Nem vagyunk gonoszok!

Tényleg nem! De van amit muszáj megtenni! :'(

Már hetek óta tart egy nagyon rossz szokása Kisasszonynak, miszerint amikor szívja a hüvelykujját, a mutatóujjával birizgálja az orra hegyét! Ez odáig fajult, hogy sebes lett. Ez a seb egyre nagyobb és csúnyább lesz. Mostanra már a fél orra vörös, és gennyes!
Rendszeresen kenem neki Betadine-nel, sebkezelővel, de hiába, ha mindig visszatalál az ujja! :( 2 hete megpróbáltuk leragasztani, de mivel a tér látásába belelóg, egyszerűen nem tudta elfogadni, és olyan síró görcs jött rá, hogy nagyon megijedtünk. Aztán próbáltuk a z ujját is leragasztani, de nem okozott túl nagy meglepetést, amikor kb. 5 perc után a kezembe nyomta ragacsot, és azt mondta: Eccse nem bibis! Esz Anyáé! Eccséé nem! :S (Magyarra fordítva: kenjem a hajamra, vigyem ahova akarom, neki nem kell! :S) Hát persze! :O
Ma délben ismét leragasztottuk az orrát! Ismét nagyon kemény sírás követte, de mivel fáradt volt, 45 perc után belenyugodott... cserébe elolvastam Neki az összes meglévő Bogyó és Babócát! ;) Most alszik, ragacs a helyén, de erősen rettegek, hogy ébredés után, frissen és kipihenten nem lesz könnyű dolgom!
Amikor sírt, és az orrát felénk tartva kérte, hogy szedjük le, a szívem szakadt meg. De csak az lebeg előttem, hogy nagyon közel vagyunk, hogy orvosnak kelljen megmutatni!
Nem túlzok, sajnos tényleg ennyire gáz a helyzet! Nem hiszem el, hogy nem fáj Neki, mégis birizgálja!
S.O.S!!!! Ha valakinek van jó ötlete, hogy mitévők legyünk, kérem, írja meg! Az ujj szívás elleni lakkot már beszereztem, próbáltuk, nem az a megoldás :P!

úgyhogy:

Imádott Kislányom!

Amikor ezt a levelet olvasod, és nincs heg az orrodon, kérlek légy hálás Szüleidnek, hogy ott és akkor eléggé kitartóak (kitartóbbak, mint Te) voltak! :)
Amennyiben heges az orrod, te nyertél! :( Mert egy lelki törést nem vállalunk be, az tuti! :S!

Már 1 hete le akarom írni, de mindig elfelejtem:
Ismét megyünk Csecsemőszínházba, január 24.-én. :) Novemberben kezdtek egy új előadást (Icurka-picurka), amit még nem volt szerencsénk megnézni! Már nagyon várom... remélem most is nagyon fogod élvezni!
És még ezt is találtam! Klikk a Bababeach-re!!! (Híresek a lurkóink!) Ugye Kriszta?! :)

A "Díj"!

Krisztina! Köszönöm szépen! :)

Ez egy fantasztikus "díj"! Megtisztelő, és megható is! Kriszta gondolatait olvasva, én is csak azt tudom mondani, soha nem gondoltam volna magamról, hogy naplót fogok vezetni... egyet sem, nemhogy hármat! :O Azt pedig pláne nem feltételeztem, hogy kíváncsi lesz ránk valaki! Ide gyorsan be is illeszteném azt a két barátkozós ölelést, akik a kezdetektől velünk vannak, kíváncsiak ránk, megannyi költözés sem vette kedvüket! Hölgyeké az elsőbbség: Bogár és Anája, Csupella és Anita! Ölelünk Benneteket tiszta szívünkből őszintén, és Köszönöm!
Luca és Pihü, akik szintén az elsők között fogadtak egy másik helyen, Köszönöm, és ölelünk benneteket! :)
Luca és Tündi, akiket mi követünk nyomon a kezdetektől, Bianka és Judit, ... nem is tudom. Egyszer rákattintottam, és ott ragadtam! Máig! Fantasztikus család!
Új blogokra (barátokra ;)) is leltem: Pelikán, akinek a bejegyzéseit egyszerűen szívom magamba... szeretem ahogy ír! Nagy nagy ölelés, és köszönöm!
Vannak akik pedig ránk találtak:
Kiara és Kevin anyukája! Köszönöm, és nagy nagy ölelés!
Dancibaba és anyukája, külön köszönet a megelőlegezett bizalomért! Nekem ez nagyon fontos! :)

