2009. február 13.

Tekergők

Ma ha ránk kapcsoltak volna egy lépésszámlálót, kiakadt volna, tuti! :) Reggel elvileg védőnőhöz kellett volna menni, de lebeszéltem magam róla, aztán úgy volt, hogy orvoshoz viszem a csajt, de erről meg lebeszéltek! :p
Ennek ellenére mégsem maradtunk itthon, Nagyival bevetettük magunkat az Árkádba, egy kis beszerző körútra.... mint pl.: hátizsák, :D


Középre igazítás


pohár, miegymás.... poharat persze nem kaptam... De kiválasztottam a szülinapi ajándékomat! :S
Majd átmentünk a Plaza-ba. Szerencsére, mert a Csaj hátán látható hiper-szuper bocis zsák onnan van. Választhatott: a másik kutyusos volt! :P
Délre értünk haza, addigra mindannyian fejen álltunk a fáradtságtól. De megérte! ;) Az alsó képen megkértem, mosolyogjon nekem egy szépet.... még finomítjuk :D

Nyilvános wc:
Új hobbinak hódol az én édes pici lánykám: minden nyilvános wc-be bele kell pisilni! Hát nagy örömet nem okoz eme hóbortja, pláne, hogy végig vigyorogja, amíg sterilizálom, letakargatom, majd nagy nehezen ráültetem, miközben tartom, és igyekszem nem hozzáérinteni sehol a gyerek fertályát a helyhez! :S Nagyon gáz, komolyan. És miután kijöttünk, negy lendülettel és hangosan (az étteremnél :D) kijelenti, hogy: "Na!! Anya! Kaki! Bécébe... igen!" Persze erősen alapozok arra, hogy némileg ismerem a sarjat, aki szimplán a buli kedvéért szeretne ismételni.... (Igazam volt, 1x sikerült megennem! :S) A plázában már dörzsöltebb voltam! ;)

2009. február 11.

Katica ...

... lesz a jele!
Amit mindenképpen egy megerősítésnek veszek, ismervén Lányom Katicák iránti vonzalmát! (Persze szabad volt még a szőlő, amit ismer és szeret, de semleges, és a zászló is, ami gyakorlatilag nem mond semmit számára. Bezzeg a "Kacika"!!! Az már valami!

Kell még:
  • 2 db füzet (1 a beszoktatás alatt Bea néninek, aki beleírja majd a tapasztalatait, és 1 üzenőfüzet)
  • egy váltócipő (külön kihangsúlyozott kérés volt, hogy olyan legyen, ami tartja a bokáját. Örültem ennek a kritériumnak :))
  • egy csereruha (ha baleset történne :P)
  • 1 fogkefe + pohár (törölközőt ágyruhát kap, jellel ellátva :D)
  • minden hónapban vinni kell wc papírt, zsepkendőt, szalvétát (ez lesz a tisztasági csomagja)

A bölcsőde vezetője elmondhatatlanul kedves, nyitott és segítőkész volt. Az első pillanattól kezdve kialakult egy kölcsönös szimpátia, ami nagyon fontos szerintem!
A dadusok: Bea néni és Gyöngyi néni! A röpke találkozás során azt mindenképpen sikerült levonnom, hogy nem tudnak nem mosolyogni.... a többit pedig majd kitapasztaljuk.

Az első pillanattól ide szerettem volna beíratni bölcsibe, majd később oviba is, és nagyon örülök, hogy sikerült. Remélem később sem fogok csalódni. Az eddigi ismereteim, és tapasztaltabb szülők véleményére hagyatkozva, talán nem kell.





A lelki állapotunkról, sem az enyémről, sem Apáéról nem árulok el titkot, ha leírom, hogy nagyon ingadozik, hol a büszkeségtől, hol a féltéstől, de mindig van okunk szipogni..... annyira gyorsan nő, félek lemaradunk.... :P




Update!
Füzeteket, váltó szandált, fogkefét beszereztük. :) Még keresek egyszerű átlátszó, vagy tejfehér műanyag poharat fogmosó pohárnak. Aztán majd szépen kidekoráljuk katicásra! ;) Pótcselekvésnek ez sem rossz. :S

Még még még!!!! Még kérem a pozitív gondolatokat, mert igencsak ingadozós a hangulatom....

