Rossz!

De tényleg!

Tegnap délután meglátogattuk Kevin barátját és szüleit, és bizony a lányom viselkedése nem kis kivetnivalót hagyott maga után. Szerencsére KevinAnya és KevinApa jó fej szülők, de én teljesen ledöbbentem Csengén. :O

Hangoskodott, futkározott, ugrált az ágyon (ezt mondjuk itthon is bepróbálja :$) tényleg rossz volt! :S Azóta folyamatosan emlegeti Kevint, mint az "új bajátom"-at, és alig várja  a visszavágót. Mert persze remélem hamarosan ez is bekövetkezik, és Ők is átjönnek játszani hozzánk, pláne, hogy este a fürdésnél a következő ígéret hangzott el: "Majd jön ide a szobámba  a Kevin, és megmutatom a játékaimat Neki! Anya, nem leszek ijigy majd!" :O Amen! 

Az is édes volt, amikor reggel telefonált a Nagyinak, és elmesélte, hogy az új barátjával milyen jót játszott....: dumadumaduma.... "Anya hogy hívják új bajátomat? Tudod, akivel tepnap futkároztam?" Kevin! "Igen, Kevin az új bajátom Nagyi!" És miközben velem beszélgetett a telefont a mellkasához szorította, ahogy azt elleste... 

Mókuska, mókuska

Mókuska, mókuska
Felmászott a fára.
Leesett, leesett,
kitörött a lába.
Doktor bácsi ne gyógyítsa meg
Huncut a mókus, újra fára megy!

Gyerekek előadásában itt!

Változik!

Legyen már egy ilyen bejegyzés is, mert réges-rég nem volt. Na nem csak az én lustaságom miatt. ;)

Érdekes, hogy a változás Csengénél soha nem átmenetes. Gyakorlatilag egyik napról a másikra képes hozni valami teljesen ledöbbentőt.

Mikkel rukkolt elő a majdnem 3 évesünk?

Mondókák!

- csigabiga gyere ki...

- csigabiga told ki...

- mókuska, mókuska....

- János bácsi...

- ki lakik a dióhéjban... (pici segítséggel)

- bújj bújj zöld ág...

- hinta palinta...

-  ...

Hirtelen ezek jutottak eszembe.

Folyamatosan kántálja őket, megállás nélkül. Az elejétől a végéig mindegyiket. Eddig csak harapófogóval (ha egyáltalán) sikerült egyet egyet kicsikarni belőle. Olyan jó hallgatni! :)

Szerepjátékok:

Babázik nagy lendülettel, sétáltatja, öltözteti, boltba viszi, majd Ő maga ül a pénztárgép mögé és árul, elad, visszaad, csomagol.... hosszú hosszú időre lefoglalja magát. Rengeteget lapozgatja a könyveit, és olyan meséket talál ki, hogy az állam leesik.

"Anya mit szójsz hozzá, elmegyünk  a játszótéjje!"  (Hát mit szólnék! :P)

Aztán fogadj ám szót! inétsre a rendszeres válasz: "Úgy lesz!" :)

Már ahhoz is megvan az esze, hogy bejusson a nagy ágyba éjjel. (Persze amíg ez csak hajnalban következik be, nekem sincs ellene kifogásom, de ugye a gyerek nem így működik. Ha megérzi, hogy gyenge vagy, nincs menekvés... :S  és bizony én mostanában gyenge vagyok :$ Ő pedig egyre rafináltabb! :D 

 Müzli szelettel kínálták, és Köszönte szépen nem fogadta el, mert: "Én ilyet nem ehetek, mejt beteg jeszek tőle!" Még nincs 3 éves. (Egyszer a gyógyszertárban adtak a kezébe ajándékba. Akor leguggoltam mellé, és elmagyaráztam, hoyg nem eheti meg, mert beteg lesz tőle, mert van benne mogyoró, dió... de úgyis boltba megyünk, veszünk Neki másikat, ezt pedig eltesszük, és Apányak adhatja. Így is tett, és még örült is, mert Apa NAGYON ÖRÜLT az jándékának! ;))

Most a mogyorót próbálom bemutatni Neki. A tervem az, hogy veszek egy (egész)mogyorós csokit, és egy sima csokit, ha látja, mit nem szabad, talán könnyebben rögzül, hiszen a müzlit is csak egyszer kellett megmutatni Neki. És ha az is egyértelmű, hogy a mogyorós helyett van másik, ami finom, akkor talán nem is fogja érdekelni.