Sajnos elfogyott (???) az ölelés!
Rendhagyó módon azért szeretnék küldeni barátkozós ölelést ide is! (Ennél jobb lehetőségem úgysem lehet! :))Mert azért a blog publikus, és bizony azért be bekukkantok, mert sokat köszönhetek, és mert kíváncsi vagyok, és mert a név kötelez?!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag.
Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra!
Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

Hógolyózunk!

Ha már tél, maradjunk stílusosak, és hógolyózzunk! A golyóbisokat kérdések helyettesítik. (Ha a kérdések nem tetszenek, lehet módosítani.)

Horoszkópod: vízöntő

Egyéb események azon a napon, amikor születtél: Nem tudom! :(

Ha nyernél a lottón: A szokásos: vennék egy házat, egy kis udvarral, egy vagány családi autót, és fejleszteném a vállalkozást!

Rossz szokás,de nem nagyon tudsz megszabadulni tőle: Kávéfüggő vagyok! :S

Ha süti...: gyümölcsös

Színeid ruhában: barna, rózsaszín

Most mi van rajtad: pizsama (már megyek is átöltözni)

A legutóbbi könyv, amit olvastál:
Tracy Hogg és Melinda Blau: A suttogó titkai II.
Vavyan Fable: Apád, Anyád idelőjön!

Amit soha nem választanál háziállatnak: Kutyán kívül semmi mást!

Tíz év múlva ilyenkor hol látod magad? A férjem mellett, a lányomat terelgetve.

Legutóbbi nagyon jó élményed: Egy nagyon jó hangulatú délután a napokban konyhatervezgetéssel telt, amibe KicsiLány is nagyon mélyen belefolyt! (Sokat nevettünk!)

Bianka és Judit, illetve Luca és Tündi!!! Megdobtalak Benneteket :D!!!

A kukac, és még pár összefüggés!

Kicsit itt, kicsit a dumáldában... (nehéz eldönteni, hogy mit hova írjak :S)

Kukac:
Tegnap sikerült meggyőzni a Kisasszonyt, hogy végre kimossuk szegény kedvencet! (Már egy második beszerzésén gondolkodtunk, ami így tolódik :)) Egy gyors, 30 fokos, 30 perces turbó mosásra tettem be, és bíztam, hogy ennyi időre azért tudja mellőzni... közben erősen drukkoltam, hogy ne legyen csuromvizes amikor kiveszem! Pihü! Eszembe jutottál! :) Csak az első 10 percben ültünk a fürdő kövén, szembe a mosógéppel, és minden egyes alkalommal, amikor felbukkant Kukacunk feje, Csengus egy jelképes golyócskát (homeopátiás, már Ő is ettől vár minden megoldást :)) adott neki az üvegajtón keresztül! ... Miután lejárt a gép, és újra magához ölelhette imádott kedvencét, megállapította, hogy: ->

Szőnyeg, paplan:
A minap ágyruhát húztam, és természetesen ott szeleburdiskodott körülöttem. Az érzékeny bőre miatt nem szeretem, ha a gyapjú paplannal közvetlenül érintkezik, ezért szóltam neki, hogy oda ne üljön, mert az bök, és viszketni fog tőle a bőre! Akkor meg is fogadta, és átment a másik paplanhoz! :) ... Ma reggel sétál mezítláb a nappali (gyapjú)szőnyegén, és mondogatja,: ->

A mese:
Tegnap este ülünk összebújva a kanapén (ritka pillanatok egyike), és a mesét magyarázza nekem. ->

Viszont egy ideje kezd kialakulni benne a félelem, és már meg is nevezi... mindig is félt a z árnyékoktól, ezekhez társul most a sötét is egy ideje! Szerencsére éjjel még nem okoz ez semmi problémát... de napközben nem megy be oda, ahol sötét van.