Nagyi szerint kell hátizsák, mert a nagyoknak van.... de BÖLCSIBE????? Nagyobbacskák anyukái: TÉNYLEG KELL???? Vagy Nagyink egyszerűen túlontúl..... , kényeztetné, szereti???? :D

2009. február 7.

Pápá pelus/2.

Az elmúlt pár nap esti kérdése krémezés után:
- Mit veszel fel aludni? Pelust vagy bugyit?
- Peus!Nem bui, peus aunni!
volt a válasz, tegnap estig.... tegnap este ugyanis:
- Bui!! Eccse bui aunni! (Megkapta)

Reggel szárazon kelt! :)

Egész éjjel csak forgolódtam, hogy nehogy bepisiljen, nehogy elkeseredjen, ha esetleg... mert sajnos hajlamos rá, Többször át is mentem, tapogatóztam, hogy száraz, vagy pisis az ágy....
bár van egy csodalepedőnk a Brendonból, úgyhogy a matrac miatt nem kell aggódnunk! Az alsó része nem engedi át a nedvességet, a felső része pedig sima lepedő. a 4 sarkát gumifülekkel lehet a matrachoz rögzíteni. Csúúúcs!!!! Az meg, hogy nem kellett, még inkább: csúúúúúcs!!!!! :D

2009. február 5.

:)

Köszi, köszi, köszi!!!

Mindenkinek köszönjük a névnapi köszöntést, verseket, képeslapokat, sms-eket! Mindent!!!!
Mindig megszépítitek az ünnepeket! Köszönöm! :)

"Na!!! Vége!!!" "Eccse"-nap is csak egyszer van egy évben. Lánykánk nagy nagy bánatára! :P
A tegnap tényleg nagyon róla szólt!
És délelőtt nagylányként elkísért egy gyors vásárlásra is. Mert pelus nélkül mozgunk már ugyan egy ideje, de még volt olyan helyzet, amikor inkább ráadtam... tegnapig! :) Kis kalandunk sikerrel járt! :)

Délután "Gagyi, Keianyu, Keiapu, Szoi" gondoskodtak a szórakoztatásáról Őhölgyének. Este pedig a Nagyszülei "Papa, Mama" látogatták meg! Úgyhogy szépen, és mozgalmasan telt az "Eccse" - nap! :)

2009. február 4.

"Eccse" - nap!




Kedves, kicsi lányka, Isten áldjon téged,
növelje jókedved, éltesse szépséged!
Ünnepeljünk téged, ma van neved napja,
áldjon meg az Isten, kicsi Csenge lányka.

2009. február 2.

Hááát az van,

... hogy a fodrászkodás tényleg CSAK kiigazítás volt, ergo nem nagyon van látható különbség. Ha csak az nem, hogy azóta rendszeresen kéri a "cicafaok" elkészítését. :P
Azért felteszek 3 gyöngyszemet:

A kép címe:
A megtestesült szerénység! vagy A Földre szállt Angyal! :D (Persze nem bánnám, ha inkább nekem hinnétek, és nem a szemeteknek.)



Itt már "Cicafaok"kal, de sajnos ujjal a szájában :S




2009. január 31.

A hóember!

Végre hozzánk is elért a hó! Csenge egész télen emlegette és kereste. Csütörtökön szieszta után jól beöltöztünk, és nekivágtunk.
Egyszerűen imádta a havat. Több hóembert építettek a nagyobb gyerekek, aminek nagyon örült. Mindegyikhez oda kellett menni, és meg kellett nézni közelebbről. Az egyiknek gombok helyett faágak voltak a pocakján, amiről a mi kis tip-top lánykánk úgy vélekedett, hogy "Kosz!" és két ujjal finoman lecsipkedte. :D Nagyon mély hatással volt Rá, mert azóta is folyamatosan emlegeti: "Na mejünk Hóeperhez, Gagyihoz!" (Tegnap Nagyihoz menet is találkoztunk eggyel! Az ráadásul odafelé menet fel volt döntve, de hazafelé már valaki felállította. Persze őt is leporolta a kis tisztaságfelelős!)

