Igaz nem világgá, csak a boltba kék lufiért, de be kell vallanom végig a torkomban dobogott a szívem! :)
Reggel belefogtunk egy nagytakarításba, amit Csenge szobájában kezdtünk. Egyszer csak a kezébe kerül a vasárnap kapott rózsaszín lufija:
"Ez máj nem kejj! Eetöjött! Ki kell dobni kukába!"
De hiszen semmi baja! Hol törött el?
"Hát ott" (és a szárára mutat)
A lufinak semmi baja, de ha nem kéred, kidobhatod! (már ment fel bennem az ideg, mert tudtam mi következik):
"MÁSZIKAT kell venni! Kéket!"
Van pénzed?
"Igen!"
Akkor jó! Én most takarítok. Majd délután megyünk és veszünk!
"Nem! Moszt vegyünk bóóóltból! Akkoj Csenge egyedül megyek!! Hm!"
Rendben, de fel kell öltöznöd, így mégsem mehetsz! (pizsamában)
"Jó!" (És tök egyedül leveszi a belebújós pizsamáját, és felveszi a pólóját és a rövidnadrágját! Általában a belebújós cuccok ki szokták hozni a sodrából, de nem most! :S)
Ott áll a majdnem 3 éves kislányom velem szemben, fordítva (elöl van a hátulja) felvett pólóban, kis pénztárcáját szorongatva, és bizonygatja, hogy márpedig Ő ügyes lesz, és elmegy a boltba lufiért!(Persze amíg idáig eljutott én sem tétlenkedtem, alaposan felhívtam a figyelmét, hogy az utcán senkivel nem beszélgethet, mert nem tudhatja, hogy ki a rossz és ki a jó! Az úttesten nagyon figyelmesen kell átmenni, mert a buszok, autók nem fogják Őt észrevenni, és a pénzt sem mindegy kinek adja oda, nehogy elvegyék Tőle, és lufit meg nem adnak helyette.....bla bla bla.... (köszönet érte Pöttyös Panni nagymamájának ;))
Mindezek mellett szépen felvette a klumpáját, és kinyitotta a bejárati ajtót! (Nyilván megnyúlt a képem, de sok mindent nem tehettem egyelőre!)
Még egyszer visszafordult:
"Kolcsomat isz el kejj vinni!"
Tessék szívem! adtam oda neki.... El ne felejts körülnézni a zebránál!
"Jó! Autóval megyek Anya!
Hát ez egyre izgalmasabb!
.... látványosan szóval tartott, sokat beszélt, kevese lépett....
Kislányom! Akkor vigyázz magadra nagyon, és siess haza! Rendben? Én megyek, mert vár a takarítás!
"Oké! Sietek vissza hozzád Anya!"
behajtottam az ajtót, és rátapadtam, hogy most mit fog csinálni!
ELINDULT LEFELÉ!
Már fél szintet lesétált amikor kinyitottam az ajtót, és utána lestem. az alattunk lévő szintre már ne jutott le. Megtorpant, egy elhaló "Anya!"Sarkon fordult, és a következő pillanatban már öleltem is magamhoz!
Csak úgy zakatolt a szíve aranyomnak! Amikor felvettem, csak annyit suttogott:
"Nem tudom, Anya!"
Jaj, hát persze, hogy nem, még pici vagy! Semmi baj, itt vagyok!
Jó pár percig ült az ölemben, és hagyta, hogy szorítsam, pusziljam! :)
Később odaállt elém, és a kezembe nyomott egy fémpénzt:
"Tesszék, ezt neked adom, Anya!"
Miért adod nekem?
"Vedél belőle nekem lufit a boóóóltban!"
Jóval később vissza akartam adni Neki, de nem fogadta el:
"Neeeeem! Lufit kejj venni a bóóóltban!"
Hogy én ezt a Ricsajt hogy szeretem, arra nincs is szó!!!
