossz hangulatomat tükrözi! :( Sajnos azt hiszem, vannak emberek ,akik megérzik, ha egy másik épp nincs csúcson, és akkor rúgnak.... az elmúlt napokban sajnos több ilyen emberrel is összehozott a sors.... Nem várhatom el a lányomtól, hogy helyes aranyos kiegyensúlyozott legyen, ha én magam is labilis vagyok. :S

Ami még szörnyen zavar:
"Csenge nem ügyes!" Ez a mondat nagyon gyakran hagyja el a kislány száját, pedig mi ilyet soha nem mondtunk Neki. Mégis, ha valami nem sikerül, vagy véletlenül elront valamit, rögtön mondja, és már vonul is félre. Ezt nagyon rossz látni. Soha nem volt az a "csakazértis" típus, de ekkora önbizalom hiánya soha nem volt. Mi itthon rengeteget dicsérjük, hiszen az viszi előre... remélem nem a bölcsődében mondogatja neki valaki. :(

Van új a Nap alatt:

A héten megkapta élete első vászoncipőjét! Gondoltam, a homokozóba teljesen jó lesz, és mivel nagyon puha a talpa, + betétes is, talán még hasznára is válik a gágogó talpának! (erősödik talán :S) Már az idevezető út is gyanús lehetett volna, de nem, én vakon mentem a hülyeség után!
Az egész ott kezdődött, hogy letértünk a járt útról 1x! Lecseréltük a szeretett Asso-t egy Superfitre! Ebből még jól jöttünk ki! ... Superfitből nem kaptam sem szandálcipőt, sem nyitottabb félcipőt. Elkezdtem kutakodni! ... Rátaláltam a Salus által gyártott supinált cipőkre, lett egy kék szandálcipője, ami tök jó! ... és itt jött el a pont, amikor le kellett volna ütni a Kedves Anyukát, hogy leálljon! Ez nem történt meg! Miért ne lehetne vászon cipője Csengusomnak is! (Mert lássuk be, egy kislány lábán azért nagyon szuperül néz ki egy helyes kis vászoncipő! :P) De akkor már nézzünk körül, mik a lehetőségek... Igen, megvan: megelőző betétes vászoncipők. Szépek, nem drágák, ... ám legyen!
Eredmény:
"Kislányom tetszik?"
"Igen!"
"Jó lesz?"
"Igen!"
"Kényelmes?"
"Nem!" :O
...
...
...
"Anya fáj!"
"Hol?"
"Itt! (a lábfejére mutat!) És itt!"(sarkára mutat)

Kidörzsölte a sarkát. Lett egy pici vízhólyag rajt, de szerencsére nem élte meg végzetesnek...
Nem is gondoltam volna, hogy az önállóságáért még a fájdalmat is képes elviselni! Ugyanis tegnap a játszótéren az én lánykám annyira élvezte, hogy minden segítség nélkül ki tudja önteni a homokot a cipőjéből, le tudja porolni a harisnyáját, és visszahúzni bekapcsolni a cipőt, hogy ezt kb. 15-20 percenként meg is ismételte. Ha nem volt mit kiönteni belőle, az sem gáz, gyorsan megmerítette a homokban, és már lehetett is a padhoz ütögetve porolni! :D

Most van 2 pár eladó vászoncipőnk! :D (Hogy miért 2??? TITOK!!!) :D Mi pedig visszatérünk a bevált Asso és Superfit párosításhoz. :P

Ma ismét felfedeztünk egy új játszóteret, ez közvetlenül a bölcsi mellett van. :) Bár a szél fújt, és a Nap sem sütött hét ágra, azért nagyon jól szórakoztunk, és rengeteg elismerő tekintetet, és bókot kapott a Kisasszony, hogy milyen bátor és ügyes. :)

