2008. december 5.

December 6.

Hull a pelyhes fehér hó

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó!
Minden gyerek várva vár, vidám ének hangja száll.
Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!
Nagyszakállú Télapó, jó gyermek barátja.
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Télapó, ha üresen látja.

Rengeteg Mikulás történetről olvashatunk a neten. Számomra ez az egyik kedvenc:
Krisztus után 245-ben Kis-Ázsiában, Patara városában született, egy gazdag család gyermekeként. Már gyermekkorában is történtek vele csodák. Alig kezdte el iskoláit, mikor Patara városában nagy járvány tört ki, és mint kisgyermek árvaságra jutott. Ezért a szüleitől örökölt hatalmas vagyonával érsek nagybátyjához Patara város kolostorába költözött. Az ő felügyelete mellett nevelkedett, s gyermekévei alatt megszerette a kolostori életet, majd iskoláinak befejeztével a papi hivatást választotta. Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített....

forrás: http://www.kzs.hu


1 éve Krisztáéknál olvastam, idén mi is megtesszük: Kakaót és kekszet készítünk a Mikulásnak, hogy feltöltődjön, mielőtt tovább indul! :)


Mindenkinek sok sok csokit és ajándékot kívánunk holnap reggelre!

Szülinap kontra karácsony!

Jöjjön most megint egy olyan kitárulkozós, majdnem depressziós, lehet, hogy rosszul látós bejegyzés, az adventi koszorúról, a dekorációról, a karácsonyi hangulatról, és arról, hogy ezek hiányában is olyan lett a lakás amilyen, és remélhetőleg Csengusom sem sínyli meg!
Azt 1 éve már írtam, hogy nekem milyen fontos a karácsony, és hogy a családommal milyen fantasztikusan éltük meg mindet. Ezt most nem is nagyon ragozom tovább, mert az érzéseim nem változtak.
De valami változott! Persze ezt nem rossz értelemben értem! :)
Szóval az adventi koszorú saját kezűleg való elkészítése Nálam is hagyománnyá vált, köszönet érte régi barátnőmnek. 2006-ban kapott új formát a koszorú. Szép volt, a hagyományoknak megfelelő. Aztán a 4. gyertyát már 3-asban gyújtottuk meg, már ha meggyújtottuk egyáltalán! Semmire nem emlékszem 2006. karácsonyából! :(
És egy új élet kezdődött. Az új év hozta magával! :P

2007-ben még csak csak tudtam párhuzamosan vinni 2 nagyon fontos alkalom előkészítését, bár bevallom nem sikerült! Többek között itt már kimaradt az adventi koszorú elkészítése is. Alapvető hibákat követtem el, amiből Nagyi (ismét) szerencsésen kihúzott! Szerintem ember még ekkora hülyeséget nem csinált: Nem főztem 24-ére vacsorát! Oka? Amióta az eszemet tudom, mindig a Nagymamámnál szentestéztem. Előtte éven szoptattam és sírtam, és aludtam, és sírtam... Szóval eszembe sem jutott, hogy vacsora kell! Másnap ebéddel készültem ugyan! Ez volt az első élesben végigcsinált karácsony. Annyira magas lángon égtem mindkét ünnepet illetően, és annyi felesleges feszültség volt körülöttünk, (persze ez idén is megvan, :S de mivel nem zárt a blog, nem részletezem) hogy egyiket sem sikerült normálisan ép ésszel végigvinni!
A szülinap páratlan volt a maga módján, hiszen az első volt, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk.
A karácsony is végigment szépen meghitten, (köszönet érte Anyukámnak) a kezdeti gubanc után.

Idén
már jelentősen visszafogottabban teszek mindent. Próbálok takarékon cselekedni.

A torta még nincs megrendelve, de már tudjuk, hogy honnan lesz, és milyen! Mivel a 2 alkalom ennyire közel van egymáshoz, nekem már a szülinapra is a karácsonyi határidőkkel kell gondolnom. Amikor meghallják, hogy 18.-a, a legritkább esetben mondják, hogy oké, semmi gond. A megszokottabb az, hogy hááát elég necces, közel a karácsony! (Jó, hogy szólsz, kösz!)
Csoda, hogy kicsit kiesik a kosárból? A másik pedig az, hogy számomra a lányom születésnapja fontosabb, mint Jézusé! Az egyiknél ott voltam! :P Kicsit úgy érzem, hogy a nagy nagy készülődés az Ő nagy napjától csalja el a figyelmet! És ez rossz! Ismerek olyan majdnem 2 éveseket, aki 21-én és 23-án születtek. Olyan kíváncsi lennék, hogy az Ő szüleik hogy oldják meg! Komolyan! Jó lenne, ha valaki súgna, segítene!