Csütörtök délelőtt a fodrászunk kiigazította a frizuráját, amivel kapcsolatban nekem (és úgy tűnik ezzel egyedül voltam) semmi fenntartásom nem volt. Biztos voltam benne, hogy nem fog műsorozni, ellenkezni, sőt élvezi majd. Igazam lett! Amikor Timi arra kérte, fordítsa a fejét, készségesen megtette, végig nagyon komolyan, és annyira édes fontoskodó arckifejezéssel ült az ölemben, hogy majd megpukkadtam a visszatartott vinnyogástól nevetéstől!... (Timi még színben is ugyanolyan védővel terítette le, mint engem. ;) Persze utána a festés részt is ki szerette volna próbálni, de erről lebeszéltük. ) A fodrászkodás eredményeképpen tegnap délután "cicafa" (a cicfarokból és pálmafából hozhatta össze :S) frizurát kért.

2009. január 28.

Pápá pelus/1.

A szobatisztaság kialakulását a szülő, a család és a gyermekorvos is a fejlődés meghatározó mérföldkövének tekinti. Minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, így egészséges kisdedeknél még akár több hónapnyi különbség is előfordulhat.

Meghatározók lehetnek a gyermek születésének körülményei (elhúzódó szülés, koraszülöttség, a magzati vagy az újszülöttkor betegségei); és a környezet hatásai is. A legjobb, ha a szülő az apróság első jelzéseit figyelve bátorítja őt a tisztaság iránti természetes vonzalmában; de semmiképpen sem kényszeríti a bilire ülést. A kényszerítés, vagy a túlzottan korai elvárás mindezt egy egész életre kiható kudarcélménnyé is teheti! A székletürítés feletti tudatosság kiépülésében igen sokat segíthet a gyakoroltatás, de a húgyhólyag működése külső beavatkozásoktól függetlenül, magától érik, amit bizony türelemmel kell megvárni. Orvosi, pszichológiai tanácsadás, tisztázó vizsgálatok akkor válnak szükségessé, amikor az átlagostól jelentős lemaradás, illetve feltűnő magatartászavar mutatkozik a szobatisztasághoz vezető fejlődési folyamat során.

Mit jelent?
Teljes szobatisztaságról akkor beszélünk, amikor a gyermek mind a székletének, mind a vizeletének ürítését tudatosan képes szabályozni; előbb a nappali, majd az éjszakai időszakban is. Ez a folyamat tehát „többlépcsős”, és forradalminak mondható változást hoz a csemete életében azzal, hogy immár két testnyílása felett is akarata szerint rendelkezhet. Az eddigi automatikus ürítés tudati ellenőrzés alá kerül, mely óriási sikerélmény a kisgyermek számára. A baba boldogan tanulgatja, és egyre jobban élvezi a tisztaság, a komfortosság újdonsült élményét, illetve szabadságát, a szülő pedig mindebben büszkén és örömmel osztozik, hiszen mind a ketten megszabadulnak a pelenkázás nyűgeitől, kényelmetlenségeitől, nem utolsósorban anyagi terheitől!

Első jelek
Az első év folyamán, amikor a végbél megtelik széklettel: a végbélnyílás kissé kinyílik, és egy reflex révén az összehúzódó hasi izomzat hatására a gyermek önkéntelenül ürít. Ha egyéves kor körül a szülő a székelés várható idejében bilire ülteti a kicsit, és annak sikerül az edénybe produkálnia, akkor ez pár hét után „kondicionálódhat”, tehát a külső körülmények megteremtésével már elérhetjük a sikert. Azonban ez még nem valódi szobatisztaság, mert a baba vagy kisgyermek még nincs tudatában a bélműködésének, közreműködése nem az ő akaratából történik.