A hisztikre pedig egy állítólag jól működő megoldást teszteltem, eddig sikerrel: Félreterelem, vagy felkapom, és félrevonulok vele (hiszti erősségétől függően), leguggolok hozzá, és ismertetem a lehetőségeket: Ez általában, a hazamegyünk, és az ott maradunk között mozog. :P
A megszokott duma, szerintem már Ő is tudja kívülről: "Ha így viselkedsz, kénytelen leszek hazavinni!" (Mivel 1x már megtettem, elhiszi!) Ezután elmondom neki, hogy mit csinált helytelenül, vagy hogyan kellett volna, és pár percet hagyom feldolgozni, megnyugodni! Közhelynek tűnhet, de működik, és max 10 percet vesz igénybe! Hogy a sutyorgásnak mekkora ereje van!? :O) Ha belegondolok, senki nem szereti, amikor nyilvánosan leégetik. Persze, hogy hosszútávon működik e azt még nem tudom! :P (és nem is szeretném... :D)

Ahogy játszik:

Apa biztatására csütörtökön, a bölcsi után egy másik játszira mentünk, ami útba esik hazafelé, és a bölcsihez is közel van. (Apa minden nap látja a kocsiból, és gondolta nézzük meg mi is. :))

A játszótérnél letettem a kocsit, magamhoz vettem a játék babakocsiját és a ciklámen hajú babát... és iránya bölcsi, Őhölgyéért! A visszaút a vártnál is sokkal jobban sikerült. Útba esett az aluljáró, ami akkora csoda volt, az összes falfirkát kommentálta.. és mi sem mutatja szépséges kis világát, mint amikor egy koponyafejű, körben lángoló akármire mosolyogva megjegyzi: "Béges Papocska!" (mérges napocska) :D Persze voltak nagyon szép képek is, azokat is észrevette: "Néni picibaba aszik!"

A játszótéren végre készültek képek is, igaz telefonnal:

A homokozó főlé épített házikó, már önmagában is csudaklassz volt...

A kedvenc mégis ez a kb 160 cm magasan végigfutó "hidacska" volt. :)

Persze csúszdából sem volt hiány... 3 is volt, és mind másféleképpen megközelíthető :):

Több, mint 2 óra játék után még visszavágyott a "másik káccótérre". :D Tényleg soha nem fáradnak el??? :O :D

Pénteken lógott a bölcsiből, mert reggelre olyan erős orrfolyása volt, hogy jobbnak láttam szorosra fűzni a kapcsolatát az orrszívóval. Délelőtt egyre zavarosabb lett a tekintete, így biztos ami biztos látogatást tettünk a Doki néninél. Ő megnyugtatott, hogy igen, tényleg csak nátha, de ha lázasodna Csengus, menjünk vissza! :P Szerencsére semmi komoly azóta sem, ügyesen fújja za orrát, és amikor már nem elég, csatlakozik a porszívóra is. :)



Ma először felsikoltott ijedtében. :( Nem tudjuk, mitől ijedt meg ennyire, a TV-ben látott valamit, de nem tudta elmondani mit. Mélyen belevésődött, és még biztos visszaköszön valahol, mert sehogy nem tudtuk kiverni a fejéből... egyfolytában azt mondogatta: "csúja, gonosz, Csenge fél!" :'(

Szigorúan a tények...

Mint azt az előző bejegyzésben már írtam, szombat délelőtt járt nálunk a nyuszi. (Ez volt az első olyan ünnep, amit rendhagyó módon előrehoztunk.) Egyáltalán nem bántam!