A múltkor a bölcsiben diót törtek! Amikor megtudtam, kifolytak a könnyeim! Bea néni elmondta neki, hogy attól Ő beteg lehet, és ezért nem játszhat vele, vagy eheti meg. :)

   

Korai? Talán igen, talán nem! Véletlenül sem szeretnék még egy olyan élményt, mint egy éve nyáron. Sajnos az életébe kerülhet egy icipici figyelmetlenség is. :(

Én is még pöszén mondtam mindenhol, hogy nem vehetem be a gyógyszert, mert gyógyszerérzékeny vagyok.   

 

Kettecskén...

Most pár napra nagyon egymáséi leszünk... :P Apát a munka most távol tartja sajna. :(  Féltem, hogy majd nagyon keresi, hisz a mindennapi ritmushoz erősen hozzátartozik Apa jelenléte, feladatai... egyelőre még elfogadja a dolgozik választ, és nem követelőzik... kopp-kopp-kopp

Furcsa Nekem is.

Ma ünnep-nap ide vagy oda bizony mi délelőtt dolgoztunk! :) Igyekeztem gyorsan ledarálni a feladatokat, hogy utána még nézelődhessen a pálya körül. Ma nem szerettem volna jégre vinni, mert egyedül azért még nehéz vele, meg nem vittünk meleg ruhát, a jég közelében pedig hideg van. :P Persze ez nyilván okozott némi hangoskodást, de sikerült túllépnünk rajt. Azért a hosszú hétvégén lehet, hogy majd beiktatunk egy kis csúszkát... :) Viszont végig nézhette, ahogy a bácsi jeget csinál, előtte pedig a hokisok edzésének a végét csíptük el, (szájtátva figyelte a nálánál éppen csak nagyobb fiúk, lányok hihetetlen korcsolyázását) majd kicsit hógolyózott is.

Úgyhogy a telünktől függetlenül, Csenge már látott havat (jégkását) idén! :D

Ebéd a nagyinál, most alszik, délután sétálunk egy nagyot, majd meglátogatjuk egy kis barátját!

Holnapra Erzsébet ligeti sétát tervezek, persze ez idő és csenge hangulat függvénye! :P

Talán gyorsan eltelik majd ez a pár nap, és minden visszatér a régibe.

Vérbeli profi??? :D

...Minden várt ellenkezést, tiltakozást, hisztit mellőzve ráadtam a lábára a korcsolyát, és már mentünk is a jégre. (Mert ugye tudjuk Róla, hogy minden újat első körben tagad, és ellenez. ;) De nem ezt) Tapasztalatom az, hogy Csengus a jégre született. :D ....

Ahogy kiszálltunk a kocsiból,  már hallatszott a sátorból a zene. Ezzel már nyert ügyem volt, hisz ahol zene van, ott Csenge nagyon szeret. ;)

Első utunk a pályához vezetett, hogy hihetetlen kíváncsíságát egy kicsit oltsuk. Látta a lábakon a koikat, és tudta, hogy Rá is vár egy.... Péntek délután már félre tettem az irodába egy 25-ös korit. (ami kicsinek bizonyult később :P) Gyakorlatilag, mint Zrínyi berontott a melegedőbe, majd az irodába a "pici koriért"!  :D Ráadtam, első pillanattól megtalálta az egyensúlyát, és a műpadlón a legkisebb gond nélkül szépen, egyenesen sétálgatott.