(Amúgy már kigondoltam a karácsonyi menüt!) Idén ezt a hibát nem követem el! Egy kicsit elveszünk innen, hozzátesszük oda... :P
Sőt, szülinapra is készülök egy plusz édességgel a torta(ák) ;) mellé! Viszont nem lesz nagy meghívós buli, mint az elsőnél. Mindenki, aki szeretné velünk ünnepelni a másodikat is, az jön, és mi szeretettel látjuk. De nem rántunk össze boldog boldogtalant egy légtérbe, mert az senkinek nem jó! (Főleg nekem meg Apának :P)Mert mindenkinek kell a csajból, és csak 1 van belőle! (szerencsére ;)) Szóval idén minden más.... az érzések is!

Nálunk, itthon első a szülinap! Aztán van 6 napunk, hogy ráhangolódjunk a karácsonyra, ami nem lesz nehéz! Remélem sikerült leírnom, és nem lett nagyon zagyva. Bízom abban is, hogy senkit nem botránkoztattam meg a kicsit antikarácsonyos hangulatommal! Ne bántsatok érte! :$

2008. december 4.

Még mindig beteg!

Most már 2 hete, hogy folyamatosan beteg arany szívem. Mostanra igaz, "már csak" az orra folyik, de az olyan szinten, hogy el sem tudom képzelni, hol fér el ennyi cucc ebben pici orrban. :S Emiatt sajnos köhécsel is rendesen, hiszen a torkára is folyik neki, ami nagyon zavaró és kellemetlen lehet. De a láza már elmúlt, és a hangulata is jelentősen jobb. Viszont visszaszoktunk a babakocsiban való sétához, de ezt nem igazán a betegségének, mint inkább a hidegnek és a sok ruhának tudom be, hiszen tavaly is ugyanígy jártunk, ahogy hűlt az idő, a Hölgyünk úgy lett egyre makrancosabb, lustább, és kényelmesebb! (Megjegyzem, megértem, én is el tudnám viselni, ha kényelmesen ülve, betakarva kéne intéznem az ügyeimet ha hideg van)

Apropó ügyek:
Tegnap megejtettük a nagy feladatot így 2 éves kora előtt: Megigényeltem a
Gyest, ahová Őhölgysége is elkísért, és tündér módjára feltalálta magát, rajzolt, rendezkedett, és az ügyintéző hölgynek is bemutatta színészi képességeit, amikor a kabátot szerettem volna ráadni: Nagyokat pislogva enyhén oldalra fordított fejjel, az egyik kézfejét a homlokára tette, a másikkal felém legyintve közölte: Neeeem! Mindezt olyan gyönyörű előadásban, hogy a hölgy megszólalni sem tudott (a röhögéstől)! :D

Ma délelőtt pedig csavarogtunk, még egy kis játszóterezés is belefért, hintázással, mászókázással, bár azt írhatnám, hogy élvezte, de valami hiányzott Neki nagyon: a TÁRSASÁG! :(


És akkor a hangulatcsinálás Szabólakban:

Először a már jól ismert füzér, ami helyett minden évben veszek egy másikat, pont, mint idén :S:




A már már hagyománnyá vált üvegfesték dekorációk:



Kisasszony szobája:






Ajtódíszek:




És most jöjjön az "adventi koszorúnk": (csak erős idegzetűeknek) :D





Ha bárkit érdekelne, van ám rá egész elfogadható magyarázatom. ;) (Nem, nem a lustaság.)
Az alatta lévő terítő Dédike keze munkája, és én szebbnek érzem bármilyen karácsonyi terítőnél, tehát ez az ünnepi terítő!


2008. november 30.

Lázas hét!