Vasárnap délelőtt a Nagyszüleinél ebédeltünk. Ott az udvaron hagyta a nyuszi az ajándékokat. Bár a legnagyobb ajándék Neki az udvar fogalma volt. Egyszerűen imádott kint lenni, élvezte, hogy bármikor bejöhet a konyhába, majd visszafuthat a hintához.
Az ebéd utáni csendes pihenő után pedig jöttek a Keresztszülei, és a Nagyi! Egy jó kis húsvéti buli kerekedett, szép ajándékokkal. :)
A tengernyi csokin, és édességen kívül rengeteg sok szép ajándékot kapott: Vasaló deszkával, mosógép, állatos memória játék és puzzle egyben, matricák, Fifis nyári pizsama, trikók, bugyi, zoknik, szoknyák, pólók, felsők, nadrágok.... (bár a ruhákat így is úgy is megkapta volna, mert 2 hónap alatt 2 méretet nőtt, de így ráfogtuk a nyuszira. :P És nem kicsit volt nekünk is segítség. :)
Hétfőn a Nagyinál ebédeltünk a Dédikével együtt. Ott már jöttek a jelek, de én vak voltam! :(

A húsvét lecsengett, de valami csak nem akart a helyére billenni. Egyszerűen a kisasszonyt kicserélték egy állandóan sikongató, hisztiző, vinnyogó kis ricsajra, akinek a viselkedése már nem kicsit borzolta az idegeket. Rendszeres volt a csapkodás, önmagát földhöz vágás, hangos hiszti.... :S Minden, ami egy szülőt elgondolkoztat.... Minek voltam 2 évig hú de milyen következetes, ha ilyen a lány? Ezért nem érte meg a nagy nevelés, meg mittudoménmi.... ha csak nőtt volna, mint a gomba akkor is ilyen lenne... És ehhez hasonló finomságok szépítették meg az elmúlt pár napot....
Aztán Anita az nagyon nagyon.... észbe kapott: a Lány, aki azelőtt hébe-hóba csokizott, nasizott, hétfő este az Apájával csokit vacsorázott.... Na most erre mit mondjak??? Persze hogy pörög.... kicsit kicsúszott a kezemből az irányítás.... de mától visszavettem. Muszáj volt!

Rengeteg jó kép készült, ide csak a kedvencemet teszem fel, a többit, ha időm engedi feltöltöm majd albumba! :)

















Tegnap volt Nagyi szülinapja, így miután Apa is hazaért átmentünk megköszönteni Őt! Este időben itthon voltunk, és időben ágyba került. :P










Az elmúlt napokban nagyon furcsán viselkedik, és nagyon remélem, hogy az édesség dömping tehet róla.

Húsvét, A tojásfestés, és ami elmaradt...

Bars Sári: Hímes tojás

Ha feldobom fehér,
Ha leesik sárga.
Nem dobom fel, nem esik le
Készül a vásárba.

Kihímezem előbb
Szivárvány festékkel,
Virágszirmot pingálok rá,
Tavaszi ég kékkel.

Jácintot, ibolyát,
Csibét, piros szívet,
Annak adom, aki érte
a legtöbbet fizet.

Nyúlanyó már kérte
fényes rézkrajcárért,
Csakhogy pénzért
nem eladó, sem bolyhos barkáért.

Locsolkodók jönnek
húsvét másodnapján,
Szagosvizet hintenek rám,
Nekik oda adnám.

Ennél hozzánk/hozzám passzolóbb verset nem is találhattam volna, amivel Nagyon Kellemes Húsvéti Ünnepeket, és gondolat olvasó Nyulat kívánhatnék minden kis Barátunknak.
Aki ismeri a múltunkat tudja, én és a tojás festés -hiába is szeretném,- egyszerűen nem jutunk közös nevezőre... :S a Világ legfakóbb, legfoltosabb, legkevésbé mutogatni való "hímeseit" vagyok képes összekontárkodni. :( De idén ismét nekifutok, és hogy feldobom e? Az majd kiderül! ;) Vettem festéket, illetve a hagyma héjba csomagolásnak is nekifutok. Anyukámnak régen sikerült. :P