2 éves státuszvizsgálat!

De rég írtam ilyeneket: :)

Súly: 13 120 gramm (Kicsit a hosszhoz viszonyítva karcsúsodott, de teljesen benne van az elfogadható határban, sőt inkább az alsó határt célozza, mint a felsőt! :P)
Hossz: 94 cm (Állítólag a 2 éves kori hosszt duplázzuk meg felnőtt korunkra :O)
Fejkörfogat: 47 cm
Mellkas körfogat: 50 cm (bár az üvöltve ziláló testét nem nevezném nyugalmi állapotnak :P)
Fogak száma: 8/8
És túl vagyunk a Pneumococcus elleni oltáson is. Az sem ment zökkenőmentesen, de vége, és ez a lényeg. Ha nem jön közbe semmi, akkor legközelebb a 2,5 éves státuszon találkozunk a Doktornővel! (Kopp-kopp-kopp!!!)

A védőnő kérdezte, hogy megy e bölcsibe a Kisasszony! Mondtuk, hogy egyelőre nem tudjuk, hiszen az a munkahelytől függ! Erre Ő mondta! Nagyon határozottan: MENJEN!!! Néztünk nagy, boci szemekkel, amikor is megmagyarázta:
"Az óvoda már más, ott farkastörvények uralkodnak, 20-25 gyerek jut egy óvónőre, a bölcsivel ellentétben, ahol 5-6 gyereket felügyel egy gondozónő....és az ilyen érzékeny lelkű kisgyerekeknek, mint Csenge is, KELL a bölcsi!"

Váááááááá!!!! K.O!!!

Képek!

Az ezerarcú Lá(é)ny! :P

Egy kis show 2008. végére:

Majd egy kis ízelítő 2009-re
Persze, nem gondolom, hogy az idei év unalmasabb lesz: :P

Mint a fenti képek is mutatják, babázunk.... öltöztetjük naponta sokszor (többször, mint azt bárki is elképzeli... :S)
Rengeteg szerepjátékban partner, legyen az főzés, bevásárlás, babázás (megeteti, betakarja, olvas neki, majd puszit ad és kimegy a szobából. Persze a redőnyt le kell engedni, mert a kislámpa fényénél kell olvasni.)...

Fifi Virágoskertje annyi pluszt hozott, amit még álmaimban sem gondoltam volna. Kakaózni hívja Kankalint, Napoznak a tetőn. :) Azok az apró kis játékok, amiktől úgy féltem, hogy majd jól felidegesítik, és hogy a suta kis kezeivel (már látom mekkorát tévedtem!!! :O) majd nem fog tudni játszani velük, életre kelnek Általa.


Pár napja összeraktuk a karácsonyra kapott favonat szettet, amiből az alagút a nagy kedvenc, Beleteszi a kocsiba Fifit, és utaztatja! :) De imádja azt is, ha egy emelkedő után lendületet vesz a kiskocsi, és sikerül bevenni a kanyart, nem repül ki!

Sok kis apróság, ami folyamatosan jelzi, hogy bizony nagyon gyorsan nő!

Társasági élet!

Mert azért olyanunk is van ám ;) Ha nem is túl látványos! :D

Hét elején, még 2008-ban (:D) Apa gyermekkori barátja jött el hozzánk a családjával. Nagyon jól éreztük magunkat, bízom benne, hogy Ők is. A srácok fantasztikusak voltak. Erik, aki már nagyfiú, örömmel, és nagyon okosan "felügyelte" a kicsik játékát! Liza 2 évvel idősebb Csengusnál, akit Lányunk pislogás nélkül, tágra nyílt szemekkel vizslatott végig, és szívta magába, hogy mit csinál a "nagy"lány egyik másik játékkal. Nem irigységből, egyszerűen csak kíváncsiságból! Azóta már Ő is "úgy" játszik a pónikkal! :)



Szilveszterkor is mulattunk! Keriék jöttek át egy jó kis bulira, aminek a középpontjában természetesen Kisasszony állt! :)