Az elmúlt hét első felét a lázzal való küzdelem tette ki! :S Gyakorlatilag csütörtökig 39 fokos láz volt jellemző a Kisasszonyra, és sajnos a gyógyszerek is csak itt ott segítettek. Felváltva kapta a Germicid, Nurofen, és Panadol hármast, majd bejött egy újabb sokkal erősebb kúp, a Suppositorium Antipyreticum (nem, nem káromkodok :P) plusz egy antibiotikum, amit 3 napig kellett szednie a torkára. Ez már segített, de csak 2-3 órára! Nincs mit szépíteni, szerda délutánra már nem kicsit voltam becarva... Szerencsére mára nyoma sincs a láznak. :) (Kopp-kopp-kopp!!!) Még van ugyan egy kis gyengeség, több alvás, de ki lenne másképp 1 hét koplalás és magas láz után :P! Már kész van az erőt adó Húsleves, sok sok husival, zöldséggel, ... Remélem segít, és kicsit rendbe teszi a gyomrát!

Adventi hírnök, friss fenyőág
Lobog az első gyertyaláng.
Karácsonyt várva lázban a Föld
Isten gyermeket köszönt.


Ujjong a szívünk, dalra gyúl.
Nincs már messze az Úr!


Ma van Advent első vasárnapja! Már elkezdtem ünnepivé varázsolni a lakást, az üvegfesték díszek az ablakon, Kicsi Lány szobáját is kicsit megváltoztattuk, beszereztünk egy polcos szekrényt annak a kevés játéknak, ami van, hogy ne henteregjenek... és a komódját/valaha pelenkázóját ;), (ami ezáltal felszabadult, karácsonyi hangulatúvá varázsoltuk!
Tavaly ilyenkor már minden kipucerálva, kidíszítve, ünnepi volt... (persze, tudom, hogy még van időm, de akkor is :P)

Az aktuális hiper szuper kedvenc, A "Falszas":


KicsiLány szülinapi manójával szerencsére már minden (a "Toóoóta " kivételével) le van vajazva, hiszen a Karácsonyi nagy csinnadratta előtt Ránk még vár egy nagyobb, szülinapi csinnadratta!!! :D Húúúú már nagyon várom ám!

2008. november 25.

Klassz programok...

A rossz idő ihletet adott, hogy hogyan is kéne elütni az időt! Íme, itt jártunk vasárnap:
Az emeleten lévő, arcot ábrázoló mászóka/kapu az elején elvette minden bátorságát, és máig emlegeti a "nagy szájú bácsit"...
nem is nagyon merészkedett fel, csak egyszer...
de szerencsére volt sok más, ami akkor, ott feledtette vele...






Megdöntötte az 1 percen belüli pislogás számának rekordját! :)












Itt a Csenge! Hol a Csenge? :)












Hinta, ugráló vár, csúszda... mi kell még?









Hétfőn délelőtt pedig kedves vendégeink voltak Dani és anyukája, Anita személyében! :)





Volt gyurmázás, könyv nézegetés, táncikálás, majd levezetésképpen egy kis tévézés! :)

Csenge ma emlegette Danit, és azt, hogy jól érezte magát! :) Remélem ez így volt az Ő részükről is! :)

Sajnos estére Kicsilány belázasodott, amivel még mindig küzdünk, éjjel 2x hányt, és bizony elég sápadtka, gyengécske. Remélem nem fertőztük meg kisbarátunkat! :S

2008. november 24.

Apa: Csenge szereted Apát?
Csenge: Őőőő nem!
Apa: Szereted a Mamád?
Csenge: Nem!
Apa: Szereted a Papát?
Csenge: Neeeem! AnyÁT!
Apa: Anyát szereted?
Csenge: Igan! AnyÁT! (Tette mindezt a nagyszülei jelenlétében! :S)



Tegnap kétszer kérdezte meg az Apja, hogy szereti e a lány! 2x válaszolt nemmel, és helyesbített, hogy AnyÁT!






(Nem nagyon támogatom ezeket a "kihúzom a gyerekből dolgokat, szájába adom a válaszokat," nem is igazán szoktam feszegetni, de ahány ház annyi szokás! Én nem ezt hoztam otthonról. :S De azt akkor is be kell vallanom, hogy a szívem csordultig telt KicsiLány válaszától! És még mindig csak a vigyorgásra vagyok képes, ha eszembe jut!)