Büszkének látszik
A legtöbb csemete általában a második év első felében lesz képes arra, hogy figyelni kezdi a saját székelése folyamatát. Játéka közben megáll, vagy többször „büszkének látjuk”, hogy sikerrel járt. Jeleit találjuk annak, hogy a székletét saját tulajdonának, teste részének tartja. Lassan-lassan sajátos birtoklási tudat alakul ki benne, s ez már része a fejlődés következő lépcsőfokának, amikor is a szüleitől való függetlenedési vágyát és akaratát a székletürítés folyamatára is megpróbálja kiterjeszteni. Erre a szakaszra az a jellemző, hogy a széklet „elvesztése” (bilibe, vécébe kerülése) veszteségélményt, aggodalmat jelenthet, vagyis igencsak ragaszkodhatnak ahhoz. Ezért a pszichológusok azt tanácsolják, hogy ne a kicsi szeme láttára ürítsük ki a bilit vagy húzzuk le a vécét, hanem csak akkor, amikor már nem figyel oda.

Odaajándékozás
A másik nagy lelki motívum, mely hangsúlyos szerepet kap a szobatisztaság kialakulásában: a kicsik kibontakozó ajándékozási vágya. Ez a készség szintén kell ahhoz, hogy saját tárgyaikhoz hasonlóan a székletüket is „odaajándékozzák” szüleiknek, gondozóiknak. Mindezekkel együtt fejlődik a tisztaság iránti igényük, és annak a büszkeségnek a jó érzése, hogy már egyedül is meg tudnak tenni dolgokat. A második év közepén, végén felerősödik az utánzási hajlam is, a csöppségek egyre több cselekvésben másolják szüleiket, idősebb testvéreiket; ez pedig jól kihasználható a helyes szokások – többek között a tisztaságra, a rendre nevelés –, valamint a szobatisztaság kialakításában.

Jó elkerülni
A túl korai bilire szoktatás ellen szól, hogy azoknál a gyermekeknél, akiket már a második év elején elkezdtek a szobatisztaságra nevelni: a dackorszak beköszöntével a még nem eléggé megerősödött szokás „visszafordul”. Egyszer csak hiába ültetik őket a bilire, nem produkálnak semmit, de amint felkelnek róla, rögtön ott a nadrágban az eredmény. Ebben a korszakban sok csemete „nem tűri el”, hogy mások mondják meg, mit és mikor tegyen… Inkább visszatartja székletét (ezt ugyanis már sikerült jól begyakoroltatni!), még ha könnyen ki is üríthetné azt. A visszatartási idő egyre nőhet, s ez előre vetítheti a tartós székrekedés kialakulását. A dackorszak legjellemzőbb ideje a második év első fele, ezért tanácsolják sokan, hogy a szobatisztaságra neveléssel várjuk meg a második év második felét. Forrás: Baba Magazin


Ha ezt a legkevésbé sem könnyű folyamatot 3 lépcsőfoknak tekintem, akkor Csenge a 2. fokon áll!

1.) lépcsőfok az ebéd utáni bugyiban alvás, és cseppmentesen visszatartás álmában. 2008. szeptember 09-től. Ez minden szülői, vagy külső behatás nélkül alakult ki.
2.) lépcsőfok napközben szobatisztának maradni, és időben szólni, legyen az bármilyen szükséglet 2009. január 26. Itt csak minimális manipulálás történt, a csajságát meglovagolva, és szebbnél szebb bugyikat felsorakoztatva. :P
3.) lépcsőfok lesz, az éjszakai ágytisztaság. (Mivel ez délután nem okoz gondot, bízom benne, hogy ez is menni fog, de egyelőre nem erőltetem.) Viszont, hogy ez hogy lesz kivitelezve....

Az elmúlt napokban nagyságrendileg mindenképpen ez volt a legfontosabb, ami történt. Szombaton (24.-én) voltunk ismét Csecsemőszínházban, ami most is ugyanúgy elvarázsolta, mint eddig bármikor! Ettől függetlenül úgy éreztük Apával, hogy már megérett egy egész kerek történet befogadására is. A csecsemőszínház lényege a mondókákon alapszik, és ez az előadás (Icurka-picurka) nem egy egybefüggő kerek történet volt. Ez nem kritika, mert nagyon tetszett a Kisasszonynak, inkább csak nyugtáztuk, hogy szerintünk több információ befogadására is képes! :)

2009. január 22.