Tegnap délután meglepetésként ért minket egy telefon Doroti szüleitől, hogy szeretnének minket meghívni hozzájuk egy kis beszélgetésre, játékra. Örömmel igent mondtunk, hiszen ott vannak a lányok, akikkel egész nyáron játszott. Kisasszonyon egyértelmű izgatottság lett úrrá, amikor mondtuk Neki, hogy hova megyünk. Nagyon örült, és húzkodta a pulóvert a fejébe! :D (Pedig nyáron KicsiLány volt Doroti box-zsákja. De a barátság ugye önzetlen! :P) Nagyot játszottak együtt a csajok, és még verekedés (verés) sem volt! :P Mi pedig remekül elbeszélgettünk!

B.U.É.K.

Megcélozni a legszebb álmot,
kinevetni a világot,
gyűjteni a barátságot,
mindig szeretni és remélni,
így érdemes a Földön élni!
B.Ú.É.K.!

Adjon Isten minden jót az új esztendőben,
Egészséget, örömöt, boldogságot bőven.
Adjon Isten örömet és ne adjon könnyet,
minden napod boldog legyen az új esztendőnek.

Harmatozzék mireánk istenáldás bőven,
virradjanak szebb napok az új esztendőben.
Boldog újesztendőt kívánni Nektek jöttem én
ennek a szép téli napnak sugárzó reggelén.

Kamrátokba sok jót, házatokba békét,
szívetekben boldogságnak áldott csendességét.
Tervekhez szerencsét, munkához kedvet,
mindenféle földi jóból a legkedvesebbet.

2 évesen az élet:

Testi fejlődés

Ha elnézi a kétévest játék közben – ahogy felmászik a mászókára, izgatottan ugrál vagy magáról megfeledkezve fut –, nehéz elhinni, hogy egy éve még menni is alig tudott. Döbbenetes a finom mozgások terén végbement fejlődése is. (így van :)) A kétéves gyerek már több kockából is képes tornyot építeni, majd boldogan lerombolja; egyszerű geometriai kirakós játékokkal játszik, (már ha kedve úgy tartja :P) kanállal, sőt, villával eszik, (ühüm) egyedül iszik a csőrös itatóból (pohárból, már egy éve :)), és megpróbál egyedül öltözni, néha ehhez makacsul ragaszkodik. (hát ezt nem nagyon erőlteti, csak ritkán próbálkozik) Nagyon élvezi azokat a foglalatosságokat, amelyekhez a kezei és ujjai kellenek – ujjfestés, rajzolás vagy pancsolás a fürdőkádban. (ez sem érdekli :S, de a gyöngyfűzést imádja) Ez a valaha oly aprócska és védtelen baba mára már vagány kisgyerek. (:D) Minden egyes készséggel, amit elsajátít, egyre nő az önbizalma és az önállósága. (aha aha)

Szociális fejlődés

Vajon a kétéves készen áll-e már arra, hogy megnézzen egy családi filmet, elmenjen egy gyerekelőadásra vagy más kulturális és sporteseményre? (Csecsemőszínház a megoldás. Szájtátva bambulja végig! :)) Hát, az attól függ. Képes lesz-e pár percnél tovább nyugton megülni? Milyen hosszú – és milyen hangos – az előadás? (A hangos beszédű szereplők gyakran megijesztik a kicsiket.) És Ön mennyire képes majd megfelelni az elvárásoknak? Ha a kicsi úgy dönt, a meccsből elég az első félidő, hajlandó lesz-e Ön összepakolni és elmenni, vagy talál valami más módot, hogy elszórakoztassa? (Mi az összepakolós fajták vagyunk! Ha valami nem megy, nem kell erőltetni... nekünk bevált ;)) És mi van, ha a gyerek hangosan bejelenti, hogy nem teszik neki a színdarab vagy az előadás valamelyik szereplője? Ön képes-e megőrizni a humorát – remélve, hogy a közönség többi része is így lesz ezzel? Nehéz előre megmondani, hogyan fog a kétéves viselkedni, a katasztrófát legalábbis csökkenteni lehet, ha előre tudja, az esemény rövid, kellemes, a gyerek korának megfelelő lesz. Ne feledkezzen meg arról, hogy a kicsi kipihent és jóllakott legyen, és jókedvű, mielőtt elindulnak. De készüljön fel a váratlanra is. Lehet, hogy a gyerek az első felvonás után haza akar majd menni, de az is lehet, hogy sírni kezd, mert már vége az előadásnak.