2008. november 23.

Hó, hó, hohó...!

Tegnap reggel még Patri-cica blogjában irigykedtem, és sóvárogtam (tőlem nagyon meglepő módon) a szép fehér táj láttán.
Délutánra pedig nálunk is fehér ruhába öltözött a táj. Első körben az ablakból mutattuk Csengusnak, mert a hó elég nagy széllel és viharral jött... később a vihar elcsendesedett, és csak a hó maradt... Overál fel, de még mindig csak ablakból ismerkedtek... majd nem kis rádumálás, könyörgés, földhözvágós hiszti után csak csak lejutottunk, és végre találkozhattak Ők!
Tettünk egy kisebb kanyart, amit a Kisasszony nagyon élvezett. 3 kesztyűt szétáztatott, (mert csak annyit vittünk le :P), boldogan rugdalta maga előtt, söpörte le fáról, padról... Tetszett Neki! Nekünk pedig Ő tetszett :)!
Minden elismerésem a télire választott bakancsának, ugyanis cseppet sem ázott be, pedig kapta a kiképzést rendesen!

2008. november 22.

Az egészség a legfontosabb...

Csütörtökön vissza kuncsorogtuk KicsiLányt a dokihoz, nézze meg legyen szíves a nem túl szép, sőt irtó csúnya hólyagokat a derekán, és szerte a testén, mert az igaz, hogy láttunk már ilyet a bőrén, de attól még nyugtalanító... Megnézte, és igazából Neki sem tetszett, de nagy eséllyel hatnak a homeopátiás szerek, és attól vannak. Biztonság kedvéért nem havonta, hanem 2 hetente szeretne ránézni. Megnyugtató.
A sors és a védő angyalaink közösen görgették elénk ezt a döntést, hogy homeopata orvost váltsunk. Miért? Az új Doktornő egyik alapító tagja a Gyermekaneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztálynak, amelynek megbízott vezetője is. A mi fejünk felett pedig az utolsó sebészeti kontroll óta műtét lebegett. A köldöksérve nem abban az ütemben gyógyul, ami kizárhatná a műtét lehetőségét, illetve az év közben begyűjtött hasfalsérv megvizsgálása után fixre vehettük a műtétet. Az ellenőrzést végző orvos nem volt túl egyértelmű, és a tényeket sem tudta úgy közölni, hogy ne bőgjünk felváltva Apával...
Ezzel szemben a homeopata doktornővel történt beszélgetés után már tisztán látunk, és dönteni is tudtunk. Egyelőre nem küldjük KicsiLányt altatásos műtétre, hiszen ezek a sérvek az esetek 98 %-ában nem fájnak, és semmilyen problémát nem jelent az Ő életében. Persze ettől függetlenül meg kell műteni, mind a 2 sérvet, de ez ráér óvodás, vagy kisiskolás korában. A doktornő megnyugtatott, hogy ezek a műtétek a gyerekeket viselik meg a legkevésbé, és egy reggeli műtét után már jó eséllyel otthon alhat este. De mindenképpen figyeljünk oda, a maradék 2 %-ára, amikor gyakori has fájása van a páciensnek.
Amíg változás nem lép be, mindenképpen megvárjuk a következő kontrollt, 3 évesen.
Plusz megkaptuk az időpontot is a 2 éves státusz vizsgálatra, és pneumococcus oltásra, december 18.-ra, 12.45-re.

2008. november 20.

Jó gyerek? Rossz gyerek?