Éljen a Világbéke!

Mi/Ki kell a Világbékéhez????
Csenge!
Nem vicc, egyszerűen úgy kódolódott, (anyját, apját nézve nem volt nehéz) hogy képtelen tartós haragra, duzzogásra.
A napokban élesedett ki ez a kép, amikor Apa egy kicsit megfegyelmezte, és pityergés lett a vége. Úgy 2-3 percig tartott, majd elindult az apja felé, "Na! Vége! Eccse nem sí, incs baj! Puszi!" Eközben két kis karjával szorosan átölelte Apa nyakát, aki gyakorlatilag remegett... Ekkor mondta Apa, hogy "Éljen a Világbéke!"

Ez a kis közjáték már előtte is zajlott, de nem ennyire érzelemdúsan, és nem ennyire egyértelműen! Úgy 1 hete viszont rendszeres: "Na Eccse nem sí, incs baj! Puszi!"
Úgyhogy kieresszük ezt a fantasztikusan jólelkű, kedves teremtést a Világba, (majd eccer, naggyon soká... :$) és egyből rendet rak.... egy gazdag ölelés, egy békítő puszi....
Azt hiszem nagyon sokan vagyunk, akiknek van mit tanulnunk Tőle! :)

Nem tudom mennyire sikerült visszaadnom ennek a pár percnek a hangulatát, de nagyon remélem, hogy igen! :)



Majd elfelejtettem!
Tegnap délelőtt nagyon segítőkészen megmutatta, hogy bizony jobb oldalon alul jön a nagyőrlő! Lehet hogy Neki is lesz 20 tejfoga majd egyszer??? :D Bár ezzel még mindig csak 17! :P

2009. január 19.

Mert olyan jó...

... és szófogadó!

Rájár a rúd, hiába! :(

1. Szombat óta ragtapaszozzuk az orrát. (3-4 félével felváltva :P) Ennek következménye a jobb szeme alatti vörös folt, amit a ragtapaszok szívtak az arcára. Lehet az bármilyen baba barát, mintás, szellőző... a mi lányunk bőrével nincs barátságban! (Fel kéne ajánlani a gyereket minőség ellenőrző helyekre? :O Ha nála átmegy a rostán, Tuti nagyon jó a cucc! :P)

2. Az orrán lévő seb ugye adott volt. :(

3. A tökéletességre törekedve pedig délelőtt sikeresen elharapta a száját. 4 FOGGAL!!! Szó szerint arcra bukott! Kezei a kabátzsebben, veszedelmesen magas patka a zebra végén, segítséget nem fogad el, sőt, még ránt is magán egyet. Az eredmény a képeken nagyon jól látszik. :( Nagy nevelésre ez után már nem volt szükség... Azóta többször elhangzik: "Soha soha seb (zseb) nem! Eccse seb nem! Soha soha!!!" Majd meglátjuk! ;)
Még szerencse a szerencsétlenségben, hogy a fogai megmaradtak. :P A vér ömlött, az ijedtség nagy volt, és bár azt mondhatnám, hogy mostanra felejtős... nagyon csúnya, iszonyatosan fel van dagadva...
Tudom, ebcsont beforr! :S Remélem nem marad heges!

Az incidens után:


Pár órával később: :S


Szerencsére a humorát, jó hangulatát most sem veszítette el, és nagyon készségesen tartotta a "bibis" száját, :O hogy megörökítsem eme jó tettét is. Sőt, hónapok óta először, még pózolt is egy keveset a fényképezőgépnek:) :



Végezetül egy pár napos ragtapaszos fénykép! Álmában volt a legnagyobb biztonságban a ragacs! ;)
Pihü!
Átlósan lent: Fifi, Kankalin és Füles alszik! ;)