Szellemi fejlődés

Kétéves korban a kisgyerek intellektuális téren mérföldekre van attól, ahol egy évvel korábban tartott. (Hajjaj) Képeket tud alkotni, osztályozni tud dolgokat (tisztában van azzal, hogy a kutya és a macska állat, és hogy a kocka meg a baba a játékokhoz tartozik, és sorba tudja rakni nagyság szerint a csészéket. Emlékezőtehetsége élénkebb, és kezdi már felfogni az olyan elvont fogalmakat, mint a „több és kevesebb”, „előbb és később”, „más és ugyanolyan”. Képzelőereje termékeny, játéka kreatív, és két-három mondatot össze tud fűzni. (Ha ennyit nem is, de igyekszik ;)) Röviden, az Ön játékos, interaktív, és gyakran lázadó kisbabája óriási fejlődésen megy át. (Csak győzzem felfogni, feldolgozni)

forrás: http://www.informed.hu/

És ami konkrétan Őt illeti: (a teljesség igénye nélkül)

Igazi NŐ!!! Ha zenét hall, rohan, hogy "Uha!!" Az új ruhát azonnal fel kell venni, ha teheti, már Ő választja ki, hogy mit vegyen fel... ez mellett igazi háziasszony: port töröl, söpör, felmos, tereget, mosogat(na)...:P

Végletekig kedves, aki szereti, azt viszont szereti..., nem fukarkodik ölelésekkel, puszikkal, megszámlálhatatlan módon képes kifejezni a szeretetét! Minden reggel átjön közénk, még ébredés előtt egy másfél órás lustálkodásra. Ilyenkor természetesem hogy megsimogatja az arcunkat, amelyikünk még alszik, azt puszival ébreszti. (Nincs a világon ennél jobb, finomabb érzés!!!)

Gyakorlatilag minden szót leutánoz, és általában jól is használja... bár a halandzsa még mindig erősen befolyásolja az érthetőségét. A mondókákat egytől egyik felismeri, és a dallamát megjegyezve le is fordítja a saját nyelvére. Vagy behelyettesíti az általa már használt szavakra... Ebből lesznek a közröhej tárgya dalocskák. Megjelent a -ka, -ke kicsinyítő képző... de hogy honnan... (Gagyika, Eccseéke :S husika...)

Segít rendet rakni, és figyeli, hogy minden a helyére kerüljön... a kockák közé nem tehetünk pónit, rögtön észreveszi, és korrigálja. A formabedobós játékokat már kivégezte, nem hoznak kihívást a számára. A karácsonyra kapott macipáros ölteztése viszont annál nagyobb móka. Megkülönbözteti a lánymacit (virág vagy szalag van a fején) a fiútól, és alkalomhoz öltözeti őket.. Ha hideg van, téli ruhába, ha álmosak, pizsamába, és az alkalmi ruhákat is szépen eltalálja... Nem érdekli a rajz, a színezés. :S

Evés után, ha végzett, szépen odanyújtja nekem a tányérját, és leveszi az előkét.

Már egyedül lépcsőzik fel-le, nem engedi, hogy fogjuk a kezét! A biciklit erősen próbálgatja, ha toljuk, erősen rásegít a pedállal, a holtponton való áttekerés még okoz némi problémát.

Egyszer alszik ebéd után kb 1,5-2 órát, este 20.00-kor kerül ágyba, egy rövid mese, és egyedül alszik el kb 15 perc alatt! Éjjel max. inni kel fel. Augusztus óta a délutáni alvásnál szobatiszta, bugyiban alszik. Azóta kb 5 baleset ha volt... A napokban megint elkezdett érdeklődni a szűkítő iránt... de most már nem akarom elkiabálni. Soha nem kell altatni, mindig önállóan alszik el... a legtöbb, amire szüksége volt pár hónapig a betegsége miatt, hogy meg kellett várni a szobájában, amíg elaludt... de már ez is múlté, ahogy jött vége is lett!