A jégre barátnőm segítségével vonultunk fel, két oldalról fogtuk a kis kezét, és megkezdtük a körözést. Lábait szépen rakta egymás után. Ő már elemelte a lábát a jégről, amikor Mi még nem... :D Sajnos csak a szárazon tudtam felvételt készíteni, és utólag az sem lett túl jó, de ma ismét megyünk Apával, és elcsaltuk magunkkal Mira barátnőjét is a szüleivel, úgyhogy talán majd ma sikerül érdemleges képet, videót készíteni. :)

Sajnos rossz is történt az elmúlt időben. Kiújult az ekcémája. Gyakorlatilag nyúzza saját magát. Az időjárás sem kedvez, illetve nutellás kenyeret kapott, ami szintén nem előnyös... gyanús az is, hogy a hétfőn bevitt szójatej és kakaó csütörtökig érintetlen maradt... remélem nem adtak neki tejet, kakaót... eddig nem volt ilyen gondom, de a nutelás kenyeret Gyöngyi néni említette... pedig már szóltam többször is, és a füzetébe is beírtam, a "tiltólistát", az orvostól is vitettek be velem igazolást ezekre az ételekre... :(

Újra adom neki napi 2x a Radium Bromatum CH9-et , és Atropa Belladonna CH9-et.

Naponta 1x pedig a Sulfur CH15-öt.

Napjaink!

A betegségből szépen kigyógyult lánykánk. Bár azóta megérkezett a türtyögés, és úgy tűnik marad is egy darabig. :( Szerencsére Ricsaj hangulatát ez cseppet sem befolyásolja. :)

Mindennapjaink általában szépen és békében telnek, dolgozunk, bölcsibe jár, dumál, dumál, dumál.... Sikeresen bemutatta a dadusoknak "szakképzett gondozónők, felsőfokú végzettséggel" *, hogy milyen az, amikor Sz. Csenge, kiskorú hisztizik.... elmondásuk szerint, meglepődtek, nagyon. Na nem azért, mert még nem láttak ilyet, hanem, mert Csengétől meglepő. :D (Nekik)

Amúgy gyorsan felejtős is lett, mert csajszi szíve akkora, hogy az egész bölcsődei gárdát viszi cirkuszba, usziba, és korcsolyázni is. :) A kis édes!

A héten megkaptam az időpontot a homeopátiás felkészítésre is (november 4.). Nagyon gyorsan rohan az idő, mindjárt itt a műtét, és egyre gyakrabban vannak ott a gondolataim. 

Miért? Hihetetlen, hogy egymás után 25x simán képes megkérdezni. És ha nem válaszolok, akkor: "Deeeee tudsz válaszolni!!!!"

Sajnos programok tekintetében nagyon elszegényedtek a napok. De azért a múlt hétvégén kimentünk Miráékkal az Aranypartra egy nagyot játszóterezni, és kacsákat etetni. :) Az nagyon jó volt.

Szerdán pedig a bölcsiből kijövet egyenesen mentünk egy cukrászdába sütizni. Még elég kellemes idő volt, így ki tudtunk ülni teraszra. Nagyon élvezte Csenge. Szereti az ilyen "nagyos" programokat, és arra is rá tudtam venni, hogy egy egész puding kockát ülve egyen meg. ;)

Hatalmas igénye van a társaságunkra. Most sokkal nagyobb, mint amikor februárban kezdtünk. Igaz lehet, hogy minél nagyobb, annál nagyobb beszoktatni Őket a közösségbe. Legalábbis Csenge nagyon ezt formálja. :P  Az elmúlt hét kivételével eddig állandó volt a reggeli kis műsor: "Nem szejetnék bölcsibe menni.Itthon szejetnék majadni! Anya ne menjünk!" Volt pár nap, amikor a munkabeosztásom miatt én vittem reggel, és én is mentem érte. Hát azt nem kívánom senkinek. Az a hétfő.... üvöltés végig a lépcsőházon, az autóban , majd keserves sírás az átadóban..... Brrrr! Utáltam azt a napot, alig vártam, hogy mehessek érte (ez mondjuk mindig így van :$)....

Apa szerint túl problémázom az ott eltöltött idő hosszát, szerinte nem lesz semmi baja, ha negyed órát tovább marad, és nyilván igaza is van, de akkor is utálom, hogy mire odaérek érte, már csak hárman vannak.... :( Pedig 15:30-ig dolgozok, nem is 16:00-ig. :S