2009. szeptember 20.

Sebészet

Már két hete itt virít piszkozatban....


Szeptember 02.-án délután elvittük a csajszit a homeo-s doktor nénihez, mert már nagyon régen nem látta, és szerettük volna megmutatni a lyány gyönyörű bőrét....
Illetve a doki néni nem mellesleg a kórházban aneszteziológus a gyerekosztályon, és a sérveit tekintve is sok segítséget nyújtott már eddig....
Most is megkértem, nézzen rá legyen szíves, mert a hasfal sérvet néha nagyon mozgatja, és fájdítja a hasát is....
Eljött az idő. :'(
Kaptunk egy telefonszámot, majd a vonal végéről egy kontrol időpontot soron kívül 07.-én délelőttre....
A Doktor bácsi tényleg nagyon kedves, barátságos volt, de a tényeket akkor sem volt jó hallani:
Mindkét sérvet műtétre javasolja. Két vágással, mert elég messze vannak egymástól. A köldöke alatti heg teljesen láthatatlan lesz a köldök körüli bőr redőzésének hála, a hasfalon viszont marad egy kb. 1 cm-es heg keresztben. Két vágás, egy altatás, teljesen rutin műtét, általában a szülőket jobban megviseli....
Miért nem jobb ettől?????
Amíg vártunk a dokira, jött egy kislány a szüleivel, 5-6 éves lehetett. Ő már tudta miért jön, Olyan rettegés volt a szemében, hogy amikor Csenge ránézett, odabújt hozzám, és pityeregni kezdett, hogy: "Máj nem fáj a hasam Anya! Én nem vadok beteg!" Én meg majd belehaltam, hogy félni látom. Persze mondtam, hogy egyáltalán nem beteg, csak a doki bácsi megnézi a hasát.

Az már feltűnt neki, hogy a hasát valami oknál fogva nagy érdeklődés veszi körül... így ha kedveskedni akar, akkor mindig kitolja, és úgy közelít: "Nézd, Anya! Milyen nagy a hasam! :)"

Jobb lesz ez így.... ha nagyobb lenne, sokkal jobban rettegne tőle, mint ahogy a kislány is.
Különben is rutinműtét. Igaz altatják, meg két helyen vágják a hasát, ....
ez van, kérem szépen.  Váááááááááááááááááááááááááá   :@

Műtét időpontja: 2009. november 12. :'( ! Persze ha addig összeszed valami hurutos cuccot, akor napolják... lássuk be:
- november
- bölcsis, tehát közösségben van
elég nagy az esély erre!







2 megjegyzés:

-krisztina- írta...

Hát sajnálom a műtét tényét, de ha már most fájlalja, akkor pár év múlva még jobban fogja, úgyhogy jobb most túl lenni rajta :(
de szorítok azért, hogy csak te emlékezz azokra a napokra, neki meg eszébe se jusson... ;)

puszi

Unknown írta...

Fú.....nem irigyellek!
Szoktasd magad a gondolathoz és addig is próbálj meg nem mindig erre gondolni!;)