A hóember!

Végre hozzánk is elért a hó! Csenge egész télen emlegette és kereste. Csütörtökön szieszta után jól beöltöztünk, és nekivágtunk.
Egyszerűen imádta a havat. Több hóembert építettek a nagyobb gyerekek, aminek nagyon örült. Mindegyikhez oda kellett menni, és meg kellett nézni közelebbről. Az egyiknek gombok helyett faágak voltak a pocakján, amiről a mi kis tip-top lánykánk úgy vélekedett, hogy "Kosz!" és két ujjal finoman lecsipkedte. :D Nagyon mély hatással volt Rá, mert azóta is folyamatosan emlegeti: "Na mejünk Hóeperhez, Gagyihoz!" (Tegnap Nagyihoz menet is találkoztunk eggyel! Az ráadásul odafelé menet fel volt döntve, de hazafelé már valaki felállította. Persze őt is leporolta a kis tisztaságfelelős!)

Csütörtök délelőtt a fodrászunk kiigazította a frizuráját, amivel kapcsolatban nekem (és úgy tűnik ezzel egyedül voltam) semmi fenntartásom nem volt. Biztos voltam benne, hogy nem fog műsorozni, ellenkezni, sőt élvezi majd. Igazam lett! Amikor Timi arra kérte, fordítsa a fejét, készségesen megtette, végig nagyon komolyan, és annyira édes fontoskodó arckifejezéssel ült az ölemben, hogy majd megpukkadtam a visszatartott vinnyogástól nevetéstől!... (Timi még színben is ugyanolyan védővel terítette le, mint engem. ;) Persze utána a festés részt is ki szerette volna próbálni, de erről lebeszéltük. ) A fodrászkodás eredményeképpen tegnap délután "cicafa" (a cicfarokból és pálmafából hozhatta össze :S) frizurát kért.