ELEVEN gyerek!
Kerek 23 hónaposan délután 16.30 és 17.00 óra között:
Először kipakolta a paplanját a konyhába, hogy Ő ott altatja a kukacot(pampers repi magasságmérő). És erős Susogással adta értésemre, hogy ugyan má'hallgassak el, (mert amúgy szoktam magamban kiabálni) mert miattam nem alszik a kukac! :S Finoman rámutattam, hgy a paplant vissza kéne cipelni az ágyába, mire kiderült, hogy az a fránya közben nehéz lett. :O Naná. Visszavittem, és egy helyettesítő kellékkel próbáltam kiengesztelni. Perszehogy aha... Duzzogva bevetette magát a szobába. Kb 10 perces síri csend után jön ki, és egy ősrégi órámat (kb 14 éves) hoz, hogy tegyem a karjára.... Gyanús, nagyon gyanús!!! Miért? Mert ez az óra az ékszerdobozomban van egy felső fiókban!!! :Vááááááá!!!! Futás a szobába... Az ékszerdoboz kipakolva, egy másik órámnak pedig hűlt helye...(Apától kaptam egy karácsonyra, szépséges kényes, érzékeny ékszeróra!) NINCS A DOBOZÁBAN!!!! Kérem szépen, esdeklőn, megjátszott nyugalommal, hisztisen, mérgesen, zsarolva, mindenhogy: Hol az Óra! De ő csaka régi vacakot mutogatja Kittak kittak, kittak! Váááááá! Közben eltör egy kislánykoromból maradt kiskanalat, amire véletlenül rálép.... mindegy, majd meglesz... vissza a konyhába (egyáltalán nem idegesen,) a főzéshez! Egyszer csak folyik a víz a fürdőben. Az első gondolatom, hogy AZ az Óra nem vízálló! FUTÁS! Szerencsére csak a Betadine-t öntögette a csapba, és közben magyarázta ezerrel, hogy Nem baj! Ja.... Mindezt 30 percen belül! Hát mit mondjak, csodával határos, hogy a varratok nem pattogtak el maguktól rajtam! :) Szerencsémre a szépérzékének még fejlődnie kell, mert az én gyönyörűséges órám kicsit sem hozta lázba, miután kivette a lezárt dobozából, vissza is lendítette a fiókba... :S Meglett.
Észrevettem, hogy ha Valaki jön hozzánk, és köszön, reflexből visszaköszön... persze ez csak akkor érvényes, hogy sziával köszön az illető, és hozzánk jön! Utcán, bárhol máshol még kérni kell, de már 10-ből 8-szor helyesen dönt, hogy Sziával vagy csókolommal köszönjön! :) Sok anyukától hallottam, hogy egy egy szót a sarj meglehetősen cikin ért meg, és utánoz le. Csengusomnak már volt egy, azt hittem letudtuk. Tévedtem! A Nem baj/Nem basz! után, amit már szépen mond, most megérkezett a következő: Pincsa/Csizma cifraság! :$

2008. november 18.

A kis "számító"!

Az utóbbi időben a maximálisra fejlesztette a hízelgést, nyájasságot, és ügyesen használja ezen dolgokat manipulálásra!
Példa: Hármasban sétálunk Apával, és az úttesten valami új hóbortnak köszönhetően összecsuklik, és gyakorlatilag a karjánál fogva húzza Apa a túloldalra. Tudja, hogy bajban van, ezért gyorsan odarohan hozzám, két karral átöleli a lábaimat és hümmögve dobálja fel a puszikat! Sugallva felém, hogy "El ne felejtsd, hogy mi jóban vagyunk! ;)" :OOO
Már rutinosan kikerül néhány helyzetben, és egyenesen a "gyenge lánc szemet" célozza meg. Legyen az nasi, vagy játék, vagy épp felkéredzkedés...
Múlt héten csütörtökön levetettem 2 anyajegyemet, ahova Apa elkísért (szerencsére). Miközben öltöztünk, megérkezett Nagyi is, aki öltöztette Csengust. Mi elkészültünk, elköszöntünk, és elindultunk... Csengus ezt látva, (bohóckodott, játszott, kellette magát) gyorsan mindent abbahagyva felugrott az ágyra, nyújtotta a lábait, és közben kiabált: Eccse, Eccse!!!! Sajnos el is pityeredett. amit hallottunk a lépcsőházból is. Persze nem vihettük magunkkal, de nagyon megható volt ez az igyekezet, hisz nem látjuk túl gyakran! :D Délután különösen bújósabb volt, és sokkal anyásabb, mint általában! (Hogy kímélje magát ilyenkor az ember? :O)
Egyik délelőtt szintén Tőle szokatlan módon, a szobájában nézegeti az egyik könyvét, amiben van egy kőműves maci is. Erre a macira szoktam Neki mondani, hogy "Kőműves bácsi, mint Keriapu!" Rohan ki a konyhába, és közben kiabálja: "Apu, Apu, Apu!!!" Megyek be utána, és látom ,hogy a kőműves macira mutat! Ügyes!