Idén az elsők között voltunk Nyúl listáján, mert délelőtt meghozta az oly régóta vágyott vasalót és még deszkát is csomagolt hozzá. (rengeteg kép van, majd válogatok, és töltöm :D) Meg nyári pörgős szoknyát, spagetti pántos felsővel, csipke zoknival... :P
Már 1 hónapja, ha megkérdezte Tőle valaki, hogy mit hoz a Nyuszi, mindig ugyanaz volt a válasz: "kasakó" (vasaló). Az az öröm, amikor kibontotta, és ott volt... leírhatatlan. Annyira örült, csak úgy csillogott a szeme, izgatottan bontogatott, közben kicsit kapkodott... imádtam nézni azt boldog kis buksiját, ahogy örvendezett, és vasalt! :O)


Április 6.-án múlt 2 éve, hogy a blogírók táborát bővítem... bizony több, mint 2 éve majdnem rendszeresen írom le napjainkat, örömeinket, bánatainkat... dejó dejó, dejó!!! :) (Azt hiszem kitartó vagyok :))







Sajnos az interjúk nem sikerültek. :( Majd egyszer! :)

Szia Tavasz!

A napsütés meghozta a kedvem, és vele a pozitív dolgokat is. :)
A héten 2 állásinterjún vagyok túl, amiből az első az álommunkahelyet biztosítaná, mind munkaidő, mind fizetés, mind pedig juttatások terén... a munka, amit végeznem kellene szintén nagyon tetszik. Tessék nekem drukkolni.... bár ma meg lesz az ítélet erről.... A másik is jó lenne, hisz munka lenne... ;)

Tegnap reggel Apát is magunkkal vittük a bölcsibe, egyrészt, hogy tudja, hol dolgozik a kislánya, másrészt, hogy Ő is lássa a képeket, amiket mind megvettünk, hogy 3 hónap múlva -13 év múlva pedig kicsilány- vinnyogva röhögjünk.... ha valahogy sikerül felvarázsolni a gépre, közkinccsé teszem, hisz tényleg sok a mondanivalójuk! :D
A másik indokunk pedig az volt, hogy Apa is lássa a cipős polcot, a "szőjő"s szekrényt, a rendszert, hiszen, ha minden jól megy Ő fogja reggelente bölcsibe vinni Ricsajunkat, hogy ne kelljen reggel ébreszteni. (Igen, mi ezt is megtehetjük ;)!)

Délután pedig az a bizonyos Interjú miatt Nagyival megbeszéltük, hogy Ő megy érte, és amíg én odaérek, addig játszótereznek.
Nagyi mesélte, hogy ugyan kérdezte, hol van Anya, de boldogan megmutatta Neki a termet, a törölközőjét, szekrényét, még a fogasát is :D! A Dadus pedig annyira dicsérte Csengust, hogy Nagyi szanaszéjjel hatódott ettől.... :D És kaki baleset sem volt, szólt! :D

Miután leparkoltunk, haza sem jöttünk, egyenesen a játszira mentünk.... Fantasztikus kis majomügyeséggel vetette bele magát a mászókázásba, A függőhídon olyan ügyesen sétált végig, mintha mindig ezt csinálta volna. A csúszdára felvezető függőhíddal is megpróbálkozott, és amikortól rájött a fogásokra, akkora élményt nyújtott Neki, hogy csak azért csúszdázott, hogy felmehessen. :D!
A napirendjébe még nem piszkítottunk bele, így korán, 18:00-kor már hazajövünk, 18:30 fürdés, vacsora, fogmosás, és 19:30-kor mese, alvás. Egyelőre ezen nem szeretnénk változtatni hétköznap, hisz komoly feladat van, bölcsibe jár!
Jaj, és felavattuk anyaföldünket is.... életében először, hazafelé jövet leguggolt pisilni! :$
A ragaszkodást is szépen kezdi rendbe tenni magában, mert tegnap sem, és ma sem volt még ott Bea, mikor mentünk. Tegnap szépen leült, bár meg volt szeppenve, nem sírt, ma pedig mielőtt bementünk szipogott egy kicsit, de mondtam Neki, üljön le és rajzoljon valamit Beának, mire odaér.
Odament Gyöngyi nénihez, kért Tőle "papííí"-t és "pijos tojj"at, leült és elkezdett rajzolni!