A mi keresztünk!

A bőre!
Az ünnep utáni első dolgom volt, felhívni a doktornőt, hogy mikor tudna ránézni a kislányra! A születésnapja és karácsony között kezdett megint eldurvulni a helyzet... persze, hogy akkor, amikor nem tudunk hova fordulni! :S
A hűtőnkben mindig van Aerius, és Peritol, amik a viszketést hivatottak enyhíteni, de sajnos semmit nem használtak. A bőre karácsony végére már egybefüggő mérhetetlen száraz, érdes ekcémafolt lett! Már kezdett az arcára is ráhúzódni.... 2 pici felület maradt meg, finom puha bőrnek, a talpai... :( Nem túlzok!)
Szerencsére a Doktornő tegnap este már fogadott is minket, és bizony nagyon elszörnyülködött azon, amit látott! Amikor mondtuk Neki, hogy ez fürdés után még csúnyább, elcsuklott a hangja! :'(
Lecserélte a Sulfur Iodatumot Sulfurra! És írt fel egy olyan szert, amit az egész városban csak egy patikában tudnak megrendelni:
Radium bromatum 9CH (nem igazán találtam érdemleges leírást erről a szerről a neten...)
A bőre állapotát pedig nagyon jól tükrözendő, kapott egy olyan krémet, amit égési sérülések, bőrátültetések esetén szoktak használni: Alsol kenőcs

Sajnos ez a betegség szinte mindennapos nálunk, akár minden bejegyzés tartalmazhatna egy ehhez kapcsolódó gondolatot....mint pl: ma gyakorlatilag abba sem hagyta a vakarózást, vagy: fürdés után a krémezésnél patakzottak a könnyei... vagy: már megint többször ébred éjszaka... vagy: jön felénk, egyik karja a magasban, a másikkal a hónalját vakarja (nyúzza) és közben sikítva/kiabálva mondja: "Anya/Apa! Fáj!!! Bibis!!!" Nem írok erről mindennap, mert ezek a mindennapjainkhoz tartoznak, ugyanúgy, mint a felkelés, felöltözés...
De van, hogy hetekig sincs semmi baj!
Az természetes, hogy ünnepek alatt fellángol... ez Murphy
Barátaink naplójában olvastam a kezelhetetlenségről! Már én is kacérkodtam egy ilyen bejegyzéssel, és az egyetlen ok, ami megakadályozta, hogy megírjam, az az volt, hogy nem tudom elkülöníteni a klasszikus kezelhetetlenséget, a betegség okozta rossz közérzettől!
Azt viszont töredelmesen bevallom, hogy vannak napok, amikor nagyon nehezen (leginkább sehogy) nem tudom kezelni ezeket a kifakadásokat, és ez lehet "klasszikus", vagy betegség okozta, ugyanúgy idegre megy, és mar!
Minden egyes újabb krém, szer, reményt is hoz... most az Alsol, és ez az új golyó....
:) Tegnap a Doktornőnél, miután megnézte a hátát, megkérdezte, hogy megnézheti e a lábát is! Kisasszony hevesen bólintott, odament, felült az ölébe, és egyesével mutogatta a pöttyeit, foltjait a combján! Esz is bibis, oda is bibis! Ott is bibis...." Ez azért is volt mosolyogtató, mert az egész combja olyan volt, és ezt mindenki csak egy nagy nyeléssel nyugtázta, és hevesen bólogattunk, hogy Igen? Ott is? (Még a Doki is!) Napközben rendszeresen odajön valamelyikünkhöz, és kijelenti: "Anya/Apa nem bibis! Eccse NEM bibis!" Arra gondolok, hogy ezt azért mondhatja, mert éppen akkor jól érzi magát....
ÉS ha onnan nézzük, beszél ez a gyerek, mondatokat is! :D