Légy üdvözölve TAVASZ!!!!!!!!!

Már hiányoztál nagyon! ;)

Összefoglaló!

Azóta a bizonyos szerdai csimpaszkodós elválás óta a napi rutin része lett a "nem megyek be, de be kell menned" közjáték... minden nap megvisel mindkettőnket, és délután sokkal erősebben csimpaszkodik a nyakamba...

Mivel nagyon aggasztott ez a ragaszkodás, csütörtökön korábban mentem, hogy elcsípjem a dadusokat. Plusz nap közben kicsit utánajártam, és kiderítettem, ez teljesen megszokott dolog, nem egyedi a jelenség. :) Ugyanezt mondta délután Kati néni is! :P Miután a gyerekek "leszoknak" Anyukáról, "rászoknak" az Őket szoktató Dadusra. (Volt gyerkőc, aki kint evett a dadusával, annyira ragaszkodott! :P) Most pedig elkezdi a társasági életét a csoporton belül. Megnyugodtam kicsit.
Pénteken délután, amikor odaértem érte, megbeszéltük Beával a napi történéseket, majd megkértem, hozza a Kukacot, és mehetünk. Teljesen otthonosan mozogva körbejárta a a termet, majd a gyűjtő kosárból kivette a Kukacot, elköszönt és mentünk. Valahogy az egész úgy klappolt! Megnyugodtam. Legalábbis ezen a téren! :)
A fényképeket pénteken megnéztem. Komolyan mondom, a vártnál is rosszabbra sikerültek. Nemhogy nem mosolyog rajtuk, (amire számítottam) egyenesen mérgesen, dacosan néz szigorúan bele a lencsébe. Alatta a felirat: "Anyák napjára szeretettel!" Hááát :S Éééédes, de "asszem" ezt kihagyjuk... 4 különböző keretből ugyanaz a dacos arcocska köszön vissza. :( Miközben öltöztettem, megtudtam, az anyukák jöttek mentek, hogy jól sikerült képek készüljenek... Csengusom pedig az első reggeli sírását követően, talán még dühösebb volt, hogy az Ő anyukája miért nem jött! Mert a Dadus ELFELEJTETT szólni, hogy ha időm engedi, jöhetek... persze nem meglepő, 3 napig ELFELEJTETT szólni, hogy bizony BEKAKIL! 1 hétig ELFELEJTETT szólni, hogy az általam rendelt könyvek megérkeztek....
Péntek délután pedig kijelentette, hogy Csenge nem szobatiszta kaki téren! EDDIG AZ VOLT!
Amikor hazajöttünk, megkérdeztem, miért kakil be? A válasz: "Mert büdös!"

Sajnos a bölcsőde teljesen felfordította a mi -egyébként jól működő- világunkat. Biztos ebben sincs semmi rendhagyó, de ez engem jelenleg nem vigasztal.
Nyilván rengeteg türelemmel, és odafigyeléssel ismét felépíthető minden. Úgyhogy most ezen dolgozunk, méghozzá elég nagy erőkkel. Ezért a hanyag naplózás, a ritka olvasgatás. :S Meg ugye itt a jó idő, amit mi is igyekszünk a lehető legjobban kihasználni. Ma pl. kimentünk meglátogatni a Dédszüleit Győrasszonyfára! :) Hiába igazi városi lyányka, a "kukojik" egyszerűen elvarázsolták. Ha a Dédipapa nem csukta volna be őket éjszakára, még mindig ott állnánk előttük. :D
Most már érik egy mi mindent tud ez a lányka bejegyzés is.... hiszen olyan iramban okosodik, fejlődik, hogy őrület! Pl a színeket 2-3 nap alatt teljesen letisztította magában... megtanult bocsánatot kérni, érti és átérzi, ha mást bánt ...